Békés, 1875 (4. évfolyam, 3-52. szám)

1875-03-28 / 13. szám

% i Negyedik évfolyam 1875, Megjelenik hetenkint egyezer, vasárnap. Szerkesztőség: Békés-Csabán, kastély utcza 8-ik szám. Kiadó hivatal: Gyulán Dobay János könyvnyom­dája és Winkle Gábor könyvke­reskedése.. A­ lap szellemi részét illető köz­lemények a szerkesztőhöz Békés­csabára czimzendők, és legfeljebb minden csötörtökig beküldendők. I ÉS 13-ik szám: TÖBB BÉKÉS MEGYEI NYILVÁNOS EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. FELELŐS SZERKESZTŐ : ZSILINSZKY MIHÁLY. Gyulán márczius 28-án. Előfizetési feltételek: Egész évre helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve Háromnegyed évre 5 frt — kr. 3 „ 75 | Félévre . . . . 2 „ 50 „ Évnegyedre . . . 1 „ 25 „ I Egyes szám­ára 10 kr. Hirdetési dijak: Egy 4 hasábos petitsor 5 kr. Kétszeri közlésnél . . . 4 „ Háromszori közlésnél . . 3 „ Többszöri hirdetéseknél enged­mény adatik. Bélyegilleték 30 kr. A nyilt­ tér sora 10 kr.0 . c Hirdetések felvétetnek: B.­Gyulán Dobay János könyvnyomdájában és Winkle Gábor könyvárusnál. — B -Csabán a nyomdában. — Budapesten Haasenstein és Vogler. —• N­öcsben Naftles J. hirdetési irodájában. Elfogadtatnak hirdetések vidékről levélbeni megrendelés által „a „Békés“, kiadó hivatalához“ czímezve is. _ Előfizetési felhívás. Márczius végén lapunk ez évi fo­lyamának első évnegyede lejár. A n. é. közönség idáig tájékozhatta magát arra nézeve, mit várhat tőlünk a jö­­vőre is. Új ígéretet nem teszünk. Mun­katársaink tevékenysége és kiadónk áldozatkészsége, mint eddig, úgy ez­után is oda fog irányulni, hogy lapunk a legjobb vidéki lapokkal ki­állja a versenyt. Felhívjuk évnegyedes t. előfizetőinket e hó végével lejárandó előfizetéseik megújítására, hogy a szét­küldésben fenakadás ne történjék; fel­hívjuk egyúttal lapunk minden bará­tait, hogy azt ismerőseik körében ter­jeszteni szíveskedjenek. Előfizetési feltételek: Végül felkérjük azon lapkollegá­inkat, kik cserepéldányaikat eddig Gyulára czímezték, hogy azokat ezen­túl B.­Csabára a „Békés“ szerkeztő­­ségéhez küldeni méltóztassanak. A szerkesztőség. Egy évnegyedre . . . . I frt 25 kr. Félévre ....... 2 „ 50 „ Háromnegyed évre . . . 3 „ 75 „ A pártegyesülés előtt. A vidék kü­lön politikai pártot nem alakíthat, kü­lön politikai pártnevet nem viselhet; neki nincs egyebet mit tennie, mint az országgyűlési pártok valamelyiké­hez csatlakoznia. Ebből következik, hogy az országgyűlésen már megtörtént párt­egyesülés a vidéki jobb- és balközé­p­ párt további fennállását lehetetlenné tette Ezen kényszerűségnek Békés várme­gye is kénytelen engedni. Ezen kénytelenségből azonban a két néhai pártnak egyszersmind egyesülése is éppenséggel nem következik, mivelhogy a szabadelvű párt lobogója mellett még más két lobogó is szívesen látja az érkező­ket Mindemellett a máig itt is, ott is nyil­vánult vélemények és mozgalmak megen­gedik ezt a következtetést, hogy a vidék nemcsak az eddigi pártnév elejtése, hanem az új pártnév fel­vevése tekintetében is kö­vetni fogja az országgyűlési pártok egye­sülését, annyival inkább, mert az ott elfo­gadott „szabadelvű“ czim oly kevéssé jel­lemző vonás, hogy ahhoz bármely párt is jogot tarthat, sőt a­mint a választási tör­vény pótlása feletti országgyűlési vitában tapasztaltuk, valósággal tart is. E szerint feltehető, hogy az új párt Békés vármegyében is megszületik, leg­alább a jobboldal miatt megszülethetik, mint a­mely ez irányú indítványát kissé elsietve, már meg