Békés, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1885-11-08 / 45. szám
példa a követésre megadatik. Decz. 29-én az összeg beérkeztét tudatván átvevő ur a „Magyar Polg.”-ral s a „Kolozsvári Közi.“-nyel, mint a kik „gyakrabban beszéltek a kultur-egyletröl,s a lapokat gyűjtések eszközlésére kéri föl. Gyűlésbe pár szát írt, mely összeg takarék pénztárba helyeztetve, az „Ellenzék“ szerkesztője által 329 frt 27 kr értékben első alapul átadatott a jelenlegi bizottságnak. Az újév első felében azonban — fájdalom — az ügy elhallgat. Ez idő után csak 1884. jul 25-én találkozunk ismét az eszmével, midőn a „Magyar Polgár“ „Erdélyrészi Magyar Egylet“ czim alatt foglalkozván az ez időtájt mind merészebbé váló nemzetiségi agitácziókkal, feleleveníti, hogy „kár volt elaludni engednünk“ a kérdést s hozzászólásra buzdítja a közönséget és a sajtót. A társadalom szervezkedésének kérdése most különben is napirenden volt a Beksics Gusztáv (Censor) röpiratai hatása alatt. Erre júl. 26-án Bartha Miklós országgyűlési képviselő úr összegezi a fent történteket. Ismétli, hogy akkor nem, csak nyivánosan apostropbálta a kezdeményezőket, de házalt is, azonban ha tagot és vidéki választmány alakítására elnököt talált is, „senkit arra“, hogy egy „alakuló gyűlést hívjon össze.“ Most azonban - végezte — Kolozsvárnak új polgármestere van! És ezzel - mélyen tisztelt közgyűlés - elérkeztünk voltaképi feladatunk küszöbéhez. Átlátható a vázoltakból mindenekelőtt, hogy országrészünkben pártpolitikailag különös viszonyoknak kellett uralkodniok, s hogy annak elhatározása, ki ezek után magában a vezérségre tekintélyt, tapintatot, erőt érezett, egyenesen heorismusnak nevezendő. A jellem, ki hinni tudott s tenni mert, kinek szivében a szabadságharcz nemzedékének melege agyában az uj munkás Magyarország józanságával párosul, dr. Haller Károly. A felszólítás után a szent ügynek azonnal készséggel ajánlta föl szolgálatát s tüstént a kezdet minél czélravivőbb viszonhozásán gondolkozott. Kolozsvár polgármestere épen 2 évre az első hangok elszünése után, decz. 27-én, karácsony harmadnapjára egy értekezletet hívott össze a városház tanácstermébe, hol lelkes beszédben eljöttnek jelenté ki egy bazarészi közművelődési egyesület megalakításának idejét. Mintegy jelszó gyanánt hangzott szét a következő napok sajtójában a felhívó beszéd ama kiváló nyilatkozata, hogy „ha fajgyűlöletről szólok — úgymond nyíltan és bátran kimondom, hogy ezt, ha érezzük és ösmerjük is, ez a magyar hazafi kebelében nem honos. Mi nem akadályozzuk más nyelvű honfitársainkat abban, hogy egyházban, iskolában, irodalomban, családban a maguk külön nyelvét használják, örömmel szemléljük haladásukat a művelődésben, azt erkölcsileg és anyagilag is támogatjuk s nem kívánunk tőlök egyebet, minthogy a haza közös nyelvét értsék s velünk együtt érezzenek.“ Az értekezlet dr. Haller Károly polgármestert azonnal egyhangúlag elnökké, Polcz Rudofot pedig jegyzővé kiáltván ki, többek hozzászólása után, melyben hangsúlyozva jön, hogy aggressiv munkát nemcsak védelmit követendőnk, a jelenlevőkből egy, 27 tagú előkészítő bizottságra bízatott az előmunkálatok megtétele. A 27 tagú bizottság tagjai voltak : Elnök : dr. Haller Károly, báró Bánffy Ádám, Bartha Miklós, gr. Bethlen Gergely, Benigni Sámuel, Deáky Albert, Dobál Antal, Dorgó Albert, dr. Felméri Lajos, Ferenczi Miklós, dr. Finály Henrik, Gyarmathy Miklós, dr. Hegedűs István, Háry Béla, Incze József, Korbuly József, Nagy Béla, dr. Nagy Mór, Polcz Rezső, Sándor József, Sigmond Dezső, dr. Szamosy János, dr. Szász Béla, Szenkovich Márton, Szvacsina Géza, Tussai Gábor, Weiss József. E bizottság mindjárt január 9-én gyűlést tart s kimondja, hogy működését a volt Erdélyre terjeszti ki, megállapítja a czímet : „Erdélyrészi magyar közművelődési egyesület“, s alapszabályok kidolgozására, az érdeklődök felhívására, stb. egy 5 tagú bizottságot küld ki, melynek tagjai: dr. Felméri Lajos elnök, Polcz Rezső jegyző, Bartha Miklós, dr. Nagy Mór és Sándor József. Általános utasításul adatik ki az 5 tagú bizottságnak, hogy vezérelve legyen : „az ország polgárai közt a magyar állameszme tiszteletének terjesztése, a hazafias érzés ébrentartása és fejlesztése, mely czél elérésére kettős úton lehet és kell törekedni, u. m. először a nép takarékossági erényének, tehát vagyonosodásának fokozása által i másodszor az egyetartozás solidáris tudatának, nemzeti irányú oktatás és nevelés útján való emelése által.“ Az 5 tagú bizottság munkálatában dr. Felméri Lajosé az oroszlánrész. Midőn a márczius 6 iki előkészítő bizottsági gyűlésen bejelentett a 2 hó előtt az 5-ös bizottságra ruházott előmunkálat eredménye, meglepően új és más volt az erdélyrészi élet képe, mint 2 hó «őtt E bizottság mindjárt január 17-én egy névsort állított össze, melyből emlékezetből kiválogattattak országrészünkben azon hazafias férjak, kikre a szent ügyben számítani lehetet, ezekhez felhívás küldetett, mely vázolván a cselt, kérte, hogy a márczius elején — akkor meg siettünk ! — megtartandó alakuló gyűlésre minden vidékről legalább 3-4 tagot toborzanak, az eszmének híveket szerezzenek s általában február 15-ig válaszoljanak. A képviseletre - a dolog nyjlt és üdvös természete szerint, a mint az illem s az ügy komolysága hozta - a megyei és városi törvényhatóságok is fölkérettek, támogatást azonban nem kértünk. Mint látni fogjuk, e loyális lépés fordítlatott később ellenünk. Programmszerű jelleggel bírt a „Felhívás ®“® tétele: „Alakulandó központi egyesületünk egyátalán nem kívánja suprematiáját senkire tolni , csak csomópontja kiván lenni a külön-külön működendő egyesületeknek, összegyűjtője az erőknek s támasza a gyengéknek.“ Dr. Felmérié volt a szerencsés gondolat, mely később országszerte százszor ismételtetett: „hogy megmentsük és megtartsuk fajunknak birtokban, népben és nyelvben a mi megmenthető és megtartható.“ Ugyanekkor a működési tér anyagi és szellemi hiányait, fogyatkozásait megismerni kb. 100 db. rovatos ív küldetett szét az erdélyrészi alispánokhoz, tanfelügyelőkhöz és bizalmi férfiakhoz, szabatos adatokat kérve be, hogy az ívek törzskönyvvé foglaltatva, s ez adatokat a hivatalos állami adatokkal összevetve, híven tájékozzanak, melyek az anyagi, értelmi és erkölcsi veszélyek — megyénként, járásonként, városonként—■ a mik az elpusztulást okozzák. Az ívek bekötve ott vannak mind az egy Besztercze- Naszód megye kimutatásának kivételével — honnan az ív még nem érkezett be — s gyakorlati hasznuk máris érvényesült, midőn kiadott egyleti „Tájékoztatóinkban felhasználva, megdöbbentő voltuk által első sorban járultak hozzá az egész nemzet felébresztéséhez. A lelkes összeállítók engedjék meg itt, ha feltűnő odaadással kitöltött éveikért különös köszönetet mondunk a magyar paedagogusok és tanfelügyelők mestorának, Alsó-Fehér megye tanfelügyelőjének, id. Gáspár Jánosnak. E közben az alapszabályok elkészítése is előrehaladt. Áttanulmányoztattak elsősorban a „Schulverein“ és az „Opinea“ alapszabályai, amit főleg azért említünk föl, nehogy valaki az egyesületeket a mi egyesületünk után — s a mi közel áll — következtében keletkezetteknek mondja, aztán a fent említett testvéregyesületek alapszabályai. A vidéki választmányok autonómiáját illetőleg a „Vöröskereszt-egylet“ volt útbaigazító. A gyökeres különbség a czél meghatározásában mutatkozott. A „Schulverein“ „ausserhalb des Reiches“ idegen ajtó előtt söpör, az „Opinea“ még a kosztümöt is nationalizálni akarta, a testvér-egyesületek pedig többékevésbé a magyarosítás szándékát