Békés, 1875 (4. évfolyam, 3-52. szám)

1875-09-12 / 37. szám

leg az utczai vonalra merőlegesen fektetni, a vá­rosi hatóságnak kiváló kötelességéül tétetik. 13. §. Minden belteleknek legalább 6 öl (12 méter) szélességgel, és 150 □ öl (500­­ mé­ter) területtel kell birnia. Már meglévő kisebb ut­czai vonallal vagy területtel biró háztelkeken az építkezés csak akkor engedhető meg, ha azoknak kiegészítése felette nagy költséggel járna. Telkek eldarabolásánál ez különösen figyelembe veendő, és az új telkeknek mindkét feltételnek eleget kell tenniök. 14. §. Vonatkozással a fennálló építkezési viszonyokra, a város belterülete két részre osz­­tatik, és pedig: a) Belváros, — ehez tartozik: Bárdoshid, németvárosi templom és urad. kastély közötti te­rület, sugárút, kápolna utcza. b) Külváros, — a többi itt meg nem neve­zett, és ezektől távol eső város­részek, és a vá­ros közelében azzal összeköttetésben lévő új telepek. B) Az építkezési rendszabályokról. III. Fejezet. Az építési engedélyről. 15. §. Újbóli, vagy már meglevő régi épü­letek emeléséhez, aláfalazásához, egészben vagy részbeni átváltoztatásához utczai kerítések újításá­hoz, fedélzetek átalakítása, vagy átváltoztatásához, kémények emeléséhez, csatornázáshoz, emésztők helyiségéhez, szóval minden építkezéshez hatósági engedély szükséges. 16. §. Az építési engedélyt a város határá­ban a szépészeti szakosztály véleménye alapján a tanács adja, javításoknál az építkezési bizottság a szakosztály nevében ad véleményt; — ezen bi­zottság a városi mérnök, az egyik kapitány, és egy, vagy a szükséghez képest több tanácsos­ból áll. 17. §. Új építkezést, vagy nagyobb átalakí­tást tenni szándékozók ebbeli kívánságukat az épí­tési terv egy példányának bemutatása mellett szó­vagy írásban a tanácsnak bejelentik; — kisebb átalakítások és javításokhoz terv nem szükségel­tetvén, abbeli kívánságukat a felek a városi mér­nöknél bejelentetik; — az azt jegyzőkönyvbe ve­szi, ha szükséges a szemlét megtartja, és a szak­osztályi ülésen véleményes előterjesztést tesz, hon­nan az, a tanácsülésre helyben hagyás végett terjesztetik. 18. §. Ha az építkezés a szomszéd határát érinti, a tervezethez a helyszíni rajz is szükségel­tetik, melyen úgy a régi épületek mint az új leendő épületeknek tetőviszonyai kitüntetve legyenek. 19. §. Építkezési engedélyért csak a tulaj­donos maga, vagy annak felhatalmazottja folya­­modhatik. 20. §. Az építkezési tervezetnek legalább 1: 100-hoz arányban kell készítve és méretezve lenni. 21. §. Az építkezési terveken világosan ki­legyen tüntetve: a) Az épületnek alaprajza, földszintje, és minden emeletnek beosztása; b) egy keresztmetszet tökéletes tetőszerke­zettel, valamint minden tartalékul netán haszná­landó vasszerkezet; c) az épület homlokzata; d) a fal vastagsága e) ki legyen tüntetve a pincze, kút és emésztő­gödör egymáshozi fekvése és előbbinek nyílásai; — kiváltkép az utczára nyúló pincze ajtaja vagy ablakai. 22. §. A folyamodványhoz mellékletkép be­adott terveket, úgy az építtető, mint az épitőnek (vállalkozó) alá kell írnia, mert azoknak tervsze­rinti kiviteléért, a tanács általi helybenhagyás után mindkettő felelős. 23. §. Az építkezési engedély a kézbesítés napjától kezdve két évre érvényes, annak teljes kivitele az építtetőre ugyan nem kötelező, de rész­beni építkezési szándékát az engedélyérti folya­modásban ki kell jelentenie. Ha építkezési engedélyének hatályát az épít­tető továbbra is fenn akarja tartani, az engedély megújítását lejárta előtt három hóval kérelmezni tartozik. 