Békés, 1873 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1873-04-20 / 16. szám

Második évfolyam. ( / Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyv­nyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyv­árus üzlete, Y főtér, Prág-ház. J 16-ik szám. / / VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Pesten Haasenstein és Vogler hirdetési­ irodájában (úri utsza 13. sz.) — Bécsben Schmid Edmund hirdetési irodájában (Weihburggasse, Nro. 22.) Hirdetésdij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 írt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmondsora 10 kr. Gyula april 20-án 1873 ^ Megjelen hetenként egyszer, ^ mindeztutasárnap. Előfizetési dij: Három hóra . 1 ft Ebit hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft Egy évre . . 4 ft W_______J Állítsunk községi iskolát. A községi iskola előnyei a felekezeti fe­lett már annyiszor, s oly sok oldalról meg­voltak vitatva s kitüntetve, hogy azok elemzésével csak ismétlésekbe eshetném. De ha eltekintünk is ez előnyöktől, s ha iskoláink állapotát saját speciális viszonya­ink szemüvegén nézzük is, azt fogjuk ta­lálni, hogy akarva, nem akarva oda va­gyunk utalva, miszerint jelenben felekeze­ti iskoláinkat községivé átalakítván, már a jelenben iskolázó ivadékot részesítsük a községi iskola által biztosított előnyökben. Elmondom, miért. Azon feltétel hitem szerint áll, hogy Gyu­la város közönsége a kor követelményei­nek hangosan kiáltó szava előtt nem zárja el fülét, hogy törekszik a haladó kor kö­vetelte­ műveltségnek bizonyos fokára eljut­ni, s hogy e törekvés kiváló célpontja, a serdülő nemzedék jövőjéről gondoskodva, azt a jövőben oda emelni, hol a művelt nemzetek reményteli iQgsága áll, hivatva arra, hogy az atyák buzgalmát, törekvését hatványozott tőkékben érvényesítsék. S ha e feltétel áll — pedig állnia kell — mert, ki kétségbe vonná, egy 20000 főnyi város jövőjét tagadná meg — akkor a ne­mes cél felé törekvő igyekezet mindeneset­re első teendőjévé teszi, hogy alkalmas esz­közökről gondoskodjék. Az egyedüli esz­közt pedig csak az iskolákban találhatván fel, első tekintete a tudás és műveltség alap­jára a népiskolára fog esni. S kérdem, ha ma az elfogulatlan szem­lélő városunk felekezeti iskoláit megtekin­ti, azok beléletébe pillant, vagy a vizsgá­latokon azok eredményeit tapasztalja, váj­jon tekintheti-e alkalmas eszköznek, váj­jon lát csak némi biztosítékot is bennök arra, hogy általuk a magasztos cél csak megközelíthető is lenne? S kérdem, ha a népiskolát úgy tekintjük, amint tekintenünk kell, hogy az „gyúpont­­ja a fel­világosodott szellem terjedésének, támasza a nemzeti érzületnek, forrása a hazafiságnak, hatalmas emeltyűje az erköl­­csiségnek, a szorgalomnak, a munkának és a munka eredményének, sikerének“ — vaj­jon lehetnek-e mai iskoláink ily méltán várt eredményeknek tényezői ? Nem.­­ És miért? Mert a mai követelmények már tovább terjednek a káté s a község határainál, mert ma már magyarázni sem kell, hogy a ká­té az élet legbiztosabb kalauza nem lehet, s hogy az életnek egyéb céljai is vannak, sem hogy folytonosan a túlvilág ábránd­­szülte boldogsága után áhítozzunk, mert az állapot haladásunkat nem biztosíthatja, nem csak, de az úton tovább haladva a rákot utánozzuk, mert tiszta erkölcs, hazafius s polgári erények nélkül ezredéves államisá­gunk romban dől, mert a felvilágosodott szel­lem, szorgalom és munka nélkül való élet a szolgaság megalázó, ronda posványába