Békés, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1885-11-08 / 45. szám

példa a követésre megadatik. Decz. 29-én az összeg beérkeztét tudatván átvevő ur a „Magyar Polg.”-ral s a „Kolozsvári Közi.“-nyel, mint a kik „gyakrabban beszéltek a kultur-egyletröl,s a lapokat gyűjtések eszközlésére kéri föl. Gyűl­és­be pár szát írt, mely összeg takarék pénztárba helyeztetve, az „Ellenzék“ szerkesztője által 329 frt 27 kr értékben első alapul átadatott a jelen­legi bizottságnak. Az újév első felében azonban — fájdalom — az ügy elhallgat. Ez idő után csak 1884. jul 25-én találko­zunk ismét az eszmével, midőn a „Magyar Pol­gár“ „Erdélyrészi Magyar Egylet“ czim alatt fog­lalkozván az ez időtájt mind merészebbé váló nemzetiségi agitácziókkal, feleleveníti, hogy „kár volt elaludni engednünk“ a kérdést s hozzászó­lásra buzdítja a közönséget és a sajtót. A tár­sadalom szervezkedésének kérdése most különben is napirenden volt a Bek­sic­s Gusztáv (Censor) röpiratai hatása alatt. Erre júl. 26-án Bartha Miklós országgyűlési képviselő úr összegezi a fent történteket. Ismétli, hogy akkor nem, csak nyi­­vánosan apostropbálta a kezdeményezőket, de házalt is, azonban ha tagot és vidéki választ­mány alakítására elnököt talált is, „senkit arra“, hogy egy „alakuló­ gyűlést hívjon össze.“ Most azonban - végezte — Kolozsvárnak új polgár­mestere van! És ezzel - mélyen tisztelt közgyűlés - elérkeztünk voltaképi feladatunk küszöbéhez. Át­látható a vázoltakból mindenekelőtt, hogy ország­részünkben pártpolitikailag különös viszonyoknak kellett uralkodniok, s hogy annak elhatározása, ki ezek után magában a vezérségre tekintélyt, tapin­tatot, erőt érezett, egyenesen heorismusnak neve­zendő. A jellem, ki hinni tudott s tenni mert, kinek szivében a szabadságharcz nemzedékének melege agyában az uj munkás Magyarország jó­zanságával párosul, dr. Haller Károly. A felszólítás után a szent ügynek azonnal készséggel ajánlta föl szolgálatát s tüstént a kezdet minél czélravivőbb viszonh­ozásán gon­dolkozott. Kolozsvár polgármestere épen 2 évre az első hangok elszünése után, decz. 27-én, karácsony harmadnapjára egy értekezletet hívott össze a városház tanácstermébe, hol lelkes beszédben el­jöttnek jelenté ki egy bazarészi közművelődési egyesület megalakításának idejét. Mintegy jelszó gyanánt hangzott szét a következő napok sajtó­jában a felhívó beszéd ama kiváló nyilatkozata, hogy „ha fajgyűlöletről szólok — úgymond nyíltan és bátran kimondom, hogy ezt, ha érez­zük és ösmerjük is, ez a magyar hazafi kebelé­ben nem honos. Mi nem akadályozzuk más nyelvű honfitársainkat abban, hogy egyházban, iskolában, irodalomban, családban a maguk külön nyelvét használják, örömmel szemléljük haladásukat a művelődésben, azt erkölcsileg és anyagilag is tá­mogatjuk s nem kívánunk tőlök egyebet, mint­hogy a haza közös nyelvét értsék s velünk együtt érezzenek.