Békés, 1873 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1873-01-05 / 1. szám
a fentebbi előzménnyel, a támasztott ingerültséggel megtörténhetik, hogy a csabai iskolától majd ez is el fog vonulni. S mindezt a presbyterium qualificálatlan eljárása eredményezi. De részben ennek a csabai intelligentia is az oka, miért nem igyekszik a presbyteriumba bejutni, ott többségre vergődni. § részvételével hasonló sajnos eljárásoknak, erélyesen elejét venni. Egyébiránt mi e kérdést a kaszinó kényszerű határozatával elintézettnek nem tartjuk, az egyháznak nincsen joga a nevelési ügy elé akadályt gördíteni, nincsen joga valamely alapítót a díjak kiosztásába való befolyástól feltartóztatni, hiszen bárkinek joga van bármelyik vizsgán megjelenni s valamelyik tanulót tetszése szerint jutalmazni —ellenkezőleg tehát, ha a csabai egyház hivatását felfogja nemes feladata, különben pedig kötelessége a szárnyai alatt levő real-tanodát minden módon emelni, tehát készséggel nyújtani alkalmat a Kazinczy-alapítványt kezelő kaszinónak, hogy az alapítók nemes intenziojának megfelelhessen. Ami minket illet, mi ez ügyet figyelemmel fogjuk kisérni és annak idején el nem mulasztandjuk a közönséget értesíteni vajjon a csabai presbyteriumnál mi lett elvégre győztes, eddigi eljárása-e, melyet minden argumentum csak elitélendőbbnek tüntet fel, vagy egy józanabb, hazafiasabb elhatározás, mely felett kétségbe esni még mindég nem akarunk. d) Szarvasra rendes tagokul: Vitályos Márton, Kollár János; póttagokul: Klausz Lázár, Debreczeni Endre. II. A jövedelmi adó felszólamlási bizottsághoz: Reök István és Farkas Béla neveztettek ki. A folyó évi ápril 20-án Pesten tartott dohány kiállítás alkalmával, a békésmegyei kiállítók közül jutalom dijakban részesittettek névsora felolvastatott, a Beliczey Istvánnak ítélt arany-, Reök Istvánnak ítélt ezüst-érem nevezetteknek a közgyűlés szine előtt, éljenekbe kitört tetszés nyilatkozatok közt kézbesittetett. (A többi érmek s oklevelek kézbesítése posta utján eszközöltetett.) A legtöbb adót fizetők névjegyzékének összeállítására hivatott igazolási választmány jelenleg következő tagokból áll: Ormos János elnök, Beliczey Rezső, Vidovszky János, Laczay József kinevezett, Boros István, Thaisz Gyula, Ferenczy Alajos, Keblovszky Lajos, Kertay Zsigmond választott tagok. Békésmegye bizottságának 1872. évi deczember hó 16-án s folytatva tartott közgyűlése. Elnöklő főispán az egybe gyűlt bizottsági tagokat üdvözölvén a gyűlést megnyitá, s miután a törvényhatóság állapotáról — s időközben tett alispáni intézkedésekről szóló évnegyedes alispáni jelentés felolvastatott, — következők határoztattak A jelentésnek a közegészségi viszonyokra vonatkozó része, s illetőleg a cholera járvány meggátlására nézve tett óvintézkedések; a csabai postarablás tettesének kinyomozása, — a szerbtövis kiirtása, a vadvizek leeresztése s a viz védgátak helyrehozása — tekintetében tett intézkedéssel — helyeslőleg tudomásul vétettek. A folyó 1873. évi ujonczozásra a megye részéről sorozó bizottsági polgári elnökül, az alispán, főjegyző s ezek akadályoztatása esetén Nagy Károly árvaszéki elnök jelöltettek ki. A magyar ezredek által a törvényhatóságokkal való érintkezéseiknél, a magyar állam nyelvének használata, s az e részben fenálló hazai törvényeinknek melegen óhajtott érvényesitése iránt hathatósan és sikeresen intézkedni, a m. kir. ministerelnök felkéretni határoztatott. A megyében elszálásolva levő lovaskatonaságnak 1873. évre állomási helyekül, továbbra Orosháza és Tót-Komlós községek jelöltettek ki. A bach-rendszer alatt elárusított megyei épületek árának megtérítése tárgyában tett intézkedések, miután semmi eredményre sem vezettek , — a m. kir. belügyministerium — hivatkozással az előbb több ízben tett felterjesztésekre, — még egyszer és utószor oly kijelentéssel lesz megsürgetendő, — hogyha ezen felszólamlás sem vezetne