is tette. Azért mondom, hogy kissé elsietve, mert az én egészen egyéni véleményem szerint a baloldalt il­lette volna meg az első szó azért, mert az egyesülést az ő országos vezére indította meg, mert álláspontján ő változtatott, mert nálunk ő van túlnyomó többségben. No de ne akadjunk fel ily nagy fon­tosságú dologban az eljárás alapján; vizs­gáljuk inkább azoti feltételeket, a­melyek­nek teljesülésétől, avagy nem teljesülésétől függ az egyesülésnek haszna, avagy ha­szontalansága. Egyesülni annyit tesz, mint az elé­rendő czélra és annak eszközeire nézve egyetérteni. Igen, de egyetérteni csak szo­rosan meghatározott, egységes czélra és világosan megjelölt eszközökre nézve lehet­séges. Már­pedig az a czél, a­melyet az egyesült párt a maga számára kitűzött, az ország pénzügyi állapotának rendezése, oly hosszú vonalt foglal el, hogy az egyik már elértnek hiheti, a midőn a másik még meg sem igen közeliteknek tartja; maguk az eszközök meg: a jegybank, a vámszövet­ség, a kormányzás és igazságszolgáltatás különféle ágai, — oly általános, elmosó­dott körvonalú fogalmak, hogy mindegyik­hez egy egész csomó „miként“ fér hozzá. Tehát az egyetértésen alapuló egyesülés leglényegesebb feltétele, a czél és az esz­közök határozottsága hiányzik. Csökkenti a homályban való egyesü­lés politikai értékét még az a körülmény is, hogy az ember lelke nem tábla, a­mely­ről a váltottakat csak úgy hirtelenében le lehetne törölni, hogy tehát a hét év alatt belénk evődött, az egyesült párt álláspont­ján meg nem férő nézeteket magunkká hozzuk; magunkkal hozzuk tehát a köl­csönös bizalmatlanság magvát is, az elá­gazó nézetek kiegyenlítésének akadályát is. Ebből meg aztán, nevezetesen a mi vármegyénkben, igen könnyen az követ­kezhetik, hogy az egyesült­ pártok közé a gyengébbik csak számra szaporít, de a cselekvés irányára nem foly be; az erő­sebbik kevésbé műveit egy része pedig enged eddig felzaklatott szenvedélyének s az új lobogó alatt nem sorakozik. Ezen utolsó esetben, a melytől én igen tartok, az egyesüléstől várt politikai haszon, itt mi­nálunk, egyenesen politikai kárrá vál­tozik. Azonban én, a­ki az egyesülés súly­pontját, reánk békés vármegyeiekre vonat­kozólag, nem is a politika terén keresem, az eddig mondottak mellett is szívesen ör­vendenék az egyesülésnek, feltévén, hogy társadalmunk betegsége orvosságot találna benne, mert hisz az ember azon bajokat érzi legjobban, a­melyek az ő közvetlen környezetében sötétlenek, a­melyekben sa­ját lába botlik meg minduntalan, a­melyek saját hasznát és örömét nyirbálják meg, a­melyek saját otthonát teszik rideggé. Ehhez képest örvendenék a pártegye­­sülésnek, ha ennek legelső gyümölcse az ember­ becsülés lenne, két éven át az em­ber értékének pártállása és korteskedési képessége volt a mértéke. Ennek egyik eredménye lett: a tekintélyek legázolása, az alaposabb készültség mellőzése sőt fity­­málása, a valóságos munkaerőnek elzsib­­basztása, a becsületességnek értéktelenítése; másik következménye lett: a nagyhangú üres szavaknak megbecsülése, a kétes jel­lemeknek felülkerekedése, a munkátlanság­­nak támogatása, a korhelységnek emanci­pálása, az „erkölcsileg meghaltak“-nak fel­elevenítése. Ezen kettőből együttvéve meg az lett, hogy egész légkörünk politikából állott; hogy a bennünket legközelebbről érdeklő vármegyei, községi ügyeket ama légkör sűrű gőze miatt nem láttuk, vagy legalább komoly figyelmet rájuk nem for­dítottunk; hogy a tisztviselők ellen itt is, ott is, majd