Békés, 1871 (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-11-26 / 95. szám
Harmadik évfolyam: Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények küldendők: főutca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyvkereskedése, hová az előfizetési pénzek, hirdetések, hirdetési dijak és reclamatiók küldendők. 95-ik szám Gyula november 26-án 1871. Megjelen hetenként kétszer, vasárnap és csütörtökön. Előfizetési feltételek: Helyben házhoz hordással, vagy vidékre postán POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY. Hirdetések felvétetnek : Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang Lipót. nemzetközi hirdetési irodájában (Erzsébet tér 9. sz.) Továbbá Neumann H. (Kígyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési díjak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyilttér“ben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. I kéziratok nem isilhetnek vissza. I 6 frt — 3 frt — 1 frt 50 egesz evre J fél „ negyed „ Gyám-ügyeink. Miután a megyei uj alispán és szolgabiró, mint közigazgatási országos orgánumok teendőiről s azok megkívántató képzettségéről megkísértettünk olvasóinknak némi tájékozást nyújtani: csaknem elodázhatlan kötelességünknek tartjuk a megyei élet legfőbb erkölcsi kötelességének teljesítésére is olvasóink "becses figyelmét igénybe venni; hol reánk oly kötelesség teljesítése vár, melyet erkölcsi nemes érzetünk úgy vesz igénybe, hogy érezte azoktól, kik iránt azt teljesítjük, még csak elismerésre sem kell számítanunk ; értjük a megyei árvák körüli eljárást. Habár e tekintetben nem mulasztotta is el a hatóság időről-időre kiadott szabályrendeletek által intézkedni; habár a megyei árvaszékek folytonos figyelme kísérte is az árvák vagyonát körüli eljárást , mégis meg kell győződnünk arról, hogy a korszellem ez iránt még napjainkban nincs azon fokig érlelődve, hogy azok közül, az árvák vagyonai szándékos vagy nem kellő figyelemmel lett kezelése miatt temérdek visszaéléseket, megröviditéseket ne tapasztaltunk, ne hallottunk volna; igazolják ezt (mivel a példák megnevezése kellemetlen) több községeinkben e tekintetbe felmerült s egyenes vizsgálatok rendelésével is alig rendbe hozható esetek; — ugyanazért midőn az uj renrendezéssel az árva-ügy kezelése uj formák közé lép; — tegyük ez ügyet kevéssé figyelmünk tárgyává. Minden társadalmi szervezkedésnél a népek személyi és dologi jogai rendezésével egybekapcsoltatott azon érdekek feletti őrködés is, melyek a meghalt polgárok elmaradt árváit s azokra néző hátrahagyott vagyonokat illessék. Nem mulasztotta el ebbeli kötelességének teljesítését a magyar törvényhozás se, sőt a bukott absolut rendszer is ujjabb institutiók felállításával igyekezett az árvákra néző hátramaradt vagyonokat biztosítani, meg is tapasztaltuk, hogy az árvákra néző szép örökség, az elhalt szülőknek gondosan takarított szép öröksége, az árvák felnevelkedése idejére úgy előállott, hogy a cselekvés idejét megért férfiú, csak rom maradványát találta gazdag örökségének. Honnan eredtek s erednek ezen rendetlenségek? Honnan ered, hogy a vagyonosabb árvák neveltetése is annyira elhanyagoltabb, hogy midőn a férfikort elérték, többnyire a kezekbe kaparitott vagyon is náluk megsemmisül s kereseti képtelenségük folytán azt elpazarolván, csak a társadalom renyhe emésztői maradnak, elcsenevésznek ? Nem vélünk csalódni, ha ennek okát abban rejlőnek állítjuk. hogy semmiféle árvás törvények, kormányhatósági rendeletek, soha életet nem nyernek, ha a polgárok rokonszenve, s különösen a községek azon lelkes érzülete nem támogatja minden egyes árva ügyét, úgy azok személyét, mint örökségét illető közgondoskodásban, hogy azokat a társadalmi lét oly hitbizományának, oly letéteményének tekintse, mely iránt mindnyájan bizonyos mértékben egyetemleg felelősök vagyunk. Vagy más szóval: a törvény, a közigazgatási őrködés és polgári és községi lelkesült érdekeltség hármas őszhatásától várhatunk e téren kedvező eredményt. Az árva-ügyek jogi részére utasítást adnak a törvények, a hagyatéki vagyon kezelése s fenntartása felett őrködik a közigazgatás, de a védtelen árvák nevelési ügye, azok vagyonának gyarapítása körüli buzgalom, a polgári nemes érzetre van hagyva; — hiába vannak a hites törvények, hiába gyakorolja a közigazgatási hatalom a legszigorúbb ellenőrzést a kezelés körül: az árvák vagyona semmivé lesz, ha a törvény és közigazgatási felügyelethez a polgári s községi nemes érdekeltség nem csatlakozik. Igazolják ezt megyénkben is szám nélküli példák, némely helyeken mai napig is sok árva tömegek számbavétel nélkül bitangoltatnak idegenek, vagy rokonok által, az árva közgyámok is gyakran késnek a kellő jelentést megtenni a bíróságnál, minek