Békés, 1882 (1. évfolyam, 1-53. szám)
1882-12-03 / 49. szám
ha ez iránt tisztában van önmagával, kövesse lelkiismeretének szózatát s támogassa e pártot hazafias meggyőződésének melegével, tántoruíhatlan csatlakozásával. Sárréti, és oly szent akarat — Hiába sorvadozzanak egy átok-súly alatt.“ Feljogosít e reményre azon dicséryes harcz, melyet az ellenzék minden fontosabb kérdés tárgyalásánál folytat a kormánypárttal szemben, mely harczokban minden érv és az erkölcsi diadal pártunk részén áll, úgy hogy a kormánypárt csupán számbeli többségével győz az érvek fegyverei ellen. — Ez nem tarthat így sokáig. A nemzet látja, hogy a kormánypárt már az utolsó töltését is kilődözte, hogy kifogyott az érvekből, melyekkel a jelenlegi helyzetet fentarthatni vélte A gép nem titkolhatja már tovább, hogy egyszerű szavazógép, és nema nemzet keblével összeforrt parlamenti többség. Joggal olvashatta fejekre pártunk egy szellemes tagja a költő e szavait: „Száraz ágon hallgató ajakkal meddig ültek csüggedt madarak ?“ A kormány és pártja magatartásán meglátszik, hogy sokkal nagyobb szerepe van náluk az ellenkező törekvésnek, a szolgai meghunyászkodásnak és engedelmességnek, mint a meggyőződésnek. Meglátszik rajtuk, hogy nem a maguk meggyőződését és akaratát, nem saját keblök sugallatát, hanem egy be nem vallott hatalom parancsát követik. E gépezettől a nemzet a haza sorsának javulását nem remélheti, s bátran kimondhatjuk, hogy nem is reméli. E veszélyes állapot fölött méltó aggodalom lepi meg a hazafi keblét, mert valamint a tenger folytonosan apály és dagály, úgy az országos népélet is nyugidő és válság között inog. Csalódnak, kik azt hiszik, hogy a közösügyes kiegyezés által megteremtett állapotokban a nemzet megnyugvását találja. A jelenlegi állapot nem a megnyugvás, hanem a válság állapota. Ezt a válságot reformnak hitjuk, ha békés úton, törvényes eszközökkel megy véghez a változás; fel kell tehát használnunk ezt az utat, amíg van idő, míg a nemzetnek, e nyugvó oroszlánnak türelme, várakozása meg nem szakad ; mert ha a válság törvényes eszközökkel, békés uton nem eszközöltetik, más uton fog az eszközöltetni; de jegyezzék meg jól maguknak azok, kik a törvényes uton eszközlendő reform útjában állanak, hogy ezt a más utat forradalomnak hivják. íme a közjogi ellenzék reformot sürget, s azt békés uton, törvényes eszközökkel kívánja létesíteni, míg a csökönös többség tényleg ellenszegül az óhajtott reformoknak. De vajjon meg fogja-e akadályozhatni a többség azt, hogy a szabadságnak és függetlenségnek a nemzet keblében élő csirája ki ne hajtson? — Számot vetett-e ezzel a többség ? Úgy hiszem széles e hazában nincs annyira elfogult ember, ki a jelenlegi állapotokat feltétlen non plus ultra gyanánt tekintené ; aki tehát mindennek daczára is ezeken változtatni, javítani nem akar, vagy nem tud, az ne kívánjon vezérszerepet vinni s ne vegye kezébe a kormánygyeplűt; mert nem majmokkal és kérődző állatokkal, hanem egy szabadságra született, szabadságáért, hazája ezredéves alkotmányában gyökerező függetlenségéért élő-haló nemzettel van dolga. Szent meggyőződésünk, hogy a jelenlegi kormány nem képes teljesíteni a nemzet jogos aspirátióit; szent meggyőződésünk, hogy a fenálló rendszer nem felel meg sem hazánk ezredéves múltjának, sem hatalmi állásának; de nem követelünk e tekintetben feltétlen hitelt senkitől sem; csupán azt kívánjuk, hogy ki ki menten minden elfogultságtól, menten a személyes önző érdekektől