nyilvánosan, majd beszédkör­­ben mélyre vágó és meg nem czáfolt vá­dak merültek fel; hogy a tisztviselők te­kintélye évről évre szemlátomást hanyat­lott; hogy a közigazgatás minden ága ellen után útfélen hangzik a kifakadás; hogy a lejárt hét év községi életünk összes terü­letén alig képes két oly tényt felmutatni, a­mely komoly haladás jeléül vétethetnék; hogy egyfelől tanügyünknek ország-világ elébe kivágott rész hire, másfelől majd az egyik, majd a másik országos képviselőnk­nek minősége határunkon túl is, mes­szire kivetette árnyékunkat; hogy a szivek egy­más előtt kölcsönösen becsukódtak; hogy a magán barátságos összejövetelek meg­szűntek; hogy a közös összejöveteli helye­ken a társalgás elpárolgott s helyébe já­tékok léptek, nem egy helyen oly neműek is, a melyek az embernek pénzén kivül még becsületébe is kerülnek. No de minek sorba tapogatni mind­azon társadalmi sebeinket, a melyeket mind­nyájan érezünk, legalább éreznü­nk kellene, elég azokra most, a nálunk való pártegye­sülés küszöbén, egyszerűen rájuk mutat­nunk, azokat az egyesülendők figyelmébe az egyesülés legsürgetőbb indokául aján­lanunk s őket arra kérnünk, hogy a nem­sokára kitűzendő új lobogón legfel­ül a köz­­erkölcsiség, azután a közművelődési, azu­tán a községi és vármegyei jó kormány­zás álljon, mint a­melynek a mi körünk­ben való felébresztése tisztán mi reánk vár, aztán, úgy legvégül, mintegy a jó m­unkák betetőzéséül, ám következzék a reánk legkevésbbé szoruló nagy politika. Felhívás a békés megyei régészeti­ és művelődéstörténelmi egy­let tekintetes elnökségének Gyulán. Hazánk lapjai már egyelőre hirdették, hogy „az őstörténelmi és embertani congressus“ 1874-ben Stockholmban tartott VII-ik nemzetközi ülésében augusztus 16-án Budapestet választotta összejöve­­le székhelyéül, engem pedig a szervező bizottság, valamint az 1876-ban nálunk tartandó gyűlés elnökéül. Indíttatván azon kívánságtól, hogy ezen a gyűlésen hazánk mind tudományilag, mind pedig azon alkalomra rendezendő ősrégi kiállításban a nálunk, szerteszét az országban található, s a ne­vezett szakokba vágó gyűjtemények érdekes és gazdag voltához képest fel legyen tüntetve, idő­szerűnek és szükségesnek tartottam ezen felszólí­tásomat m­ár most köröztetni, miszerint a közép­pontban működő „szervező bizottság“ jó előre tud­hassa, kikre és mikre számíthat, hogy nemzetünk mű­velődési foka, és az európai cultúrmozgalm­ak­­ban való tettleges részvétünk az összes tudomá­nyos világnak illően legyen bemutatva. A mi legtöbb időt, készülést, és a több ol­dalról való serény összműködést igénybe veend, és valamint az említett tórákon tett tudományos haladásunkat napfényre hozza, úgy ennek méltó bemutatását elősegíti, az: 1- ör. Egy alapos szaktérkép, melybe ha­zánk eddig ismert leihelyei, ősrégi sánczai és árkai, pogányvárai, halotti halmai és temetkezési terü­letei a rómaiak uralmáig be legyenek vezetve. E célra fölkéretnek közreműködésre a megyék mo­­nographusai, mérnöki hivatalai, múzeumai és egyes lelkes gyűjtői, miszerint biztos adataikkal, részle­tes jó térképeikkel egy általános térkép készíthe­­tését elősegítsék. 