sodor, mert a haladó korszellem szánako­zó mosolylyal tekint a munka s költeke­zés eredménytelenségére. S honnan mind mindez ? hol a hiba, hogy annyi költséggel fentartott, s igyekezettel, s jó akarattal is támogatott iskolák ered­ményre nem vezetnek ? Az iskolák felekezetiségében. Minden felekezet iskolájának feje a fele­kezet papja, a felekezet papja pedig pász­­tr, ki helytelenül magyarázott hivatását az­által véli betölthetni, ha első gondjává teszi ja­­aaira úgy vigyázni, nehogy azok valamely metamorfózison keresztül menve a birka­bőrt magukról ledobják. Innen aztán, hogy a felekezeti iskola célja a községiétől kü­lönböző, egymást kizáró körben forgó, in­nen, hogy amabban a hit, itt a tudás a súlypont, az a jövő életre készít, ez meg­tanít, mint kell a földi pályát megfutni, az a káté álláspontján nyugodtan pihen meg; — ez a korral karöltve halad. S ha hoz­závesszük még, hogy a felekezetiséggel a nemzetiség ápolása is jár, míg a községi iskola a közös magyar hazának van hi­vatva polgárokat nevelni, talán nem volt sikeretlen kisérlet e rövid párhuzam felál­lítása által a községi iskolát a felekezeti fe­libe helyezni. A mi iskoláink pedig mind felekezetiek, s mint ilyenek nem lehetnek eszközei a magasztos célnak s bizonyára a haladás felé törekvő szilárd akarat nem is keres­heti bennök eszközeit, meg levén győződ­ve, hogy azt úgy is csak a községi isko­lákban találhatja fel, mert felekezeti iskoláink, a mellett, hogy adózói eléggé megterhelvék, nem nélkülöz­heti a községi segélyt, s a tanítók még így is folytonos anyagi gondokkal küzdenek, mert csak a község teheti azt, mire a felekezetek egyenként képtelenek : jól szer­vezett, s rendezett iskolát fentartani, mert a presbyteriumok által tanúsított jó akarat s igyekezet ma épen olyan, mint volt nagyapáinké, s melylyel ma már ered­ményhez nem juthatunk, mert a felekezeti iskolaszékek a neve­lés barátjai s a tehetségek számát elforgá­csolják, mig azt a község a profanum vul­­gus kizárásával is kiegészitheti, öszpontosit­­hatja, mert a politikai hatóság törvényszabta kötelmének soha, de soha eleget nem te­vén, e mulasztásokat csak a községi isko­laszék ülheti helyre, s akadályozhatja meg, mert ezek szerint haladásunk egyedüli, de biztos feltétele a községi iskola. S ha polgárságunkban csakugyan meg­van a vágy, a törekvés egy jobb jövő meg­alkotására, úgy itt az idő és alkalom, hogy az alapot községi iskola alapításával lete­gyük, mielőtt a felekezeti roskadozó isko­lák romjai szellemi haladásunkat végkép eltemetnék. Igen itt az alkalom városunk rendezésé­nél, s a választandó képviselő testület ma­radandóbb emlékkel nem örökítheti működé­sét, mintha azt egy községi népiskola alapításával kezdi meg. Kratoch­vill Gyula Igazmondó vélemények a jövedelemadó be­vallása körül néhány közelebbi éven át összegyűjtött tapasztalataim kapcsán s az e tekintetbeni visszaélésekből eredő közve­tett és közvetlen hátrányokról, illetőleg károkról. Az illető fensőbb hatóság fehérzsinóros közege által kezeimbe szolgáltatott II-ik osztályú jövede­lemadó-vallomás ive áttanulmányozása után, me­lyen a magyar jellemet megtisztelő eme zár­sorok is állanak : „Eskü helyett állampolgári becsületsza­vammal bizonyítom, hogy a fölebbi adatokat leg­jobb hitem, és tudomásom szerint lelkiismeretesen jegyeztem föl“ — határoztam el magamat e sorok megírására. A dolognak nagy feneket nem kerítvén, kezdem a dolog velejénél akként, hogy mig átalában