24. §. Az egyszer helybenhagyott és így az engedély alapjául szolgáló tervtől eltérni nem szabad, minden tervtőli eltérés 5-től 100 frtig bír­ságolható, esetleg a terv­ellenes építkezés betil­tandó, vagy az építtető költségére lerombolandó; ha az építtető egyes nem lényeges részletekben a tervtől eltérni kívánna, azt a helybenhagyott ter­ven kijelölve, a tanácsnál helybenhagyás végett bemutatni tartozik. Nagyobb eltérések, legkivált ha azok az utczai homlokzat arányára befolyással vannak, újbóli engedélyt igényelnek, melyhez úgy a már helybenhagyott, mint a helybenhagyni ké­relmezett terv csatolandó. 25. §. Engedély nélkül építeni, javítani, vagy átalakításokat tenni tilos lévén, a rendőrség kö­telessége szigorúan felügyelni, hogy minden épít­kezésnél az építtető engedél­lyel bírjon, ki az épít­kezést figyelmeztetés daczára is, vagy e szabály­rendelet meghirdetése után e nélkül kezdi meg, ha javítás, átalakítás, sat. 2 frtól 50 frtig, — ha azonban uj építkezés 5 frttól 100 frtig, makacs­ság esetében 300 frtig terjedő pénzbírságban ma­rasztalandó el; — ha azonban az építkezés sem közbiztonsági, sem a jelen építkezési szabályok­nak, vagy a megállapított utczai vonalnak nem felelne meg, a fentebbi büntetésen felül az épület közigazgatási utón építtető költségére egészen le­rombolandó. Ide nem értetnek azonban az udvaron lévő mellék épületeknek kisebb javításai, melyekhez a szomszédnak beleegyezése elégségesnek vétetik. (Folyt. köv.) re szorított kéz ütésszerü mozdulata s a láb megvetése ezt mutatja; úgy szinte az is, hogy teljesen meztelenek, mint a harcjátékon megjelenni szokás volt. Látunk ez edényeken palmettákat (pálmalevél-disz, kedvelt görög dekoratio-forma) de rajtuk még nem tiszta. Több kiesebb edén­­nyel, melyek egyszerű levél-dis­szel, olaj- és rep­­kény ágakkal bírnak, ideszámítva még ama kan­osét, melyen szabatos rajzu bachans-nőket látunk virágfiízérrel és lanttal — ezen edények hasonló­nak az attikai korszak productumaihoz, ámbár nem birnak az idombáj és simaság kellő fokával. (Folyt. köv.) Levelezés. Fővárosi levél. Tekintetes szerkesztő úr ! Az elmúlt hétnek nem igen eseménydús történetéből, bizony egy jó tintamártással le tudnám írni a „Békés“ olvasói­nak a nevezetesebbeket. Nem valami uj dolgok lesz’ ezek, de hát eléggé töri magát a fővárosnak tengernyi újdon­dásza, hogy csak valami kevés újat kifundáljon,­­ az ő vétkök ha nem találnak, mert hisz a kö­zönség csak nem veszhet össze az ő kedvükért nyilvánosan, elég ha otthon veszekszik, s erre lehet oka is, szabadalma is. Ez alkalommal hát ne is várjanak tőlem a „nyájas“ (és­­ haragos) ol­vasók valami nagy dolgokat, mert ilyenekkel most az egyszer nem szolgálhatok. Ezer szerencséje az újságíró hadnak, hogy az országgyűlés együtt ülésezik. Ebből kifutja mindennap egy pár hasábra való. Pedig hát az országgyűlés még most nem sokat különbözik az alig beköltözött háznéptől, mely még csak rendez­kedik, s legszebb bútorait tetszetős helyekre rak­ni igyekszik, s aztán gyönyörködik benne, hogy milyen jó néz ki a szoba.­­ A képviselő­ház új tisztviselőinek megválasztása a múlt szombaton volt, az elnökségre Ghyczy Kálmán választatott 327 közül 305 szavazattal. Alelnökök lettek Bánó József és Várady Gábor. Háznagy Kovách László. Jegyzők: Tombor Iván, Beöthy Algernon, Hu­szár Imre, Molnár Aladár, Wachter Frigyes, s a „függetlenek“ közül Orbán Balász.