Békés, 1882 (1. évfolyam, 1-53. szám)

1882-12-03 / 49. szám

ha ez iránt tisztában van önmagával, kö­vesse lelkiismere­tén­ek szózatát s támogassa e pártot hazafias meggyőző­désének melegével, tántoruíhatlan csatla­kozásával. Sárréti, és oly szent akarat — Hiába sorvadozza­­nak egy átok-súly alatt.“ Feljogosít e re­ményre azon dicséryes harcz, melyet az ellenzék minden fontosabb kérdés tárgya­lásánál folytat a kormánypárttal szemben, mely h­arczokban minden érv és az erkölcsi diadal pártunk ré­szén áll, úgy hogy a kormánypárt csu­pán számbeli többségével győz az érvek fegyverei ellen. — Ez nem tarthat így sokáig. A nemzet látja, hogy a kormány­párt már az utolsó töltését is kilődözte, hogy kifogyott az érvekből, melyekkel a jelenlegi helyzetet fentarthatni vélte A gép nem titkolhatja már tovább, hogy egyszerű szavazó­gép, és nema nemzet keblével összeforrt parlamenti többség. Joggal olvas­hatta fejekre pártunk egy szellemes tagja a költő e szavait: „Száraz ágon hallgató ajakkal meddig ültek csüggedt madarak ?“ A kormány és pártja magatartásán meg­látszik, hogy sokkal nagyobb szerepe van náluk az ellenkező törekvésnek, a szolgai meghunyászkodásnak és engedelmességnek, mint a meggyőződésnek. Meglátszik rajtuk, hogy nem a maguk meggyőződését és aka­ratát, nem saját keblök sugallatát, hanem egy be­ nem vallott hatalom paran­csát követik. E gépezettől a nemzet a haza sorsának javulását nem remélheti, s bátran kimondhatjuk, hogy nem is reméli. E veszélyes állapot fölött méltó aggodalom lepi meg a hazafi keblét, mert valamint a tenger folytonosan apály és dagály, úgy az országos népélet is nyugidő és válság között inog. Csalódnak, kik azt hiszik, hogy a közösügyes kiegyezés által meg­teremtett állapotokban a nemzet megnyug­vását találja. A jelenlegi állapot nem a megnyugvás, hanem a vál­ság állapota. Ezt a válságot reform­nak hitjuk, ha békés úton, törvényes esz­közökkel megy véghez a változás; fel kell tehát használnunk ezt az utat, a­míg van idő, míg a nemzetnek, e nyugvó oroszlán­nak türelme, várakozása meg nem szakad ; mert ha a válság törvényes eszközökkel, békés uton nem eszközöltetik, más uton fog az eszközöltetni; de jegyezzék meg jól maguknak azok, kik a törvényes uton eszközlendő reform útjában állanak, hogy ezt a más utat forradalomnak hivják. íme a közjogi ellenzék reformot sür­get, s azt békés uton, törvényes eszközök­kel kívánja létesíteni, míg a csökönös többség tényleg ellenszegül az óhajtott re­formoknak. De vajjon meg fogja-e aka­dályozhatni a többség azt, hogy a szabadságnak és függetlenség­nek a nemzet keblében élő csi­rája ki ne hajtson? — Számot ve­tett-e ezzel a többség ? Úgy hiszem széles e hazában nincs annyira elfogult ember, ki a jelenlegi álla­potokat feltétlen non plus ultra gyanánt te­kintené ; a­ki tehát mindennek daczára is ezeken változtatni, javítani nem akar, vagy nem tud, az ne kívánjon vezérszerepet vinni s ne vegye kezébe a kormánygyep­­lűt; mert nem majmokkal és kérődző álla­tokkal, hanem egy szabadságra született, szabadságáért, hazája ezredéves alkotmá­nyában gyökerező függetlenségéért élő-haló nemzettel van dolga. Szent meggyőződésünk, hogy a jelenlegi kormány nem képes teljesíteni a nemzet jogos aspi­­rátióit; szent meggyőződésünk, hogy a fen­ál­ló rendszer nem fe­lel meg sem hazánk ezredéves múltjának, sem hatalmi állásá­nak; de nem követelünk e tekintetben feltétlen hitelt senkitől sem; csupán azt kívánjuk, hogy ki ki menten minden elfogultságtól, menten a szemé­lyes önző érdekektől