Békés, 1874 (3. évfolyam, 9-51. szám)

1874-11-08 / 45. szám

vényszék kereskedő ülnökei számának sza­porításáról szóló 19-ik, a budapesti m. kir. tud. egyetem számára építendő sebészeti kó­­rodáról szóló 21-ik, — hamis vagy vétkes gondatlanságból származott bukás esetében követendő eljárásról szóló 22-ik, — a nők teljes korúságáról szóló 23-ik, — a birói gyakorlati vizsgálatról szóló 24-ik, — a ke­leti marhavész elleni intézkedésekről szóló 20-ik, — az országos statistika ügyének szervezéséről szóló 35-ik, — a méter mér­ték behozataláról szóló törvény keresztülvi­tele czéljából, az 1874. évre szükséges pót­­hitelről szóló 31-ik, — a törvényhatóságok­nak adandó inségi kölcsönre szükséges 500,000 frtnyi póthitelről szóló 26-ik, — a román fejedelemséggel vasúti csatlakozások tárgyá­ban 1874. évi május hó 31-én kötött egyez­ményről szóló 27-ik ez évben alkotott tör­­vényczikkek hiteles másolatai az illető minis­­teriumok által megküldetvén, a közgyűlés által tudomásul vétettek, s szokottam meg­hirdetés után levéltárba tétetni határoztattak. Háromszék alispánja, a szék határoza­tából az iránt keresi meg a megyét, hogy az iskola­tanács tagjait illető fuvar- és napdíj illetményeket, tekintettel az állampénztár szorult helyzetére — szüntesse meg­ — tu­domásul vétetett. Ung megye közönsége az iránt keresi meg a megyét, hogy a pesti önsegélyző egy­let további fenntartása érdekében, illetékes helyre intézett feliratát, pártolni szíveskedjék; — tudomásul vétetett. Árva megye közönsége az iránt keresi meg a megyét, hogy az országban létező ál­lam­utakon szükségelt hidak­ s közlekedési műtárgyaknak szilárd anyagból való építése tárgyában a közmunka és közlekedési minis­­teriumhoz intézett feliratát pártolni szívesked­jék; — tudomásul vétetett. Udvarhelyszék közönsége az iránt kere­si meg a megyét, hogy az állami­ vagy tör­vényhatósági szolgálatba lépő nyugdíjas egyé­nek nyugdíj élvezetének, a hivataloskodás tartama alatt leendő felfüggesztése tárgyá­ban, a belügyministeriumhoz intézett felira­tát pártolni szíveskedjék, — tudomásul vétetett. Az „orsovai Deákegylet“ a magyar sz. korona feltalálási helyét jelző kápolna mint történelmi emlék fenntartása érdeké­ben keresi meg a vármegyét,— tudomásul vétetett. A megyei pénztárnak havonként vé­letlenül megejtett megvizsgálásáról szóló jegy­zőkönyvek beterjesztetvén, tudomásul vé­tettek. (Véges köv(­A b­ékésmegyei régész- és művelődéstör­téneti egylet­­ igazgató választmányának Gyulán, 1874. november 2-án tartott gyűlése. A választmányi gyűlés, a megyeháza nagy termében, nagy számú intelligens kö­zönség jelenlétében, d. u.­­ 4 órakor vette kezdetét. Az egylet tisztviselői — s a választ­mányi tagok közül jelen voltak: Göndöcs Be­nedek elnök, Haan Lajos alelnök, Zsilinszky Mihály titkár, id. Mogyoróssy János tárlati igazgató, Party Ferencz pénztárnok, Keller Imre ügyész,­­ Jancsovics Pál, Győry Vilmos, Asztalos István, Horváth Sámuel, dr. Kovács István, Beliczey István, Hajóssy Ottó, Dobay János, Márky István, Janó Sán­dor igazgató választmányi tagok, Göndöcs Benedek apát és lelkész, egy­leti elnök úr, megnyitván a gyűlést, meleg szavakkal üdvözölve a jelenvoltakat, a kö­vetkezőket terjesztő elő ! 