Békés, 1875 (4. évfolyam, 3-52. szám)
1875-03-28 / 13. szám
% i Negyedik évfolyam 1875, Megjelenik hetenkint egyezer, vasárnap. Szerkesztőség: Békés-Csabán, kastély utcza 8-ik szám. Kiadó hivatal: Gyulán Dobay János könyvnyomdája és Winkle Gábor könyvkereskedése.. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhöz Békéscsabára czimzendők, és legfeljebb minden csötörtökig beküldendők. I ÉS 13-ik szám: TÖBB BÉKÉS MEGYEI NYILVÁNOS EGYLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. FELELŐS SZERKESZTŐ : ZSILINSZKY MIHÁLY. Gyulán márczius 28-án. Előfizetési feltételek: Egész évre helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve Háromnegyed évre 5 frt — kr. 3 „ 75 | Félévre . . . . 2 „ 50 „ Évnegyedre . . . 1 „ 25 „ I Egyes számára 10 kr. Hirdetési dijak: Egy 4 hasábos petitsor 5 kr. Kétszeri közlésnél . . . 4 „ Háromszori közlésnél . . 3 „ Többszöri hirdetéseknél engedmény adatik. Bélyegilleték 30 kr. A nyilt tér sora 10 kr.0 . c Hirdetések felvétetnek: B.Gyulán Dobay János könyvnyomdájában és Winkle Gábor könyvárusnál. — B -Csabán a nyomdában. — Budapesten Haasenstein és Vogler. —• Nöcsben Naftles J. hirdetési irodájában. Elfogadtatnak hirdetések vidékről levélbeni megrendelés által „a „Békés“, kiadó hivatalához“ czímezve is. _ Előfizetési felhívás. Márczius végén lapunk ez évi folyamának első évnegyede lejár. A n. é. közönség idáig tájékozhatta magát arra nézeve, mit várhat tőlünk a jövőre is. Új ígéretet nem teszünk. Munkatársaink tevékenysége és kiadónk áldozatkészsége, mint eddig, úgy ezután is oda fog irányulni, hogy lapunk a legjobb vidéki lapokkal kiállja a versenyt. Felhívjuk évnegyedes t. előfizetőinket e hó végével lejárandó előfizetéseik megújítására, hogy a szétküldésben fenakadás ne történjék; felhívjuk egyúttal lapunk minden barátait, hogy azt ismerőseik körében terjeszteni szíveskedjenek. Előfizetési feltételek: Végül felkérjük azon lapkollegáinkat, kik cserepéldányaikat eddig Gyulára czímezték, hogy azokat ezentúl B.Csabára a „Békés“ szerkeztőségéhez küldeni méltóztassanak. A szerkesztőség. Egy évnegyedre . . . . I frt 25 kr. Félévre ....... 2 „ 50 „ Háromnegyed évre . . . 3 „ 75 „ A pártegyesülés előtt. A vidék külön politikai pártot nem alakíthat, külön politikai pártnevet nem viselhet; neki nincs egyebet mit tennie, mint az országgyűlési pártok valamelyikéhez csatlakoznia. Ebből következik, hogy az országgyűlésen már megtörtént pártegyesülés a vidéki jobb- és balközép párt további fennállását lehetetlenné tette Ezen kényszerűségnek Békés vármegye is kénytelen engedni. Ezen kénytelenségből azonban a két néhai pártnak egyszersmind egyesülése is éppenséggel nem következik, mivelhogy a szabadelvű párt lobogója mellett még más két lobogó is szívesen látja az érkezőket Mindemellett a máig itt is, ott is nyilvánult vélemények és mozgalmak megengedik ezt a következtetést, hogy a vidék nemcsak az eddigi pártnév elejtése, hanem az új pártnév felvevése tekintetében is követni fogja az országgyűlési pártok egyesülését, annyival inkább, mert az ott elfogadott „szabadelvű“ czim oly kevéssé jellemző vonás, hogy ahhoz bármely párt is jogot tarthat, sőt amint a választási törvény pótlása feletti országgyűlési vitában tapasztaltuk, valósággal tart is. E szerint feltehető, hogy az új párt Békés vármegyében is megszületik, legalább a jobboldal miatt megszülethetik, mint amely ez irányú indítványát kissé