helyezik előtérbe. A „Pozsonyi magyar közművelődési egyesület“ állt törekvésben legközelebb hozzánk, midőn a hangsúlyt a nemzeti irányú művelődésre helyezi s ezzel nem a nem magyarajkúak megmagyarosítására, mint inkább az érzület azonosítására baziroz. A kidolgozás főczélja a tömörség volt, a részleteket az ügykezelési szabályzatnak s a közgyűlési határozatoknak tartva főn. Az 5-ös bizottság a feloszlott munka közös bírálatára több mint 10 ülést tartott. (Folytatása kör.) alig tudnak megférni ott, hol már a holtaknak sincs helyük, amennyiben pár hó múlva a Budapesten elhunytakat Kőbányán fogják eltakarítani. Sóhajtva mondhatom csak ki, vége a kiállításnak is. Fényes ünnepélyességgel nyitották meg, ugyanolyannal zárták be, ráadásul persze másfél millió deficittel. Most már azon folyik a vita, mi legyen a nagy iparcsarnokból, pálmaház, télikert, avagy elárusító csarnok ? Kezdődnek különben a leleplezések is és már előre veti árnyékát a megjelenőfélben levő röpirat, melyet „A kiállítás svihákjai“ czímmel hirdet egy névtelen. Az eredmények mérlegelésénél máris konstatálható, hogy legnagyobb haszna volt a kiállításból a hannoveri bankárnak, ki a kedvezményes vidéki utazók nyakára rákötött mintegy 600.000 frt áru sorsjegyet és emellett elseperte azok elől a százezerek által áhított 100,000 frtos főnyereményt, így jár , aki ért a reklámhoz. Ez utóbbi tekintetben versenyezhetne a hannoveri bankárral egy bájos művésznőnk, akit szerfölött bántott, hogy a lapok három napja nem írtak róla semmit. De segített magán a furfangos. Elszalajtotta saját külön Jakab ügyvédét a szerkesztőségekbe egy levéllel, melyben elvált férje azt írja, hogy Ilka iránt új szerelmi lángra gyuladt és nem akar válni. Most már a lapok megint írnak Ilka válóperéről, és a művésznő elégedett mosollyal dől hátra hintaszékébe. Fővárosi levél, Budapest, nov. 4. Ismét elmúlt egy hét és a szerbek még mindig nem lépték át a bolgár határt és igy az újságolvasónak újra van alkalma nem annyira világrenditő, de őt talán közelebbről érdeklő apró-cseprő dolgokkal foglalkoznia. Bezzeg nem járt az eszök a bolgár háborún ama szerencsétlen honfitársainknak, kiket november elsején hurczolkodásra kárhoztatott a sors keze, illetve a kiállítás alatt nagyot nőtt háziurak irgalmatlansága. A rengeteg bútorszállító kocsik egymásután döczögtek végig a népes utakon és az utánuk ballagó elszomorodott családapák ábrázatából egyértelműleg volt leolvasható a kívánság. Vajha már egyszer a háziurakat lehetne társzekerekre pakolva, elszállítani valahová, annak is a fenekére. Általános volt a hurczolkodás a Kerepesi úton, mintha az egész lakosság készült volna elhagyni a várost. Halottak napja egész népvándorlást idézett elő ama kapuk felé, melyek fölébe ez van írva : Feltámadunk. Pompás, élővirág, koszorúkkal megrakott bérkocsik minden pillanatban elgázolással fenyegették azokat a szerény halandókat, kik kedveseik emlékének csak vagdalt papírszeletekből összefűzött koszorút szentelhettek. Az egyetemi ifjak kegyelete pedig oly fokra hágott, hogy két pártra szakadva, kétszer is elénekelték a hymuust egy-egy vértanú sírjánál. A temetőben napestig tolongott a gyászoló népség. Nem csoda, hogy az élők Újdonságok. Az elhunytak iránti kegyelet — ha nem is oly fényesen mint ahogy nagy városokban — de megható szépen nyilatkozott ezúttal is halottak napján; a kedvező időnek is sok részben tulajdonítható, hogy úgy a vasárnap délutáni, valamint hétfő délelőtti processiót az ájtatos közönség oly nagy száma kisérte a nagymagyar városi | illetőleg a szélmalmi sírkertbe, aminő nagy számban már évek óta nem. Vasárnap este a sötét gyász és örök bánat bantolta sirhalmokat egész fényárba bobta a visszamaradottak kegyelete, a tehetősebbek sírboltjai között