Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886-02-21 / 8. szám
§ ik szám r Szerkesztőség: Újváros, 1301. sz. a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. V. évfolyam« Gyula, 1886. február 21-én. f--------------- Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők . Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadja: Gyula városa értelmiségéből alakult társaság. Felelős szerkesztő: Oláh Czyörgy* munkatárs: Szodoky Zoltán. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11 sz. a./ Lang Lipót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon Előfizetési dij: Egész évre.........5 írt — kr. Félévre .............2 » 5 ° » Évnegyedre .... 1 » 25 „ Egyes szám ára 10 kr.A ks. Törvényhatósági és községi közélet. Ébredjünk!4') — Két közlemény. — I. Nehéz időket élünk. Az állam, hogy magas feladatának és a hatalmi állása által követelt igényeknek megfeleljen, óriási terhet ró a népre. A megyék és községek is ugyanezt teszik, mert a kor követelményeinek csakis a fokozott és folyton fokozandó adóteher és közszolgáltatással lehet megfelelni. És ez igen természetes is. Az ujjáébredés, a nemzeti renaissance, mely a 48-ban kivívott és a középkorral szakító elvek alapján az 1867-ki kiegyezéssel kezdődik, sok százados mulasztást van hivatva helyrepótolni és sok fejlődésnek indult institutiót támogatni, mely a többi nyugati államokban már megizmosodott és ápolást nem igényelvén nemcsak önálló léttel bír, de uj üdvöthozó intézményeknek képezi alapját. De ez csak egyik oldala az éremnek. Helyzetünket sulyosbitja másrészről a continentális államok közgazdasági politikája, a prohibitiv és protectionális vámrendszer, az ebből folyó vámhábor és a tengertuli verseny, mely speciálisan hazánk mezőgazdaságát fenyegeti végromlással. Ezek azonban többé kevésbé általánosan ismert dolgok s így azok részletezése, az abból folyó következmények feltüntetése, teljesen felesleges. Konstatálható tény, hogy a baj általános, hogy panaszkodik a földmivelő, az iparos, a kereskedő, hogy az elégedetlenség terjed és bénítólag hat az emberi tevékenység minden ágára. Vész az önbizalom, kétkedünk önnön erőnkben, a munka és szorgalom gyümölcsöző voltában és mert a remény és hit soha se vesz ki az emberből, és mindig megtalálja vagy legalább megtalálni véli a mentő szalmaszálat, — mi is keressük azt. Ez a keresés azután sajátságos symptómákat hoz a felszínre. Egyik az állam és az annak alapjául szolgáló társadalmi rend felbontásában, másik az állam oly irányú tevékenységében keresi a panaceát, mely az individualizmus absorbtiójával, a magánjogok kíméletlen félretételével pótol minden egyéni tevékenységet és gondoskodik mindenkiről. A symtomák alakot is nyertek. Londonban utczai harcz, munkás zavargások, Németországban védelem az idegen ipari és mezőgazdasági termékek ellen, munkástörvények, szeszmonopol és lengyel expropriate. A mélyebb körültekintés nálunk Magyarországban is szintén fedez fel jelenségeket, melyek arra engednek következtetni, hogy az említett irányzatok nálunk is keletkezőben vannak. Csakhogy mi még hiszünk az államban, mi még nem akarjuk feláldozni 1000 éves múlttal bíró államunkat és társadalmunkat, hanem megfordítva — mindent tőle várunk. Intelligentiánkat s összes erejét leköti a hivatal és annak keresése, a szabad és önálló foglalkozások inproductiveknek tekintetnek. A mííipar, mely ízlést és szakértelmet feltételez, nem talál művelőkre; a kereskedelem, melynek sikeres műveléséhez éber szellem és energia szükséges, tudatlan kezekben van s apró rafinériákból, hogy ne mondjam, gyakran a büntetőtörvény