Békés, 1875 (4. évfolyam, 3-52. szám)

1875-05-23 / 21. szám

ismereteit, és az a munkaadóban, ha az értelmes emberi, okvetetlenü­l bizalmat keltő lenne. Ezen általam felsorolt bajok persze nem ál­talánosak, mert vannak tisztes kivételek, de na­gyon óhajtandó volna mind a munkások, mind a munkaadók érdekében, ha ezen bajok végkép el­enyésznének. Skrabák Sándor, b.-csabai kőműves mester. Megyei közgyűlés május hó 10-én s a követ­kezett napokon­­kezett napokon. (Vége.) (Vége.) Az alispáni jelentésre vonatkozólag a követ­kező határozatok hozattak: 1. Miután a közadók kivetését és behajtását feltüntető, s az illető pénz­ügyi közegektől időnként beérkező kimutatások, a községek által beadatni szokott hasonló kimutatá­soktól rendszerint eltérő adatokat tartalmaznak, s ekként a valódi tényállásnak meg nem felelnek a pénzügyminister úr felkéretik, hogy közegeit a kérdéses kimutatások pontos szerkesztésére utasít­sa. 2. Az alispán bejelentése szerint, a tankerü­leti tanfelügyelő a megyei iskolatanács működésé­ről szóló jelentését a fennálló szabályok ellenére beadni elmulasztván, köztudomás szerint pedig ugyancsak a tanfelügyelő a megyebeli tanügyi vi­szonyokra vonatkozó, s az iskolatanácshoz beadott kimutatását hiányosan és elégtelenül szerkesztvén , e tényekből azon meggyőződésre jut a megye, hogy a tanfelügyelő hivatalának betöltésére képtelen; minél fogva felkéri a közoktatási miniszer urat, hogy a tanfelügyelőt ezen állásától felmenteni, s helyébe egy avatottabb egyént kinevezni m­éltóz­­tassék. 3. Az alispán azon intézkedése, mely sze­rint a járási csendlegényeket kivétel nélkül a já­rási székhelyeken csoportosította, azon okból, mi­vel ez intézkedés gyakorlati szempontokba ütkö­zik, hatályon kívül helyeztetett, s a csendlegény­ség elhelyezésének kérdése a szolgabirák belátá­sára bizatott. Az alispáni jelentés tárgyalása után a minis­­zeri rendeletek következtek. Ezek közül kiemeljük a belügyministerit, melyet az önkormányzati rend­szerhez kötött remények megvalósitása tárgyában bocsájtott ki, s mely kinyomatni s a tisztikar ét a megye bizottmány tagjai között szétoszlatni ha­­tároztatott; továbbá kiemeljük a közgazdászat­ ministerét, a keleti marhavész meggátlásáról szó­ló 1374. évi XX. t. czikk életbeléptetése tárgyá­ban, mely egy, az alispán elnöklete alatt a szol­gabirák, a gyulai polgármester s a megyei mér­nőkből álló küldöttségnek a végből adatott ki hogy a megye területén megjelölendő marhabajti utakat állapitsa meg. Végül kiemeljük még a kor­mány rendeletei közül a megyei székház kiépítési ügyében érkezettet, mely a felterjesztett tervei némi változtatását tárgyazza, és a­melynek követ­keztében a változtatások meg is tétettek. A pesti honvéd-kerületi parancsnokság arró értesítvén a megyét, hogy a mező-túri 7-ik hon­véd-zászlóalj Gyulára áthelyeztetik ; miután a ka­tonaságnak elhelyezése a fennálló törvények ér­telmében a megyék önkormányzati hatáskörébe tartozik, s miután a jelen esetben az áthelyező a megye előleges tudta és befolyása nélkül eszkö­zöltetik, a honvédelmi ministerhez felirat intézte Az alispáni jelentésre vonatkozólag a követ­kező határozatok hozattak : 1. Miután a közadók kivetését és behajtását feltüntető, s az illető pénz-11 ügyi közegektől időnként beérkező kimutatások, a­­ községek által beadatni szokott hasonló kimuta­tá­­­­­soktól rendszerint eltérő adatokat tartalmaznak, s­ ekként a valódi tényállásnak meg nem felelnek I < a pénzügyminister