elsietve, már meg is tette. Azért mondom, hogy kissé elsietve, mert az én egészen egyéni véleményem szerint a baloldalt illette volna meg az első szó azért, mert az egyesülést az ő országos vezére indította meg, mert álláspontján ő változtatott, mert nálunk ő van túlnyomó többségben. No de ne akadjunk fel ily nagy fontosságú dologban az eljárás alapján; vizsgáljuk inkább azoti feltételeket, amelyeknek teljesülésétől, avagy nem teljesülésétől függ az egyesülésnek haszna, avagy haszontalansága. Egyesülni annyit tesz, mint az elérendő czélra és annak eszközeire nézve egyetérteni. Igen, de egyetérteni csak szorosan meghatározott, egységes czélra és világosan megjelölt eszközökre nézve lehetséges. Márpedig az a czél, amelyet az egyesült párt a maga számára kitűzött, az ország pénzügyi állapotának rendezése, oly hosszú vonalt foglal el, hogy az egyik már elértnek hiheti, a midőn a másik még meg sem igen közeliteknek tartja; maguk az eszközök meg: a jegybank, a vámszövetség, a kormányzás és igazságszolgáltatás különféle ágai, — oly általános, elmosódott körvonalú fogalmak, hogy mindegyikhez egy egész csomó „miként“ fér hozzá. Tehát az egyetértésen alapuló egyesülés leglényegesebb feltétele, a czél és az eszközök határozottsága hiányzik. Csökkenti a homályban való egyesülés politikai értékét még az a körülmény is, hogy az ember lelke nem tábla, amelyről a váltottakat csak úgy hirtelenében le lehetne törölni, hogy tehát a hét év alatt belénk evődött, az egyesült párt álláspontján meg nem férő nézeteket magunkká hozzuk; magunkkal hozzuk tehát a kölcsönös bizalmatlanság magvát is, az elágazó nézetek kiegyenlítésének akadályát is. Ebből meg aztán, nevezetesen a mi vármegyénkben, igen könnyen az következhetik, hogy az egyesült pártok közé a gyengébbik csak számra szaporít, de a cselekvés irányára nem foly be; az erősebbik kevésbé műveit egy része pedig enged eddig felzaklatott szenvedélyének s az új lobogó alatt nem sorakozik. Ezen utolsó esetben, a melytől én igen tartok, az egyesüléstől várt politikai haszon, itt minálunk, egyenesen politikai kárrá változik. Azonban én, aki az egyesülés súlypontját, reánk békés vármegyeiekre vonatkozólag, nem is a politika terén keresem, az eddig mondottak mellett is szívesen örvendenék az egyesülésnek, feltévén, hogy társadalmunk betegsége orvosságot találna benne, mert hisz az ember azon bajokat érzi legjobban, amelyek az ő közvetlen környezetében sötétlenek, amelyekben saját lába botlik meg minduntalan, amelyek saját hasznát és örömét nyirbálják meg, amelyek saját otthonát teszik rideggé. Ehhez képest örvendenék a pártegyesülésnek, ha ennek legelső gyümölcse az ember becsülés lenne, két éven át az ember értékének pártállása és korteskedési képessége volt a mértéke. Ennek egyik eredménye lett: a tekintélyek legázolása, az alaposabb készültség mellőzése sőt fitymálása, a valóságos munkaerőnek elzsibbasztása, a becsületességnek értéktelenítése; másik következménye lett: a nagyhangú üres szavaknak megbecsülése, a kétes jellemeknek felülkerekedése, a munkátlanságnak támogatása, a korhelységnek emancipálása, az „erkölcsileg meghaltak“-nak felelevenítése. Ezen kettőből együttvéve meg az lett, hogy egész légkörünk politikából állott; hogy a bennünket legközelebbről érdeklő vármegyei, községi ügyeket ama légkör sűrű gőze miatt nem láttuk, vagy legalább komoly figyelmet rájuk nem fordítottunk; hogy a tisztviselők