kijátszásából él; a kézművesség drágán és rosszat produkál; a mezőgazdaság, illetve földművelés a századok óta követett utón szánt és búzát termel; a mezőgazdasági és gyáripar vegetál, de nem saját erejéből, hanem a törvényhozás kedvezményes és protectiós intézkedéséből. És mit csinál a tőke? Nyerészkedik a rentén és olcsó speculációra és a takarékpénztárakba megy. A coupon nyesés ma a legbiztosabb és legjövedelmezőbb foglalkozás. Ezen általános bajok közepette a panasz előbb keblünkbe sóhajként visszaszáll, majd a barát és hason foglalkozásunkhoz fordul, végre általános jajgatásban kitör és a kormányt hibáztatva, az örökké élő, a mindent felölelő, a mindent elvevő államhoz esedezik orvoslásért. És az állam, mint a jó szülő, segít is a mig lehet. Az intelligentiának hivatal kell — teremt hivatalt. A műiparnak ízlés és szakértelem —felállít műipariskolákat, múzeumokat, segélyez, anyagilag gyámolit törekvő növendékeket. A kereskedés érdekében — iskolákat, külön törvényt, törvénykezési eljárást, bíróságot, cégjegyzéket, kamarákat és enyhe büntetőtörvényt alkot. A kézművesnek — biztositja a helyi piaczot, testületbe szorítja és üzését qualificatióhoz köti. A földművelőnek — ad gazdasági egyletet s általa hármas ekét, ad kitűnő méneket, érmeket, jutalmakat, nemes fát, több subventióval ellátott földhitelintézetet, sőt védvámot. A mezőgazda- és gyáriparnak — cultormérnököket, adómentességet, rendjeleket, felsőházi tagságot. A tőkének — millió meg millió állampapírt, absolut erejű váltót és kamatgaranciát. És meg sem szűnik a panasz. A társadalom rozzant kerekei, az államot és nemzetet hordozó ipar, kereskedelem, földmivelés, nyikorognak és haladni nem tudnak. Többet ad állam abból a socialisticus olajcseppből! És keletkeznek a wagne combinatiók és projektumok légiói. Egyiknek külön vámterület, másiknak önálló bank, harmadiknak vizi és talajjavító bank, negyediknek gazdasági és hitelszövetkezet stb. kell. Elismerem, hogy mind ezen aspirálóban van sok jogosultság, a vágyak közt sok van, mely megérdemli a megvalósulást. Hiszem és politicai meggyőződésem, hogy az államnak kötelessége és hivatása a társadalmi bajokon sok esetben olyan eszközökkel is segíteni, amelyek az egyéni jogok rovására a legtöbb esetben meg nem értett és félreértett socialisticus tanok és elvek folyományai, de — és itt ellentétbe helyezem magam az áramlatokkal, — én nem várok mindent az államtól, hanem helyzetünk javulását önmagunkban, az Önsegélyben, az aides-tól et Dieu t’aidera elv következetes és energikus végrehajtásában keresem. A szemeink előtt rémkép elvonuló socializmus erejét és veszedelmét csak társulással önerőnk összetételével háríthatjuk el és az államtól nem követelhetünk egyebet, mint hogy annak lehetővé tételét megkönnyítse és előmozdítsa. A törvényhozás alkotja meg a keretet, de a beillesztendő kép megfestése a mi feladatunk. Minden sociális bajunk a tőke és munka közti egyenlőtlen harczból keletkezik, köztudomású dolog, hogy a munka csak egészséges hitelviszonyok, olcsó és könyen megszerezhető tőke mellett válhatik gyümölcsözővé. Nos, törvényhozásunk és kormányunk az osztrák-magyar bankkal kötött egyességben és a megyéknek közgazdasági czélok érdekében való megadóztatási jogában megadta azt a keretet, amelybe nekünk hitelviszonyaiknak jobb és szebb képét kell megfestenünk. Jelen fejtegetésemben ezt szándékozom én megkísérlem, hitelviszonyaink bajai és orvoslási módjaival foglalkozván. Nem ismeretlen senki előtt, hogy dacára azon körülménynek, miszerint hazánkban van a többi európai államokhoz viszonyítva, a legtöbb