úr felkéretik, hogy közegeit a I < kérdéses kimutatások pontos szerkesztésére utasít­ I­­sa. 2. Az alispán bejelentése szerint, a tankerü­­­­­­leti tanfelügyelő a megyei iskolatanács működésé­r < ről szóló jelentését a fennálló szabályok ellenére 11 beadni elmulasztván, köztudomás szerint pedig­­ ugyancsak a tanfelügyelő a megyebeli tanügyi vi­ 1­­szonyokra vonatkozó, s az iskolatanácshoz beadott I­ kimutatását hiányosan és elégtelenül szerkesztvén , s e tényekből azon meggyőződésre jut a megye, hogy i a tanfelügyelő hivatalának betöltésére képtelen; minél fogva felkéri a közoktatási minister urat, s­­ hogy a tanfelügyelőt ezen állásától felmenteni, s s­ helyébe egy avatottabb egyént kinevezni m­éltóz­tt­tassék. 3. Az alispán azon intézkedése, mely sze­­­­rint a járási csendlegényeket kivétel nélkül a já­rási székhelyeken csoportosította, azon okból, mi­­­­vel ez intézkedés gyakorlati szempontokba ütkö­­­­zik, hatályon kivül helyeztetett, s a csendlegény­­­ség elhelyezésének kérdése a szolgabirák belátá­­­sára bizatott . Az alispáni jelentés tárgyalása után a minis­­zeri rendeletek következtek. Ezek közül kiemeljük­­ a belügyministerit, melyet az önkormányzati rend­­­­szerhez kötött remények megvalósitása tárgyában bocsájtott ki, s mely kinyomatni s a tisztikar és­ a megye bizottmány tagjai között szétosztatni ha­­­tároztatott; továbbá kiemeljük a közgazdászán I­ ministerét, a keleti marhavész meggátlásáról szó­­­ló 1374. évi XX. t. czikk életbeléptetése tárgyá­­­ban, mely egy, az alispán elnöklete alatt a szol­­­gabirák, a gyulai polgármester s a megyei mér­­­nőkből álló küldöttségnek a végből adatott ki, hogy a megye területén megjelölendő marhahajtó­­ utakat állapítsa meg. Végül kiemeljük még a kor­­­­mány rendeletei közül a megyei székház kiépítése­­ ügyében érkezettet, mely a felterjesztett tervek­­ némi változtatását tárgyazza, és a­melynek követ­­­keztében a változtatások meg is téteztek. A pesti honvéd-kerületi parancsnokság arról­­ értesítvén a megyét, hogy a mező-turi 7-ik hon­­­véd-zászlóalj Gyulára áthelyeztetik , miután a ka­tonaságnak elhelyezése a fennálló törvények ér­telmében a megyék önkormányzati hatásköréhez tartozik, s miután a jelen esetben az áthelyezés a megye előleges tudta és befolyása nélkül eszkö­zöltetik , a honvédelmi miniszerhez felirat intézte­tik, hogy jövőben a megye e részbeni önkormány­zati jogát épségben tartani szíveskedjék. Az endrődi ismeretes zavargások megvizsgá­lására kirendelt küldöttség jelentése folytán hatá­roztatok, hogy a­mennyiben a vizsgálat során ki­derült, miként a községi képviselő testület és elöl­járóság ellen benyújtott panaszok valótlanok és alaptalanok, a megye közönsége a panaszosok irá­nyában a hamis vádaknak írásban és szóval tör­tént terjesztése miatt rosszalását jegyzőkönyvileg fejezi ki, s a szolgabírót utasítja, hogy szigorú rendőri felügyeletet gyakoroljon a tekintetben, hogy jövőben hasonló veszélyes izgalmak elő ne idéz­tessenek. Egyébiránt a vizsgálati költségekben a folyamodványokat aláirt panaszosok egyetemlege­sen elmarasztaltalak. Az orosházi szolgabiró azon bejelentése foly­tán, hogy a megyének Tót-Komlóson egy három holdas epreskertje és épülete van, mely birtokok telekkönyvileg is a megye nevére vannak jegyezve végzésbe ment, hogy miután előzőleg már kimon­datott, hogy a megye tulajdonát képező mindazon épületek, melyekre hivatalai és tisztviselői elhelye­zése tekintetéből szüksége nincs — elárusit­tassa­­nak, annálfogva ezen tót-komlósi fekvőségek is eladatnak. E végből a pénzügyministerium felké­retik, hogy miután az épületet pénzügyőrök lak­ják, nem lenne-e hajlandó azt becsáron a kincstár­hoz váltani; másrészről az orosházi szolgabiró u­ta­­sittatott, hogy az epreskertet azonnal a megye tényleges birtokába vévén, annak bérbe adása iránt kellen intézkedjék. A szarvasi járás szolgabirája bejelenti, hogy a megye azon rendelkezésének, mely szerint Kon­doros, Csákó és Kis-Kondoros pusztáknak önálló községgé alakítására nézve kiadott belügyminiszeri rendeletet foganatosítsa — eleget azért nem tehet, mivel a nevezett pusztákon még az esetben is, ha az ottan nem lakó birtokosok is beszámíttatnak, csak 31 főből áll a jogosított választók száma, e­­gy a törvény által kívánt 32 képviselői és elöl­járói tag, a választók egyeteméből ki nem telik.­­ A megye e körülményeket a belügyministerium­­nak feljelenti. A megye múlt évi zárszámadásai, az eddigek beérkezett községi számadások, s egy-két község pót­költségvetés, az állandó választmány vélemé­nye alapján helybenhagyattak. A más megyéktől érkezett levelek közöt jelentős egy sem volt, s igy azok egyszerűen tu­domásul vétettek. A legközelebbi közgyűlés határidejéül 1. év augusztus hó 2-ik s következő napjai tűzettek ki A békésmegyei régész- és művelődés­ tör­tén­­el­mi egylet választmányi gyűlése. (Gyulán, 1875. május 10-én.) (Vége.) Hajóssy Ottó megyei főjegyző urnak jele­s értekezése, megyénk közel múlt politikai viszony­a és magatartására is élénk világot vetett. A csak még nem régiben is „legszabadelvüb­b megyéink egyiké“-nek nevezni szeretett Békés­­ megye, századunk elején, a szabadelvűségnek épe nem volt termő talaja. Kitűnt ez a megyének azon magatartási­­­ból is, hogy midőn 1809-ben a pénz devalvatii „az ország a fájdalom és keserűség hangos kitöré­sével fogadta__ Békésmegye azok közzé tarto­zott, kik a patens végrehajtását nemcsak fel nem fü­ggeszték, hanem azt minden ellenmondás nélkül elfogadták, s annak foganatot is szereztek.“ Hasonló szolgai engedelmességgel teljesiték az 1812-ik évi patent rendeletét is, melyben az újra kitört franczia háború folytatására, a me­gyéktől ujonczok állítása követeltetett. Az önmagával is tehetetlenné vált megye a politikai sülyedés és a hazafiatlan közönynek a tör­ténelem és az utókor által méltán megbélyegez­hető jelét adá 1822-ben is, a midőn az adónak befizetése ezüst pénzben — tehát a forgalomban levő váltópénzjegyeknél harmadfélszer nagyobb­rtékben — kivontatott, s Békésmegye rendei ek­kor egyedü­lie­k voltak az országban, kik a pá­tenst „jobbágyi hűséggel“ végrehajtók. A megyénket mélyen dehonestáló időben a megye főispánja báró Bedekovich Ferencz, s al­ispán Vidovich György királyi tanácsos volt ez utóbbi „kérlelhetlen ellensége minden újításnak erélyes eszköze a kormányhatalomnak.“ Ekkor érte a „pecsovicsizmus“ megyénkben arany­korát. A magyar nemzetiség és a magyar nyelv gye sem állottak különben kedvezőbben. Bedekovichot 1825-ben Lánczy József vál­totta fel a főispánságban, aki bár művelt, képzett és törvénytudós férfi volt, de az előbbi irány ural­kodott­­ alatta is; — miután a megye ügyeinek felsőbb intézője és képviselője nem a főispán, ha­nem báró Wenckheim József — a kéhvári hatal­mú „uraság“ volt. A szabadelvűség iránya felé hajolni 1830-ban kezdett csak­­ a megye, s azontúl tisztviselői és szággyülési követei folyvást ezen párt férfiaiból választattak. Ezek