Békés, 1873 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1873-06-01 / 22. szám
Második évfolyam. I ’ . Szerkesztőségi iroda: Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyvárus üzlete, V. főtér, Prág-ház. Dobay János könyvnyomdája, saját házában. 22-ik szám. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Pesten Haasenstein és Vogler hirdetési irodájában (úri utcza 13. sz.) — Schwarcz testvérek nemzetközi irodájában fürdőutcza 1-ső szám. és Bécsben Wolzeille 6—8. Hirdetésdij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 írt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmandsora 10 kr. Gyula junius 1-én 1873 ^ Megjelen hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési dij Három hóra . 1ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft Egy évre . . 4ft Kiszségi iskola-e, vagy felekezeti? ív. Kratochvill Gyula ur, a milyen ügyes tud lenni a frázisok gyártásában, és oly fortélyos a szók jelentőségteljes használatában, mellyel a közönséget tévútra vezetni törekedik. így például a „közös iskolát“ nem nevezi a maga nevén, t. i. „közösnek“, hanem „községinek“; hogy igy a közös iskolának szép, kecsegtető csábitó szint és nevet adván, annál könnyebben bele vigye a közönséget a csaptatóba. Mert a „községi iskola“ nevezet csábitó hatásával azt akarja a közönséggel elhitetni, hogy az ily tanoda a község kizárólagos tulajdona, melyben korlátlan rendelkezési joggal csak önmaga lesz felruházva, pedig épen az ellenkező történik, — míg a felekezeti iskola válik tulajdonképen az illető felekezet kizárólagos tulajdonává. Németországban nem azt kérdezik van-e valamely faluban felekezeti iskola, vagy községi, hanem átalában hogy van-e? elég van-e? van-e jó tanító? járnak-e a gyermekek? stb. és ha nem jót vesznek észre, segítenek a bajon, s a nevelés ügyét mindenkor szívökön viselő felekezeti közegek az állammal karöltve mozdítják elő a szellemi műveltséget, haladást és tudást, így törik meg a nép indolentiáját is az iskola-ügyben. Jó akarat kell és egyenes út, semmi más, és megvan azonnal a szent béke és egyetértés. „Justitia et pax osculatae sunt“ de az injustitia és sántikálásnak a pax soha sem adott csókot, mert e kettő örökre összeférhetlen. Biztosítom Kratochvill Gyula urat, hogy az állam a felekezetek közreműködése nélkül soha sem fog egyéb eredményt a kudarcznál felmutatni, főleg a nevelés terén ha ezt egészen kezébe akarná venni, azaz már magában véve képtelenség legfőképpen egy parlamentáris kormányszervezettel ellátott államban, mint a miénk. — Nem akarom a sok szót szaporítani, azért felhagyok ennek bebizonyításával, mi nagyon könnyű lenne, s így bárki könnyen be is láthatja. Tehát Németországban, de más művelt államokban sem bízzák a néptömegre annak eldöntését, amihez nem ért, t. i. hogy milyen legyen iskolája?! Felekezeti e, vagy községi ? Mi népünket akarjuk nevelni, és reá bízzuk, hogy az határozza meg, mely után módon akar neveltetni! — Kell-e ennél nagyobb képtelenség s ellenmondás?! Melyik nevelő, tanító bízza tanítványára mit, mennyit, hogyan s mikor akar tanulni? Avagy ez iránt oly egyénektől kér útbaigazítást, akik a nevelés-oktatáshoz hozzá sem szagoltak. Kérem, ne nevezzünk semmi iskolát felekezeti, vagy állami vagy községinek, hanem egyszerűen iskolának, és karolja fel mind a kormány vaskarral, mind az eddigi felekezeti tényezők a nevelés ügyét; jöjjön egyik a másiknak mindenütt segítségére, s így elérhetjük azt, mit kölcsönös bizalom nélkül soha. Ne tessék nevetni Kratochvill Gy. ur, mert nem lehetlen, mit állítok! Elemezzük csak e tárgyat. Mi az állam? A felekezetek összesége. Kitől kapja az állam az adót? A felekezetektől. Kik ellen történik igazságtalanság, midőn a felekezetek adójából teljesen felekezetien, indifferens, vagy igazabban szólva: vallástalan iskolák állíttatnak ? Minden vallásfelekezet ellen! Kik ellen történik igazságtalanság, ha a felekezeti állampolgárok pénzéből felekezeti iskolák állítatnak vagy segélyeztetek ? Senki, de senki ellen! Úgy, de egyik felekezet nagyobb számú, több segélyt igényel. Nem baj, mert ha