1) Az egylet alapszabályai — a vall. és közokt. ministeriumtól október havában leérkezvén, azon záradékkal lettek megerő­sítve, miszerint — a minister örvendetes tu­domásul vévén az egylet megalakulását, — az egyletnek működése és a tárlat gyara­pításáról szóló kimutatást évenként meg­küldeni, s az egylet feloszlása esetén azt bejelentetni kívánja, — az egylet vagyonának hováfordítása iránti intézkedést önmagának fenntartván. Minthogy azonban az egyleti alapsza­bályok 33. §-a világosan intézkedik, hogy: „ha a netalán valaha bekövetkezhető párto­lás és részvéthiány miatt, az egyletnek továb­bi működése és fenállása lehetetlenné vál­nék, az esetben annak minden vagyona a m­egyebizottsági közgyűlés rendelkezése alá lesz bocsátandó, a meglevő pénzösszeg pedig a megye pénztárában, külön tétel alatt lesz elhelyezendő, hogy az alapítók szándékához képest, a kamatok és egyéb jövedelmek, minden időben a tárlat fenntartása és gya­rapítására fordíthassanak,“ — ennélfogva a választmány határozata szerint, a ministe­­riumhoz felterjesztés fog küldetni, hogy te­kintetbe véve az alapszabályok fentebbi §-át legyen kegyes zár­ rendeletét akként megvál­­tatni, módosítani. 2) Továbbá az elnöki jelentés előter­jesztő, hogy az egyletnek 3 tagú küldött­sége, — az elnök, alelnök és titkár szemé­lyében, — f. év julius havában küldötségi­­leg tisztelgett Trefort Ágoston vall. és köz­­okt. minister urnál, szóval és írásban előter­jesztvén az egyletnek azon kérelmét, hogy lenne kegyes intézkedni a minister ur, mi­szerint mindazon tárgyakból, melyek a nem­zeti múzeumban kettős példányokban van­nak meg, egy-egy példányt megyei múzeu­munk is nyerjen. A minister úr kegyesen fogadta a küldöttséget, s a kérelem teljesí­tésére a legjobb reményt nyújtá. 3) Ezzel kapcsolatban jelenté elnök úr, miszerint a közokt. ministeriumnak f. évsept. 4-én 33492 sz. a. kelt leiratában arról tudó­­sittatott, hogy a nemz. múzeumnak kettős példányokban meglévő tárgyáig elkülönítve, rendezve még nem lévén, azért az egylet­nek kérelmét a minister úr ez időszerint még nem teljesítheti. 4) A küldöttség a főllebbi alkalommal tisztelgett Pulszky Ferencz úrnál, mint orszá­gos múzeumi főfelügyelőnél is, hogy az egy­letnek a minister úrhoz beadott kérelmét, lenne kegyes majd annak idejében pártolni azáltal, hogy a nemz. múzeumnak több pél­dányban meglevő tárgyai közül, mennél töb­beket juttatna megyei múzeumunknak, a­mit ő a legszívesebben meg is ígért. Egyszersmind felhíva a küldöttséget, és ajánlá, hogy kísértené meg egyletünk is, a pesti példájára, egy magyar iparművésze­ti kiállítást rendezni, felhíva eme nagy hord­erejű vállalatra a megyei közönség méltó figyelmét és érdeklődését. Az elnöki jelentésnek eme részét egy­szerűen tudomásul véve a választmány, és az iparművészeti kiállítás rendezésének javas­latát elfogadó, s az e tárgyban megindult hosszasabb vita eredménye végre is az lett, miszerint a kivitelre nézve az elnökséget utasítá, hogy a kezdeményezés lépéseit meg­­tegye. — Zsilinszky Mihály titkár úr pedig idevonatkozólag azon indítványt téve, hogy felhívandók lennének megyei összes iparo­saink, hogy a már eddig készült és még meglevő, úgy ezután készülendő remek­ mun­káikból is azt, amit nélkülözhetnek, és bár­mi tekintetben érdekesnek ítélnek, ajándé­kozzák a megyei múzeumnak, mely mint a művelődéstörténelmi egylet tárlata, az egy­let czéljához képest hivatva van felölelni, egybegyüjteni és megőrizni a többi között mindazt, „ami az ipar és kereskedelem te­rén, mint megyei nevezetesség tűnt fel.“ Az indítvány egyhangú helyesléssel ta­lálkozván elfogadtatott. Tétetett indítvány arra nézve is, hogy a gazdászat és földm. iparának kitünőbb példá­nyai is képviselve legyenek a múzeumban; — mi azonban nem helyeseltetett azon ok­nál fogva, mert megyénk kiválólag gazdá­szat és földmiveléssel foglalkozván, kétség­kívül e nemű tárgyak legnagyobb számmal fognának bekerülni, holott ezek mint múze­umi tárgyak, a legkevésbbé sem érdekesek. — § igen helyesen jegyzi meg erre nézve az apát elnök úr, hogy ily nemű tárgyak­nak illetékesebb helye volna a gazdasági egyletnek gazdászati múzeuma, — melynek felállításáról gondoskodni, a nevezett egylet feladatát képezi. (Folyt. köv.) 