közt emlité az értekezés Kovák Antal, Szombathelyi Antal, jelenlegi szeretett to­pánunk Tomcsányi József, s a politikai szerep­lését megyénkben megkezdett kormányelnök, báró Wenckheim Béla neveit, a­kikkel az új irány és szabadelvűség a megyében meghonosult és erősödött. Sok és fontos adatokat sorozott fel még az értekezés, bizonyítva azokat a leghitelesebb kút­főkkel, de a ma is élők tekintélyével is. Megyénk viszonyainak sokoldalú jellemzésé­ből, csak ezen politikai fejlődési irányt hallottuk felolvasáson, de ebből ítélve a többire, s az egész műre, még egyszer ismételhetjük, hogy valamint göngye volt az egylet eddigi felolvasásainak, úgy értékes kincse — mint első ilynemű dolgozat­­­­ Megyénknek is. A felolvasáson nagyszámú hallgatóság s igen liszes hölgykoszoru volt jelen, kiknek szabad ll­­gyen jövő alkalomra ajánlanunk, hogy ne a fel­olvasó mögött, hanem inkább előtte, vagy körülfe­­glaljanak helyet, — vagy ha úgy tetszik — a elolvasó ne a terem bejárásával szemben, hanem ?L a főjegyzői szoba felöl eső részen üljön ezután, m­iután akkor arczczal lehet az egész közönség lőtt, a­mi sokkal jobban venné ki magát. A felolvasás után vette a választmányi gyű­­lés kezdetét. Göndöcs Benedek apát-elnök úr jelenté , hogy békés megyei takarékpénztár, az egylet alapitó agjai sorába lépett, — örvendetes tudomásul vé­­stett ; — az 1876. évben Budapesten tartandó őstörténelmi és embertani congressus“ rendező bizottságától megkeresés érkezett az egylethez, hogy mi által akarja magát majdan ott képviselni? — mire Haan Lajos alelnök ur indítványoza, hogy egy térkép készíttessék, melyen az őskori lelet­he­lyek legyenek feltüntetve, ajánlkozván egyszers­mind, hogy a térképet Sztraka Ernő mérnök úr­ral egy­üttesen elkészitendik, — a gyűlés helyeslé­sével találkozván az eszme, egyszersmind az egy­let által fel­kérem­i határoztatok a megyei közön­ség, hogy minden oly helyet, a hol valami régiség találtatott, a lelet adataival együtt, úgy a megyé­ben levő történelmi nevezetességű helyeket az egyleti alelnök ur tudomására juttatni szivesked­jék . — Benka Gyula szarvasi tanár urnak „Kris­­tóffy György szarvasi néptanító élet- és jellem­rajza“ czim­ü munkálatáról a bíráló bizottság jelentését az elnök úr beterjesztvén, az egylet által megke­restetni határoztatok Szarvas városa, hogy mikor óhajtanák és látnák czélszerübbnek az elfogadott, s Szarvas városára különös helyi érdekkel biró műnek felolvasását, a gymnasiumi tanév bezárási ünnepélyén, vagy a jövő tanév megnyitásakor ? — a már nagyobb részt teljesen kiállított díszok­levelek szétküldésével Party Ferencz egyleti pénz­tárnok ur bízatott meg. Bemutatta elnök úr a biharm­egyei és dél­magyarországi régész-történelmi egylet megkül­dött értesítőit, mely a mi egyletünk részéről az évkönyvvel fog viszonoztatni; — bemutattott a délmagyarországi régész-történelmi egylet által hoz­zánk áttett értekezése Schauer Adolfnak, a gyu­lai várnak egy ősrégi kutjáról, — az értekezés, tanulmányozás végett Haan Lajos alelnök urnak adatott át, hogyha érdemesnek látszanék, az egy­let a további kutatásokat eszközölje; — a füzes­gyarmati talált pénzek */a részének megnyerése iránt, — melyet gróf Batthányi Celestin megyei múzeumunknak ajándékozott — a pénzügyminis­­terium az alispáni hivatal utján megkerestetni ha­tároztatok ; — végül az elnök úr felhívására, az évi közgyűlés megtartási idejéül a jövő megyei közgyűlési napja — augusztus hóban — tűzetett ki. Zsilinszky Mihály titkár ur az évkönyv szer­kesztésére nézve mondá el észrevételeit és ter­veit, mely osztatlan helyesléssel találkozott, — s egy becses kéziratról tön említést, melyet Csánky füzesgyarmati ref. lelkész ur — nyilvánosságra bocsátás végett, az egylet rendelkezésére adott, s ez a füzes-gyarmati ev. egyház története­ 1838-ik évig. Szerzője Gacsári István prédikátor. Az egy­let anyagi helyzete folytán a kiny.