ellen itt is, ott is, majd nyilvánosan, majd beszédkörben mélyre vágó és meg nem czáfolt vádak merültek fel; hogy a tisztviselők tekintélye évről évre szemlátomást hanyatlott; hogy a közigazgatás minden ága ellen után útfélen hangzik a kifakadás; hogy a lejárt hét év községi életünk összes területén alig képes két oly tényt felmutatni, amely komoly haladás jeléül vétethetnék; hogy egyfelől tanügyünknek ország-világ elébe kivágott rész hire, másfelől majd az egyik, majd a másik országos képviselőnknek minősége határunkon túl is, messzire kivetette árnyékunkat; hogy a szivek egymás előtt kölcsönösen becsukódtak; hogy a magán barátságos összejövetelek megszűntek; hogy a közös összejöveteli helyeken a társalgás elpárolgott s helyébe játékok léptek, nem egy helyen oly neműek is, a melyek az embernek pénzén kivül még becsületébe is kerülnek. No de minek sorba tapogatni mindazon társadalmi sebeinket, a melyeket mindnyájan érezünk, legalább éreznünk kellene, elég azokra most, a nálunk való pártegyesülés küszöbén, egyszerűen rájuk mutatnunk, azokat az egyesülendők figyelmébe az egyesülés legsürgetőbb indokául ajánlanunk s őket arra kérnünk, hogy a nemsokára kitűzendő új lobogón legfelül a közerkölcsiség, azután a közművelődési, azután a községi és vármegyei jó kormányzás álljon, mint amelynek a mi körünkben való felébresztése tisztán mi reánk vár, aztán, úgy legvégül, mintegy a jó munkák betetőzéséül, ám következzék a reánk legkevésbbé szoruló nagy politika. Felhívás a békés megyei régészeti és művelődéstörténelmi egylet tekintetes elnökségének Gyulán. Hazánk lapjai már egyelőre hirdették, hogy „az őstörténelmi és embertani congressus“ 1874-ben Stockholmban tartott VII-ik nemzetközi ülésében augusztus 16-án Budapestet választotta összejövele székhelyéül, engem pedig a szervező bizottság, valamint az 1876-ban nálunk tartandó gyűlés elnökéül. Indíttatván azon kívánságtól, hogy ezen a gyűlésen hazánk mind tudományilag, mind pedig azon alkalomra rendezendő ősrégi kiállításban a nálunk, szerteszét az országban található, s a nevezett szakokba vágó gyűjtemények érdekes és gazdag voltához képest fel legyen tüntetve, időszerűnek és szükségesnek tartottam ezen felszólításomat már most köröztetni, miszerint a középpontban működő „szervező bizottság“ jó előre tudhassa, kikre és mikre számíthat, hogy nemzetünk művelődési foka, és az európai cultúrmozgalmakban való tettleges részvétünk az összes tudományos világnak illően legyen bemutatva. A mi legtöbb időt, készülést, és a több oldalról való serény összműködést igénybe veend, és valamint az említett tórákon tett tudományos haladásunkat napfényre hozza, úgy ennek méltó bemutatását elősegíti, az: 1- ör. Egy alapos szaktérkép, melybe hazánk eddig ismert leihelyei, ősrégi sánczai és árkai, pogányvárai, halotti halmai és temetkezési területei a rómaiak uralmáig be legyenek vezetve. E célra fölkéretnek közreműködésre a megyék monographusai, mérnöki hivatalai, múzeumai és egyes lelkes gyűjtői, miszerint biztos adataikkal, részletes jó térképeikkel egy általános térkép készíthetését elősegítsék. 