Békés, 1884 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1884-10-19 / 42. szám
f 42-ik szám . Szerkesztőség: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre..........5 írt k ki. Félévre ..............2 „ 50 „ > Évnegyedre .. .. 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. Bs________________A Gyula, 1884. október 19-én III. évfolyam 1 Kiadó hivatal POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI HETILAP. MEGJELENIK MINDEZT VASÁRNAP. A Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők-Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. A Nyilttér sora 10 kr. A Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang Lipót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. Megyei közügyek. Alispáni jelentés Békésmegye bizottságának október hó 13-án tartott ülésében. Tekintetes közigazgatási bizottság ! A hatáskörömhöz tartozó közigazgatási ágak f. évi szeptember havi állapotáról szóló rendszerinti jelentésemet az 1876. évi VI. t.-cz. alapján tisztelettel következőkben van szerencsém előterjeszteni: I. Közegészségügy. A megye egészségügyi helyzete a lefolyt hóban lehető kedvező volt ; ragályos és járványos betegségek sehol sem uralkodtak s a születések és halálozások közötti egészséges arány sehol sem zavartatott meg. Az utolsó 8 nap alatt, mint leggyakoribb haláleset ismét a bélhurut merült fel, mely 56 főnyi áldozatot vitt magával. A hasznos házi és gazdasági állatok egészségi állapota szintén kedvező volt, kivévén a Kondoros környéki sertés állományt, melyben a torokgyík és lépfene szórványos esetei mutatkoztak. II. Közbiztonság. Az özvegy Fehér Pálné orosházi lakoson f. évi szeptember 6. és 7-ike közötti éjelen elkövetett kegyetlen gyilkosságon kívül, melyről már előző havi jelentésemben megemlékeztem, a megye területén a múlt hó folyamán, a személybiztonság megtámadva nem volt csekély azon esetek száma is, melyek a vagyonbiztonságot zavarták, s jobbára az orosházai járás területére szorítkoznak. A felemlítésre méltó egyes esetek következők Szeptember hó 2-án Sápi Mihály gyulamezei lakostól Kovács Mari nevű, karczagi illetőségű csavargó 27 frt készpénzt és 17 frt értékű ruhanemüeket tolvajolt el. A tolvaj a nála megtalált 1 frt 11 kr, készpénzzel és az összes ruhanemüekkel együtt a járásbíróságnak átadatott. Szeptember hó 21-ére virradólag Tóth József szőllősi lakostól 75 frt értékű 3 db. sertés lopatott el ismeretlen tettes által. A többi eset részint jelentéktelen tárgyú, részint pedig büntetti jellegök még ez idő szerint megállapítható nem volt. Öngyilkosság négy esetben fordult elő, u. m. Orosházán Hanuszek István s Tót-Komlóson Bugyinszki Pál kötél által végezték ki magukat ; Gabnai Zsuzsánna orosházai tanyai lakos borotvával elmetszette nyakát, Koller Ferencz mezőberényi vasúti volt pénztárnok pedig, szivén lőtte magát. Tűzvész történt B.-Gyulán 2. Gyomán 1. B.-Csabán 1. Békésen 1. P.-Földváron 4. Tót- Komlóson 1. Orosházán 3. Összesen 13 esetben. Ember és állat élet sehol sem esett a tűz martalékául. III. Közutak. Hidak. Védtöltések. Az egész hó folyamán tartott száraz időjárás következtében az utak csupán kisebb mérvű tatarozást igényeltek, melyek közül az útkaparók jó sikerrel tevénykedtek. A csabai kőut kövezési munkájánál feltűnő lassság mutatkozik , a gyomai kőút munkája pedig teljesen szünetel, mindkét helyen az idomított kőanyag hiánya miatt. A vízvédelmi művek megyeszerte jó állapotban vannak, s kellő orvoslást nyert a közigazgatási bizottságnak a sebes-körösi védgátak bihar megyei szakaszán létező hiányok miatt a közmunka és közlekedési m. kir. miniszter úr előtt tett felszólalására is, amennyiben a sebes-körösi öblözet a kifogásolt töltés szakaszok megerősítésén most már kellő munkaerő alkalmazásával dolgozik. IV. Vegyesek. 1. A megyei őrizet alatt lévő pénztárak és alapok a múlt hóban is megvizsgáltatván, azokban szabályszerű kezelés mellett 251,478 frt 77 kr, a központi árvapénztárban pedig 87,913 frt 17 kr. Összesen kötvénybeli s készpénzbeli 339,388 frt 94 kr, találtatott. 