közállapotaink lelkiismeretes számbavétele folytán alkosson magának meggyőződést a­felől, hogy a politikai pártok közül, melyik törekszik a haza boldogságának előmozdítására ? — s Irányi Dániel beszéde, a képviselőház november 29-dikén tartott ülésében. A pénzügyminister Somssich Pálnak felelve, azt mondta, hogy a hadsereg leszállításának és általán fogva az európai béke fentartása, vagy fenn nem tartásának kérdése nem­­ ház, nem a magyar országgyűlés, a magyar törvényhozás elé való. Tudom, hogy mire czélzott a t. miniszter úr. Azt akarta kifejezni, hogy a külügyek meg­vitatása az azok felett való határozás egy másik testületet,­­­i. a delegácziót illeti (Egy hang jobb felöl: Nem azt értette !) Ha nem azt ér­tette, akkor miért tagadta meg a magyar or­szággyűlésnek az ezen kérdésekhez való hozzá­szólalást | Ha nem a delegácziót értette, akkor nem tudom kit akar avval a joggal felruházni, hogy a minket is illető külügyi kérdésekhez hozzá­szóljon ? Én tudom ugyan, hogy a delegácziónak a törvénynél fogva, joga van a külügyminiszertől számon kérni a külügyek mikénti vezetését, de azt is tudom, hogy a törvény értelmében a kül­­ügyminiszer csakis a monarchia két államának kormányával egyetértőleg vezetheti a külpolitikát. Minthogy pedig a magyar kormány ennek az országgyűlésnek felelős, azt gondolom, hogy a külügyek mikénti vezetése is ugyanezen testület­nek megbírálása alá is tartozik. A t. pénzügyminiszer úr, hogy Somssich J. képviselő­társamnak a jövő iránti aggodalmait eloszlassa, arról biztosított minket, hogy jövőre­­ költségek apadni fognak, a­mennyiben új be­ruházásokra szükség nem lesz, hivatkozván a többi közt arra, hogy a budapest-zimonyi vasút kiépítésével az ezen rovatra szükséges kiadások is meg fognak szűnni. Ezen biztatásokat mi már megszoktuk , évről-évre halljuk, hogy jövőre ke­vesebb kiadásra lesz szükség, de legyen szabad figyelmeztetnem a tisztelt miniszer urat, hogy ha a zimonyi vasút tökéletesen kiépül, egy újabb vasútnak kiépítésére t. i. az uj­szőnyire megint fognak kérni a háztól hitelt. Ott áll azonkívül a Duna-szabályozásnak, a Vaskapunak kérdése, mel­­­lyel szintén foglalkoznak s a­melynek megoldá­sát nemcsak Magyarország, hanem a szomszéd Ausztriának kereskedelme, sőt úgyszólván az Európa közgazdasági érdekeivel foglalkozó férfiak is sürgetik. Minden esztendőben lesznek új és új kiadások és önök minden esztendőben be fogják bizonyítani, hogy azok nélkülözhetetlenek, úgy­hogy én te hát, egyáltalában nem ringatom ma­gamat azon reménybe­n, hogy a jövő évi költ­ségvetés csekélyebb összeget fog felmutatni, mint a jelen. A miniszterelnök Bosznia és Herczegovina elfoglalását illetőleg azon régi mentséget hozta elő ez alkalommal is, hogy azt nem önkényt, hanem az európai viszonyok, az európai kon­­stellácziók befolyása, pressziója alatt hajtották végre. Én számtalanszor mondottam ki ellenkező meggyőződésemet, megmondottam azt, és ismé­telhetem ma is, hogy valamint az orosz-török háború nem ütött volna ki, ha a mi monarchiánk is nem csatlakozik a három császárszövetséghez, mert Oroszország a mi beleegyezésünk nélkül sohasem merte volna megtámadni a török biro­dalmat, úgy azon meggyőződésemet is merem kijelenteni, hogy Bosznia és Herczegovina elfog­lalása egyáltalán fogva nem az idegen hatalmak­nak rátukmálása, hanem egyenesen az osztrák­magyar monarchia kormányférfiainak inicziálása folytán történt. (Igaz ! ügy van­ a bal és szélső baloldalon.) Igyekeztek bebizonyítani, hogy ezen két tar­tománynak