közállapotaink lelkiismeretes számbavétele folytán alkosson magának meggyőződést afelől, hogy a politikai pártok közül, melyik törekszik a haza boldogságának előmozdítására ? — s Irányi Dániel beszéde, a képviselőház november 29-dikén tartott ülésében. A pénzügyminister Somssich Pálnak felelve, azt mondta, hogy a hadsereg leszállításának és általán fogva az európai béke fentartása, vagy fenn nem tartásának kérdése nem ház, nem a magyar országgyűlés, a magyar törvényhozás elé való. Tudom, hogy mire czélzott a t. miniszter úr. Azt akarta kifejezni, hogy a külügyek megvitatása az azok felett való határozás egy másik testületet,i. a delegácziót illeti (Egy hang jobb felöl: Nem azt értette !) Ha nem azt értette, akkor miért tagadta meg a magyar országgyűlésnek az ezen kérdésekhez való hozzászólalást | Ha nem a delegácziót értette, akkor nem tudom kit akar avval a joggal felruházni, hogy a minket is illető külügyi kérdésekhez hozzászóljon ? Én tudom ugyan, hogy a delegácziónak a törvénynél fogva, joga van a külügyminiszertől számon kérni a külügyek mikénti vezetését, de azt is tudom, hogy a törvény értelmében a külügyminiszer csakis a monarchia két államának kormányával egyetértőleg vezetheti a külpolitikát. Minthogy pedig a magyar kormány ennek az országgyűlésnek felelős, azt gondolom, hogy a külügyek mikénti vezetése is ugyanezen testületnek megbírálása alá is tartozik. A t. pénzügyminiszer úr, hogy Somssich J. képviselőtársamnak a jövő iránti aggodalmait eloszlassa, arról biztosított minket, hogy jövőre költségek apadni fognak, amennyiben új beruházásokra szükség nem lesz, hivatkozván a többi közt arra, hogy a budapest-zimonyi vasút kiépítésével az ezen rovatra szükséges kiadások is meg fognak szűnni. Ezen biztatásokat mi már megszoktuk , évről-évre halljuk, hogy jövőre kevesebb kiadásra lesz szükség, de legyen szabad figyelmeztetnem a tisztelt miniszer urat, hogy ha a zimonyi vasút tökéletesen kiépül, egy újabb vasútnak kiépítésére t. i. az ujszőnyire megint fognak kérni a háztól hitelt. Ott áll azonkívül a Duna-szabályozásnak, a Vaskapunak kérdése, mellyel szintén foglalkoznak s amelynek megoldását nemcsak Magyarország, hanem a szomszéd Ausztriának kereskedelme, sőt úgyszólván az Európa közgazdasági érdekeivel foglalkozó férfiak is sürgetik. Minden esztendőben lesznek új és új kiadások és önök minden esztendőben be fogják bizonyítani, hogy azok nélkülözhetetlenek, úgyhogy én te hát, egyáltalában nem ringatom magamat azon reményben, hogy a jövő évi költségvetés csekélyebb összeget fog felmutatni, mint a jelen. A miniszterelnök Bosznia és Herczegovina elfoglalását illetőleg azon régi mentséget hozta elő ez alkalommal is, hogy azt nem önkényt, hanem az európai viszonyok, az európai konstellácziók befolyása, pressziója alatt hajtották végre. Én számtalanszor mondottam ki ellenkező meggyőződésemet, megmondottam azt, és ismételhetem ma is, hogy valamint az orosz-török háború nem ütött volna ki, ha a mi monarchiánk is nem csatlakozik a három császárszövetséghez, mert Oroszország a mi beleegyezésünk nélkül sohasem merte volna megtámadni a török birodalmat, úgy azon meggyőződésemet is merem kijelenteni, hogy Bosznia és Herczegovina elfoglalása egyáltalán fogva nem az idegen hatalmaknak rátukmálása, hanem egyenesen az osztrákmagyar monarchia kormányférfiainak inicziálása folytán történt. (Igaz ! ügy van a bal és szélső baloldalon.) Igyekeztek bebizonyítani, hogy ezen két tartománynak