nagyobb számú, több adót is fizet. Lehetne-e ezt így venni? Igen is lehet. Nem kell tehát a szegényebb iskolák és tanítók segélyezését feltételekhez kötni. Nem kell, nem szabad egy iskolát csak oly feltét alatt segélyezni ha az közössé, azaz: vallástalanná válik. Ez igazságtalanság lenne a felekezetek iránt. Ez elnyomása lenne a felekezetek lelkiismereti szabadságának, hitének. A legnagyobb igazságtalanság lenne, ha a felekezeti tanodák a közös iskolák számára biztosított anyagi segélyben nem részesülnének csupán csak azért, mert felekezetiek. És valamint a felekezeteket nem lehet kötelezni arra, hogy egyik a másiknak iskolai költségeinek fedezéséhez hozzájáruljon, úgyszintén arra sem lehet őket kötelezni, hogy saját felekezeti iskoláikon kívül közösen még a felekezet nélküli iskolák fentartási költségeit is ők viseljék. Ha a felekezeti iskolák nem segélyeztetnek, a közösek se segélyeztettessenek. Vagy ha ezek kapnak segélyezést az államtól, kapjanak amazok is. — Ez egyenlő eljárás volna. — De mihelyt feltételekhez szabatik a segélyezés, gyanússá válik előttünk a czél, melyet a „árözö í“ és „felekezeti“ nevezettel elérni akarnak, így pedig az ügynek nem használunk, hanem ártunk. Már most alkalmazzuk a mondottakat a gyulai népiskolákra. Ezekre nézve Kratochvill Gyula ur azt állítja, hogy „nem nélkülözhetik a községi segélyt, s a tanítók még így is folytonos anyagi gondokkal küzdenek.“ Gyulán van 8986 katholikus, 5182 helv. hitvallású; 380 ág. hitvallású; 3041 gör. kel. és 331 izraelita. Ezek egyenkint tanítóikat fizetni és iskoláikat fentartani vagy képesek, vagy nem. — Ha képesek, nem szükséges sem a közös községi, sem az állami segélyezés. S igy eo ipso nem szükséges az sem, hogy e gyulai felekezeti tanodákat közösekké nyilvánítsuk. De miután az államnak főfelügyeleti és betekintési jogát a felekezeti tanodákra emem “Vitathatjuk, kötelessége az államnak az egyházzal karöltve ilyen anyagilag képes felekezeteket kényszeríteni, hogy ezek az észrevett hiányokat megszüntessék, hogyha valamely osztály tanonczokkal túltömöttnek találtatott, állítsanak paralell-osztályokat, és a szükséges taneszközökkel stb. osztályaikat ellássák, — a törvényben előirt tantárgyakat tanítsák stb. szóval: kötelessége az államnak arra felügyelni, hogy az iskolák jók legyenek , de nem szükség azért azokat közösekké nyilvánítani. Ha pedig a fent említett felekezetek Gyula városában nem képesek elemi tanodáikat fentartani, és annak szükségleteit fedezni, akkor jöjjön segítségekre az állam , de ezen államsegélyt ismét nem szükséges azon feltételhez kötni, „hogy ha közösekké nyilváníttatnak az iskolák,“ — mert ez jogsértés lenne az egyes felekezetek lelkiismereti szabadságán, ami az ügy szentségének ismét csak ártalmára lenne. — Minthogy pe TÁRCZA. A javasolt, vagyis kuruzslók népünk babonájában. Népünk ragthoszában, vagy mint közönségesen mondani szokták, babonájában az emberfölötti erőkkel felruházott titokszerű lények között a javasolt vagyis kuruzslók kiváló szerepkört foglalnak el. Ez igen természetes, amennyiben a nevezett babonás alakok az élet leggyakrabban előforduló oldalában, a szenvedésekben, lelki és testi bajokban vétetnek igénybe. Ez alakok tehát valóban léteznek, elütőleg a számos, csupán képzelmi babonás alakoktól, minők p. o. a garaboncziás diák, boszorkány stb. A nép szemével tekintve, létezésük jogosult is, a mennyiben míg működésük a mindennapi élet bajainak eloszlatására irányul, egyszersmind titokszerű homályba burkolt miveleteik kielégítik az emberfölötti, s merőben a képzelmen alapuló varázs után sóvárgó vágyakat, melyek a gyermeteg irányú, de ösztönszerüleg egy magasabb erő után kutató nép lelkületében természetszerűleg kelnek föl. E varázs, vagy magasabb erő utáni sóvárgás eredetileg nem egyéb, mint az emberi szellemnek a természet fölötti uralomra törekvése, s igy az emberi tudatomban fogamzó vallásnak megkezdetlegesebb foka. A javasok tehát a természetes és megfoghatlan vagy természetfölötti dolgok közt létező űrt hidalják át képzeletileg, s mint ilyen közbenjárók nyerik mythikus