birtoklása mennyire hasznos, nemcsak stratégiai szempontból, hanem jövőre közgazda­­sági tekintetben is. A­mi Somssich J. képviselő­társamnak azon figyelmeztetését illeti, hogy ezen két tartománynak el­foglalva tartása egy az orosz­­szal eshetőleg kiüzendő háborúban mennyire ká­ros, veszedelmes lehet, nemcsak Magyarországnak, hanem a kettős monarchiának is biztonságára, arra nézve a t. miniszterelnök úr vigasztalással azt méltóztatott mondani, hogy ha nem volnánk is Bosznia és Herczegovinában, ily esetben mégis kénytelenek lennénk egy nagy hadsereget déli határainkon tartani, mert ő bizonyosra veszi, hogy az ott lakó népek ezen esetben fegyvert fognának ellenünk. (Közbeszólás jobb felől: Nem azt mondotta!) Ha nem azt értette a miniszter­­elnök úr, akkor nem tudom, hogy mit c­áfolt Somssich Pál képviselőtársammal szemben, midőn figyelmeztetett arra, hogy Bosznia s Herczegovina elfoglalva tartása az Oroszországgal kiüthető há­ború esetén reánk nézve veszélyes. Igen­is az lehet, hogy ilyen esetben figyelő hadtestet kellene tartanunk az Al-Dunán, de az meg, hogy Bosznia és Herczegovina elfoglalása folytán a délszlávok­­kal háborút kellene viselnünk, ha egyszer az orosz megtámad, véleményem szerint kétséget nem szenved, mert azon népek most is, midőn pedig nem vagyunk elfoglalva, egy európai nagy­hatalmassággal való háborúban fegyvert ragad­nak ellenünk, bizonyára fel fogják használni az alkalmat, hogy minket, a kik az ő akaratuk el­lenére betolakodtunk az ő területükre, azon eset­ben onnan kiszorítsanak. (Igaz ! Úgy van­ a szélső balfelöl.) úgy hogy, a mi azon esetben, ha t. i. ezen két tartományt el nem foglaljuk megtörténhetik, bizon­nyal bekövetkezik, ha ezen két tartományban továbbra is megmaradunk. (Igaz! Úgy van­­ a szélsőbal felől.) A t. miniszerelnök úr a kivándorlást illető­leg azt méltóztatott mondani, hogy az a legkö­zelebbi időben már szünefélben van, és hogy so­kan azok közül, a­kik Amerikába kiköltöztek, már visszatértek. Én is tudom, — a múlt nyáron magam is a felvidéken járván — hogy azon idő­ben nemcsak hogy szünefélben volt a kivándor­lás, hanem sokan vissza is jöttek, de legyen sza­bad figyelmeztetnem a t. miniszerelnök urat az utóbbi hírekre, különösen Zemplén megyéből, me­lyek szerint azon kivándorlási áramlat közelebb megint megindult, és­pedig nagyobb mértékben, mint annak előtte. Ez mindenesetre oly komoly kérdés, a­m­el­­­lyel a kormánynak foglalkoznia kell. Azt pedig nem fogja megoldani, sem avval, hogy azon ne­héz munkára utalunk, melyet a kivándorlóknak Amerikában teljesítenie kell, sem avval, ha az embereket rendőri úton a kivándorlásban meg­akadályozzuk, hanem m­­ás uton kell eszközölnünk, részint a terheknek leszállítása, részint pedig új kereseti források nyitása által, és a­mit nem sza­bad figyelmen kívül hagyni: a telepítés nagyobb mértékben való eszközlése által. (Helyeslés szélső balfelől.) Egyébiránt, minthogy én nem akarok a költségvetéshez tüzetesen szólani, annak bírála­tába nem is fogok bocsátkozni, megtették azt előttem mások, megtették alaposan ; én csak azon meggyőződést akarom ismételve és ismé­telve kifejezni, hogy bármint igyekezzünk is a meglevő közjogi alapon pénzügyeinket rendbe hozni, bármily erőfeszítéseket tegyen kormány, tegyen nemzet ez irányban, igyekezetünk nagy­részt meddő, hiába­való marad, mert ezen ala­pon sem pénzügyeinket rendezni, sem a nemzet­nek jogos kívánságait kielégíteni nem lehet. (Igaz ! Úgy van! szélsőbal felől. Ellenmondások jobb felől.) Önök uraim azt