3-il. értekezés. Gubóczy Károly — biharm. gazd. egyleti titkára — az általa kiállított méhlakok közül felmutatja a Szepességen nagyon hasz­nált szalma kas gyűrűket, s előadja miként ezekből kettő-három egymásra illesztve, s fedő­ deszkával ellátva, vagy e helyett lapos szalma tekercsel fedelezve, igy a részletek fapeczekkel egymáshoz erősítve, előáll a leg­olcsóbb, legegyszerűbb nyárban hűvös, télen meleg faéblak, mely egy vagy több karima hozzáadásával vagy elvételével a szükséghez képest könnyen növeszthető vagy kissebbít­­hető. E mellett felmutat egy kis gyertyás ferslag forma ládát, melynek a kihúzható fe­dél deszkától vett bal oldalán 2 hüvelyk hosszú egyes m­éhek átkelésére való 3 kes­keny nyílás van, s magyarázza, hogy ez a nyílásos oldalával, az előbb ismertetett szal­ma kas vagy bármely lapos fedelű kas te­tején vágott lyukra fektetve le, azon mézürt képezheti, hova csak a munkás méhek jár­nak, mely a tiszta, az úgynevezett szűz méz lakhelye, hol a belső falakon felül alkalma­zott párkányzatra keresztben rakott Dziorzon szerinti léptartó pálczákkal a lépek ki és be­rakhatók, így a közönséges méhlaknál al­kalmazható mozgósítható szerkezetű mézürt is felmutatván előadó, ajánla azt különösen a kezdő méhészeknek. Továbbá gyakorlottabb méhészek szá­mára fölmutat G. K. egy Berlepsch-féle fek­vő kaptárt, mely egy hosszában fekvő négy­szegletű , felülről nyílható egyszerű láda%— benne fent vésett párkányzaton függő léprá­­rnák vagy keretek vannak végig rakva. — Középen vagy bárhol a léprámák közt egy válaszfalat képző deszka eresztetvén le, a röplyuk felöli tér képezi a fiasitási űrt, a re­keszdeszka megetti tér pedig — miután a rekeszdeszka alján csak a mun­kás méhek átkelésére való keskeny nyilás van — képezi a mézürt. Ezen kaptárt — több évi tapasztalatára hivatkozva — legczélszerűbbnek, nyilvánítja az ismertető, legczélszerűbbnek mert a felül­ről nyitott fedélnél egy tekintettel végig lát­hatni valamennyi léprámán, s a melyiket akarja tetszés szerint emeli ki a méhész, e könnyed kiemelés átvizsgálás által könnyűvé válik a here lép kivágás, az anyaméh kifo­gás, a rajzás akadályozása, vagy a műraj készítése, a tisztogatás, mely a fenék deszká­nak kihúzása, által is eszközöltetik, könnyű­vé lesz a Hasítás vagy a mézár szükség sze­­rénti nagyítása, szűkítése, a felesleg méz ki­szedése és minden a ma méhészetben kivánt eljárás. Végül előmutatja Gobóczy Károly ur egy külsejében már igen csinos négyszögben emel­kedett fenálló u. n. könyves kaptárát, mely Szepes-Szombatból a feltaláló Valachy Fri­gyestől szereztetett meg, ennek felső része a mézürt képezi, oldalt és felül nyithatólag, s megnyittatva Dzierzon-féle mozgósítható lép­­pálczák tűnnek elő, alól pedig pár keskeny nyílás a költéstérből feljárót mutatja. Ismertető az egész mézürt leemelvén, az első rész falazatát tevő oldal­deszkákat is — melyek vastagok és szövettel béleltek, kiszedte és félrerakta, s ekkor egyszerre lát­hatók lettek az egész bélszerkezet, a Ber­lepsch szerinti lépkeretek, melyek egymáson két sorozatban fognak helyet. Majd az egyik oldalon levő kapcsok megnyittatván, minden lépkeret, mint a nyitott könyv levele nyiltott, forgott körül, s perez alatt valamennyi lép látható egész tartalmával, s ép oly könnyen ki is szedhető, és vissza helyezhető. Ez igen érdekes méhlak nagyon mun­kás, annálfogva előállítása 8—9 forint költ­séget igénylő lévén, ismertetője nem közön­séges használatra hanem nagyobb méhesek­ben a méhészet szépítése és érdekesen gaz­dagítása szempontjából ajánlja azt. Jak és azt a találók felosztották egymás kö­zött , Isten szerelméért, igaz, hogy ma a 19- ik században a sok ínség miatt nehezen él­hetünk, de még­sem osztjuk fel és