szó­lok, soraimból a megyebeliek közöl is az illetők magukra értsék azt, a­mi nekik, és ő róluk szól; azaz, a kinek inge, vegye magára. A jelen évi országos költségvetésről az mondatik és i­atik vala meg többek által, hogy a magyar királyságban minden lélek után átlagosan 7 ujfrt­ esik adó . .. Ebből aztán bizonyos túl­ szélsőbal-el­­lenes és áldozatkész hazafi azt iparkodott volna kisütni, hogy hát lám mégis csak mi fizetünk leg­­kevesb adót Európában aránylag. Ergo vivát! — hogyha az adó alapját, tudniillik a jövedelmet nem vennék figyelembe, azaz hogyha nem kényszerít­­tetnénk elodázhatatlanul figyelembe venni. Tegyünk egy kis összehasonlítást! Az angol nép fejenkint fizet 25 frtot, de van 2-er sőt 3-ot is annyi tiszta jövedelme, mint ne­künk; egy-egy francia fizet 17 ujfrtot! ámde jö­vedelme aránylik a miénkhöz úgy, mint 7 a 17-höz ; — a burkus 50 krral fizet többet kétszer annyi­nál — mint mi, — tetszik tudnia a t. olvasónak ,tiszta jövedelme is egy kicsikét többletes a miénk­nél. — Ezen összehasonlitást nem azért tettem, mintha sokallanám a magyar királyság adóját; — vagy hogy nem tudnám, miszerint a beszedett adó nagy része egyenesen a mi javunkra fordittatik ...; miszerint az indirekt­ adó — a mélyen beavatott Fest Imre szerint — 6 év alatt 20 százalékkal szaporodott, mi a vagyonosodást jelzi, s a rendes jövedelem ez idő alatt 33 százalékkal növekedett stb.; — hanem azért, hogy adóképességünk fej­lődjék, fejlődtessék az igazság és méltányosság ál­tal ; mert könnyen megeshetik, hogy a szegényebb osztály adóképessége elcsenevészni fog, hogyha az adótörvény végrehajtása olyan sok kívánni­valót hagy fönn ezután is,... főképen, hogyha a jöve­delem- és földadó bevallásánál annyi ildomtalan­­ság érvényesíti ezután is magát.­­ Az európai tekintélyesebb pénzpiaczok — mint tetszik tapasz­talni — fokozatosan fejlődő adóképességünket fi­gyelik, mivelhogy az hitelünknek az alapja , ab­ból ki tudják a tények logikájával számítani va­­gyonosságunkat, amely ismét adóképességünknek közvetlen és biztos alapja. A pénzdus külföld tud­ja , hogy magyarország egyszerre gazdag és sze­gény ország;... szegénysége daczára, nagy ter­mészeti kincseinek és szerencsés fekvésének, több századon át elhanyagolt múltjában és nagy ne­hézségekkel vivódva fejlődhető jelenében gyökere­zik ; — gazdagságát a közeljövő fogja bemutatni ... Hivatalos kimutatás szerint a­zonban ipar­ral és kereskedéssel foglalkozó ötszázezer (500.000) egyén van olyan, a­kikre jövedelemadó vettetik vala a múlt évben, bevallottak pedig az ország ezen dús és jó jövedelmű édes fiai jövedelmi ös­­­szegül annyit, hogy ezen összeget átlagosan eloszt­va 500.000-rel, egy-egy családra körülbelül 71 (hetvenegy) frt esik átlagosan jövedelem; már hi­szen ohne Spasz mondom, hogy „das geht nicht“ mert nem mehet; mai világban családdal és cse­léddel 4X^1 írttal is csak tengődve élhetünk. — Az efféle ildomtalansági és hazafiatlan baj orvos­lására okvetetlenül jó volna, kellene alkalmazni az 1868. XXVI-ik t. ez. 71. §-át. Ildomtalan egyének ellenében a törvény szigorúbb alkalma­zása legkevésbé sem volna ildomtalan. Okvetetlenül szükséges, hogy a pénzügyministe­­rium kitaláljon valami módot, mely által főleg a jövedelem alól kibúvó nagy jövedelem is mega­dóztatva legyen. Menthető volt, hogyha valakinek az alk­otmány talán múltban „sikerült furfanggal vagy világos hazugsággal rászedni az adóhivatalt, — mindig megnyugtattuk lelkiismeretünket