2 or. A congressus tartama alatt a fővárosban olyan kiállítás fog a történelem előtti tárgyakból szerveztetni, mely nemcsak a nemzeti múzeumnak összes efféle kincseit foglalja magában, hanem a magyarhoni vidéki múzeumok és egyes szakférüak ősrégi tárgyak, gyűjteményeiből tünteti fel a legtanulságosb példányokat természetben, vagy teljes okadatolt lajstromokban, rajzokban, vagy gyászöntvényekben. Szándékunk a szomszéd országok társulataival és gyűjtőivel is érintkezni, felkérvén ezeket, hogy a nálunk előforduló példányokhoz az illustráló parallélákat ideiglenes kiállításra átengedjék, 3- ot. Minthogy még eddig igen csekély azon jegyzetek száma, melyek szakértők által rendezett ásatások alkalmával készültek, de aránylag kevés azon lelet is, mely hitelesen constatálva volna, szükségesnek látszik, hogy a készülést idő alatt, alkalmas helyeken, kellő felügyelet mellett tudományos ásatások történjenek, és azoknak pontos jegyzőkönyvei a nemzetközi congressusnak a talált tárgyakkal együtt bemutattassanak. 4- et. A fémeknek és ásványoknak: arany, ezüst, bronz, kőtárgyaknak vegytani kémletei, az emberek szerszámaival talált állatcsontok meghatározásai eddig el lévén hanyagolva, kívánatos, hogy a congressusig e téren, az ország vidéki egyletei közt nagyobb tevékenység mutatkoznék. 5- ör. Pedig a jó hírnév, melyet ezen alkalommal a világ előtt ki akarunk vívni, igényli, azt is, hogy a congressusnak értekezéseiben,Sietőleg az általunk, viszonyaink tekintetével, kitűzendő kérdések fejtegetésében részt vegyünk, tudományos munkálataiban vezérszerepet vigyünk és lehetőleg kalauzolólag befolyjunk. Ezen értekezleteknél és közléseknél a congressus fenálló határozatai szerint a franczia nyelv van hivatalosnak elfogadva, mit azért sietek nyilvánossá tenni, hogy szaktársaink munkálataikat, amennyire lehet, e nyelven készíthessék el. Ezeknek következtében tisztelettel hívom fel czimedet, szíveskedjék nyilatkozni, vajjon akar-e az előbbi öt pontnak teendőiben, és melyikében részt venni? lehet e kilátásunk lelhelyi adatokra? rewélhetők-e vidéken szervezendő ásatások ? részt tetszik-e venni az értekezésekben, a kérdések ki-.., tűzésében ? stb. stb. A kivívandó tudományos jó vélemény tekintetéből kérjük (czimedet) a lelkes, élénk kitartó , részvétre és összeműködésre; mivel azonban nálunk az ilyen előkészülések hosszabb időt vesznek igénybe, a középpontban levő szervező bizottságnak pedig jó korán kell mindenről tájékozottnak lennie, kívánatos, hogy fennebbi kérdéseinkre, vagy a bármily ide tartozó mozzanatokra nézve legaláb folyó év ápril 30-áig határozott feleleteket kapjunk, és azokkal, kik közreműködésre vállalkoznak, folytonos érintkezésben legyünk. Az eddig a külföld előtt is ismeretes készlet és azon készültség, melyet nálunk a nemzetközi congressus tagjai föltételeztek, meg nem engedik, hogy bárki e gyűlést csupa szerénységből tétlenülbevárja, vagy annak teendőjét kizárólag a középponti bizottságra hárítsa. Azon hazafias igyekezet, hogy a közelismerést hazánkra nézve a világ előtt kivívjuk, szolgáljon ösztönül a túl szerényeknek, s buzdítsa azokat, kik mindent, mi hazánkban történik, s kicsik, nyelnek. Lássa a nagyvilág, hogy a meghitt congressus nem egy intézeté, nem is egyedül a fővárosé, hanem hogy munkálkodásaiban és eredményeiben az ország jobbjai mind kezet fogva részt vesznek. Uv.ssav Budapesten, 1875. márczius 5-én. Pulszky Ferencz, mint a congressus elnöke. Dr. Römer Flóris Ferencz, mint a congressus főtitkára. Felhívás: Az országgyűlésen a folyó évi márczius 2-ára teljesen új politikai pártalakulás jött létre; a bal- közép és a Deákpárt szabadelvűbb része egyesül a „Szabadelvű” párt neve alatt, s ez egyesülésnek kifolyása a jelenlegi kormány,