érdemleges intézkedésre, — a megye közönsége jogszerű követelésének érvényesítésére, a törvény rendes útjához fog folyamodni. A feloszlatott, de még ipartársulatokká nem alakult czéhek vagyonaiknak törvény által rendelt czélokra leendő fordítása iránt, a szolgabírák utasítainak kellő erélyességgel eljárni. A közgyűlés határozata folytán a jövedelmi adókivetés jövedelmi adó felszólamlási bizottságokhoz kiküldendő tagok javaslatba hozatala iránt az alispán elnöklete alatt menesztett küldöttség javaslatát bemutatván. Az elfogadott javaslat szerint: I. A jövedelmiadó-kivető bizottsághoz: a) Gyulára rendes tagokul: Ambrus Lajos és Nagy Károly; póttagokul: Kalmár Mihály és Ferenczy Alajos, b) Csabára rendes tagokul: Laczay József, Fikker Lipót; póttagokul : Polner Lajos és Praznovszky Gyula, o) Békésre rendes tagokul: Szánthó Albert, Borsothy József; póttagokul: Jantyik Mihály és Kis Mihály. A szabadkőmivesség: „Egy világitó fáklya“ czimü czikk jelent meg a „Békés“ több számában, nem tudni kitől. E czikk írója vagy szabadkőmives, vagy nem. Ha szabadkőmives akkor hitelt adunk szavainak, de ha nem az, akkor azon czikke nem „világító fáklya“ de jégesővel terhelt felhő, mely megtámadja, megrontja az ember egész reményét. Akkor a „világitó fáklya“ olyan valami, mi ugyan nem világit, de gyújtani lehet vele, mint a tolvaj lámpásba zárt égő gyertyával. Ha szabadkőmives a „világitó fáklya“ szerzője, hogy meri azokat napfényre hozni, miket irt, mert e sorai által a társaságból kilépettnek tekintetik; s bár nem irta ki nevét, majd a szabadkőmivek „hiszen fortélyosak“ kifürkészik, s a „világitó fáklyádnak ezen kilépésért a szabadkőmivesek társaságából, hogy saját szavait idézzem ,meg kell halni.“ Ha nem szabadkőmives, honnan tudja mindezeket ? Ki árulta el ? Ki juttatta kezébe ezen titkok kulcsát. Hiszen saját szavai azok, hogy a szabadkőmivesek fortélyosak, és titoktartók. Csodálatos, hogy minden titoktartásuk daczára a „világitó fáklya“ olyan sokat tud róluk mondani és inézni, mikor ők „maguk sem tudnak mindent. Azt mondja a „világitó fáklya“ írója „A társaság egy az egész világon, de azért mégis kétféle tagokat lehet benne megkülönböztetni. A tagoknak legnagyobb része ismerhető, de vannak olyanok, kik még titokban vannak, kiket maguk a szabadkőmivesek sem ismernek.“ Hogyan lehet az ? „Azok jót tesznek, vallásosoknak mutatják magukat, könyörületesek, ezek azonban gonoszok, mindent felforgatni igyekeznek“ és mégis egyek. Ez érthetetlen. A „világitó fáklya azt mondja „a szabadkőmivesek esküt tesznek, borzasztó esküt.“ Ugyan ne ámítsuk magunkat, de másokat sem, hogy lehet valakinek arra esküt tenni, mit nem tud, nem ismer, pedig hát „az inasok is esküt tesznek“ és nem ismerik azon láthatlan és ismeretlen szabadkőmivesek czéljait. Vagy talán, ha én arra megesküszöm, amit most tudok és hiszek s tenni akarok, akkor ezen eskü engem arra is köt mit később fogok megtudni? Kissé nevetséges, és lehetetlen. „Esküt tesznek“ — „semmit nem hisznek a szabadkőmivesek“ ugyan kérem a „világító fáklya“ Íróját nem értem azt, hogyan lehet valakinek esküt tenni, ha semmit nem hisz ? mire esküszik ? A szabadkőmivesség igen helyesen, és nem félrevezetési szándékból, volt ismertetve e lap 34—35 számában, azokkal az ismeretlenekkel ne törődjünk, azok nincsenek körünkben s talán azon gonoszok nem is léteznek. Hogy a szabadkömivesség pálctát tör a jezuitismus felett a „világító fáklya“ írója abban vallási dolgokkal való foglalkozást lát részükről. Mi nem. A szabadkömivesség az összes emberi nem érdekeit előmozdítani törekszik jó irányban ez tetteikből látszik. Mik a jezuitismus elvei. Ismeri ön? Ha igen akkor nem szükséges a magyarázat, mert akkor tudni fogja, hogy a jezuitismus elvei mellett a közös jó ügy nem virágozhatik. S igy inkább ezer szabadkőmives mint egy jezsuita. Én nem vagyok szabadkőmives, s mégis ezt mondom. Mondja ön