Békés, 1873 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1873-10-19 / 42. szám

Második évfolyam. Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyv­nyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyv­árus üzlete, főtér, Prág-ház. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Pesten Uansenstein és Vogler hirdetési­ irodájában (úri utcza 13. sz.) — Schwarcz testvérek nemzetközi irodájában fü­rdőutcza l-ső szám. és Bécsben Wolzeille 6—8. Hirdetésdij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. —Nyilttér Garmandsora 10 kr. 42-ik szám. — Figyelmeztetés. Mindazon t. sr. ívtartók, kik a békésmegyei mmzeum meg­alapítása érdekében a Slaan Antal-féle ré­giségeknek adakozás utján történendő meg­vételére gyűjtő ívet kaptak, az eredmény megtudhatása és a nyilvántartás végett szí­veskedjenek iveiket a békésmegyei Gyu­lán székelő takarékpénztárhoz beküldeni. Id. Mogyoróssy János ideiglenes elnök. Meghívás. A békésmegyei gazdasági egylet igaz­gató-választmánya folyó ügyeinek elintézé­sére f. é. október 26-án d. e. 9 órakor Csa­bán ülést tart, melyre az illető választmá­nyi tagok megjelenni kéretnek. Gerendás okt. 14. 1873. Az igazgatóság megbízásából: Mokry Sámuel, titkár. A Körös-szabályozás ügyében. Több oldalról és pedig avatottaktól hallottam, hogy nincs a megyében népsze­rűtlenebb ügy, mint a Körös-szabályozási ügy, azaz roszul mondom, nem az ügy nép­szerűtlen, mert az árvizek kártékony eshe­tőségétől való mentekezés maga népszerűt­len nem lehet, hanem népszerűtlenek azok, a­kik a Körös-szabályozási munkálatokat intézik annyira, hogy, mint én bekezdé­semben, úgy mások is, szintén tévedésből, hajlandók magát az ügyet az intézőkkel összetéveszteni. S mi e népszerűtlenség oka? sok és lényeges. Nincs a kezelés körül meg a kellő nyilvánosság, mai nap, midőn annak szük­ségét és kötelességét az utolsó falusi nép­­i bank is érezi, méltányolja, teljesiti. Az érdekeltek kettőt tudtak meg bi­zonyosan, egyet az intézőktől ukázképen, peremterre , hogy fizetségük ebben az esz­tendőben ennyi meg ennyi; a másikat a Köröstől, amidőn, dacára tetemes áldoza­taiknak, vetéseiket elviszi, hogy elvitte. S ez, legyen bármint, igen roszul van. Szoros kötelessége az intézőknek az érdekelteket kimerítő értesítésekkel ellátni, évről évre kimerítő budgetet közrebocsá­tani, évről évre számolni, hogy az előirány­zat mikép foganatosíttatott. a budget alatt nem csupán pénzbeli számokat értve, ha­nem a sorban következő földmunkálatnak is helyét, kubikmennyiségét sat. pontosan kijelölni. Ilyennek kellene lenni év végé­vel a számadásnak is. S ez nem elég, sajtó útján volna szük­séges az érdekelteket a munka folyamatá­ról ismételve tájékoztatni, mi ha eddig meg­történik, számosan bízván benne, hogy hi­szen meg van földjük óva, persze azt kiki csupán saját földjéről ítélvén meg, nem vet vala még mindig óvatlan földjébe őszit, melyet aztán az árvíz el is vitt, hanem be­várja a tavaszt, amidőn meglátta volna, ha vájjon veheti-e földjének hasznát vagy nem. Nincs mai nap kiváltság, uraim, senki javára, hanem van egy átalános, egyetemes a közönség javára, melynél fogva fel van jogosítva, hogy kivétel nélkül idejében ki­­merítőleg számoljanak azon terhekről, me­lyeket ő elég nehezen visel. Ha van joga bármely ügy intézőinek a közönséget igény­be venni, szoros kötelessége is van azt megnyugtatni adójának hova fordításáról. És ezen kötelesség alól a Közös-sza­bályozás intézői sem menthetik fel magu­kat, elég helytelenség volt azt eddig is nem teljesíteni, és e mulasztással nem csak magukat, a­mit maguknak tulajdonítsanak, hanem magát az ügyet népszerűtlenné tenni. Azt is hallottam, hogy pláne a szám­adások megvizsgálására nézve is nagy restantiában vannak, sőt ennél többet hal­lottam, azt, hogy az egész munkálat elő­­leges tervezet nélkül intéztetik. No így az­tán hogy várjon a közönség tájékoztatást oly intézőktől, a­kik maguk sincsenek tá­jékozva. Én valóban csodálom az érdekeltek türelmét, hogy már régen erélyesen fel nem szólaltak, és sikertelenség