“ Az értekezlet dr. Haller Károly polgár­­mestert azonnal egyhangúlag elnökké, Polcz Ru­­dofot pedig jegyzővé kiáltván ki, többek hozzá­szólása után, melyben hangsúlyozva jön, hogy aggressiv munkát nemcsak védelmit kö­vetendőnk, a jelenlevőkből egy, 27 tagú elő­készítő bizottságra bízatott az előmunkálatok megtétele. A 27 tagú bizottság tagjai voltak : Elnök : dr. Haller Károly, báró Bánffy Ádám, Bartha Miklós, gr. Bethlen Gergely, Benigni Sá­muel, Deáky Albert, Dobál Antal, Dorgó Albert, dr. Felméri Lajos, Ferenczi Miklós, dr. Finály Henrik, Gyarmathy Miklós, dr. Hegedűs István, Háry Béla, Incze József, Korbuly József, Nagy Béla, dr. Nagy Mór, Polcz Rezső, Sándor József, Sigmond Dezső, dr. Szamosy János, dr. Szász Béla, Szenkovich Márton, Szvacsina Géza, Tussai Gábor, Weiss József. E bizottság mindjárt január 9-én gyűlést tart s kimondja, hogy működését a volt Erdélyre terjeszti ki, megállapítja a czímet : „Erdélyrészi magyar közművelődési egyesület“, s alapsza­bályok kidolgozására, az érdeklődök felhívására, stb. egy 5 tagú bizottságot küld ki, melynek tagjai: dr. Felméri Lajos elnök, Polcz Rezső jegyző, Bartha Miklós, dr. Nagy Mór és Sándor József. Általános utasításul adatik ki az 5 tagú bizottságnak, hogy vezérelve legyen : „az ország polgárai közt a magyar állameszme tiszteletének terjesztése, a hazafias érzés ébrentartása és fej­lesztése, mely czél elérésére kettős úton lehet és kell törekedni, u. m. először a nép takarékos­­­sági erényének, tehát vagyonosodásának fokozása által i másodszor az egyetartozás solidáris tuda­tának, nemzeti irányú oktatás és nevelés útján való emelése által.“ Az 5 tagú bizottság munkálatában dr. Felméri Lajosé az oroszlánrész. Midőn a márczius 6 iki előkészítő bizottsági gyűlésen bejelentett a 2 hó előtt az 5-ös bizottságra ru­házott előmunkálat eredménye, meglepően új és más volt az erdélyrészi élet képe, mint 2 hó «őtt E bizottság mindjárt január 17-én egy névsort állított össze, melyből emlékezetből ki­­válogattattak országrészünkben azon hazafias fér­­­jak, kikre a szent ügyben számítani lehete­t, ezekhez felhívás küldetett, mely vázolván a cselt, kérte, hogy a márczius elején — akkor meg siettünk ! — megtartandó alakuló gyűlésre min­den vidékről legalább 3-4 tagot toborzanak, az eszmének híveket szerezzenek s általában február 15-ig válaszoljanak. A képviseletre - a dolog nyjlt és üdvös természete szerint, a mint az illem s az ügy komolysága hozta - a megyei és városi törvényhatóságok is fölkérettek, támo­gatást azonban nem kértünk. Mint látni fogjuk, e loyális lépés fordítlatott később ellenünk. Pro­­grammszerű jelleggel bírt a „Felhívás ®“® té­tele: „Alakulandó központi egyesületünk egy­­átalán nem kívánja suprematiáját senkire tolni , csak csomópontja kiván lenni a külön-külön mű­ködendő egyesületeknek, összegyűjtője az erők­nek s támasza a gyengéknek.“ Dr. Felmérié volt a szerencsés gondolat, mely később országszerte százszor ismételtetett: „hogy megmentsük és megtartsuk fajunknak birtokban, népben és nyelvben a mi megmenthető és megtartható.