­­ Csütörtö­kön megalakultak a bizottságok is. A megyénk­­beli képviselők közül: Zsilinszky Mihály a köz­­oktatásügyi-, Beliczey Rezső a naplóbiráló-, Ke­mény Mihály a közlekedésügyi-, gróf Károlyi Ti­bor a zárszámadást vizsgáló bizottságnak tagjai közzé lettek megválasztva.­­ A képviselő­ház karzatáról egy elmés képviselő azon sikerült bon­­motte-ot csinálta, hogy­ a „képviselőház karza­tát az első országgyűlés alatt a képviselők leányai foglalták el, a második alatt a képviselők fele­ségei és imádottai, a harmadik (vagyis a mostani) alatt pedig a képviselők mamái.“ — így forog a világ! A hercegovinái mozgalomnak is meghúzták a lélekharangot. A délszláv lapok ugyan még mindig diadal hírekkel vannak tele, de hát ezek­nek épen úgy nem hisz már senki mint a nagy­hangú táviratoknak, melyek nem álltak egyébből mint a hazug győzelmek kürtöléséből. Valójában pedig úgy áll a dolog, hogy csakugyan igaza volt annak a franczia lapnak, a­melyik „egynéhány görög és fél maroknyi török“ képében szerepel­­teté a lázadást, mert — mint a jól értesült lapok írják — Herczegovinában Trebinjétől délkeletre az osztrák határig olyan síri csend uralkodik, mint ha soha sem lett volna ott lázadás. Ezért bizony kár volt olyan nagy zajt ütni; azt hiszem mire a jövő héten találkozunk, már úgy elhall­gat ez az egész ügy mint, mint... ejnye no! mint akár a gyulai „torna és tűzoltó-egylet“ ügye, melyre még el se temették, s már is elénekelték felette jóakarata vezetői, hogy: requiescat in pace! — Hagyjuk tehát nyugodtan álmodozni a feltámadásról a boldogultakat. Hanem nini, jó hogy eszembe jutott! — A „Pesti Napló“ szeptember 3-iki 201. számában szóról szóra ezeket írja: • „Békési levelezőnk azt javasolja, hogy a megye székhelye Gyuláról Csabára áttétessék, a­mely indítványt a „Békés“-ben már 1873. végén és 1874. elején tárgyalták. Nekünk is úgy látszik, hogy e javaslat indokolt. B.­Csaba a megye ter­ritoriális központját megközelíti, hozzá 150.000 lélek esik közelebb, mint Gyulához; a megye in­­tellectuális és kereskedelmi központja Csabán kép­ződik, s mindezeken kivül Csaba vasúti góczpont. Oly okok, melyek méltán megérdemlik azok fi­gyelmét, kik a kormány körében a kikerekités kérdésével foglalkoznak.“ Egész pietással vártam a választ és bön­gésztem a lapokat, hanem bizony nem jött arra semmi. Hát hiszen tudjuk merről ftt a szél ! Jó is volna — Csabának. De nekünk meg épen nem lát­szik úgy, hogy e javaslat indokolt ! Hanem azért jó volna már ha jobban sietnének azzal a vár­megyeház kiépítésének ügyével a tekintetes urak Gyulán, mert egyszer csakugyan azon vesszük észre hogy — felépitik Csabán, s akkor: finis Poloniae! Vagy azért nem válaszolt talán erre senki, mert figyelemre sem méltatják otthon ? — Na hát úgy még jobb. Mig idefenn Horn Ede államtitkár a vám­­enquetlen erővel a rongy­ipar nagyszerű ered­ményeitől akarja várni az államháztartási súly­­egyen helyreállítását, addig a tudósok ugyancsak gyüléseznek Élőpatakon is, Nyitrán is, az előbbi helyen a természettudományi, az utóbbi helyen a történelmi társulat. Ez utóbbitól megyénkre nézve több eredményt reménylünk, mert hisz részt vet­tek benne fáradhatlan történelmi búváraink is, kik tavaly is nevezetes adatokat fedeztek fel megyénk történetéhez. S végül ha valaki a legközelebb volt gyulai vásáron nem talált volna hölgyeink közül kedvére való öltözéket, azoknak jó lélekkel kommendál­­hatom Monaszterly és Kuzmik pesti divatcsarno­kát, hol a legutolsó párisi divat szerint talpig újba