Békés, 1873 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1873-01-26 / 4. szám

iránt kelt földművelés-, ipar- s kereskedelemügyi ministeri leiratok. — 3. Az 1872. évi XXI, XXII, XXIII, XXVII, XXVIII, XXIX, XXXI, XXXII, XXXIII, XXXIV, XXXV, XXXVII, XXXVIII. t. ez. kihirdetése. 4. A szász nemzeti egyetem átirata a király­föld köztörvényhatósági rendezése tárgyában. 5. Az aradi kereskedelmi ipar­kamara átirata, az orsovai vasúti csatlakozás érdekében. 6. Ugyanannak megkeresése az iparos tanon­­czok oktatása iránt. 7. Vadász Manó tanfelügyelő jelentésével köz­­lött iskola­tanácsi határozatok. 8. A fegyelmi választmány jelentése az orosházi járás szolgabirája elleni vizsgálatról, s a tiszti fő­ügyész véleménye. 9. Dr. Kovács István megyei főorvos jelentése a megyei gyógytárak megvizsgálásáról. 10. A csabai járás szolgabirája jelentése a csa­bai 4 jegyzői állás betöltéséről. 11. Ugyanannak jelentése Endrőd községi legelő birtokivptés tárgyában. 12. A szarvasi szolgabirói lak eladásáról szóló küldöttségi jelentés. 13. A megyei pénztárak véletlen megvizsgálásá­ról felvett jegyzőkönyv. 14 Az aradi m. k. pénzügyigazgatóság átirata a szarvasi szolgabirói lak kertje utáni jövedelmi adó iránt. 15. A csabai és szeghalmi járások szolgabirái­­nak jelentései a pusztai iskolákról. 16. A szarvasi szolgabiró jelentése Öcsöd és Sz.­András közti határkérdés, s a járási ipartársu­latok alapszabályai iránt. 17. Dr. Dobányi János megyei alorvos kérvénye, némely szabályellenes kórházi rendelvényekért tör­tént elmarasztalás alóli felmentése tárgyában, s a gyulai járás szolgabirájának ide tartozó jelentése. 18. Az irodai szerek és cselédség ruhanemű megszerzése iránti szerződések. 19. Fehérmegye átirata az 1870. XLII. t. sz. 11. §-nak végrehajtását kérő feliratának hasonló kérvény általi támogatása iránt. 20. Sz.-András, Gyoma, Doboz községek szá­madásai. 21. Kraszna megye átirata, a természetbeni köz­munka szolgálmány megszüntetése iránt. 22. Vadász Manó átirata az iparos tanonczok iskoláztatása tárgyában. 23. Küldöttségi jelentés az orosházi szolgabirói hivatal ideiglenes átadása tárgyában. 24. A szarvasi járás szolgabirája jelentése a szá­­monkérő szék határozatára. 25. Husárszabályozás­ Kelt Gyulán, 1873. január 15-én. A csabai evang. egyház és a csabai ca­sino. Az egyház és a kaszinó között a Kazinczy ala­pítvány miatt fenforgó ízetlenséget tárgyaló czik­­künk ellenében —cs —a kelt az egyház védelmére, úgy hisszük illető helyről sugalmazva s beszél de omnibus et quibusdam, csak épen arról nem, lega­lább nyiltan nem a miről kellett volna. A kérdés a körül forog: magáévá tette-e az egy­ház — nem a tőke kamatoztatása feladatát, mert ez mellékes dolog, hanem az alapítványnak azon kikötését, hogy a díj­kiosztásba a kaszinó is befoly­jon és ha igen, a mint hogy igen, mert midőn a kaszinó küldöttei annak idejében a presb. gyűlé­sen megjelentek, az alaptőkét kamatoztatás végett az egyháznak felajánlották, az alkalommal az egy példányban az egyháznak kézbesített alap­okmány felolvastatott, annak minden tétele ha nem positi­ve, legalább hallgatag elfogadtatott s az egész jegyzőkönyvbe igtattatott, miután tehát mondjuk, az egyház az alapítványi oklevélnek a díjosztásra vonatkozó tételét is magáévá tette, ezen — ha úgy tetszik — szorgalmat tiszteletben tartotta-e