tovább „a szabadkömivesség a vallással foglalkozik és czélja a kath. vallást eltörölni“ mert a csalhatatlanság és a vakhit ellen fellépés dolgozik. Nem kell ahoz szabadkömivesség, hogy ez ellen fellépjen, fellép ellene mindenütt a józanság. A szabadkőmivesek nem vallási szempontból lépnek fel ellene, de mert czéljuknak, a minden tökéletes és jó elérésében gátat látnak bennük. S az „egy világitó fáklya“ jobban gyújtsa fel kanóczát, ha bennünket arról meg akar győzni, hogy a szabadkőmivesek roszul teszik, ha a vakhitet ki akarják irtani. Ha, mint Ön mondja a szabadkőmivesek* „Isten tagadók“ és „vallástalanok“ volnának, akkor nagyon ostobák lennének, ha a vakhitet üldöznék. Ők a semmit hivők azt üldöznék, mi nekik legjobban malmukra hajtana. Annyira csak nem lennének elfogultak, hogy azt ne tudnák, miszerint a vakhit és hitetlenség közt csak egy lépés van. Ha ők semmit nem hinnének a vakhitüeket könnyen maguk után csábíthatnák; de mert igazán hivők, mert czéljaik nemesek, azért törekednek oda hatni, hogy még vallás dolgában is tudjon minden ember saját lábán járni. Én megtettem mindent, hogy a szabadkőmivesség titkaiba valamikép behatolhassak, s mily meggyőződést szereztem magamnak felölök, elmondom. A szabadkőmivesek vallásosak. Mindenik sajátegyházának hű tagja, gyermekeiket szigorúan neveli és nevelteti azon vallásban melyhez tartozik. Nem istenkáromlók. Ez pedig nem lehet tettetés mert nincs emberi erő, mely folyton annyira tudná visszatartani a belső meggyőződést, hogy soha legkevésbé sem árulná el magát. E szerint nem lehetnek isten tagadók. A szabadkőmivesek nem büszkék, vagy gorombák. Ahány szabadkőmivest ismerek, mind népszerű ember, — és pedig azért, mert leereszkedő, nyájas, magánál gyengébbet felemelni szeret, felvilágosítja egyről-másról, beszél vele, inti, roszra nem csábítja, de attól elriasztani igyekszik mindenkit. Senkinek kárát nem akarja, hazáját egyházát szereti s erre másokat is int. És ezt nem fondorkodásból ravaszságból teszi, de azért mert a szó teljes értelemben ember, s most is annak akar látszani, minek lennie kellene. A szabadkőmivesek könyörületesek, s adakozók. Ha valamely család szerencsétlenségének enyhítésére adakozni kell, ott látjuk őket, elsősorban. Ha valakinek baja van, forduljon a szabadkőmivesek közül bármelyikéhez, s ha tehetségében van ez rögtön segít. Áldoznak a haza- egyházművészet oltárára éo pedig sokat. Ha a szabadkőmiveseknek czéljuk volna mindent felforgatni, valljon hogy lehetnének ilyenek s hogy tehetnék mindezeket, mik oly szép oly nemes jellemvonások. A szabadkőmivesek vallásosak, nyájasak könyörületesek, és mint ilyeneknek nem lehetnek más czéljaik, mint azok, melyeket a „Legyen világosság“-gal aláirt czikkíró felemlitett a „Békés“ 34— 35. számában, s a világitó fáklyák ezreinek sugarai sem fognak bennünket fellovalni a szabadkőmivesek iránti gyűlöletre addig, mig az ő tetteik a világosság, civilisatio, tudomány művészet, humanismus, tiszta erkölcs stb. elveivel egyek. Mert tettek után szoktuk megismerni és elitélni akár egyes társulatokat akár egyes embereket, s nem képzelhetek embert ki roszat akarva jót tegyen. M. L. melynek hiánya mellett ezen tér olyan, mint a kert, melyből ki van s zakgatva a virág, mint az ég, melyen nem fénylenek csillagok, mint a sivatag, melynek nincsenek vázai. (Itt igen jó alkalmam volna ugyan a fűzfasipba fújni és elkeseregni, hogy milyen sivár volna nők nélkül a világ, ha például úgy teremnénk, mint a gomba, melynek apja a vihar, anyja a föld, vagy mint az infosoriák, melyeket a napsugár teremt, de sietek megnyugtatni a tisztelt olvasót, hogy e tárgy fejtegetésébe nem bocsátkozom.) A földszinten mindenki állni kénytelen. Midőn e földszinti statuak fáradt mozdulatait, helyzet változtatását látom, mindig Arany János fogoly gólyája jut eszembe, mely lábait „váltogatja, cserélgeti, abban áll a mulatsága, s ha megunta, újra kezdi.