öltözhetnek az őszre vagy télre, mesés ma­gas árakon ugyan, hanem aztán úgy, hogy végig nézhet rajtuk a legelső divatáracs Jorgnette­ fel­­fegyverzett szeme is, s bámulatában az sem fog találni elég magasztaló szavakat. (Jézus Mária, ha valamelyik gyulai szépség­nek eszébe jutna beszédem után indulni, félek megátkozná a kedves papa — ha fizetésre kerülne a dolog — nemcsak árva fejemet, hanem még azt a fabrikát is, a­honnan pennám kikerült. No­de vigasztal, hogy talán még el se olvassák, a kedves „ellenállhatlan“-okl) Alföldi. Szarvas szeptember 8. T. szerkesztő ur ! Midőn becses lapja hasáb­jain egy szerény kis helyet ismét igénybe vennék, engedje meg — kérem — ha netán gondolataimat hosszadalmasabban fejezném ki a mint azt akar­nám ; de azon tárgy fontossága kívánja ezt tőlem, a­miről írandó vagyok. Szarvason úgy a főgymnásiumi tanárok és tanulók, mint általában minden műveltebb polgár, már évek óta érze a hiányt tudományt szomjazd ifjúságunk nevelésében. Hiányt érzett, mert a kép­zés, a nevelés félszeg, s nagyon is egy­oldalú volt Nagy gond fordítlatott a szellemi nevelésre ; jeles tanáraink nem kíméltek időt, erőt, csak hogy a gymnásiumi ifjúságot e tekintetben a tudományos pályákra kellően elkészítsék; a test képzésével azonban vajmi keveset, vagy tán éppen semmit sem törődtek. Minthogy azonban az ember érzékileg szel­lemi lény, tehát anyag és szellem elválaszthatlan egysége, a test — ez állati organizmus — éppen úgy megköveteli a folytonos képzést és nevelést, mint a végtelen isteni szikra, a lélek. Az eddig egyoldalú nevelési mód eredménye az, hogy a gymnasiumból kikerült ifjúság nagy része a 8 év előtt iskolába vitt ép test helyett sorvadt, elpu­­hult, beteg, gyenge testalkattal vesz búcsút. „Ép, erős testben lakozhatik csupán ép, s erős lélek, oly igazság, mi bizonyításra nem szo­rul. És mégis a mi iskoláink tanrendszerében egész Levelek Katinkához. L Kedves Katinkám! Közelebbi találkozásunk alkalmával megígér­tem, hogy amaz érdekes tárgyakról levélben fo­gom eszméimet veled megismertetni. Hogy Ígére­temet a lapok hasábjain váltom be, azon ne üt­közzél meg, mert hiszen a tárgy közérdekű, s az arról folytatott beszélgetésünk talán másoknak is okul fog szolgálni, hogy tárgyunkról minél töb­ben, különösen a nők közül , behatólag gon­dolkozzanak. Ott hagytuk tehát el beszélgetésünket, hogy a nőtlen férfiak újabb időkben összeesküdtek a leányok ellen. A budapesti csekély fizetésű hiva­talnokok példáját már­ a vidék is több helyen követi. Nem nősülni­ ez a jelszó. — Teljesen osz­tozom véleményedben, midőn azt mondod, hogy ez nyílt pártütés, nem a női nem, de az állam élete ellen. — Kétségtelen dolog, hogy az állam alapköveit a családok képezik. Minél egészsége­sebb, m­orálisabb a családi élet, annál erősebb és hatalmasabb az állam Nagyon természetes dolog tehát, hogy azok a pártos fiatal emberek, midőn nőtlen életre kötelezik magukat, egyszersmind alá­ássák az államépület fundamentumát. Közbevetőleg azonban megjegyzem, hogy ti nők azokban az e­gyénekben keveset fogtok vesz­teni, sőt talán nyerni fogtok. A­ki a nősülést üz­letnek tekinti, abból jó férj soha sem lesz. Hanem annyi áll, hogy ez a jelenség egy sötét féltőt képez társadalmunk egén. Kötelessé­günk az okokat kikutatni, s kötelességtek nektek villámhárítóról gondoskodni. Érintetted — ha jól emlékszem — pár szó­val a kormányintézkedést, és ezzel talán az agg­legény-adóra czéloztál. Megvallom, hogy midőn ez eszme egy időben az