öaratást egyelőre nem eszközölhetvén, autograph-könyomdán fog az egylet részére lemásoltatni. Party Ferencz egyleti pénztárnok ur jelenti, hogy az egyletnek ez ideig 6 alapitó­, 113 ren­des és 117 pártoló tagja van; — tagsági dijak­ból befolyt eddig................... 686 frt — kr. Egyesek által tett adakozásokból 712 frt 47 „ A megye adományából . . . 300 „ — „ Bevézetett összesen Melyből levonva a kiadásokat !1698 „47 „ 1590 „ ff A pénztárban levő készpénz 108 „47 „ Tagsági dijak után hátralékban van 49 „ ff A disz­okmányok dijában beveendő 238 „ ff Tehát az egyletnek pénz­vagyona 395 „ 47 „ Végül id. Mogyoróssy János tárlati igazgató úr olvasá fel, a muzeum örvendetes gyarapodá­sáról szóló jelentését. S ezzel a gyűlés esti */a 6 órakor véget ért. Miskey: „a könnyelmű, hiú és bizakodott* megalázó epit­­hetonnal illettetett ,s.) Ugyanezen tespedő szellem nyilvánult me­gyénk rendeinél másnemű, s különösen a nemzeti nyelv művelése ügyében kifejlett mozgalmakra nézve is. Midőn 1793-ban Szabolcs megye a pesti magyar színészet előmozdítása tárgyában kereste meg megyénket, ez száraz egykedvűséggel jelenté ki, hogy „feleslegesnek” találja ez ügyben vala­mit tenni. 19) Bihar és Sáros megye azon megke­resésére, miszerint: „a megyék dolgainak magyar nyelven való folytatása, a nemzet diszét és köz­javát eszközlő tárgy lévén,* Írjon fel Békás me­gye is a­ nádorhoz, hogy a megyék jegyzőköny­vei ne deák, hanem magyar nyelven szerkesztve küldessenek fel a dicasteriumokhoz — azon végzés hozatott, hogy „ezen nemes vármegyének rendei sem szükségesnek, sem illendőnek nem látják az indítványhoz járulni*. 20.) Hasonló fogadtatásban részesült Abaúj megye átirata a pesti nemzeti szí­nészet állandóvá tételének előmozdítása tárgyá­ban **.), és több más ily tárgyú más megyebeli megkeresés. Ellenben helyén látták megyénk ren­dét a kormányt felkérni, „hogy mivel azt tapasz­­­talják, hogy a szabadabb neveltetés káros az if­juságnak, és hogy mig a szerzetes papok voltak a nevelők és tanítók, addig az ifjuság a jó ercdl­­csökben nagy előmenetelt tett,* tehát állíttassanak vissza több megszüntetett convictusok, va.) s önér­zetükkel megegyezhetőnek találták, hogy a kor­mány azon rendeletét, miszerint külföldiek semmi bzíd alatt se vétethessenek fel nevelőkül a magán­házakhoz, s hogy a kik az ifjúság mellett már tényleg ilyen alkalmazásban vannak „vigyázó szem alatt tartassanak” — készséggel végrehajtsák 23.) siettek ugyancsak a kormány felhívására tiltó vég­zést hozni, hogy a franczia nemzet termékei a me­gyében olvasmány vagy szini előadás tárgyai ne legyenek. 24.) Ilyen s ezekhez hasonló tények eléggé jel­lemzik megyénk politikai szellemét a múlt század vége és a jelen század elejéről, s a közlakosság műveltségi foka sem volt kedvezőbb. Előítélet val­lási és egyéb dolgokban még akkor virágzásban volt a nép körében. 25.) A nép elmaradottságát e §| Megyei jkönyv. 1798. **.) U. a. 14.j Megyei jkönyv. 1798. Hl A katholikus céhek vonakodtak olyan egyént ke­­ beinkbe felvenni, ki protestáns volt. Megyei jkönyv. 