tekintélyeiket. Ennyit helyzetökről a babonában ; nézzük immár őket és miveletiket közelebbről úgy, a mint az életben jelentkeznek. A javasolt működése, mint említettük, a testi és lelki bajok eloszlatására, s néha a jövő titkainak leleplezésére irányul, de mindég valamely titokszerű cselekvény véghezvitelével, melyet — ha betegség előrelátása czéloztatik — az illető szer mintegy átlényegittetik, titkos erőkkel ruháztatik fel. Műveletük tehát nem egyéb, mint varázslás, melynek különféle jelenségeit jelzik még a kuruzsolás, igézés, bűbájolás, kantérolás, halás és danzsolás-féle tájszólamok. A javasolás körébe eső műveleteket nagyobbára vén asszonyok végezik, de nem ritkán férfiak is; — nekem egy férfi javassal volt szerencsém 1867-ben találkozhatnom. Az én javasom voltaképen senki más nem volt, mint egy felvidéki vén tót atyafi, kinek egész gyógytára egy nagy halmaz regeczitett tarka-barka czukorkából, pár ieze borból, s úton-útfélen szedett füvekből állott. Egy meglehetősen babonás, beteges házi nő-cseléd figyelmeztetett reá, kinek mikorára kimentem megtekintésére, már egy ibrikben kotyvasztotta a minden búbát eloszlató titkos gyógyszert. Csakhamar párbeszédbe ereszkedtem vele tótul, de mivel e nyelvet csak törve beszéltem, magyarra vittem át a szót, mit ő is meglehetősen beszélt. — Mi lesz abból atyafi ? Kérelem a habarékra mutatva. — Minden baj ellen gyógy ir. — Kötve hiszem. — Tessék megpróbálni. — Nem ajánlatos még a szine sem. — Majd leülepszik ha rá olvasok. De már erre kiváncsi lettem, s bevártam, mig hosszas pepecselését bevégzé, s átönté kabarékát egy hosszú nyakú vizes palaczkba. Alig hogy ezt tévé, positurába vágta magát az én javasom, — maga mellé állitá betegét, s kezét rátevén a palaczk szájára, sajátságos tompa hangján, teli torokkal rákezdé : Nequidquam, produc, nequando, veneficia nequam, nequaquam, nequis, sociosque videlicet atque nequitiam: sed masculeum produxeris idem, corripias neutrum , prolonges semper ibidem scilicet bigae stb. Szóval, nagy derültségemre a latin prosodia egyik szabályát szavalta el. A habarék ugyan leüllepedett, s szép tiszta vörös bor maradt a palaczkban; de az én javasom is szedte magát, midőn észrevéve, hogy bizon az általa czitált verseket — mikből ő egy árva szót sem értett — én nagyon is ismerem, — bár megjegyezte, hogy jelentsen ez bármit, ő egy szerencsés javastól tanulta. Ez azonban kivételes alak ; a legtöbb javas — legyen az férfi vagy nő — az illető szert érthetetlen dünnyögések között késziti el; hasonlókép tesz, ha babonás jelekből, mint p. o. vízbe öntött folyó ólomból, vagy gyűrűből jósol; — szépen festi e mysthykus műveletet Tolnay egyik költeményében : „Berreg a füst csitteg-csattog, Lobog a láng, pitteg-pattog. Javas asszony ümmög-mormog, Tart kezében gyűrűt horgol.“ „Gyűrű gyűrű perdülj-fordulj !“ Kerek gyűrű belefordul — Gyűrű forog, horog koppan, — „Fehér Jutka látod ott van !“ — Nyelvünkön azonban hajdan voltak bűvszólamok és szavak is, melyekből ma már csak itt-ott lappang egy-kettő. Ily bűvös szólamok fordulnak elő az 1519—1541-iki nyelvemlékekben is, a kincskereső bűvös vesszők s nyilak ezen bűvös czélra való készítésére vonatkozók. A nyilakról szóló a következő: (az eredeti írásmód szerint ) „prima lege quinque pr. m. p. Winerib, dni. nri. iesu eristi, nylat en tinektek parancsolok atyanak fivnak es zenth lelek istennek nevevel es hatalmasagaval, kinek hatalmassaganak minden hatalmatok engednek, ezen istenek, parancsolok en nektek, hogy ez elrejteth kincet en nekem es igazan megmutassatok.“ A vesszőkről szóló: en kerozthelek tegedexhzentelt vezze f atyanak f fivnak f es zenth lelek neveben, urunk eristosnak zent testevel, zent verevel, boldog aszonynak tisztasagos zent züz tegevel, hogy mit en tyneked parancyolok abba te chavargó ne leg, ha nem en nekem igazan meg mutasdh, es kiszeritelek raikepen az ierico varosában az akantol lopott palast einem enyezhetek es eltitkoltathatok kit az Tome meglele, azon képén te előtted ez foldbely el reyteth kinch el ne titkoltathassek, es keseríthetek az három zent kiralokra, melleket a