s ez a kérdés, melynek második részére —és —a per ambages ugyan, de kimerítőbben felel, mint­sem maga hinné, azt mondja t. i. hogy post tot et tanta, elvégre maga az egyház proponálta azt a modus vivendit, miszerint — figyelmet kérünk — mivel a kaszinó már csakugyan el nem áll befo­lyási viszketegétől, — hát — isten nevében — válassza küldötteit a presbitérium, oly tagjai közül, a­kik egyszersmind a kaszinónak­­ is tagjai. Megvalljuk mi czikkünk írásakor ezen ajánlat­ról mit se tudtunk, mert az a kaszinó ama gyű­lésében, melyből mi adatainkat merítettük, felem­lítve nem volt, vagy elkerülte figyelmünket, kü­lönben nem késtünk volna első czikkünkben arról méltóképen megemlékezni, a­mit ezennel helyre­ütni sietünk. Tehát valóban tette az egyház a fentebbi aján­latot ? azt mondják — a lutheránusok nagy poli­tikusok, mi ezt se nem állítjuk, se nem tagadjuk, hanem ha igen, a­mit —cs —a állít, úgy az ala­posan jogot követelő kaszinónak ezen pis-allér­t amúgy szemhunyoritás nélkül propositioba hozni, valóban bármily furfangos politikusnak becsületé­re válik. Hogy is szól az alapítványi oklevél, melyre nézve —és —a mint jól bebutirozó politikus azt állítja, hogy az a dij-kiosztás miként gyakorlásáról nem intézkedik és proholclor, hinc derivata clades! ho­lott —cs —a az egyháznál levő egyik példányból idéz, tehát az előtte volt s igy az okmány ide vo­natkozó passusát retireálja — mondjuk hogyis szól az okmány ? az okmány a —cs —a idézte szavak után közvetlen igy folytatja: „S kiket a kaszinó igazg. választmányának kül­döttei kik a vizsgákon megjelenni s a nevendékek előmenetelét és tanúsított buzgalmát lelkiismeretes figyelemmel kisérni hazafiul mulaszthatlan köteles­ségüknek ismerendik, — elősorolt szempontokból az ösztöndíjak elnyerésére az egyház és iskolai felügye­lőséggel egyetértve legérdemesbnek tartják stb. éspe­dig vizsgálat után legfélébb 8 nap alatt lesz kiosz­tandó stb.“ Ez csak világos. Ebbe egyezett bele az egyház, midőn az okmány, a presbitériumban ünnepélyesen felolvastatott, a presbitérium a tőkét kamatoztatá­sa végett és az alapítói okmány egyik példányát megőrzés végett átvette és az egészet jegyzőköny­vébe igtatta. És most, miután a kaszinótól a kellő befolytatást csakhamar és az­óta állhatatosan meg­tagadta, most hogy végre ezt a nauseabilis ügyet a nyakáról lerázza, elvégre a kaszinónak azt a propositiót teszi, hogy válassza megbízottjait azon presbiterialis tagok közül, kik egyszersmind a ka­szinónak tagjai. így felel meg az egyház elvállalt kötelességeinek, mit —cs —k az alapító okmány szelleme szerintinek lenni állít. Ugyde mit czéloz az okmány és pedig feltűnő óvatossággal; ellenőrködést, garantiát, hogy az ösztöndijak szigorúan az alapítók intentioja szerint fognak mindenkor kiosztatni, s kivel szemben czé­­lozza azt ? minden esetre azon befolyás ellen, mely a díjazást az egyház vagy iskola részérül intézi, s miként insinuálja az egyház ezen ellen­őrködés gyakorlását? presbiterek által, kik egy­ben a kaszinónak is tagjai! hát ha a presbitéri­umban nincs kaszinói tag, vagy azokban például a kaszinó többségének esetleg nincs bizalma, vagy például csak épen kettő volna, s igy a választási jog ecipso meghiúsulnék, vagy e két tag sokkal inkább tagja az egyháznak, hogy sem e minőség data occasione a kaszinó tagságát ne