Békés, 1873 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1873-06-01 / 22. szám

Második évfolyam. I ’ . Szerkesztőségi iroda: Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyv­árus üzlete, V. főtér, Prág-ház.­ Dobay János könyv­nyomdája, saját házában. 22-ik szám. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Pesten Haasenstein és Vogler hirdetési­ irodájában (úri utcza 13. sz.) — Schwarcz testvérek nemzetközi irodájában fürdőutcza 1-ső szám. és Bécsben Wolzeille 6—8. Hirdetésdij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 írt., kétsz­eri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés.­­ Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmandsora 10 kr. Gyula junius 1-én 1873 ^ Megjelen hetenként egyszer,­­ minden vasárnap. Előfizetési dij Három hóra . 1ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft Egy évre . . 4ft Kiszségi iskola-e, vagy felekezeti? ív. Kratochvill Gyula ur, a milyen ügyes tud lenni a frázisok gyártásában, és oly fortélyos a szók jelentőségteljes használa­tában, mellyel a közönséget tévútra vezet­ni törekedik. így például a „közös iskolát“ nem nevezi a maga nevén, t. i. „közösnek“, hanem „községinek“; hogy igy a közös iskolának szép, kecsegtető csábitó szint és nevet adván, annál könnyebben bele vigye a közönséget a csaptatóba. Mert a „közsé­gi iskola“ nevezet csábitó hatásával azt akarja a közönséggel elhitetni, hogy az ily tanoda a község kizárólagos tulajdona, melyben korlátlan rendelkezési joggal csak önmaga lesz felruházva, pedig épen az ellenkező történik, — míg a felekezeti is­kola válik tulajdonképen az illető feleke­zet kizárólagos tulajdonává. Németországban nem azt kérdezik van-e valamely faluban felekezeti iskola, vagy községi, hanem átalában hogy van-e? elég van-e? van-e jó tanító? járnak-e a gyer­mekek? stb. és ha nem jót vesznek ész­­re, segítenek a bajon, s a nevelés ügyét mindenkor szívökön viselő felekezeti kö­zegek az állammal karöltve mozdítják elő a szellemi műveltséget, haladást és tudást, így törik meg a nép indolentiáját is az is­kola-ügyben. Jó akarat kell és egyenes út, semmi más, és megvan azonnal a szent béke és egyetértés. „Justitia et pax osculatae sunt“ de az injustitia és sántikálásnak a pax so­ha sem adott csókot, mert e kettő örökre összeférhetlen. Biztosítom Kratochvill Gyula urat, hogy az állam a felekezetek közreműködése nél­kül soha sem fog egyéb eredményt a ku­­darcznál felmutatni, főleg a nevelés terén ha ezt egészen kezébe akarná venni, azaz már magában véve képtelenség legfőkép­pen egy parlamentáris kormány­szervezet­tel ellátott államban, mint a miénk. — Nem akarom a sok szót szaporítani, azért felhagyok ennek bebizonyításával, mi na­gyon könnyű lenne, s így bárki könnyen be is láthatja. Tehát Németországban, de más művelt államokban sem bízzák a néptömegre an­nak eldöntését, amihez nem ért, t. i. hogy milyen legyen iskolája?! Felekezeti e, vagy községi ? Mi népünket akarjuk nevelni, és reá bízzuk, hogy az határozza meg, mely után módon akar neveltetni! — Kell-e ennél nagyobb képtelenség s ellenmondás?! Melyik nevelő, tanító bízza tanítványára mit, mennyit, hogyan s mikor akar tanul­ni? Avagy ez iránt oly egyénektől kér út­baigazítást, a­kik a nevelés-oktatáshoz hoz­zá sem szagoltak. Kérem, ne nevezzünk semmi iskolát fe­lekezeti, vagy állami vagy községinek, ha­nem egyszerűen iskolának, és karolja fel mind a kormány vaskarral, mind az ed­digi felekezeti tényezők a nevelés ügyét; jöjjön egyik a másiknak mindenütt segít­ségére, s így elérhetjük azt, mit kölcsö­nös bizalom nélkül soha. Ne tessék nevetni Kratochvill Gy. ur, mert nem lehetlen, mit állítok! Elemezzük csak e tárgyat. Mi az állam? A felekezetek összesége. Kitől kapja az állam az adót? A fele­kezetektől. Kik ellen történik igazságtalanság, mi­dőn a felekezetek adójából teljesen feleke­zetien, indifferens, vagy igazabban szólva: vallástalan iskolák állíttatnak ? Minden val­lásfelekezet ellen! Kik ellen történik igazságtalanság, ha a felekezeti állampolgárok pénzéből fele­kezeti iskolák állítatnak vagy segélyeztet­ek ? Senki, de senki ellen! Úgy, de egyik felekezet nagyobb számú, több