esetében a kor­mányhoz nem folyamodtak orvoslásért, hogy a fizetést egyenesen meg nem tagadták, mihez teljes joga van minden teherviselő­nek , mihelyt pénzéről kimerítőleg idejeko­rán s mindannyiszor nem számolnak. Ezeket, ismétlem, nem mendemonda után írom, hanem többszöri illetékes for­rásokból nyert értesülés alapján, s noha a társulatnak tagja nem vagyok, de mert a Körös-szabályozási ügy fontosságánál fog­va érdekel, kötelességemnek tartottam e te­kintetben felszólalni, s rámutatni oly kór­állapotra, melyet, mint önütött sebet, a Kö­rös-szabályozás intézőinek kétszeres köte­­lességök megorvosolni. Reök. — A Ilaan Antal régiséggyüjteményének adakozás utján történendő megvételére adakoztak. A 31-ik irén nogos Kárász Imre ur 20 frt. A 32-ik ivén Vésztőről: Ökrös Sándor 50, Tóth Mihály 40, Csüllög Mihály 20, Papp György 50, Petrovics Demeter 30, Ökrös P. István 10 krt. Reisner Jakab 1 krt, Forsner Ferencz 30, Bakacs Lajos 30, N. N. 50, Turbucz Ferencz 20, Bagó István 30, Varga István 10, Csüllög Gergely 30, Markás Sándor 30 kr. Összesen 5 forint 30 krajczár. A 36-ik ivén Czeglédi Lajos biró gyűjtő ál­tal Szeghalomról: Kiss Ferencz 50, Birizdó A. 50, Kardos Mihály 60, ifj. Kardos Ferencz 20, Czeg­lédi Lajos 20 krt. Összesen 2 forint. A 37-ik ivén Csató István és Bánothy József Gyula, október 19-én 1873 Megjelen hetenként egyszer, minden vasárnap. Előfizetési dij: Három hóra Hat hóra Kilencz hóra, Egy évre lft 2 ft 3 ft 4ft gyűjtők által F.-Gyarmatról: Csánki Benjámin 50, Bélteki Lajos 40, Nagy Lajos 30, Csató István 50, Politzer Gábor 50 krt, Politzer Ernő 1 frtot, B. J. 20 krt. Összesen 3 forint 40 krajczár. A 38-ik ivén Szekeres Sándor biró gyűjtő ál­tal K.-Ladányból: Dr. Hajnal Albert 50, Szeke­res Sándor 50, Stern Móricz 50, Lambach Károly 50 krt, Pflitzer testvérek 1 frtot, K. 50, Moll Ede 50 krt, Márton Mihály 1 frtot, Körösi János 50, N. N. 20, Egy valaki 30 krt Összesen 6 forint. A 40-ik ivén Flaskay István gyűjtő által Szeghalomról: Sál Károly 3 frtot, Konkoly Ador­ján 1.50 krt, ifj. Nagy József 2, N. N. 1, Kovács Mihály 1 frtot, A. J. 1.60 krt, Csat 1 frtot, Do­mokos József 50 krt, Flutorovics Péter 1 frtot, Seres József 50 krt, Flaskay Dezső 1, Kis T. György 1 frtot, Pf­itzner 50 krt, Flaskay István 2 frtot. Összesen 17 forint 60 krajczár. Az eddig begyűlt összeg 600 forint 45 krajczár. Közli: A békésm. takarékpénztár. Megyénk köréből. Békés vármegye bizottságának folyó évi szeptember hó 29-én s folytatva tartott közgyűléséből. (Vége.) Gyula városa által a lesbeni vadászat korlá­tozására beadott szabályrendelete elfogadtatott. Gyula városa rendezésére alkotott szabály­­rendelet némi csekélyebb módosítások eszközlése végett visszaküldetett a jövő megyei gyűlésre újab­ban teendő beterjesztés végett. Papp József, Greiner Antal és érdektársai­nak, Féhn János, özv. Wallner Andrásné, Szaba­dos Antal bérleti, és Winkler Ferencznek — két rendbeli — fellebbezéseik tekintetében, az elsőfo­kú Ítélet egész terjedelmében helybenhagyatik. Laczay József bizottmányi tagnak a cseléd­rendtartásban a cselédek felmondási határidejére Egy — igaz — szerelmi tragoedia. Van Budapesten sok oly szép, oly értékes s oly rémitő jövedelmű ház, melynek láttára önkény­­telenü­l felébred a szemlélő, jobban mondva a bá­­mulóban a mammon istene iránti imádat, s önkény­telenül felsóhajt: „oh istenem, ha ez a ház az enyim volna!“ — melynek láttára a másik, — habár mindennap százszor is látja, — még nem is tartja érdemesnek a mammon istenéhez felfohászkodni, hanem mindannyiszor egyenesen az ábrándozás édes élvezetébe süpped, s láttára elkezdi kegyet­lenül számitni, mit tenne ő: „ha ez a ház az övé volna !