osszük meg a mammuth-fogat ? A dolog pedig így áll: Az egyesült Körösök Gyoma, Endrőd és Szarvas alatt fekvő átmetszési 3-ik réte­gének kiásatása alkalmával először a 26-ik Endrőd alatt fekvő átmetszésből egy kubikos kiásott egy mamm­uth-rágó-fogat ; meghagy­tam a felügyelőknek a különböző átmetszé­szésekben, hogy ébren figyeljenek. Október 6-ikán délután a peresi több mint egy fél mértföldre terjedő csatornának az alsó torko­lattól felfelé 800-ik ölben jelenlétemben fel­tűntek csontok ; ott maradtam és kiásva azo­kat haza szállttattam. Azokat megvizsgálva meggyőződtem, hogy egy maramuth­ agyará­­nak birtokába jutottam. Nézetem az, mert hogy elefánt fogcsont, azt mutatja struktúrá­ja, vegytani összeköttetése és azon tulajdona, hogy ha nyalja az ember, a nyelvhez tapad. Jelentést tettem báró Wenckheim László kor­mány­biztos ur ő méltóságának, ki már­is rendeletét nekem kiadta. Liele „Alter des Menschengeschlechtes“ czimü művéből meg­győződtem a mammuth váz alakjáról is, hogy nem csalódtam. Ezen hű vázlat egy elefántcsont lemezen jó konserválva meg­ta­láltatott kiásatás alkalmával oly időből, ami­­­kor már mammuth nem volt. Az állat hossza 5 öl volt, magassága mintegy 21/2 öl, agyara 8—9 láb ; ez amely nálam van. Ide jöhetésének okául tekintem az ide úsztatást. Hallom, hogy a megyében érde­keltség származott a 3-ik rétegből kiásott föld minősége iránt is; annak felső 3—4 lába sárga agyag kis vaséreggel vegyítve; alsó 2 lába kék agyag, mely több helyen oly tiszta, törése oly finom és ólom fényes, hogy a legjobb agyag edényekre anyagot nyújtana. Egyes szelvény között homok is fordul elő; futónak mondják, de kiásható deszka között, tiszta a homok. Földárja nincs ; ha a kiásott átmetszések torkolatait egy hétig nem nyit­tattam és kiszivattyuztattam a vizet, mely az oldalakból összegyűlt, akkor szárazra maradt a fenék, mely kis vizszin alatt 2 lábbal fek­szik. Ez volt oka is szerencsés munkálatunk­nak, mely keresztül vitetett, mert már 10 kanálison folyik a viz a harmadik rétegen keresztül oly mélységben hogy azt kérdi az egyik kubikus a part tetejéről, az ott lent levőtől: Hallja, kend az oda lent János bá­tyám ? Máig egy barázdát huztunk az alsó ré­tegben 4 öl szélességben és 5400 öl hosszu­­ságban a megyén keresztül, mely 20,000 köb­­tartalmat foglal magába, hogy a viznek sza­bályosabb útja legyen. Ez pedig mind báró kormánybiztos ur ö méltóságának műve. Clausnitzer Sándor, művezető mérnök. Levelezés, Gyoma 1874. november 2. Dr. Báttaszéki ur, szerkesztője"^”75­2­" késmegyei Közlönynek“ egyik számában mond­ja, hogy Gyomán mammuth-csontok találtat­ Szarvas, nov. 4. 1874. Szarvason folyó november hó 2-án szen­­derült jobb létre t. Külley Adolf m. k. adó­hivatali ellenőrnek közszeretetben álló nemes keblű neje. A boldogult férjét hőn szerető azon nők egyike volt, kik női hivatásukat a család­­ szűk, de nemes és boldogító köré­ben példányszerűen tölték be. — A szellem­hagyta porhüvely végtisztelete folyó hó 3-án délutáni 3 órakor tartatott meg. Nagyszerű, valóban a lélekre ható te­metés volt ez, nem azért , mert a szer­tartás tán az előttünk kevéssé ismert refor­mátus egyház egyszerű szokásai szerint vé­geztetett — hanem azért, mivel a gyászra­vatalra vigasztalhatlan fájdalomtól áthatott kebellel — leborult férj és hőn szerető két árva bánatát enyhítők a nagy számmal meg­jelent rokonok és jó ismerősök igaz részvét könnyei, s ez adá a temetésnek a valódi nagy­szerűségét. A gyászszertartás a mély szomorúság értő háznál, t. Darabos Sándor sz.-andrási ref. lelkésznek szívből szivekhez szóló, megható beszéde után végeztetvén, a nagy számú ha­lottas gyülekezet a tompán zúgó éretharan­­gok halált hirdető kongásai közt kiséré a

Next