1802 .— Az előítélet egy másik nemét az is mutatja, hogy a gyulai timár ezék egy Ecsegi Ignácz nevű inast azért zár­t Ida kebeléből, mert egy elhullott ló megnyúzása alkalmá­­val, annak lábát­ tartotta. A dolog a vármegye elé kerül­t vén, az inas a ezékbe visszavétetni rendeltetett, azon jel­­lemző indokolással, „hogy a sociális renddel nagyon el­­­lenkezik, mikép ilyen dolog miatt (már a minőt t. i. Ecse Igi elkövetett) valaki olyan mesterségből zárattassék ki s a mely mesterségnek éppen tulajdona a dögök bőrével val­ó bánás“. — (Megyei­­könyv 1797.)­rkölcsisége lazaságát az e korban erősen lábra­­kapott rablások és tolvaj­lások is mutatják. Ezek meggátlása végett a megye tett ugyan intézkedő­­eket, de kevés sikerrel,­­s kétséget nem­ szenved, hogy a közerkölcsiség e romlottsága nagyrészben , csaknem teljesen elhanyagolt népnevelésben ke­­esendő. A szolgabirák nem egyszer figyelmeztet­ek a megyét e körülményre, kiemelvén a tanmód gyarlóságát s az iskolák elhagyatott voltát. 26) de l megye sokkal jobban el volt foglalva a csak­­jeut folyton tartó háborúk okozta közigazgatási eendekkel, semhogy egyébre is gondolhatott volna. Egyről azonban semmi körülmények között is itt feledkeztek meg megyénk urai, s ez : saját te­­kintélyüknek s kiváltságaiknak féltékeny megó­­vvsa, a­mi egyébiránt amaz idők szellemének i­ntézményeinek természetes kifolyása. Ebbéli tu­­ajdonságukkal csak kényuralmuk vetélkedhetett, melyet lépten-nyomon éreztettek a társadalom al­ább osztályával, s tekintve az idők szellemét, m­­ehet természetesebb, mint az, hogy hatalmukat az alsóbb osztályai, a testi fenyíték képében éreztet­ek legnagyobb előszeretettel s igy leggyakrab­­ban annyira, hogy még a közgyűlési jegyzőköny­vek végzései is csak úgy suhognak a bottól.27) Hogy “­ U. a. 1792. H Számtalan példa van rá megyénk ez időbeli jegy­­zőkönyveiben, hogy közigazgatási ügyekben a megyei ren­­dek a botozás büntetését maguk határozták el, sőt nem szolgabiró uraimék s „esküdttársaik“ jegyzőkönyvi megbízás nélkül is nagy bőkezűséget fejtettek ki a palota osztogatásában, az annyira megszokott dolog volt még a későbbi, sőt legújabb időkben is, hogy épp ezért rajtam kívül aligha fogja más is megemlítésre méltó dolognak tartani. Azt az előnyt azonban nem akarom elvitatni a palota ko­rától, hogy akkor az igazságkiszolgáltatás keve­sebb papírba került mint most; valamint az sem tagadható, hogy a hatósági tekintély csattanós alakban nyert kifejezést. De ne élczeljünk ezen, a nemes ember által annyira kegyelt institutió fe­lett, melynek megszüntetését még közölünk is oly sokan azon meggyőződésben fájlalják, hogy a nél­kül Magyarország nemsokára elpusztul. Semmi sem nehezebb, mint a kor eszméinek, szellemé­nek befolyása alól magunkat emancipálni. Oly ra­gadósak azok, annyira megvesztegetik ítéletün­ket, hogy midőn különben káros uralmukat elfo­gadjuk és szolgálatukba szegődünk, ezt oly jóhi­szeműséggel tesszük, mintha a legjobbat tennék.) Forduljunk el tehát őseink fent elmondott gyen­géitől, s pártatlanságunk sugallatát követve, emel­jük ki azt is, a mi megyénk egykori uralkodó férfiai iránt, az elismerés értelmét keltheti fel. (Folytatása következik.) in.) Megyei jegyzőkönyv 1801. A francziákat kiseb­bitő ilyen czimezések több helyt is találhatók a megye jegzőkönyvekben. «*.) u. a. 1793. »*.) (J. a. 1798. Ugyanott, egy esetben a beidézett feleken a közgyűlés folyama alatt hajtották végre a büntetést.

Next