birtoklása mennyire hasznos, nemcsak stratégiai szempontból, hanem jövőre közgazdasági tekintetben is. Ami Somssich J. képviselőtársamnak azon figyelmeztetését illeti, hogy ezen két tartománynak elfoglalva tartása egy az oroszszal eshetőleg kiüzendő háborúban mennyire káros, veszedelmes lehet, nemcsak Magyarországnak, hanem a kettős monarchiának is biztonságára, arra nézve a t. miniszterelnök úr vigasztalással azt méltóztatott mondani, hogy ha nem volnánk is Bosznia és Herczegovinában, ily esetben mégis kénytelenek lennénk egy nagy hadsereget déli határainkon tartani, mert ő bizonyosra veszi, hogy az ott lakó népek ezen esetben fegyvert fognának ellenünk. (Közbeszólás jobb felől: Nem azt mondotta!) Ha nem azt értette a miniszterelnök úr, akkor nem tudom, hogy mit cáfolt Somssich Pál képviselőtársammal szemben, midőn figyelmeztetett arra, hogy Bosznia s Herczegovina elfoglalva tartása az Oroszországgal kiüthető háború esetén reánk nézve veszélyes. Igenis az lehet, hogy ilyen esetben figyelő hadtestet kellene tartanunk az Al-Dunán, de az meg, hogy Bosznia és Herczegovina elfoglalása folytán a délszlávokkal háborút kellene viselnünk, ha egyszer az orosz megtámad, véleményem szerint kétséget nem szenved, mert azon népek most is, midőn pedig nem vagyunk elfoglalva, egy európai nagyhatalmassággal való háborúban fegyvert ragadnak ellenünk, bizonyára fel fogják használni az alkalmat, hogy minket, a kik az ő akaratuk ellenére betolakodtunk az ő területükre, azon esetben onnan kiszorítsanak. (Igaz ! Úgy van a szélső balfelöl.) úgy hogy, a mi azon esetben, ha t. i. ezen két tartományt el nem foglaljuk megtörténhetik, bizonnyal bekövetkezik, ha ezen két tartományban továbbra is megmaradunk. (Igaz! Úgy van a szélsőbal felől.) A t. miniszerelnök úr a kivándorlást illetőleg azt méltóztatott mondani, hogy az a legközelebbi időben már szünefélben van, és hogy sokan azok közül, akik Amerikába kiköltöztek, már visszatértek. Én is tudom, — a múlt nyáron magam is a felvidéken járván — hogy azon időben nemcsak hogy szünefélben volt a kivándorlás, hanem sokan vissza is jöttek, de legyen szabad figyelmeztetnem a t. miniszerelnök urat az utóbbi hírekre, különösen Zemplén megyéből, melyek szerint azon kivándorlási áramlat közelebb megint megindult, éspedig nagyobb mértékben, mint annak előtte. Ez mindenesetre oly komoly kérdés, amellyel a kormánynak foglalkoznia kell. Azt pedig nem fogja megoldani, sem avval, hogy azon nehéz munkára utalunk, melyet a kivándorlóknak Amerikában teljesítenie kell, sem avval, ha az embereket rendőri úton a kivándorlásban megakadályozzuk, hanem más uton kell eszközölnünk, részint a terheknek leszállítása, részint pedig új kereseti források nyitása által, és amit nem szabad figyelmen kívül hagyni: a telepítés nagyobb mértékben való eszközlése által. (Helyeslés szélső balfelől.) Egyébiránt, minthogy én nem akarok a költségvetéshez tüzetesen szólani, annak bírálatába nem is fogok bocsátkozni, megtették azt előttem mások, megtették alaposan ; én csak azon meggyőződést akarom ismételve és ismételve kifejezni, hogy bármint igyekezzünk is a meglevő közjogi alapon pénzügyeinket rendbe hozni, bármily erőfeszítéseket tegyen kormány, tegyen nemzet ez irányban, igyekezetünk nagyrészt meddő, hiábavaló marad, mert ezen alapon sem pénzügyeinket rendezni, sem a nemzetnek jogos kívánságait kielégíteni nem lehet. (Igaz ! Úgy van! szélsőbal felől. Ellenmondások jobb felől.) Önök