tagadják, de a té­nyek bizonyítják. (Igaz ! Úgy van ! szélsőbal fe­­löl.) A­mivel egyébiránt korántsem azt akarom mondani, hogy a meglevő alapon is jobban nem lehetne kormányozni. Ha ezt állítanám, legfölebb azt vethetném önök szemére, hogy szükség nél­kül léptek erre az alapra. Nem, én hiszem és állítom, hogy a meglevő alapon is jobban, taka­rákosabban lehetne kormányozni és jobban, ta­karékosabban berendezni az államháztartást. De a nemzetnek méltó vágyait kielégíteni és pénz­ügyeinket tökéletesen rendbehozni ezen az ala­pon nem fogják sem önök, sem mások, a­kik netán az önök helyére ülni akarnának. (Úgy van­­ a szélső bal oldalon.) Ezt kifejezve azt hiszem, szükségtelen ki­jelentenem, hogy a költségvetést a részletes tár­gyalás alapjául el nem fogadom. zott egyén a nyugdíj­hátralék lefizetése alól föl­menthetőnek nem véleményezi ? Ily esetben talán jogosultabb volna az iskolát bezáratni s a gyer­mekek iskoláztatásáról más módon gondoskodni, de valjon méltányos-e oly csekély számú egyházi tagokra ily tetemes költséget kivetni, a­mely a nevelés ügyét fejlődésében megakasztani és jövőre nézve megbénítani képes. Megyénkben, több he­lyen vannak ily tanyai iskolák, így Szarvason is, de nem rendszeresített tanítójuk után, a tanítói nyugdíjalap javára a tanyai lakosok mit sem fizetnek. A kamuti filia oly szegény, hogy tanítóját — lehet mondani — búzáért, árpáért, s téli fülöül kevés szalmáért fogadta fel s azon terheket sem képes fizetni, melyek az iskolaépítés folytán fel­merültek. Ha a czél az, hogy inkább semilyen elemi oktatás, mint a törvénynek meg nem felelő, ezen iskolát be kell zárni s a lakosokat a fenn­tartási költségektől meg kell kímélni, de a szó legteljesebb értelmében méltatlanság — habár a törvény hideg betűire is történik hivatkozás — ezen tanyai lakosokat oly kiadásokkal terhelni minek lehet — sohasem fogják hasznát venni. B. Kötelességünknek ösmerjük t. munkatársunk levelét egy pár rövid megjegyzéssel kisérni. — Szomorú dolog, hogy a kamuti ev. leányegyház tagjai gyermekeik nevelését avatatlan kezekre bíz­zák, § szerintünk — megbocsáthatlan bűne ez a tanfelügyelőnek, ha tűri. A tanítók között, köte­lességeiket tekintve, különbséget nem tudunk tenni. Akár tanyai, akár városi tanító legyen va­­laki, mindenesetre képesittennek kell lennie a tör­vényben előirt tantárgyak tanítására, s a szülők sem lehetnek jogosítva, gyermekeiket olyan ta­­nitóféle egyén által oktattatni, ki a törvényes ki­vánalmaknak meg nem felel. — Ha a kamu­i ev. leányegyház tagjai oly szegények, hogy rendes tanitó fenntartására képtelenek, de erre törvény szerint kötelesek; kérjenek segélyt az anyaegy­háztól ; de okvetlenül rendes tanítót alkalmazza­nak s biztosítsák annak jövőjét, mint ez köteles­ségük — ha már búzával és szalmával fizetik tanítójukat — a nyugdíj által. Úgy tudjuk, hogy ez a szegény kamuti ev. leányegyház iskolájában német a tannyelv. Erre felhívjuk a tanfelügyelő úr figyelmét, ha még eddig nem tudta volna, s érdemesnek tar­taná jövőben becses figyelmét ezen szomorú álla­potra kiterjeszteni. Mi nem csak sajnálattal jelezzük ezt, de határozottan elítéljük s hazafiatlansággal vádol­juk a kamuti ev. leányegyház­­ felettes ható­ságait , kik eltűrik, sőt megengedik, hogy Bé­késmegye kellő közepén egy iskolának tannyelve a német legyen. — Szűk látkörű felekezetes­­ség vagy hazafiatlan tüntetés a kamuti leány­­egyház híveitől, hogy midőn rendes tanító alkal­mazására koldusok , s az anyaegyháztól segélyt nem kapnak, gyermekeiket a békési ref. egyház által fentartott, minden izében magyar iskolába nem taníttatják. Sz. Levelezés. Mező-Berényből. Tanítói nyugdijkérdés. A m.