országgyűlésen felmerült, jót nevettem rajta, s szinte láttam a karzat höl­gyeinek elégült arczát a honatyák felé mosolyogni. Ma már nem igy gondolkozom. Még 1873-ban mikor ez indítvány szőnyegre került, nem voltak pártütő fiatal emberek, de 1875-ben már vannak. A kormánynak tehát joga, s öt kötelessége a lá­­zongókat megfenyíteni, mert hiszen ezek nem csak a nők , de az állam élete ellen is merényletet követtek el. Az államnak munkás kezekre, morális pol­gárokra van szüksége, s ezeket nem az agglegé­nyek adják neki. Ha nem adnak, nem nevelnek polgárokat, adjanak pénzt, fizessenek adót. Bezzeg rá­fér az államra, ha a „fényű­zési czikkeket“ megadóztatja. — Különben is szomorú jelenség az hazánkban, hogy a tős­gyökeres magyar elem évenként ezrivel fogy, s mint oldott kéve hull szét a hajdan erős magyar nép! És a fiatal em­berek, az „ifjú sasok“ nem küzdenek a nemzeti létért, hanem a húsos fazekak mellé húzódva nyu­­lakká válnak a párduczok ivadékai! A kormányintézkedés elvét tehát én is pár­tolom, s ha ez az agglegény-adó behozatalában fog állam­, örömmel üdvözlendőm, mint az erköl­­csiség s az állam élete érdekében tett intézkedést. De megbocsáss, ha kimondom, hogy egy egészséges társadalom nem szorul az ilyen téren a kormány járszalagára. Nekünk az a nagy hi­bánk van a többek közt, hogy minden felmerült esetnél a kormányra apellálunk, s ha nem avat­kozik bele , mulasztással vádoljuk, — ha pedig va­lamit tesz, a­miatt feleselünk, hogy kiskorúaknak tekint bennünket. • Én itt sem szeretnék a kor­mányra szorulni. Mi az oka annak, hogy azok az ifjú embe­rek nőtlenségre kötelezik egymást? A nők fény­űzése­ azt mondják ők is, én is azt állítom. Sze­rény évi fizetésből családot tartani, s a divattal haladni nem lehet. Miután pedig ma minden nő kissebb nagyobb mértékben rabja a divatnak: in­kább lemond a szegény ifjú ember a családi élet­ről, a földi paradicsomról, mintsem az adósság ten­gerébe, a tönkrejutás iszapjába juttassa szeren­csétlen családját! — Ez az oka az összeeskü­vésnek ! Talán te is tudni fogod, hogy a divattal lé­pést tartani a nőknek édes vágyuk, pedig az bi­zonyos, hogy a divatot mint sötét árny, kíséri az álmivel­­ség, felületesség, elszegényedés és jellem­gyengeség. Divatnak pedig nevezem én nem egye­dül az öltözékben való változatosságot, hanem azon láthatatlan kor­szellemet, mely a társadalmi és politikai élet minden rétegére lidércz nyomást gyakorol, mely az elvek felett a szeszélynek nyújt győzedelmet. Nem említem most fel a divatot a politiká­ban, az nem tartozik czélunkra, csak a családi élet szűk körén belül maradok. Már a gyermek­­nevelés is divatos theóriák szerint történik. A leány műveltségét az idegen nyelvek, a zene, a táncz és más külsőségektől teszik függővé, holott mind­nyájan tudjuk, hogy az csak külső máz, mely alatt a szív­képzés hiánya van eltakarva. Azok az idegen gouvernantok, kik meglehet, otthon szobaleányok voltak — sem műveltséget, sem jel­lemet nem tudnak képezni, legfeljebb külső máz­zal vonják be a gyermeket. — Otthon a család­­tűzhelynél — valljuk meg őszintén — keveset tö­rődnek a neveléssel, bízván azt a nőneveldére. De talán be is végezhetem már a levelemet. Nem akarok először is hosszadalmas és fárasztó enni, — pedig tolulnak a tárgyak tollam alá, s szeretném ha személyesen óra­számra beszélhet­ném ki magamat előtted a felvett tárgy felett. Gondolkozzál kérlek a mondottakról, — jöl vöre folytatom. Addig is üdvözöl a távolból Gáthalmi.

Next