“ Az egyik barátom, pl. mindig éjjel nappal galuskát enne; a másik pl.: egy távirdász bará­tom, így kiáltana fel: hajd barátom, én előttem mindig, éjjel nappal egy katlan forró marha­ leves állana, addig, a­míg csak belé nem fűlnék; a har­madik pl.: egy ügyvéd-jelölt, de ki, mikorra e sorok megjelennek, már ügyvéd is lehet (sőt már az) úgy sóhajt fel: mindjárt megvenném a szín­háztéren levő fabódéban kiállított nagyszerű fara­­gású borostyán szipkát­; a negyedik vegyük fel, hogy orvos-növendék: a magyar-és hatvani utcza sarkán levő boltba szaladna be, hogy abból a nagyszerűen, ingerlőleg kikacsintó, vörös, puha, valódi török, 3—4 hüvelyk vastag czukor-rudból, mely hasonlít a kolbászhoz is, s olyan mint a fagy­lalt, nyúlós, mint a tészta, áttetsző, mint a kocso­nya, (sultanine) hogy abból egy jó darabot csíp­jen le ; az ötödik: sörös-, a hatodik : boros-hordó­ban feküdne, míg a többi lovat, pipát, szép ruhát, szép lányt stb. talán tücsköt, bogarat is összevá­sárolna. (De miután e sorokban nem a különféle gus­­tusok leírása, hanem más czélunk van — ha tán tetszenék e tárgy, úgy inkább majd máskor ven­nénk bátorságot ennek ecsetelésére.) De van aztán Pesten sok oly szép ház is, (nem értékes, sem jövedelmes) melyre a bámuló azt mondja: „hejh, itt szeretnék... lakni!“ Több ház van ilyen, kicsiny, egyszerű, de éppen egyszerűsége által kedves, csendes s oly barátságos, hogy az ember szive fáj, ha saját sö­tét, nedves, vagy igen magas, más meg igen is alacsony lakására gondol. Nem akarunk ilyen házat sokat megjelölni, s csak is egyet említünk fel, hogy bizonyosságot szerezhessen magának bárki, — s különösen azért is, mert igen közel esik tárcsánk tárgyához. Ily szép kedves ház a r. t.... utcza jobb felén fek­szik. — Van ismét sok ház, mely oly rút, oly mord, oly visszataszító hogy félve sietünk el mel­lette. Ezek rendesen úgy néznek ki, — félre esik az útból, zárt s tisztátlan ablakú, zárt ajtajú, fél ölnyire aláesik az utczának, nappal soh’se látunk senkit sem jönni ki belőle, s rút, fekete, ránézős, redős, összekarczolt, ütött, vert, mintha legalább is egy évszázad bűnét, s büntetését hordaná hom­lokzatán. Ily csúnya házak szoktak szerepelni a rémes regényekben, vad barlangok­ s pusztai betyár-ta­nyák helyett. Pedig egy csúnya, egy feltűnő házra akarom én is épen forditani a kedves olvasó figyelmét, de — hála isten — ez nem oly szennyes, nem oly rút, mint minőt az elébb leirt­am, azért a benne történtek sem lesznek oly rémesek. E hát nem is annyira csúnya, mint inkább­­ feltűnő,­­ alig hiszem, hogy bárkinek is, ki itt Pesten többször járt, fel ne tűnt volna. Nyitott ajtajú, sokan járnak ki és be, tán Están bácsi is ott lakik (vagy tán csak a szom­szédban) — tehát víg is. És mégis csúnya és mégis feltűnő, s az em­bert kiváncsivá tevő. Nagyon jól ismerjük a budapestieknek azon jó, szép szokását, hogy a háznak minden zegezu­­gát tudják, és jó áron tudják értékesíteni. Nincs az a kis hely, a­hol egy kutya, vagy tán egy li­ba tud elaludni, hogy bérbe ki ne adnák, ez meg albérletbe, ez még lejebb adja, de persze feljebb áron, — ha két garassal — mi nem szokás — ad albérletbe.­­ És e házon nem látszik meg­ az a kapzsiság, pedig látszik, hogy gém grófi ház. De lássuk már melyik ház az ? Kiált fel a türelmetlenül olvasó. Tehát lássuk. A r. t.... utczában fekszik, avval a szép kis egy emeletes házzal szemközt. Nemcsak az ajtója, hanem még a ház kapu­ja is nyitva. Udvara tiszta, látogatott, nyir, barát­ságos, sárga ház. Ah! de pardon ! hiszen nem sárga ? — mond­ja a ki feljebb néz. S ekkor látjuk, hogy egy egy­emeletes ház előtt állunk, s rögtön találunk benne valami fel­tűnőt. A földszint sárga, egyszerű és barátságos, az emelet zöldre van festve, s régen. Feltűnő lesz bizonyára, hogy míg az alsó ablakok tiszták, — a felső emeletiek azon időtől, mióta az emelet festve lett, még mindeddig nem voltak soha megmosva. A zöld festék, a mint a meszeléskor az ablak­üvegekre fecscsent, még ma is akképen áll rajta. Feltűnő lesz, hogy bárhányszor, bármely idő­ben, bármely időszakban menjünk e ház előtt, a becsukott ablaktáblákat soha, de soha nyitva nem találjuk. Feltűnő lesz, hogy e ház urában vagy úrnő­jében nincsen meg az a budapesti általános pénz­­kapzsiság ? hogy zárt szobákat tart kiadatlanul; — vagy tán ki van adva ? s a Gellért-hegy he­lyett a boszorkányok gyülhelye? — vagy valami

Next