következtében az elkésett bírói intézkedés miatt a maga jogai felett őrködni nem tudó árva érzékeny rövidséget szenvedni kénytelen a könnyelmű gondatlanság miatt, majd a bírói személy késlekedése okoz hasonló károsításokat; — vagy a tulságig vitt bírói ildomatlan eljárás, vagy eléggé nem indokolt perre utasítás zavarta meg a családi békét, az árva jelenére s jövőjére egyaránt káros hatással; — végre számtalan példát lehetne felhozni, hogy számtalan nem annyira fontos ügyek befejeztettek addig, míg egy árvaügy a közönbösség, a nem érdeklődő eljárás mellett végleg elintéztetett, mialatt az árvák vagyona tetemes apadást szenvedett. Mennél világosabb tehát előttünk az, hogy itt olyanok vagyonáról van szó, olyanok erkölcsi kiképeztetéséről, taníttatásáról kell emberileg gondoskodni, kik még magokkal tehetetlenek, kiknek még a természet nem adta meg az erőt, hogy szellemi és anyagi szükségeikről magok gondoskodhassanak , annál inkább kell , hogy alkotmányos életünk egész tevékenységét fordítsuk az árvák ügyei felkarolására; kell, hogy ez ügy körül t fála A jóslás története. Mindig megvolt, s mindig megmarad az emberi lélekkel egy sajátság, a vágy: túllépni a lehetőn, — s bár ezt sohasem érheti el, tekintve az irányzat képtelenségét, nem egyszer hitte már elértnek, s évtizedeken, sőt évszázadokon keresztül fenált egyes rejtélyes, a képtelenségek körében tartozó által anélkül, hogy ellene csak egy merészebb szó is emelkedett volna. De ki is leendett elég merész milliókkal szálni szembe? Ha találkoztak is egyesek, kik nem hajoltak meg a badar dolgok előtt, józan ésszel nem láthatták a harcot gyümölcsözőnek eredményeiben, fanatizált, elvakult tömeggel szemben. Egy ily rejtélyes, s mint ilyen legrendszeresebb és legtöbb ideig fenálló, később intézménnyé vált üzelem volt a jóslás, — melynek történetét tűztük ki célunkul vázolni e sorokban. A jóslás története szoros kapcsolatban áll az ókor történetével, szoros kapcsolatban a régiek vallásával, mert hisz a hiten alapuló vallás az, mi a természetfelettit ápolja, kivált ha — mint hajdan is — telve van babonás rejtélyességgel. A jóslás mint prófécia — isteni közvetett kijelentés — az ó testamentomban épp úgy feltalálható, mint az újban, amabban a próféták, emebben Jézus személyéhez kötnék. E vallási jósok előtt azonban már számos közönséges ismeretlen jósok éltek, különösen a zsidóknál és egyiptomiaknál, következtetve azon tényből, hogy az ótestamentombeli próféták fellépésekor a jóslás már általánosan elfogadott üzelem volt. Meglepően bizonyulnak be e jóslatok, de ha szorossan vizsgáljuk, nagyrészben oly dolgokra vonatkoznak, melyeknek jövendője fölött a kissé emelkedettebb álláspontú lélek minden inspirátio nélkül is tud beteljesülhető ítéletet mondani. Hogy a jóslás szent könyveinkben oly nagy szerepet játszik, azon nincs mit csudálkoznunk. Azon kor meghajolt a jósok előtt, s igy ezt minden erkölcsi rosszalás nélkül használhaták prófétáink eszközül az újabb hit terjesztésénél. S a próféták mint csupán korukat túlszárnyaló lelki tehetségeikre támaszkodó jósok, épp ezért magasulnak a többi elmosódott nevű jósok fölé. Ők valóban istentől nyerték jóstehetségüket a szent cél kivitelének könnyítéséül, mig azokat csak a könnyenbivőség kizsákmányolása készté ez üzelemre. Az ily aljas irányzatú jósok azonban céljukat nem kevésbbé érték el amazoknál, s mesterségük, mely részint a csillag-jóslásra, részint a tűzjóslásra alapittatott, addig-addig húzódott, mígnem megszületvén a jósdák eszméje, államilag védett és szentesített intézménnyé vált. A legelső jósdák (oracuiumok) Egyiptomban keletkeztek, még pedig Merőében, Thebeben, s Ammoneumban. Görögországban az első Dodonában keletkezett, ezt követte az oly hirhedetté vált delphiben jósda. Ezek mellett számos apróbb jósdák álltak még, különösen Zeus és Apolló tiszteletére emelve Delos szigetén, Klaros, Kolophon és Miletus tartományában. A rómaiaknál nem léteztek állandó oracuiumok azon oknál fogva, mivel ők a híres görög jósdákat használták. A jósdák vallási és politikai eszközül használtattak a papok és fejedelmek által, a könnyenhívő néppel szemben. A harcba induló hadvezér nem mulasztá el katonáinak bátorítása céljából megkérdezni a jósda véleményét a harc kimenetelét illetőleg, mely aztán, előre megfizetve — rendesen győzelmet jósolt; de netaláni veszteség esetére tekintélyének fentartása végett oly ügyes kétértelműséggel, hogy teljesen leplezve jön mindig jóslói gyarlósága, úgy a papok is egyes, a nép által nem a legjobban fogadott adózási felhívást a jósdák által tettek szentté, tisztává, — nem különben némely a köznépet terhelő, de a papokat kedvesen érdeklő dogmákat is. Tekintsünk meg egy ily jósdát közelebbről, még