absorbealja... ? Íme ilyen az egyház propositiója, melyről —cs —a. azt mondja, hogy az alapítványi okmány szelleme szerint való. — De mit kutatjuk a szel­lemet, midőn szavak szólnak — S ha már —és —a az okmány szellemét keresi, úgy megvalljuk, hogy öt ebben követve, mi az okmánynak egészen el­lenkező szellemét látjuk, látjuk tudniillik, hogy az alapítók ily csekély mértékű alapítvány körül is feltűnő óvatosságot tanúsítottak, a­mi nekünk meg­valljuk annál feltűnőbbnek tetszik, mert nem tu­dunk reá példát, hogy ily szerény dijosztás bizto­sítására hasonló garantia hasonló minutiositással kiköttetett volna. Az okmány óvatosságában még tovább megy midőn a küldöttekre nézve megszabja, hogy azok „az igazgató választmánynak, az utóbbi pedig a caszinói közgyűlésnek eljárásáról mindenkor kime­rítő jelentést tenni tartozik.“ és ismét: „ha az ala­pítvány feltételei meg nem tartatnának s a kitűzött nemzeti czél az idők kedvezőtlen viszonyai“ (Bach) „vagy bár mi más“ ( ? ) „körülmény által meghi­­usittatnék, mely nem várt esetben az alapitó caszi­nói társulat magának vagy törvényes utódjának fentartja azon jogot, hogy az alapítványi tőke s ka­matait más országos érdekű s helyben kiosztandó köz-de minden esetre nemzeti czélra jogosan és sza­badon fordíthatja, stb. Mi mondjuk — kiknek bevalljuk, az alapítók sorába tartozni — emlékezetünk szerint — nincs szerencsénk, nem lévén még akkor talán tagjai se a csabai caszinónak s igy az alapitó gyűlés indokait, melyekkel az okmány feltűnő óvatossá­ga támogattalak nem hallhattuk — az okmányt olvasva, annak szelleme által valóban meg vagyunk Iepetve, és különben a magyarázgatástól tartóz­kodva, csak annyit mondunk, hogy megengedve miszerint a csabai egyház oly magyar érzelmű mint a minőnek azt —és —a. lenni állítja, mi mint az egyház orgánumai ezen valóban a czélzatosságig menő óvatosságra nézve magyarázatot kértünk volna, mely ha kívánat szerint meg nem adatik, sem az alapítók sorába nem léptünk, sem nem engedtük volna, hogy az alapítványt az egyház elfogadja. Ennyit a dolog érdemében. A­mi azt illeti, hogy mi az egyház ily magatartását sem autonomiai fél­tékenységnek, sem paedagogiai scrupulusoknak nem bírván tulajdonítani — gyermekes fejeskedést se tehetvén fel az egyház komoly férfiairól — azt nemzetiségi apprehensionak felróni nyilatkoztunk hajlandóknak, arról nem tehetünk, logikánk, az alapítvány czélja, scrupulosussága, azon tény, hogy a csabai egyház tótajku, hozzá­teszük mikép figyel­münket az sem kerülte el, hogy nálunk se hiány­zanak működő kezek, melyek a szláv irodalom amaz épen nem magyarbaráti színezetének váro­sunkban utat egyengetnek, mindezen összevágó okokból kötelességünknek hittük gyanúnknak nyíltan kifejezést adni. Kötelességünknek mondjuk, mert mi minden nemzetiségnek a törvénnyel megegye­ző aspiratióit tiszteletben tartjuk, de abban a percz­­ben felmondanék a barátságot, mihelyt arról sze­reznénk magunknak meggyőződést, hogy saját nyelvünk emelésének bár­ki által s bár­mily ürügy alatt gát vettetni szándékoltatik. Clara pacta! Már aztán, hogy mind az, a­mit és a mint el­mondtunk azt mutatja-e, hogy belőlünk elfogult­ság, vagy a tények nem ismerése,­ vagy épen „részakarat“ szól a mint —és —a. magát kifejez­te, azt a közönség döntse el. Mi erre nézve —és is segített rajtam. Ily jeles