“ Fárasztó élvezet. Hanem azért karzatra nem megyünk. Hja: Profanum vulgus arceol Pesti levél. Színházi tollrajzok. (Pest, 1872 deczember közepén) — Vége — N. A. földszinten. Aesopus egyik meséjében azt beszéli, hogy a vízbe hullt fűzfa-almák, midőn nehány vad gyümölcsöt sodort feléjük a viz, elkezdtek kiabálni: nos, poma, natamus! (mi, almák, úszunk !) — nehogy azt vélje valaki, hogy azokkal növényországi atyafiságban állanak. A földszinten sok másolatot találunk Aesopus almái után, ahol csaknem általános jelszó: Odi profanum vulgus et arceo, ami magyarul annyit jelent: ki nem áshatom a parasztot és inkább jövök földszintre, hol kevesebbet látok ugyan, de annál többet fizetek érte, mint fel. Itt egészen más typus uralkodik, mint fent a karzaton: itt érintkezik a demokrata kék vérű az aristokratikus veres vérűekkel, itt látjuk a féljegyes színház látogatók csoportozatát, ide járnak a vidéki emberek, kik azt hiszik, hogy karzatra Pesten is csak szolgálók és kapusok járnak, mint a komédiások karzatára Vámos-Pircsen, Mikalakán, (ha ugyan vannak kapusok ott is, ahol könnyű megszámolni a kapukat is) A földszintről a szokás száműzte a nőnemet, III. A zártszék-sorokban. Aki szereti a szín vegyületeket, legkedvesebb helynek fogja tartani a földszinti zárt székek helyét, hol a közép társadalmi állású intelligentia gyűlik össze. Ott látjuk a pesti „Hausherr“ szőke kis leányát kacér mosollyal ajkain; ott látjuk a kopasz képviselőt, családjával együtt, kiknek arczán látszik az öröm, hogy élvezik a művészetet, a művészetet, mely magyarul alkot; ott látjuk elmerengve a költőt, kinek szemei előtt talán egy szebb jövő derült álom-képei vonulnak el, ha esetleg nem a szabók romlottságáról gondolkozik, akik számlával állnak elő minduntalan; ott látjuk az ifjú zeneszerzőt, aki affectálni jött ide, makacs kitartással verve lábaival az ütemyt; ott látjuk a megőszült orvost, ki azon gondolkozik, milyen kéj volna felbonczolni P .... nét; ott látjuk élénk zűrben a társadalom hasonló szabású alakjait. Hallgassuk ki nehány helyen a felvonásközi társalkodást: Egy fiatal dandy udvarol. — Én a színházban bizonyos rendszert követek : szokás szerint a vén matrónákra szabad szemmel nézek, a másodrendű szépségekre lorgnetten át, az elsőrendűekre hollandi távcsővön. Gondolom Balsac is ezen rendszert követte, pedig az ő korában még nem volt divat a rövidlátás. — Az Ön rendszerét kitűnőnek tartom, csak az fáj nekem, hogy ön szabad szemmel nézett reám, midőn kifejtette azt. Emiatt majd egy üres órámban sírni fogok. — Itt rendszerem kezdetlegességében rejlik a hiba. Ha sejtem nagyságod itt létét, akkor valami refractori készletet hozok, és így kikerülöm e zavart. — De uram, én úgy emlékezem, hogy a refractor csillagászati készlet ? ! — Nos, nagyságod szemeiben nem lehet kémlelni csillagokat? Miután a dandy divatos szépelgésre gyújtott, vonuljunk tovább. A mai kor bűnei közzé tartozik, hogy a nőkben sivár édelgés által akarnak vonzalmat fejleszteni a férfiak, mely társadalmi kórból nem fogunk kigyógyulni soha. Más helyen a társalgás egészen más irányban folyik . Bizonyos, hogy Fanny valóságos Ueberall kisasszony. Neki jelen kell lenni mindenütt. Én nem beszélek roszat senkiről, de az a luxus, mikor alig van mit aprítani a tejbe, kissé gyanús. — Igaz kedves Léni, de a mint hallom valami gazdag porosz tüzér-hadnagy.... — Értem, kedvesem! Ezek a nők nem beszélnek roszat senkiről. Menjünk tovább. Hátuk megett politikáról folyik a vita. — Bizony, 1867 fogja megbuktatni a magyart! — Az nem áll (Még: moderato) — De igen! (Crescendo, non poco a poco) — De nem! (Sempre erese.) —■ De igen! (Már: staccato) És így folyik tovább az „érvelés“ Mindkét politikus túl akarja kiabálni a másikat, mig végre túl kiabálja mindkettőt az orchesteri bőgő és nagy dob. IV. Zárszavak. Befejeztem soraimat és bűnbánattal kérek azokért bocsánatot!