-berényi ev. egyház tagjai közül már évekkel ezelőtt több több család költözött a kamuti kertekbe, hol éve­ken keresztül mindennapi munkájuk és csekély részben kis vagyonkájuk után filléreikből tete­mes költséggel és maguk megterheltetésével isko­lát építettek s azon elvből „két rész közül a csekélyebbet válasszuk“ nehogy gyermekeik isko­láztatás nélkül nőjjenek fel egy egyszerű mes­terember vezetése mellett a 16—20 tanköte­les gyermeket iskoláztatják és a lehetőség sze­rint oktatják. A czél itt kéts­ég kívül nemes és méltánylandó, különösen ha tudjuk azt, hogy a hívek a 80—33 házastársat ritkán múlják felül sem segélyt senkitől nem remélhetnek és nem kapnak. Az 1875. 32. t. sz. nemes intentioval léte­sítette a tanítói nyugdíj-alapot és meghatározza ahhoz a tanitó jogosultságát is. Most a midőn a kamuti kisleány-egyház ta­nítója után 1875—1881. évekre 84 írt nyugdíj­alap hátralékának végrehajtása utján leendő be­hajtását a békési m. kir. adóhivatal a békés me­gyei tanfelügyelő úr 971-882. számú javaslatára elrendelte, méltán kérdhetjük, hogy­ habár az idé­zett törvény 42. §-a szerint a tanító nyugdíjazása a felsőbb hatóság rendeletéből még oly esetben is megtörténik, ha az illető azt nem kívánja,­­ vonatkozhatik-e ez egy oly tanítóra, a­ki a 2. §. 1. 2. 3. pontja szerint a nyugdíjazásra jogosult­sággal nem bír. A kir. tanfelügyelő úr azért, mert a kamutkerti tanyákon levő iskola nem felel meg a törvény követelményeinek s tanítája — jelen­leg egy vol­­béres — törvény­ellenesen alkalma­­ ­jdonságok. A megyei közigazgatási bizottság de­­czember havi rendes ülését f. hó 4-én tartja a megyeház kis termében. A városi képviselőtestület november 27-én tartott rendkívüli népes közgyűlésében meg­­állapittatott a városi legtöbb adót fizetők név­jegyzéke, e szerint a névsorban első helyen áll Wenckheim Károly gróf 1034 frt 51 krral, utolsó helyen Fischer Kálmán 117 frt 15 krral. Bak Lajos, a „Bak Salamon fiai“ czég által fizetett 317 frt 63 kr. egyenes államadó után a jegy­zékbe pótlólag felvétetni határoztatott. Ezután előterjesztetett és helybenhagyatott az 1883-ik évben szükségelt irodai szerek, világítási eszkö­zök, cselédség részére szükségelt csizmák és ru­­haneműek szállítására vonatkozó több árlejtési jegyzőkönyv. Az irodai és világítási szereket 365 frt 30 krért, a cselédségi ruházatok szállí­tását 619 frtért Kálmán Zsigmond, a cselédségi csizmák szállítását pedig 434 frtért Csolnaki An­tal vállalta fel. Blayer Elek és társa városi elő­­fogatbérlőkkel — a tanács véleménye alapján — 1883. 1884. és 1885-ik évre évi 1000 frt fizetés mellett ujóbbi három évre köttetett szerződés. Olvastatott megyei alispánnak lapunk mult heti számában közölt rendelete, melyben Gyula, Csaba, és Békés városoknak élővízzel való ellátása, to­vábbá Gyula, Csaba, Uj-Kigyós, Gerla-Postelek, Doboz és Békés községek belvizei egy részének levezetése czéljából f. hó 19-én d. e. 10 órakor Gyulán, a megyeház kisebb tanácstermében tar­tandó értekezletre az érdekelt községek küldött­ségeit, valamint az egyes nagyobb birtokosokat meghívja. Gyula városa részéről küldöttségi ta­gokat Do­bay János polgármester, Popovics Jusz­tin főjegyző, Kövér László közig. tanácsos, Uj­­falussy Gyula városi mérnök, Keller Imre, Sebes­­tény István és Sánta Gábor képviselők választat­nak meg. Kocsis Károly városi közgyámnak kér*

Next