2. Az orosházi szolgabirói hivatalt, valamint a járásban, úgy szintén Uj-Kigyós községében a községi közigazgatási ügymenetet, és pénztári kezelést kiegészítéséül előző hónapi, ily ily irányú vizsgálataimnak e hó folyamán megvizsgáltam. Ezen vizsgálataim alkalmával meggyőződést szereztem a felől, hogy az orosházi járás egyes községeiben a közigazgatási ügykezelés körül feltűnő hiányok mutatkoznak, s a pénztári kezelés általában hiányos. A község tőkéinek kikölcsönzései szintén általában felületes módon, kellő biztosítás nélkül történnek. Eme hiányok szigorú orvoslása tekintetében a helyszínen szóval, majd írásbeli rendelkezéseimmel intézkedtem. Csorváeon a pénztári kezelés körül oly nagy mérvű rendetlenséget észleltem, hogy hivatva érzem magamat a pénztárnok ellen vizsgálatot rendelni el, ezen vizsgálat kényelmű, rendetlen és felületes pénztári kezelést, de megnyugtatásul közölhetem hűtlenséget nem fedezett fel. Megfigyeléseimből kifolyólag említést kell még arról tennem, hogy Sámson és Puszta- Földvár községek Békés megyéhez történt csatolásuk óta még máig sem bírnak szervezési szabályrendeletekkel. Ezen hiánynak haladéktalan pótlására nevezett községek elöljáróságait utasítottam. 3. Különös figyelmét igényli a tek. bizottságnak az ágost.-evang. esperességnek azon intézkedése, melylyel a csorvási ágostai evang. egyházban az isteni tiszteletnek ezentúl tót nyelven való tartását rendelte el. Az esperesség ezen intézkedésének élénk visszatetszést kell keltenie megyeszerte azért, mivel abban szláv nyelvű lakosságunk szép lendületnek indult magyarosodása ellen merész támadás foglaltatik. Ennélfogva a bányakerületi superintendent oly irányú intézkedés végett lenne megkeresendő, hogy a csorvási ágostai evangélikus egyházban a régi magyar ajkú hívők óhajának megfelelően az isteni tisztelet, úgy mint eddig magyar nyelven tartassák. B.-Gyulán, 1884 Október hó 12-én. Jancsovics Pál, s. k. alispán. Kerestem a boldogságot. Kerestem a boldogságot Szerte a világba’ Árva szívem úgy rá vágyott Jaj de mindhiába! Jártam az örök tavasznak Fényes országába’ S nem akadtam a vigasznak Nem én — a nyomába ! Feltörtem a béreztetőre Az ég otthonába, S ott se leltem éltetőre Ott se .boldogságra. „Sápadt fiú, beteg gyermek Vágyad lázas álom, Boldogsága az embernek Nincsen e világon. „Nem ad üdvöt napsugára Nem az ég, föld éke, — De majd rá lelsz nem sokára Lenn a sír mélyébe !“ Olyan mereven... „Olyan mereven mért nézel a földre — Mond — te komor ifjú, — mért csügged a főd le ? Büszkén emeléd azt égnek előbb te ?" „Oh hadd ! Ezelőtt ott volt. ideálom Magasra törő vágyak hevítének S törtem zabolátlan az ég zembének 1 Most vágyam egy édes mély örök álom, Most, ott van a czélom a síri gödörbe !“ — Gulisztan. Megyei közig. bizottsági ülés. (B.-Gyula, 1884. okt. 13.) A megyei főispán akadályozva lévén a megjelenésben, a tanácskozás Jancsovics Pál kir. tanácsos alispán elnöklete alatt folyt le. Jelen voltak: a megyei főjegyző, tiszti ügyész, tiszti főorvos, a kir. tanfelügyelő, kir. adófelügyelő kir. államépitészeti mérnök s a kir. folyammérnök mint a bizottság törvényszerinti tagjai, — Dr. Hajnal István, Göndöcs Benedek, Ormos János, Kalmár Mihály, Varságh Béla, Fejér Béla és Szucsu Béla a bizottság választott tagjai. A meg nem jelenők elmaradása igazoltatót. Tárgyaltattak: A megye alispánjának a lefolyt szeptember haváról szóló rendszerinti jelentése, melynek alapján : a) a csabai indulóházhoz vezető útnak mielőbbi befejezésére a vállalkozó szorgalmaztatni; b) a csorvási evang. egyháznál elrendelt tótajku isteni tisztelet mibenléte iránt a superintendentiához képes iitetni — határoztatok. Egyebekben helyeslő tudomásul vétetett. A megye alispánja előterjesztésére, kivételes nősülési engedélyek megadása és ideiglenes katona elbocsátás iránti ügyekben, az előadói javaslatok egyhangúlag elfogadtattak. A kir. tanfelügyelő előterjesztésére. a) A Singer Ábrahám várpalotai kerületi rabbi által szerkesztett s a m. kir. vallás és közoktatási miniszter által leküldött „az izraelita anyakönyv vezetés kézikönyve“ czimű munka a statusquo aute alapon álló zsidó hitközségek anyakönyv vezetőinek használatába ajánltatnt; b) a szarvasi óvoda fenntartó társaság elnökének államsegély iránti folyamodványa 200 frtnyi segélyre való ajánlás mellett, a m. kir. vallás- és közoktatási miniszterhez felterjesztetni határoztatok. c) a törzskönyvi lapnak a tanítói személyváltozás bejelentését tárgyszó utasítás végrehajtása tárgyában