“ Ugyanekkor a működési tér anyagi és szel­lemi hiányait, fogyatkozásait megismerni k­­b. 100 db. rovatos ív küldetett szét az erdélyrészi alispánokhoz, tanfelügyelőkhöz és bizalmi fér­fiakhoz, szabatos adatokat kérve be, hogy az ívek törzskönyvvé foglaltatva, s ez adatokat a hivatalos állami adatokkal összevetve, híven tá­jékozzanak, melyek az anyagi, értelmi és erköl­csi veszélyek — megyénként, járásonként, váro­sonként­­—■ a mik az elpusztulást okozzák. Az ívek bekötve ott vannak mind az egy Besztercze-­ Naszód megye kimutatásának kivételével — hon­nan az ív még nem érkezett be — s gyakorlati hasznuk máris érvényesült, midőn kiadott egyleti „Tájékoztatóinkban felhasználva, megdöbbentő voltuk által első sorban járultak hozzá az egész nemzet felébresztéséhez. A lelkes összeállítók engedjék meg itt, ha feltűnő odaadással kitöl­tött éveikért különös köszönetet mondunk a ma­gyar paedagogusok és tanfelügyelők mestorának, Alsó-Fehér megye tanfelügyelőjének, id. Gáspár Jánosnak. E közben az alapszabályok elkészítése is előrehaladt. Áttanulmányoztattak első­sorban a „Schulverein“ és az „Opinea“ alapszabályai, amit főleg azért említünk föl, nehogy valaki az egye­sületeket a mi egyesületünk után — s a mi kö­zel áll — következtében keletkezettek­nek mondja, aztán a fent említett testvéregyesü­letek alapszabályai. A vidéki választmányok au­tonómiáját illetőleg a „Vöröskereszt-egylet“ volt útbaigazító. A gyökeres különbség a czél meg­határozásában mutatkozott. A „Schulverein“ „ausserhalb des Reiches“ idegen ajtó előtt sö­pör, az „Opinea“ még a kosztümöt is nationali­­zálni akarta, a testvér-egyesületek pedig többé­­kevésbé a magyarosítás szándékát helye­zik előtérbe. A „Pozsonyi magyar közművelő­dési­ egyesület“ állt törekvésben legközelebb hoz­zánk, midőn a hangsúlyt a nemzeti irányú mű­velődésre helyezi s ezzel nem a nem magyar­ajkúak megmagyarosítására, mint inkább az ér­zület azonosítására baziroz. A kidolgozás fő­­czélja a tömörség volt, a részleteket az ügykeze­lési szabályzatnak s a közgyűlési határozatok­nak tartva főn. Az 5-ös bizottság a feloszlott munka közös bírálatára több mint 10 ülést tartott. (Folytatása kör.) alig tudnak megférni ott, hol már a holtaknak sincs helyük, amennyiben pár hó múlva a Buda­pesten elhunytakat Kőbányán fogják eltakarítani. Sóhajtva mondhatom csak ki, vége a ki­állításnak is. Fényes ünnepélyességgel nyitották meg, ugyanolyannal zárták be, ráadásul persze másfél millió defic­ittel. Most már azon folyik a vita, mi legyen a nagy iparcsarnokból, pálma­­ház, télikert, avagy elárusító csarnok ? Kezdőd­nek különben a leleplezések is és már előre veti árnyékát a megjelenőfélben levő röpirat, melyet „A kiállítás svihákjai“ czímmel hirdet egy név­telen. Az eredmények mérlegelésénél máris kon­statálható, hogy legnagyobb haszna volt a kiállí­tásból a hannoveri bankárnak, ki a kedvezmé­nyes vidéki utazók nyakára rákötött mintegy 600.000 frt áru sorsjegyet és e­mellett elseperte azok elől a százezerek által áhított 100,000 frtos főnyereményt, így jár , a­ki ért a reklámhoz. Ez utóbbi tekintetben versenyezhetne a hannoveri bankárral egy bájos művésznőnk, a­kit szerfölött bántott, hogy a lapok három napja nem írtak róla semmit. De segített magán a furfangos. Elszalajtotta saját külön Jakab ügy­védét a szerkesztőségekbe egy levéllel, melyben elvált férje azt írja, hogy Ilka iránt új szerelmi lángra gyuladt és nem akar válni. Most már a lapok megint írnak Ilka válóperéről, és a mű­vésznő elégedett mosol­lyal dől hátra hinta­székébe. Fővárosi levél, Budapest, nov. 4. Ismét elmúlt egy hét és a szerbek