Békés, 1871 (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-10-22 / 85. szám
Harmadik évfolyam: Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények küldendők: főutca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyvkereskedése , hová az előfizetési pénzek, hirdetések, hirdetési dijak és reclamatiók küldendők. 85-ik szám. Gyula október 22-én 1871. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY. Hirdetések felvételnek : Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten , Lang Lipót nemzetközi hirdetési irodájában (Erzsébet tér 9. sz.) Továbbá Neumann B. (Kígyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. — Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték * minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyilttér“ben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. Kéziratok nem küldetnek vissza. Megjelen , hetenként kétszer, vasárnap és csötörtökön. Előfizetési feltételek: Helyben házhoz hordással, vagy vidékre postán egész evre fél negyed „ Gyula október 21-én. Közelebbi cikkünkben fejtegetvén a népnevelés sürgősségét, egyszersmind utaltunk arra, hogy e tekintetben a tanulók fizetésének javításáról, azok jövőjének biztosításáról a vallásegyenlőség alapján az országos kormánynak is gondozni épen úgy szükségeltetnék, mint azt az állam más szolgálataiban levők iránt évről évre tapasztaljuk. De ezzel korántsem azt akartuk mondani, hogy népnevelési ügyünk hátránya egyedül e körülményben rejlik, ellenkezőleg sokkal nagyobb baj e téren az, hogy népünk átalában nem tekinti a néptanítókat azon magasabb szempontból, melyet fejtegetünk, mint akiknek kezébe van letéve a jövő nemzedék anyagi és szellemi haladásának alapját megvetni. Ez okozza, hogy azokat kicsinyitőleg lenézik; csekély fizetésöket a helyett, hogy tehetségek szerint javítani, emelni igyekeznének, ellenkezőleg köteles, ki nem kerülhető tartozásaikat is többnyire panasszal s úgy rórják le, hogy elvonják abból, a mit elvonhatnak; természetben levő földecskéjöket úgy mivelik, hogy a szegény tanító alig kapja meg a bevetett magot; természetbeli gabonájukat úgy szállítják be, hogy annak egy jó része szemét, — pénztartozásaikat idején túl sokszor a kényszerítésnek engedve róvják le; —s mindezt úgy, hogy mindannyiszor kimutatják, hogy ezt nem kellő örömmel és kedvességgel teljesítik. Ez által mig egyrészről elvonják a néptanítóktól azt, hogy sorsukat javíthassák s anyagi gondjaik mellőzve lévén, egész lelkiismeretes buzgalommal teljesithessék nemes, nagy feladatukat s önképzésükre is szükséges szakkönyveket maguknak megszerezhessék; másrészről kedvetlenitik s terhesebbé teszik különben is nehéz feladatuk megoldását; — s ezek miatt nevelési ügyünk kellő lendületet nem nyerhet s a tanítói pálya mind ügyetlenebb s a szakképesség minden kellékét nélkülöző független kezek közt törpül el. De nem csekélyebb gondot fordít népünk épen ezen közönyösségénél fogva az iskolákra s az abban összezsuppolt növendékekre. Iskoláink többnyire egészségtelenek, annyira tömve vannak növendékekkel, hogy erős egészségű felnőtt ember is, midőn belép, a nehéz, tisztátalan levegőt alig bírja pillanatokig is kiáltani, s ebben kínéztatik a növendék testi és lelki ereje, mely által mind gyenge tüdejük elegészségtelenedik, a test elsatnyul, mind az agyvelő e miatt kellő kiképeztetést nem nyerhetvén, fogékonysága évről évre csökkentetik. Végre nem kevesebb kárt tesznek a szülők a jövő nemzedék helyes nevelésében a köznevelés elhanyagolásában ; — mielőtt gyermekeiket az iskolába adnák, azok erkölcsi fejlődésére elég figyelmet nem fordítanak, amennyiben egyrészről az illetlen beszédektől magukat és a családot nem óvják, sőt előttük káromlásokra is fakadva, ezek által a gyermekek erkölcsi tisztaságát még idejekorán megmételyezik, a beszéddel tanulja meg a gyermek a legilletlenebb beszédet s erkölcstelen magaviseletét — másrészről mig ezt eleinte elnézik, sőt örömmel is fogadják, később helytelenül alkalmazott fegyelem által a növendékben a makacsságot, erkölcsösséget, durcásságot úgy megörökítik, hogy végre nem bírván vele, e szavakkal küldik iskolába : „megállj, rósz fattyú, majd megtanitnak az iskolában!