segélyt igényel. Nem baj, mert ha nagyobb számú, több adót is fizet. Lehetne-e ezt így venni? Igen is lehet. Nem kell tehát a szegényebb iskolák és tanítók segélyezését feltételekhez kötni. Nem kell, nem szabad egy iskolát csak oly fel­tét alatt segélyezni ha az közössé, azaz: vallástalanná válik. Ez igazságtalanság len­ne a felekezetek iránt. Ez elnyomása len­ne a felekezetek lelkiismereti szabadságá­nak, hitének. A legnagyobb igazságtalanság lenne, ha a felekezeti tanodák a közös iskolák szá­mára biztosított anyagi segélyben nem ré­szesülnének csupán csak azért, mert fele­kezetiek. És valamint a felekezeteket nem lehet kötelezni arra, hogy egyik a másik­nak iskolai költségeinek fedezéséhez hoz­zájáruljon, úgy­szintén arra sem lehet őket kötelezni, hogy saját felekezeti iskoláikon kívül közösen még a felekezet nélküli isko­lák fentartási költségeit is ők viseljék. Ha a felekezeti iskolák nem segélyez­­tetnek, a közösek se segély­eztettessenek. Vagy ha ezek kapnak segélyezést az ál­lamtól, kapjanak amazok is. — Ez egyen­lő eljárás volna. — De mihelyt feltételek­hez szabatik a segélyezés, gyanússá válik előttünk a czél, melyet a „árözö­ í“ és „fele­kezeti“ nevezettel elérni akarnak, így pe­dig az ügynek nem használunk, hanem ártunk. Már most alkalmazzuk a mondottakat a gyulai népiskolákra. Ezekre nézve Kratochvill Gyula ur azt állítja, hogy „nem nélkülözhetik a községi segélyt, s a tanítók még így is folytonos anyagi gondokkal küzdenek.“ Gyulán van 8986 katholikus, 5182 helv. hitvallású; 380 ág. hitvallású; 3041 gör. kel. és 331 izraelita. Ezek egyenkint tanítóikat fizetni és is­koláikat fentartani vagy képesek, vagy nem. — Ha képesek, nem szükséges sem a kö­zös községi, sem az állami segélyezés. S igy eo ipso nem szükséges az sem, hogy e gyulai felekezeti tanodákat közösekké nyilvánítsuk. De miután az államnak fő­felügyeleti és betekintési jogát a felekezeti tanodákra em­em “Vitathatjuk, kötelessége az államnak az egyházzal karöltve ilyen anyagilag képes felekezeteket kényszeríte­ni, hogy ezek az észrevett hiányokat meg­szüntessék, hogyha valamely osztály ta­­nonczokkal túltömöttnek találtatott, állítsa­nak paralell-osztályokat, és a szükséges ta­neszközökkel stb. osztályaikat ellássák, — a törvényben előirt tantárgyakat tanítsák stb. szóval: kötelessége az államnak arra felügyelni, hogy az iskolák jók legyenek , de nem szükség azért azokat közösekké nyilvánítani. Ha pedig a fent említett felekezetek Gyu­la városában nem képesek elemi tanodáikat fentartani, és annak szükségleteit fedezni, akkor jöjjön segítségekre az állam , de ezen államsegélyt ismét nem szükséges azon fel­tételhez kötni, „hogy ha közösekké nyilvá­níttatnak az iskolák,“ — mert ez jogsértés lenne az egyes felekezetek lelkiismereti sza­badságán, a­mi az ügy szentségének ismét csak ártalmára lenne. — Minthogy pe­­ TÁRCZA. A javasolt, vagyis kuruzslók népünk ba­bonájában. Népünk ragthoszában, vagy mint közönségesen mondani szokták, babonájában az emberfölötti erőkkel felruházott titokszerű lények között a ja­vasolt vagyis kuruzslók kiváló szerepkört foglal­nak el. Ez igen természetes, a­mennyiben a ne­vezett babonás alakok az élet leggyakrabban előforduló oldalában, a szenvedésekben, lelki és testi bajokban vétetnek igénybe. Ez alakok tehát valóban léteznek, elütőleg a számos, csupán kép­­zelmi babonás alakoktól, minők p. o. a garabon­­cziás diák, boszorkány stb. A nép szemével tekintve, létezésük jogosult is, a mennyiben míg működésük a mindennapi élet bajainak eloszlatására irányul, egyszersmind titok­szerű homályba burkolt miveleteik kielégítik az emberfölötti, s merőben a képzelmen alapuló va­rázs után sóvárgó vágyakat, melyek a gyermeteg irányú, de ösztönszerüleg egy magasabb erő után kutató nép lelkületében természetszerűleg kel­nek föl. E varázs, vagy magasabb erő utáni sóvárgás eredetileg nem egyéb, mint az emberi szellemnek a természet fölötti uralomra törekvése, s igy az emberi tudatomban fogamzó vallásnak megkez­det­­legesebb foka. A javasok tehát a természetes és megfoghatlan vagy természetfölötti dolgok közt létező űrt hidal­ják át képzeletileg, s mint ilyen közbenjárók nye­rik