azzal­­ a gondolattal, miszerint az adók legsúlyosabb nemeit egy absolut, és nemzetellenes kormány hozta be és mérte ránk hatalomszóval; s hogy a túlságos terhek alól lehetőségig kibújni mindenkinek haza­fias kötelességéül tekintetett, mert azzal keveseb­bet zsákmányolt tőlünk az alkotmánytalan hatalom , annyival több érték maradt meg az ország ha­tárán belül. — „most azonban a furfangos csa­lás és eltagadással a forrón szeretett hazának oko­zunk kárt. — Szeretik ugyan élvezni a rendezett állami élet előnyeit, de a terhet, ha csak lehet, más szegényebb sorsú felebarátunk vállára sózni nem átallják. Komoly és szakértő egyének írták és írják, hogy az ipart és kereskedelmet folytató egyének között temérdek van, a­ki személyes ke­resete után kényelmesen s néha egész úri módon él, de az adókönyvben csekélyebb, jóval cseké­lyebb tétellel szerepel, mint az, ki a legfárasztóbb s a hazára nézve is hasznosabb munkát végez, küzdve sokszor a legzsibbasztóbb anyagi körülmé­nyekkel ; mindenki ismer a maga körében több oly embert, kinek eszélyes­­ az ő felfogása, mások szerént uzsorás) pénzforgatásból jócska jövedelme van, s adókönyvecskéjében e jövedelme épen nincs, vagy csak a nevetségig kevéssel van megterhelve... De nem csak a föllebbi osztálynál van ez így ! Ott van például a firtli-mágnáskodni szerető intel­ligens fráter, ki a mellett, hogy csak aránytalanul fizet, még lázit is, s a helyett, hogy meggyőzödtet­­né magát s iparkodnék másokat is meggyőzni ar­ról, miszerént eljött az ideje, hogy ne csak látszó­lagos „lelkes hazafiak,“ hanem törvénytisztelő pol­gárok is legyünk ; viselvén hiven igazságosan és méltányosan az alkotmányos törvényhozó­ testület által ránk mért terheket; nem dicsekvén tudatlan gőgösséggel, hogy saját állami kincstárunk köze­geit sikerült megcsalnunk. — Ezek az intelligens­­szerű és a hamis hazafias lelkesedettséggel kibé­lelt egyének, kiknek egyre-másra 1500—3000 frtig rúg jövedelmük, bizonyosan nem vallanak be több évi jövedelmet, mint az a néptanító vagy szegény községi hivatalnok, kiknek évi fizetésök 400—600 frt. között ringatózik; az adófizetésben szeretnek az urbatnum-grófhatnám egyének lefelé, egyéb előnyös tekintetben fölfelé szerepelni... Azt vetik föl kapacitálhatatlanul, hogy nekik ennyi meg ennyi kiadásuk van cselédekre ... külső és belső leá­nyokra, tehát tiszta jövedelmök alig hogy marad... tehát ők nem fizethetnek több adót annál, kinek évi jövedelme úgy aránylik" az övéhez, mint 1 a 4-höz. Itt a bibi szóhazafi 1 szereted magadat szol­gáltatni, de te nem szereted hazádat szolgálni; mert különben nem dobálnád ki épen oly nevet­séges és felesleges urizálásra azt a pénzt, melyet sokkal intelligensebb emberhez illőn irodalomra s egyéb kegyes adakozásra stb. stb. fordíthatnál. Swift praktikus angol írja: „Ha cselédre van szük­séged, fogadj egyet; ha azt akarod, hogy rész szol­gálatod legyen, tarts kettőt; ha kívánod, hogy épen ne legyen szolgálatod, szerezz hármat; ha jó szol­gálatot óhajtsz, szolgálj magadnak.“ Mennyi üdvös és hasznos eredne a hazára, ha e föllebbi mak­­szimát, megszívlelve, követnék az illetők . Így az­tán nemcsak a kormány, hanem maguk a polgá­rok is egyesült erővel fejlesztenek ama jobbszelle­­mű meggyőződést a népben, hogy a jövedelem hű és igazságos bevallása alapján kivetett arányos adó pontos befizetése oly polgári erény, mely ön­­nönmagát múlja felül a nemzet szellemi és anyagi gyarapodásában. (Vége következik.)

Next