uraim azt tagadják, de a tények bizonyítják. (Igaz ! Úgy van ! szélsőbal felöl.) Amivel egyébiránt korántsem azt akarom mondani, hogy a meglevő alapon is jobban nem lehetne kormányozni. Ha ezt állítanám, legfölebb azt vethetném önök szemére, hogy szükség nélkül léptek erre az alapra. Nem, én hiszem és állítom, hogy a meglevő alapon is jobban, takarákosabban lehetne kormányozni és jobban, takarékosabban berendezni az államháztartást. De a nemzetnek méltó vágyait kielégíteni és pénzügyeinket tökéletesen rendbehozni ezen az alapon nem fogják sem önök, sem mások, akik netán az önök helyére ülni akarnának. (Úgy van a szélső bal oldalon.) Ezt kifejezve azt hiszem, szükségtelen kijelentenem, hogy a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom. zott egyén a nyugdíjhátralék lefizetése alól fölmenthetőnek nem véleményezi ? Ily esetben talán jogosultabb volna az iskolát bezáratni s a gyermekek iskoláztatásáról más módon gondoskodni, de valjon méltányos-e oly csekély számú egyházi tagokra ily tetemes költséget kivetni, amely a nevelés ügyét fejlődésében megakasztani és jövőre nézve megbénítani képes. Megyénkben, több helyen vannak ily tanyai iskolák, így Szarvason is, de nem rendszeresített tanítójuk után, a tanítói nyugdíjalap javára a tanyai lakosok mit sem fizetnek. A kamuti filia oly szegény, hogy tanítóját — lehet mondani — búzáért, árpáért, s téli fülöül kevés szalmáért fogadta fel s azon terheket sem képes fizetni, melyek az iskolaépítés folytán felmerültek. Ha a czél az, hogy inkább semilyen elemi oktatás, mint a törvénynek meg nem felelő, ezen iskolát be kell zárni s a lakosokat a fenntartási költségektől meg kell kímélni, de a szó legteljesebb értelmében méltatlanság — habár a törvény hideg betűire is történik hivatkozás — ezen tanyai lakosokat oly kiadásokkal terhelni minek lehet — sohasem fogják hasznát venni. B. Kötelességünknek ösmerjük t. munkatársunk levelét egy pár rövid megjegyzéssel kisérni. — Szomorú dolog, hogy a kamuti ev. leányegyház tagjai gyermekeik nevelését avatatlan kezekre bízzák, § szerintünk — megbocsáthatlan bűne ez a tanfelügyelőnek, ha tűri. A tanítók között, kötelességeiket tekintve, különbséget nem tudunk tenni. Akár tanyai, akár városi tanító legyen valaki, mindenesetre képesittennek kell lennie a törvényben előirt tantárgyak tanítására, s a szülők sem lehetnek jogosítva, gyermekeiket olyan tanitóféle egyén által oktattatni, ki a törvényes kivánalmaknak meg nem felel. — Ha a kamui ev. leányegyház tagjai oly szegények, hogy rendes tanitó fenntartására képtelenek, de erre törvény szerint kötelesek; kérjenek segélyt az anyaegyháztól ; de okvetlenül rendes tanítót alkalmazzanak s biztosítsák annak jövőjét, mint ez kötelességük — ha már búzával és szalmával fizetik tanítójukat — a nyugdíj által. Úgy tudjuk, hogy ez a szegény kamuti ev. leányegyház iskolájában német a tannyelv. Erre felhívjuk a tanfelügyelő úr figyelmét, ha még eddig nem tudta volna, s érdemesnek tartaná jövőben becses figyelmét ezen szomorú állapotra kiterjeszteni. Mi nem csak sajnálattal jelezzük ezt, de határozottan elítéljük s hazafiatlansággal vádoljuk a kamuti ev. leányegyház felettes hatóságait , kik eltűrik, sőt megengedik, hogy Békésmegye kellő közepén egy iskolának tannyelve a német legyen. — Szűk látkörű felekezetesség vagy hazafiatlan tüntetés a kamuti leányegyház híveitől, hogy midőn rendes tanító alkalmazására koldusok , s az anyaegyháztól segélyt nem kapnak, gyermekeiket a békési ref. egyház által fentartott, minden izében magyar iskolába nem taníttatják. Sz. Levelezés. Mező-Berényből. Tanítói nyugdijkérdés. A m.