falusi orvosok csaku­gyan nyilvános köszönetet és kitüntetést érdemel­nek; annál is inkább, mivel az ő ismereteik és érdemeik ritkán díjaztatnak illőleg, pedig számta­lan honpolgár élete általok tartatik fen a haza javára. Ezen gyengeségem 1817-ben még szemgyengeség által is növekedett, nevezetesen bal szemem egé­szen elhomályosult, a jobb szememmel is kivált bo­rús időben teli templomban, alig voltam képes a betűket és az emberek arcvonásait 3 lépésnyiről felismerni, mi­által hivatalos teendőim igen súlyo­sakká váltak. A gyertyavilágnál való munkával egészen fel kellett hagynom. A szememet vizsgáló doktor Fabinyi Sámuel, pesti híres szemésztanár és ügyes férfiú, olyan szemvizet rendelt, mely a baj terjedését legalább idáig megakadályozta; de azért a jövő életemre való kilátásaim 77 éves ko­romnál fogva nagyon aggasztók és szomorúak. Mindazonáltal az én reményen­ és vigasztalásom a mindenható isten azon ígéretén alapszik, mely Ezs. 46,4.-ben olvasható: „Mind vénségtekig ugyan­csak én, és mindaddig, mig megőszültök, én hordozlak. Én teremtettelek, én visellek, én hor­dozlak és megtartlak." Igen is ő hordoz és ő tart meg! Befejezés: Istenem iránti legforróbb hálával tekintek vissza életem lefolyt éveire. Mily sok nagy örömben ré­szesített engem az ő kegyelme! és mily sok nehéz fájdalmat segített az ő keze elviselnem és legyőz­nöm ! Mindezek elmúltak, mint súlyos viharteljes felhők s nem is sejtett áldásokat hagytak számom­ra hátra ! Ó mi szép, mi jóval bővelkedett azon­­nagy hatáskör, melyet én 50 esztendő alatt az útamba gördített minden akadályok dacára betöl­teni igyekeztem; mert ott is, ahol nem gyanitot­tam nem gondoltam, bő gyümölcsöket termett a mag, melyet szóval és írással elhintettem. Áldott legyen ezért az Urnák szent neve! Én reméltem, az isten megadja, hogy még síromon is ki fognak kelni ama virágok, melyeknek magvait, talán idő előtt, talán terméketlen földbe, jó remény fejében elvetettem. Kedves tiszttársaim! Nézzetek csak azon eszközökre, melyeket ti az egyház és iskola fölemelésére a haza felvirágozta­tására, alásülyedt tekintélyetek, és méltóságtok visszaállítására valamint élelmetek megszerzésére, használhattatok volna. Ezek népszerűbb és az élet céljainak megfelelőbb vallás- és erény gyakor­latok, úgy amint azokat Sintenis, Saltzmann, Guts­muts és Glatz példái mutatják. Saját és más em­bertársaitok gyermekeinek jobb nevelése az em­beriség javára és a haza boldogítására, úgy amint azt Pestalozi, Fellenberger, Bell és Lancaster fej­tegették. Gondoljatok csak arra, hogy milyen vét­ket követnek el az iskolák elöljárói az emberiség üd­ve ellen 11 ? Szüntessetek meg minden káros visszaélést gyü­lekezeteitekben, az egyházban és az iskolában. Vi­seljetek atyai gondot a szegényekre, betegekre, ügyefogyottakra, özvegyekre és árvákra, akiket sen­ki sem ismer jobban, mint ti, működjetek azon, hogy népiskolák és más jótékony intézetek emel­kedjenek a ti gyülekezeteitekben és a vidéken. Terjesszétek a népszerűbb ismereteket, az isten­nek a természetben rejlő adományainak jobb fel­­használását. Legyetek azon, hogy a fi- és leány­iskolák tan­tárgyai elősegítsék a férfiak és nők közötti harmó­niát , mert roppant sok szerencsétlenség követke­zik a házi életben, a gazdaságban és a gyermek­nevelésben abból, ha a férfiú másképpen