mythikus tekintélyeiket. Ennyit helyzetökről a babonában ; nézzük im­már őket és miveletiket közelebbről úgy, a mint az életben jelentkeznek. A javasolt működése, mint említettük, a testi és lelki­ bajok eloszlatására, s néha a jövő tit­kainak leleplezésére irányul, de mindég valamely titokszerű cselekvény véghezvitelével, melyet — ha betegség előrelátása czéloztatik — az illető szer mintegy átlényegittetik, titkos erőkkel ruház­­tatik fel. Műveletük tehát nem egyéb, mint varázslás, melynek különféle jelenségeit jelzik még a kuru­­zsolás, igézés, bűbájolás, kantérolás, h­alás és dan­­zsolás-féle tájszólamok. A javasolás körébe eső műveleteket nagyobbára vén asszonyok végezik, de nem ritkán férfiak is; — nekem egy férfi javassal volt szerencsém 1867-ben találkozhatnom. Az én javasom voltaképen senki más nem volt, mint egy felvidéki vén tót atyafi, kinek egész gyógytára egy nagy halmaz regeczitett tarka-bar­ka czukorkából, pár i­eze borból, s úton-útfélen szedett füvekből állott. Egy meglehetősen babonás, beteges házi nő-cseléd figyelmeztetett reá, kinek mikorára kimentem meg­tekintésére, már egy ibrikben kotyvasztotta a min­den bú­bát eloszlató titkos gyógyszert. Csakhamar párbeszédbe ereszkedtem vele tótul, de mivel e nyelvet csak törve beszéltem, magyar­ra vittem át a szót, mit ő is meglehetősen beszélt. — Mi lesz abból atyafi ? Kérelem a habarék­ra mutatva. — Minden baj ellen gyógy­ ir. — Kötve hiszem. — Tessék megpróbálni. — Nem ajánlatos még a szine sem. — Majd leülepszik ha rá olvasok. De már erre kiváncsi lettem, s bevártam, mig hosszas pepecselését bevégzé, s átönté kabarékát egy hosszú nyakú vizes palaczkba. Alig hogy ezt tévé, positurába vágta magát az én javasom, — maga mellé állitá betegét, s kezét rátevén a palaczk szájára, sajátságos tompa hang­ján, teli torokkal rákezdé : Nequidquam, produc, nequando, veneficia nequam, nequaquam, nequis, sociosque videlicet atque nequitiam: sed masculeum produxeris idem, corripias neutrum , prolonges semper ibidem scilicet bigae stb. Szóval, nagy derültségemre a latin prosodia egyik szabályát szavalta el. A habarék ugyan le­­üllepedett, s szép tiszta vörös bor maradt a pa­­laczkban; de az én javasom is szedte magát, mi­dőn észrevéve, hogy bizon az általa czitált verse­ket — mikből ő egy árva szót sem értett — én nagyon is ismerem, — bár megjegyezte, hogy je­lentsen ez bármit, ő egy szerencsés javastól tanulta. Ez azonban kivételes alak ; a legtöbb javas — legyen az férfi vagy nő — az illető szert érthe­tetlen dünnyögések között késziti el; hasonlókép tesz, ha babonás jelekből, mint p. o. vízbe öntött folyó ólomból, vagy gyűrűből jósol; — szépen festi e mysthykus műveletet Tolnay egyik költe­ményében : „Berreg a füst csitteg-csattog, Lobog a láng, pitteg-pattog. Javas asszony ümmög-mormog, Tart kezében gyűrűt horgol.“ „Gyűrű gyűrű perdülj-fordulj !“ Kerek gyűrű belefordul — Gyűrű forog, horog koppan, — „Fehér Jutka látod ott van !“ — Nyelvünkön azonban hajdan voltak bűvszólamok és szavak is, melyekből ma már csak itt-ott lap­pang egy-kettő. Ily bűvös szólamok fordulnak elő az 1519—1541-iki nyelvemlékekben is, a kincs­kereső bűvös vesszők s nyilak ezen bűvös czélra való készítésére vonatkozók. A nyilakról szóló a következő: (az eredeti írás­mód szerint ) „prima lege quinque pr. m­. p. Wi­­nerib, dni. nri. iesu eristi, nylat en tinektek pa­­rancsolok atyanak fivnak es zenth lelek istennek nevevel es hatalmasagaval, kinek hatalmassaganak minden hatalmatok engednek, ezen istenek, pa­­rancsolok en nektek, hogy ez elrejteth kincet en nekem es igazan megmutassatok.“ A vesszőkről szóló: en kerozthelek tegedexh­zentelt vezze f atyanak f fivnak f es zenth lelek neveben, urunk eristosnak zent testevel, zent verevel, boldog a­­szonynak tisztasagos zent züz tegevel, hog­y mit en tyneked parancyolok abba te chavargó ne leg, ha nem en nekem igazan meg mutasdh, es kisze­­ritelek raikepen az ierico varosában az akantol lopott palast einem enyezhetek es eltitkoltathatok kit az Tome meglele, azon képén te előtted ez foldbely el reyteth kinch el ne titkoltathassek, es keseríthetek az három zent kiralokra, melleket a

Next