egynéhány, immortelekkel elhalmozva csaknem fő., városi luxussal volt kivilágítva. Az ujoncz összeirás az 1886. évi sorozáshoz megyeszerte kezdetét vette. Az első korosztályú hadköteleseket az 1866. évben szülöttek képezik, akik s illetőleg akiknek szülei a községi elöljáróságoknál jelentkezni s tartózkodási helyüket bejelenteni tartoznak. Egyébbként a múlt évi sorozás elégtelen eredménye folytán, megyénknek csaknem minden járásába be lesz híva a negyedik korosztály is. A főispán Jantyik Mihály békési illetőségű végzett joghallgatót a megye jegyzői hivatalához közigazgatási joggyakornoknak nevezte ki. Kinevezés: A pénzügyminiszter Martiny Sámuel nyíregyházi adóhivatali ellenőrt a gyulai kir. adóhivatalhoz III. osztályú adótárnoknak nevezte ki. Uj Ügyvédek: Dr. Follmann János városunk szülötte és Dr. Salacz Oszkár, Salacz Ferencz szarvasi szolgabiró fia, a napokban szerencsés sikerrel letették az ügyvédi vizsgát Budapesten s mint értesülünk szülővárosukban fogják ügyvédi irodájukat megnyitni, nevezetesen Dr. Follmann János Gyulán a békés megyei takarékpénztári épületben. A szép képzettségű fiatal ügyvédet melegen ajánljuk a jogkereső közönség figyelmébe. Meghívás. A békés megyei régész-művelődéstörténelmi egylet, november hó 15-én délután fél 4 órakor Gyulán, a vármegyeháza nagytermében nyilvános felolvasással egybekötött közgyűlést tart, melyre van szerencsénk a t. egyleti tagokat, a az érdeklődő nagy közönséget ezennel tisztelettel meghívni. Tárgysorozat : 1. Elnöki megnyitó beszéd és Bonyhay Benjamm emlékezete Göndöcs Benedektől. 2. Török világ Békésmegyében. Karácsonyi Jánostól. 3. Főtitkári jelentés. 4 Az alapszabályok kibővítése. 5. Pénztárnoki jelentés. 6. Muzeumigazgatói jelentés. 7. Indítványok. 8. Elnöki zárszó. Kert, B.-Gyulán, 1885. november 8-án. Göndöcs Benedek, egyleti elnök. Zsilinszky Mihály, egyleti főtitkár. Eljegyzések. Dudinszky Ödön vezető számtiszt a kir. adófelügyelőnél, tartalékos honvédhadnagy, f. hó 4-kén este jegyezte el Dömény Lajos békés megyei takarékpénztári pénztárnok urnak egyetlen bájos leánykáját Mariskát. — Másik János helybeli fiatal üvegkereskedő pedig f. hó 1-én váltott jegyet a kedves Radovics Róza kisasszonnyal Csorvásról. Gratulálunk. A békés megyei múzeum részére Greiner Lajos, az országos kiállításnál alkalmazásban volt városunk szülötte, a napokban egy kétfejű malaczot adományozott. A képzőművészeti csarnok őszi tárlatára Jantyik Mátyás békési illetőségű fiatal festő „Délben“ czímű képével vonja magára a figyelmet. A fővárosi lapok egyhangúlag oda nyilatkoznak, hogy a fiatal festőnek eme első képében nem közönséges tehetség nyomai tűnnek fel. Szana Tamás kritikája szerint (Nemzet) „a Délben“ az impressionisták hatását érezteti. Egészséges színérzék s a jellemzetesnek keresése alkotják előnyös tulajdonságait. A kép még távol áll attól, hogy mint művészi alkotás számba jöhessen, de egyes részleteiben már fölismerhetők az oroszlán körmök“. Jantyik Mátyás megyénk szülötte egyébként egészen fiatal ember, aki nem régen került még ki a mintarajztanodából, az országos kiállításon szép számban voltak tollrajzai kiállítva. A fiatal festő, kinek szívünkből kívánunk tehetségéhez mért hírnevet, a múlt évben Párisban is volt festészeti tanulmányok szerzésére. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a szarvasi kisdedóvoda 188*/&-ik tanévi fentartási költségeire 200 forint államsegélyt engedélyezett. Csanád vármegye alispánja átiratilag értesiti megyénket, hogy Mezőhegyesen a szarvasmarhák között szájfájás ütött ki. Az arad-békésmegyei egyesített közös szabályozási társulat f. hó 4-én tartá közgyűlését, melynek tárgyai az 1886. évi költségvetése a társulatnak , továbbá az alsó-fehér-körös, és arad megyei öblözeteknek 1886 évi költségvetései voltak a melyek az öblözetek által beterjesztett mennyiségekben elfogadtatván, a folyamszabályozási főmérnökség utján a közmunka és közlekedésügyi minisztériumhoz felterjesztetni határoztattak. A békés-apátfalvi 600,000 hold árterülettel bíró ármentesítő társulat alapszabályait a közmunka- és közlekedési miniszter jóváhagyta, 8 az egy főigazgatóság alatt, 3 szakasz igazgatósággal szervezett Jóriási, Hód-Mező-Vásárhely, Szentes, Makó, Kun-Szent-Márton, Szarvas, Békés városok határa mellett 24 nagy község és több nagy uradalom határát magába foglaló társulat folyó hó 23-án fogja alakuló közgyűlését megtartani. Az 1885. évi 52-ik t.-cz. mondja ki, hogy a Körös, Tisza, Maros közé — Békés- Apátfalváig eső, az előtt külön társulatok és községek s magánosok oltalma alatt állt álterület egy ármentesitési érdekeltséget képez. S ez az érdekeltség egyesített erővel tartozik védeni a töltéseket, melyeknek állami felügyelet mellett, állami előlegből való kiépítése elrendeltetett. A nagy munka keresztülvitelére a kormány Horváth Gyulát bízta meg, ki a nagy feladatot megoldotta teljes sikerrel. Még az ártérfejlesztési munka egy része van hátra, de az építkezések — pár apró zsilip építését kivéve — be vannak fejezve. Názarénus honvédek, Lipták János és Putnoki János orosházi honvédek a nazarénusok táborához tartoznak. Nem is rég idő óta, mert amikor honvédeknek soroztak be őket, akkor még az evangélikus vallás hívei voltak, s mint ilyenek szolgálták ki az első évet. Putnoki tizedes, Lipták pláne szakaszvezető is volt, és mint nagyon ügyes habár heves természetű altiszt volt ismeretes. Hevessége miatt le is kellett fokozni egyszer. A múlt évi fegyvergyakorlatok alkalmával Lipták és Putnoki azzal lepték meg tisztjeiket, midőn bevonultak, hogy nem akartak a fegyverrel gyakorolni, mert ők időközben nazarénusokká lettek, s azt nekik a hitük tiltja. Hasztalan minden rábeszélés, szigor, magyarázat, a két nazarénus pontos volt minden egyéb katonai kötelesség teljesítésében, de 1 lőfegyverrel nem akart gyakorolni. A hadbíróság egy évi fogságra elítélte, s anélkül, hogy családjaikhoz visszabocsátották volna őket, Gyuláról felkisértettek Pestre ahol is az egy évi fogságot kitöltötték. A múlt héten a börtönből kibocsáttatva Pestről egyenesen Gyulára küldettek le, s itt noha megtörve az egy évi börtönbüntetéstől ismételve és határozottan visszautasították a lőfegyvert. Kindrovics János százados hasztalan vesztegetett reájuk ékesszólást, hasztalan pazarolta rájuk a legmeggyőzőbb érveket, hasztalan igazolta be a tévedésüket, de hasztalan tárta eléjük makacsságuk további még súlyosabb következményeit, a nazarénusok szilárdan megmaradtak amellett, hogy nem vesznek lőfegyvert kezükbe, noha mint ők maguk is beismerték, tudják, hogy újra börtön sőt esetleg halálbüntetés vár reájuk. A szerencsétlen két nős, családos ember újólag hadbíróság elé állittatik, s mostan valószínűleg több évi fogságra fog elitéltetni. Eme tény pendantjául szomorúan kell megemlítenünk, hogy a pazarénusok legutóbbi időben ismét nagyobb tért hódítottak Orosházán, mely községnek részben egyházi oldalról megbolygatott szocziális viszonyai buja talajként kínálkoznak a szörnyű tévtan terjesztésére, melynek az említett két honvéd is legnagyobb fokú részvétünket megérdemlő szerencsétlen áldozata. Békésen tűz volt f. hó 4-én este a malomvégi tizedben levő református iskola közvetlen szomszédságában, melynek két ház lett martaléka. Csabán a csolnakázó egylet, pénztára javára tánczvigalmat rendezett a színházban. A mulatság melyben a négyeseket húsz pár tánczolta, nem mondható túlnépesnek, de az anyagi eredmény hiányát kárpótolta a fesztelen jó kedv, mely egész a hajnali órákig együtt tartotta a jól mulatott közönséget.