még mindig nem lépték át a bolgár határt és igy az újságolvasónak újra van alkalma nem annyira világrenditő, de őt talán közelebbről érdeklő apró-cseprő dolgokkal foglalkoznia. Bezzeg nem járt az eszök a bolgár hábo­­rún ama szerencsétlen honfitársainknak, kiket november elsején hurczolkodásra kárhoztatott a sors keze, illetve a kiállítás alatt nagyot nőtt háziurak irgalmatlansága. A rengeteg bútor­­szállító kocsik egymásután döczögtek végig a népes utakon és az utánuk ballagó elszomoro­­dott családapák ábrázatáb­ól egyértelműleg volt leolvasható a kívánság. Vajha már egyszer a háziurakat lehetne társzekerekre pakolva, elszál­lítani valahová, annak is a fenekére. Általános volt a hurczolkodás a Kerepesi­­ úton, mintha az egész lakosság készült volna elhagyni a várost. Halottak napja egész nép­vándorlást idézett elő ama kapuk felé, melyek fölébe ez van írva : Feltámadunk. Pompás, élő­­virág, koszorúkkal megrakott bérkocsik minden­ pillanatban elgázolással fenyegették azokat a szerény halandókat, kik kedveseik emlékének csak vagdalt papírszeletekből összefűzött koszo­rút szentelhettek. Az egyetemi ifjak kegyelete pedig oly fokra hágott, hogy két pártra szakadva, kétszer is elénekelték a hymuust egy-egy vér­tanú sírjánál. A temetőben napestig tolongott a gyászoló népség. Nem csoda, hogy az élők Újdonságok. Az elhunytak iránti kegyelet — ha nem is oly fényesen mint ahogy nagy városok­ban — de megható szépen nyilatkozott ezúttal is halottak napján; a kedvező időnek is sok részben tulajdonítható, hogy úgy a vasárnap dél­utáni, valamint hétfő délelőtti processiót az áj­­tatos közönség oly nagy száma kisérte a nagy­­magyar városi | illetőleg a szélmalmi sírkertbe, aminő nagy számban már évek óta nem. Vasár­nap este a sötét gyász és örök bánat bantolta sirhalmokat egész fényárba bob­ta a visszamara­­dottak kegyelete, a tehetősebbek sírboltjai között egynéhány, immortelekkel elhalmozva csaknem fő., városi luxussal volt kivilágítva. Az ujoncz összeirás az 1886. évi sorozás­hoz megyeszerte kezdetét vette. Az első korosz­tályú hadköteleseket az 1866. évben szülöttek ké­pezik, akik s illetőleg akiknek szülei a községi elöljáróságoknál jelentkezni s tartózkodási helyüket bejelenteni tartoznak. Egyébbként a múlt évi so­rozás elégtelen eredménye folytán, megyénknek csaknem minden járásába be lesz híva a negye­dik korosztály is. A főispán Jantyik Mihály békési illető­ségű végzett joghallgatót a megye jegyzői hivata­lához közigazgatási joggyakornoknak nevezte ki. Kinevezés: A pénzügyminiszter M­a­r­t­i­n­y Sámuel nyíregyházi adóhivatali ellenőrt a gyulai kir. adóhivatalhoz III. osztályú adótárnoknak ne­vezte ki. Uj Ügyvédek: Dr. Follmann János vá­rosunk szülötte és Dr. S­al­a­c­z Oszkár, Salacz Ferencz szarvasi szolgabiró fia, a napokban sze­rencsés sikerrel letették az ügyvédi vizsgát Buda­pesten s mint értesülünk szülővárosukban fogják ügyvédi irodájukat megnyitni, nevezetesen Dr. Follmann János Gyulán a békés megyei ta­karékpénztári épületben. A szép képzettségű fiatal ügyvédet melegen ajánljuk a jogkereső kö­zönség figyelmébe. Meghívás. A békés megyei régész-művelő­dés­történelmi egylet, november hó 15-én délután fél 4 órakor Gyulán, a vármegyeháza nagytermé­ben nyilvános felolvasással egybe­kötött közgyűlést tart, melyre van sze­rencsénk a t. egyleti tagokat, a az érdeklődő nagy közönséget ezennel tisztelettel meghívni. Tárgysorozat : 1. Elnöki megnyitó beszéd és­­ Bonyhay Benjam­m emlékezete Göndöcs Bene­dektől. 