“ nem gondolván meg, hogy az egyezer éveken keresztül gyökeret vert erkölcstelenséget, makacsságot vajmi keserves és sokszor lehetetlen helyrehozni a szegény tanítónak a tömeges nevelésnél, hol már a tudományokra kellene a fő súlyt fektetni. Ehez járul az, mit számtalan példa igazol, hogy midőn az ily romlott erkölcsű gyermek irányában a tanító szigorúbb fegyelmet alkalmaz, a szülők — ahelyett, hogy otthon a mérgében inkább, mint fájdalmában duzzogó s panaszkodó gyermeket részükről is megfeddenék — a tanítót a gyermek előtt szidalmazzák, vádolják, feladással fenyegetik; bizton mondhatni véljük, hogy a jövő nemzedék rontására sok szülők házi fegyelmetlen, nem eléggé gondozott nevelési rendjük működik a legkártékonyabban. Int bennünket a sebesen haladó század szelleme valahára megismertetni népünkkel az itt elmondottak igazságát. Tanuljuk meg valahára, hogy a nevelési ügyben is, mint másban is, ne várjunk mindent a kormánytól, hanem közreműködjünk magunk e téren ra c. a Az emlékezőtehetség. (Mutatvány szerzőnk egy készülő félben lévő önálló munkájából.) Az ember azzal is fölötte áll a többi lénynek, hogy míg azoknak csak a jelen pillanatnyi eseményeit van módjukba szemlélni, addig ő tehetséggel bír lefutott pályája áttekintésére is. Vagyis : van története s tud ennek létezéséről. De miként volna ez lehetséges, ha képzeteit nem tudná visszaidézni? Vissza kell tehát idéznie képzeteit , pedig vagy úgy, hogy azok megegyezzenek tartalomra és alakra nézve, vagy pedig eltérjenek; de utóbbi esetben már a képzeletnek adja át magát 8 nem ez azon képzet reproductio, mely a történettudományok alapja. Csak az első esetben járunk helyes uton, s ekkor támad az emlékezet. De nem ez célja jelen rövid soraimnak. — Ahol emlékezet van, ott van emlékezés, s az emlékezéssel karöltve jár az emlékezőtehetség. Oly ereje ez a léleknek, mely a már egyszer öntudatunkban volt, de onnan ismét eltűnt képzeteket minden változtatás nélkül képes visszaidézni. Ha ez változtatással történnék, akkor már a képzeletnek nyitnánk tért s így állításaink, tételeink való alap nélkül állanának. Kísértsük meg az emlékezőtehetséget tulajdonságai szerint felosztani. A memória lehet 1) nagy, ha t. i. igen sok és különféle képzetre kiterjed. A nagy ismét vagy a) egyoldalú, ha csak egy körben levő képzetekre terjed ki, — pl. évszámokra, mennyiségtani képletekre; b) vagy pedig teljes, ha minden körre vonatkozik, — ami azonban a legritkább jelenségek egyike. — Tulajdonságát tekintve a memoria 2) könnyű, ha a képzet visszaidézés minden nehézség, fáradozás nélkül történik s itt az idegek ingerlékenysége játszik nagy szerepet. 3) tartós azon emlékezőtehetség, mely a képzeteket hosszú ideig megtartja. Ez nagyon természetesen attól függ, miként sorakoztak belsőleg együvé a képzetek, így az egyszer jól betanult költeményt, vagy dalt évek múltán is tudjuk; de ha a tanulás már kezdetben laza volt, úgy később legfeljebb egyes sorokra fogunk emlékezni. — 4) ha a memoria, mely változatlan idézi vissza a képzeteket, s végre 5) készséges, mely akkor működik, amikor épen szükség van rá. De ezeken kívül még következőleg is megkülönböztethetjük az emlékezőtehetséget: Van 1) mesterséges emlékezőtehetség; ez a képzeteket ugyanazon sorban idézi vissza, amelyben beléptek, de nem ügyel a tartalomra. Közönséges neve : szajkózás s gyermekeknél leginkább tapasztaljuk. A „mi atyánk“-ot első dolguk megtanulni , de váljon hány gyermek érti annak annyit mondó tartalmát! — 2) értelmes, hol ügyelünk a képzetek tartalmára is. Ha a mesterséges és értelmes együtt jelenik meg, pl. egy vers betanulásánál, akkor könnyen előáll a jó szavaló, vagy szónok. S épen ezeknél szükséges is, hogy az értelmes reproductio egy kis szajkózással járjon, mert midőn képzeteinket hallgatóink előtt mintegy lebonyolítjuk, könnyen megeshetik, hogy új képzet lép előtérbe, pl. egy „halljuk“-ot, „eláll“-t hallunk, s így, ha belsőleg nem kötöttük jól össze képzeteinket, megzavartathatunk. De épen ennek leküzdésében áll a parlamenti készültség. ..Megkülönböztetünk 3 érces emlékezőtehetséget, midőn képzeteinket valamivel összekötjük, pl. alma Dea — e kitételt megjegyezzük magunknak a magyar „almá“-ról stb. Ez különösen a régieknél volt nagy divatban. Minden érzéki képzet világosan visszaidézhető, legvilágosabban pedig azok, melyeket látás által szereztünk meg magunknak, így vagyunk képesek pl. utazásunkat évek múltán is elbeszélni. Az emlékezőtehetség mily nagy fokot képes elérni, példák bizonyítják, így tudjuk, hogy Caesar, Mátyás és Blücher katonáikat nevükön szókták. Mithridatész beszélte alattvalóinak 22 nyelvét. Mezofanti bíbornok pedig 80 élő nyelvnek volt birtokában. Egy angol mathematicus a 24 számjegyből álló végzetes gyököket tudta, egy másik pedig az 5 jegyű jogarokat mondta el. Egy angol (csak is ilyen tehette) sorrendbe betanulta egy vastag dictionarium szavait. Seneca pedig egyszeri hallásra elmondott 3000 szót Márki Sándor.