-berényi ev. egyház tagjai közül már évekkel ezelőtt több több család költözött a kamuti kertekbe, hol éveken keresztül mindennapi munkájuk és csekély részben kis vagyonkájuk után filléreikből tetemes költséggel és maguk megterheltetésével iskolát építettek s azon elvből „két rész közül a csekélyebbet válasszuk“ nehogy gyermekeik iskoláztatás nélkül nőjjenek fel egy egyszerű mesterember vezetése mellett a 16—20 tanköteles gyermeket iskoláztatják és a lehetőség szerint oktatják. A czél itt kétség kívül nemes és méltánylandó, különösen ha tudjuk azt, hogy a hívek a 80—33 házastársat ritkán múlják felül sem segélyt senkitől nem remélhetnek és nem kapnak. Az 1875. 32. t. sz. nemes intentioval létesítette a tanítói nyugdíj-alapot és meghatározza ahhoz a tanitó jogosultságát is. Most a midőn a kamuti kisleány-egyház tanítója után 1875—1881. évekre 84 írt nyugdíjalap hátralékának végrehajtása utján leendő behajtását a békési m. kir. adóhivatal a békés megyei tanfelügyelő úr 971-882. számú javaslatára elrendelte, méltán kérdhetjük, hogy habár az idézett törvény 42. §-a szerint a tanító nyugdíjazása a felsőbb hatóság rendeletéből még oly esetben is megtörténik, ha az illető azt nem kívánja, vonatkozhatik-e ez egy oly tanítóra, aki a 2. §. 1. 2. 3. pontja szerint a nyugdíjazásra jogosultsággal nem bír. A kir. tanfelügyelő úr azért, mert a kamutkerti tanyákon levő iskola nem felel meg a törvény követelményeinek s tanítája — jelenleg egy volbéres — törvényellenesen alkalma jdonságok. A megyei közigazgatási bizottság deczember havi rendes ülését f. hó 4-én tartja a megyeház kis termében. A városi képviselőtestület november 27-én tartott rendkívüli népes közgyűlésében megállapittatott a városi legtöbb adót fizetők névjegyzéke, e szerint a névsorban első helyen áll Wenckheim Károly gróf 1034 frt 51 krral, utolsó helyen Fischer Kálmán 117 frt 15 krral. Bak Lajos, a „Bak Salamon fiai“ czég által fizetett 317 frt 63 kr. egyenes államadó után a jegyzékbe pótlólag felvétetni határoztatott. Ezután előterjesztetett és helybenhagyatott az 1883-ik évben szükségelt irodai szerek, világítási eszközök, cselédség részére szükségelt csizmák és ruhaneműek szállítására vonatkozó több árlejtési jegyzőkönyv. Az irodai és világítási szereket 365 frt 30 krért, a cselédségi ruházatok szállítását 619 frtért Kálmán Zsigmond, a cselédségi csizmák szállítását pedig 434 frtért Csolnaki Antal vállalta fel. Blayer Elek és társa városi előfogatbérlőkkel — a tanács véleménye alapján — 1883. 1884. és 1885-ik évre évi 1000 frt fizetés mellett ujóbbi három évre köttetett szerződés. Olvastatott megyei alispánnak lapunk mult heti számában közölt rendelete, melyben Gyula, Csaba, és Békés városoknak élővízzel való ellátása, továbbá Gyula, Csaba, Uj-Kigyós, Gerla-Postelek, Doboz és Békés községek belvizei egy részének levezetése czéljából f. hó 19-én d. e. 10 órakor Gyulán, a megyeház kisebb tanácstermében tartandó értekezletre az érdekelt községek küldöttségeit, valamint az egyes nagyobb birtokosokat meghívja. Gyula városa részéről küldöttségi tagokat Dobay János polgármester, Popovics Jusztin főjegyző, Kövér László közig. tanácsos, Ujfalussy Gyula városi mérnök, Keller Imre, Sebestény István és Sánta Gábor képviselők választatnak meg. Kocsis Károly városi közgyámnak kér*