2. Török világ Békésmegyében. Karácsonyi Jánostól. 3. Főtitkári jelentés. 4 Az alapszabályok kibővítése. 5. Pénztárnoki jelentés. 6. Muzeum­­igazgatói jelentés. 7. Indítványok. 8. Elnöki zár­szó. Kert, B.-Gyulán, 1885. november 8-án. Gön­­d­ö­c­s Benedek, egyleti elnök. Zsilinszky Mihály, egyleti főtitkár. Eljegyzések. Dudinszky Ödön vezető számtiszt a kir. adófelügyelőnél, tartalékos hon­védhadnagy, f. hó 4-kén este jegyezte el Dömé­ny Lajos békés megyei takarékpénztári pénztárnok urnak egyetlen bájos leánykáját Mariskát. — Másik János helybeli fiatal üvegkereskedő pedig f. hó 1-én váltott jegyet a kedves R­ado­vics Róza kisasszonnyal Csorvásról. Gratulálunk. A békés megyei múzeum részére Greiner Lajos, az országos kiállításnál alkalmazásban volt városunk szülötte, a napokban egy kétfejű mala­­czot adományozott. A képző­művészeti csarnok őszi tárla­tára Jantyik Mátyás békési illetőségű fiatal festő „Délben“ czímű képével vonja magára a figyelmet. A fővárosi lapok egyhangúlag oda nyilatkoznak, hogy a fiatal festőnek eme első képében nem kö­zönséges tehetség nyomai tűnnek fel. Szana Tamás kritikája szerint (Nemzet) „a Délben“ az impressionisták hatását érezteti. Egészséges szín­­érzék s a jellemzetesnek keresése alkotják előnyös tulajdonságait. A kép még távol áll attól, hogy mint művészi alkotás számba jöhessen, de egyes részleteiben már fölismerhetők az oroszlán körmök“. Jantyik Mátyás megyénk szülötte egyébként egé­szen fiatal ember, aki nem régen került még ki a minta­rajztanodából, az országos kiállításon szép számban voltak tollrajzai kiállítva. A fiatal festő, kinek szívünkből kívánunk tehetségéhez mért hír­nevet, a múlt évben Párisban is volt festészeti tanulmányok szerzésére. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a szarvasi kisdedóvoda 188*/&-ik tanévi fen­­tartási költségeire 200 forint államsegélyt enge­délyezett. Csanád vármegye alispánja átiratilag ér­­­tesiti megyénket, hogy Mezőhegyesen a szarvasmarhák között szájfájás ütött ki. Az arad-békésmegyei egyesített közös szabályozási társulat f. hó 4-én tartá közgyű­lését, melynek tárgyai az 1886. évi költségvetése a társulatnak , továbbá az alsó-fehér-körös, és arad megyei öblözeteknek 1886 évi költségvetései voltak a melyek az öblözetek által beterjesztett mennyisé­gekben elfogadtatván, a folyam­szabályozási fő­mérnökség utján a közmunka és közlekedésügyi minisztériumhoz felterjesztetni határoztattak. A békés-apátfalvi 600,000 hold árterü­lettel bíró ármentesítő­ társulat alapszabályait a közmunka- és közlekedési miniszter jóváhagyta, 8 az egy főigazgatóság alatt, 3 szakasz igazga­tósággal szervezett Jóriási, Hód-Mező-Vásárhely, Szentes, Makó, Kun-Szent-Márton, Szarvas, Bé­kés városok határa mellett 24 nagy község és több nagy uradalom határát magába foglaló tár­sulat folyó hó 23-án fogja alakuló közgyűlését megtartani. Az 1885. évi 52-ik t.