gondolko­dik, mint az asszony. Kerüljétek a napról napra terjedő fényűzést, az időt és pénzt fecsérlő időtöltéseket és játékokat. Hozzatok be az iskolákba jobb írási példányo­kat, s hasznosabb tantárgyakat, diaetetikai, erköl­csi és gazdászati tárgyakat; jobb időfelosztást jobb földmivelést egyházi földeiteken, hogy mások is kövessék példátokat. Építsetek solid és célszerű iskolákat és templo­mokat koldulás nélkül és a hívek nagy megterhel­­tetése nélkül. Legyetek tanácsadói a községi elöl­járóknak a káros rendetlenségek és visszaélések megszüntetésében, és a mezei és községi jobb ren­dőrség szervezésében. Lásd Landmann 135—216. Azonban én képtelen vagyok mindazon eszkö­zöket felsorolni, melyeket egy falusi derék tudo­mányos lelkésznek tehetsége és tapasztalása sze­rint használnia kell, hogy hatáskörét méltóan be­­töltvén a fent jelzett célt elérhesse. Csak néhány szót kell még intéznem az egyházi és világi elöljárókhoz, hogy figyelmüket ideje ko­rán fordíthassam azon tevékenységre, melyet a rá­juk bízott közönség lelki javára ki kell fejteniök. Szükséges lenne: egy könyv az anyák számára, a gyermeknevelésről; egy másik könyv a házastár­sak számára, a családi kötelességekről; egy har­madik könyv a cselédek számára Lavater rendszere nyomán; végre egy könnyen felfogható népszerű házi káté, a szentirás alapján írva, melyben minden házi foglalkozásra nézve szabályok foglaltatnának. Ezen négy fontos, de fájdalom kevésbé méltá­nyolt tárgyról kellene minden lelkésznek és min­den tanítónak egy-egy értekezést írnia s a super- intendensnek elküldenie. Ezekből kellene aztán a legjobbakat kiválasztani, s az illető szerzők neve alatt kinyomatni, s a családok, elöljárók és cselé­dek számára havonkint felolvastatni. Ezekből az értekezésekből lehetne egyszersmind megismerni az ország szellemi erőit, akiket adandó alkalommal egy vagy más iskolai vagy egyházi hivatalra lehet­ne használni. Mivel tölthetnék hasznosabban mellékes óráikat a falusi és városi lelkészek és tanítók ? s nem len­ne-e jó az ilyen foglalkozás eredményével havon­­kint beszámolni? Mi lesz a jövendő zsinat határo­zatainak tárgya, ha nem az, hogy a protestánsok­nak ezután jobban menjenek dolgaik, mint eddig ? A főtárgyakat igy kellene minden superintendens­­nek megbeszéltetnie, hogy aztán az egész evan­­gyelmi testülettel közölhessék. Mily nagy külömbség van a régi és az uj morál közötti Bizony már itt volna az ideje, hogy jobb iskolai és egyházi énekekről, épületesebb imádsá­gokról s az élet céljainak megfelelőbb em­elkedé­­sekről gondoskodjunk, s ilyeneket minden napra tényleg szerezzünk! Jegyzet: Ha minden lelkész az általa leginkább biit és használt nyelven csak 12 elmélkedést és 6 imát saját eszméi szerint (de amely elmélkedés ne lenne hosszabb 12 negyedrétű lapnál, s nem rövi­­debb 2 lapnál) és ha az így egybegyülendő dol­gozatokból a legjobbak kiválasztatnának, akkor a cél el volna érve. Hogy mennyit tehet egy lelkész az ő egyháza és hivatalbeli utóda javára, az kitű­nik Rossin Patriot. Landprediger IV. részéből. A hasznos hazai termények ismeretét és felhasználá­sát minden falusi lelkésznek kellene terjesztenie. Hogyan lehetne Magyarországon egy célszerű re­ális lapot alapítani. Miféle anyag nincs még nálunk feldolgozva, a­melynek feldolgozása nagy hasznú lenne? (Folytatása köv.)

Next