2­ or. A congressus tartama alatt a főváros­ban olyan kiállítás fog a történelem előtti tárgyak­ból szerveztetni, mely nemcsak a nemzeti múzeum­nak összes efféle kincseit foglalja magában, ha­nem a magyarhoni vidéki múzeumok és egyes szakférüak ősrégi tárgyak, gyűjteményeiből tünteti fel a legtanulságosb példányokat természetben, vagy teljes okadatolt lajstromokban, rajzokban, vagy gyászöntvényekben. Szándékunk a szomszéd országok társulataival és gyűjtőivel is érintkezni, felkérvén ezeket, hogy a nálunk előforduló pél­dányokhoz az illustráló parallélákat ideiglenes ki­állításra átengedjék, 3- ot. Minthogy még eddig igen csekély azon jegyzetek száma, melyek szakértők által rende­zett ásatások alkalmával készültek, de aránylag kevés azon lelet is, mely hitelesen constatálva volna, szükségesnek látszik, hogy a készülést idő­­ alatt, alkalmas helyeken, kellő felügyelet mellett tudományos ásatások történjenek, és azoknak pon­­­­tos jegyzőkönyvei a nemzetközi congressusnak a talált tárgyakkal együtt bemutattassanak. 4- et. A fémeknek és ásványoknak: arany, ezüst, bronz, kőtárgyaknak vegytani kémletei, az emberek szerszámaival talált állatcsontok megha­tározásai eddig el lévén hanyagolva, kívánatos, hogy a congressusig e téren, az ország vidéki egyletei közt nagyobb tevékenység mutatkoznék. 5- ör. Pedig a jó hírnév, melyet ezen alka­lommal a világ előtt ki akarunk vívni, igényli, azt is, hogy a congressusnak értekezéseiben,­­Sie­­­­tőleg az általunk, viszonyaink tekintetével, kitű­zendő kérdések fejtegetésében részt vegyünk, tu­dományos munkálataiban vezérszerepet vigyünk és lehetőleg kalauzolólag befolyjunk. Ezen értekez­­­leteknél és közléseknél a congressus fenálló hatá­rozatai szerint a franczia nyelv van hivatalos­­­nak elfogadva, mit azért sietek nyilvánossá tenni, hogy szaktársaink munkálataikat, a­mennyire le­het, e nyelven készíthessék el. Ezeknek következtében tisztelettel hívom fel­ czimedet, szíveskedjék nyilatkozni, vajjon akar-e az előbbi öt pontnak teendőiben, és melyikében részt venni? lehet e kilátásunk lelhelyi adatokra? rewélhetők-e vidéken szervezendő ásatások ? részt tetszik-e venni az értekezésekben, a kérdések ki-.­.­, tűzésében ? stb. stb. A kivívandó tudományos jó vélemény tekin­tetéből kérjük (czimedet) a lelkes, élénk­ kitartó , részvétre és összemű­ködésre; m­ivel azonban ná­­­lunk az ilyen előkészülések h­osszabb időt vesznek­­ igénybe, a középpontban levő szervező bizottság­­­nak pedig jó korán kell mindenről tájékozottnak lennie, kívánatos, hogy fennebbi kérdéseinkre,­ vagy a bármily ide tartozó mozzanatokra nézve­­ legaláb folyó év ápril 30-áig határozott feleleteket­ kapjunk, és azokkal, kik közreműködésre vállal­­­koznak, folytonos érintkezésben legyünk. Az eddig a külföld előtt is ismeretes készlet­ és azon készültség, melyet nálunk a nemzetközi­ congressus tagjai föltételeztek, meg nem engedik,­ hogy bárki e gyűlést csupa szerénységből tétlenül­bevárja, vagy annak teendőjét kizárólag a közép­­­­ponti bizottságra hárítsa. Azon hazafias igyekezet, hogy a közelisme­rést hazánkra nézve a világ előtt kivívjuk, szol­gáljon ösztönül a túl szerényeknek, s buzdítsa azo­­­kat, kik mindent, mi hazánkban történik, s kicsik, nyelnek. Lássa a nagyvilág, hogy a meghitt con­­­gressus nem egy intézeté, nem is egyedül a fő­városé, hanem hogy munkálkodásaiban és ered­­­ményeiben az ország jobbjai mind kezet fogva részt­ vesznek. Uv.ss­av Budapesten, 1875. márczius 5-én. Pulszky Ferencz, mint a congressus elnöke. Dr. Römer Flóris Ferencz, mint a congressus főtitkára. Felhívás: Az országgyűlésen a folyó évi márczius 2-ára teljesen új politikai pártalakulás jött létre; a bal-­ közép és a Deákpárt szabadelvűbb része egyesül a „Szabadelvű” párt neve alatt, s ez egyesü­­­­lésnek kifolyása a jelenlegi kormány,

Next