-cz. mondja ki, hogy a Körös, Tisza, Maros közé — Békés- Apátfalváig eső, az előtt külön társulatok és községek s magánosok oltalma alatt állt álte­rület egy ármentesitési érdekeltséget képez. S ez az érdekeltség egyesített erővel tartozik védeni a töltéseket, melyeknek állami felügyelet mellett, állami előlegből való kiépítése elrendeltetett. A nagy munka keresztülvitelére a kormány Horváth Gyulát bízta meg, ki a nagy feladatot megoldotta teljes sikerrel. Még az ártérfejlesztési munka egy része van hátra, de az építkezések — pár apró zsilip építését kivéve — be vannak fejezve. Názarénus honvédek, Lipták János és P­u­t­n­o­k­i János orosházi honvédek a na­­zarénusok táborához tartoznak. Nem is rég idő óta, mert amikor honvédeknek soroztak be őket, akkor még az evangélikus vallás hívei voltak, s mint ilyenek szolgálták ki az első évet. Putnoki tizedes, Lipták pláne szakaszvezető is volt, és mint nagyon ügyes habár heves természetű al­tiszt volt ismeretes. Hevessége miatt le is kellett fokozni egyszer. A múlt évi fegyvergyakorlatok alkalmával Lipták és Putnoki azzal lepték meg tisztjeiket, midőn bevonultak, hogy nem akartak a fegyverrel gyakorolni, mert ők időközben nazaré­­nusokká lettek, s azt nekik a hitük tiltja. Hasz­talan minden rábeszélés, szigor, magyarázat, a két nazarénus pontos volt minden egyéb katonai kötelesség teljesítésében, de 1 lőfegyverrel nem akart gyakorolni. A hadbíróság egy évi fogságra elítélte, s a­nélkül, hogy családjaikhoz visszabo­­csátották volna őket, Gyuláról felkisértettek Pestre ahol is az egy évi fogságot kitöltötték. A múlt héten a börtönből kibocsáttatva Pestről egyene­sen Gyulára küldettek le, s itt noha megtörve az egy évi börtönbüntetéstől ismételve és hatá­rozottan visszautasították a lőfegyvert. Kind­­r­o­v­i­c­s János százados hasztalan vesztegetett reájuk ékesszólást, hasztalan pazarolta rájuk a legmeggyőzőbb érveket, hasztalan igazolta be a té­vedésüket, de hasztalan tárta eléjük makacsságuk további még súlyosabb következményeit, a naza­­rénusok szilárdan megmaradtak a­mellett, hogy nem vesznek lőfegyvert kezükbe, noha mint ők maguk is beismerték, tudják, hogy újra börtön sőt esetleg halál­büntetés vár reájuk. A szeren­csétlen két nős, családos ember újólag hadbíró­ság elé állittatik, s mostan valószínűleg több évi fogságra fog elitéltetni. Eme tény pendantjául szomorúan kell megemlítenünk, hogy a pazarénu­­sok legutóbbi időben ismét nagyobb tért hódítot­tak Orosházán, mely községnek részben egyházi oldalról megbolygatott szocziális viszo­­nyai buja talajként kínálkoznak a szörnyű tévtan terjesztésére, melynek az említett két honvéd is­­ legnagyobb fokú részvétünket megérdemlő sze­­­­rencsétlen áldozata. Békésen tűz volt f. hó 4-én este a malom­­végi tizedben levő református iskola közvetlen szomszédságában, melynek két ház lett martaléka. Csabán a csolnakázó egylet, pénz­tára javára tánczvigalmat rendezett a színházban. A mulatság melyben a négyeseket húsz pár tán­­czolta, nem mondható túlnépesnek, de az anyagi eredmény hiányát kárpótolta a fesztelen jó kedv, mely egész a hajnali órákig együtt tartotta a jól mulatott közönséget.

Next