előterjesztett jelentésre : a községek elöljárói és az iskolafenntartó testületek utasíttattak, hogy a tanítói személyváltozásokat. Regényirodalmunk és az olvasók. Hogy mi indít bennünket e párhuzam felállítására? A felirat egyszerű. Most kaptuk a „Regényvilág“ negyedik évfolyamának utolsó számával egyszersmind az ötödik évfolyam első számát, melynek gazdag tartalma meglep már csak azért is, hogy pályafutása ötödik évének elején sokkal jobb erőben van, mint valaha volt. Végignézzük az első négy évfolyam tartalomjegyzékét és a vaskos kötetekben oly bő tárháza nyílik a jobbnál jobb eredeti és fordított műveknek, hogy el sem tudjuk képzelni, mit csinált az a sok jeles toll addig, míg a „Regényvilág“ hasábjain működési tere nem nyílt. A múzsa hallgatott, mert szavát nem akarták érteni. Kinek lett volna kedve írni, amidőn nem volt, ki művét kiadja ? Ki vállalkozott volna egy eredeti magyar regény kiadására, midőn nem volt, aki azt megvegye. Nem, mintha oly szegények lettek volna olvasóink, hogy könyvre épen nem jutott nekik... hanem másutt a baj. Minden jobb háznál tarka gyűjteményét találjuk annak, mit a kül- és belföld csecsebecsékben termel, csak a könyvek nincsenek. Az asztalon hever ugyan néhány diszkötés némi tartalommal is, képgyűjtemény, imitt-amott egyik-másik újdonság, mely sem jó, sem rossz, hanem hát divatos — és ezzel a ház szellemi kincsei ki vannak merítve. De nem ! A ház úrnőjének hálószobájában, a szekrényen néhány jelesebb mű fekszik, de oly állapotban, hogy csak a legnagyobb türelemnek köszönheti, a midőn a hölgy előkelő szobájában, a legtisztább és legfinomabb holmi között, selyem és bársony között heverhet. Rossz könyvek, piszkos olvasmány, amit ily finom hölgynél fel sem tételeztünk volna. Nem a tartalomról van itt szó, mert valószínűleg Jókai, Mikszáth, Tolnai, Beniczkyné, egy — más jelesebb írónknak műve — piszkos csak kívülről. A kölcsönkönyvtárak példányai. Persze sok mindenféle társaságban megfordultak már. De hát olcsó, és ugyanaz a hölgy, ki keztyüért évenkint két-háromszáz forintot költ, fukar mint egy uzsorás, midőn könyvekről van szó. Nem, mintha nem volna a legbuzgóbb olvasó, de, úgy vélekedik, mire való a kölcsönkönyvtár, ha magunk is megvesszük a könyveket? És mirevaló a könyv, ha egyszer átolvastuk ? Kidobott pénz ! — Ez utóbbi nyilatkozat még azt a gyanút is ébreszti bennünk, hogy az olvasónő szívesebben foglalkozik oly könyvvel, mely egyszerű átolvasás után teljesen elveszti értékét, így persze érthetővé válik a könyv tábláján látható mindenféle zsír, viaszk, dohánypecsét... és csak épen hölgyünk demokratikus érzelmeinek örvendünk, ki a szakácsnékkal és más hasonló foglalkozású egyénekkel egy és ugyanazon tálból veszi szellemi táplálékát. A kölcsönzött könyv ritkán van oly külső mezben, mint amilyennek azt kívánnánk, hacsak nem egészen új. Minél érdekesebb valamely könyv belső tartalma, annál tisztátlanabb külseje és igen gyakran ép azon a lapon, melyen valami paradicsomi jelenet játszódik le, oly nyom pompázik, melynek titokzatos eredete épenséggel nem egyezik a költő aesthetikai intenzióival. És nem utolsó ellenvetés a kölcsönkönyvtárak ellen az sem, hogy a ragályos betegségek terjedésének ezek nagyban előmozdítói. Megfontolásra méltó e szempont, mindég és mindenütt, de különösen a jelen időben, midőn egy borzasztó járvány járja be a világot. A járványos beteg kezéből kikerült könyv nem egyszer volt már a következő olvasóra nézve betegség vagy halál oka. A kritikusok, kik vagy erkölcsi felháborodásból ítélik el, átkozzák meg a könyveket, vagy titokban élvezve, elolvassák azokat, hogy aztán tépjék szét, bebizonyítandók ez által, hogy éles tollal rendelkeznek — a kölcsönkönyvtárak javára dolgoznak. A rossz könyveket nem veszik, a jókat nem olvassák. De ez állapotokat kevésbé lehet a kritikusok, mint a közönség rovására írni. Ahol nagy a zaj, odacsődülnek a kiváncsiak, ha száz esetből tudják is, hogy megint csak nagy hühő semmiért. A kölcsönkönyvtár nagyon érdekes hely, megérdemli, hogy visszatérjünk oda. Az író itt igen hálás tapasztalatokra tehet szert. Itt nyilvánitja a közönség, hogy tulajdonképen mit kiván. Szereti az izgató, pikáns, könnyed olvasmányt, az üres szellemet és csiklandoztató phrasisokat. . . szereti a frafi-