takarékpénztár, népbank, szövetkezet, és más egyéb czímet viselő pénzintézet, a pénz sehol sem oly drága mint nálunk. De nem csak drága a pénz, általános kamatlábnak a 8 °/o vehető — de hozzáférhetően is. Pedig nem lehet mondanunk, hogy nincs elég pénzünk a hitelszükséglet kielégítésére. A pénzintézetekben elhelyezett betétek összege hozzáadva az egyesek és testületek által kikölcsöi ■ött tőkéket, igen nagy összeget képviselnek. Azt sem lehet mondanunk, hogy az osztrák magyar bankkal kötött egyességben az ország hitelérdeke rövidséget szenvedett volna, 50 milliónál több az az összeg, mely nálunk keres elhelyezést. Vannak pénzintézeteink, mint a magyar földhitelintézet, az országos bank, a hazai takarékpénztár, stb. melyek igen olcsó kamatlábbal dolgoznak, és az osztrák-magyar banktól 4 és 4^ % nyer’* tőkéket 1/2 vagy 1%-al juttatják a nagyközönség kezeibe. Mi az oka tehát annak, hogy úgy a jelzálogi kölcsönre szorulók, mint azok akik a személyes hitel jótéteményét kívánják élvezni, hitelhiány miatt panaszkodnak, vagy ha kölcsönben már részesültek, annak súlyos és elviselhetetlen volta alatt görnyedeznek ? Nézetem szerint ennek oka először a hitel alapforrásait képező intézetek szervezetében, másodszor pedig abban keresendő, hogy a feleslegesen sok vidéki pénzintézet a nyújtott hitel drága volta miatt abban a helyzetben van, hogy az elhelyezést kereső és dispozibilis tőkéket minden munka nélkül oly magas kamatjövedelemben részesíti, akár részvény, akár betét alakjában, mely eleve kizárja azt, hogy a rendelkezésre álló tőke máshol, például valamely életképes vállalatban keressen értékesítést Az osztrák-magyar bank, mint tudjuk, csakis a bejegyzett cégeknek girójával ellátott váltókat számítolja le. Lehet tehát valaki milliomos és a legnagyobb értékű ingatlan birtokosa, ha rövid lejáratú személyes hitelre van szüksége és ha azt az említett banknál keresi, a váltóját elébb giráltatnia kell valamely accreditált czéggel. E czégek ezt a királást természetesen mégis teszik, de nem ingyen, hanem 1__2 °/C-ért. A budapesti Lipótvárosban bizonyosan vannak oly leszámitolók, kik mert accreditálva vannak, helyzetüket a hitelképes, sőt náloknál képesebb egyének kárára monopolizálják és minden munka és rizikó nélkül fényes jövedelemre tesznek szert. Földmivelő, kisiparos, kiskereskedő — a bankhoz hiába fordul, elfogadványa, mégha vagyona tízszeres fedezetet nyújt is, nem fog honoráltatni. Jelzálogi kölcsönöket is ad a közös bank. Feltételei rendkívüli előnyösek, de a minimum 5000 frt, a hypothecának pedig nagynak kell lenni. Végre a bekebelezés is sok formalitással jár, így például a kötvény kiállítása közjegyzői kényszer alatt áll. Ezt a kölcsönt tehát csak nagybirtokosok vehetk igénybe, amilyen a megyében alig van száz. Hasonlóan jár el a magyar földhitelintézet, azzal a külömbséggel, hogy a minimum 2000 frt. A hazai takarékpénztár, a kereskedelmi bank, a hitelbank váltókat is leszámítol, de csak az előttök ismert és accreditált cégek girójára. Ami pedig ezeket a jelzálogi kölcsönöket illeti, azok mint azt minden józanul gazdálkodó tudja, a czélból szoktak felvétetni, hogy az acquirált föld vagy egyéb hasznos beruházás hozamából hosszú évek során fizettessenek vissza. De a földbirtokos momentán pénzszükségletének kielégítésére azok egyátaljában nem alkalmasak és mint ilyenek nem is igen vétetnek igénybe. A nagy publikum, a kisiparos és mezőgazda, ha ezen olcsó hitelforrásokhoz hitelképességénél fogva hozzájuthat is, azt a legtöbb esetben mégsem teszi, mert a kölcsönzéssel járó formalitások s az intézetek távolsága a közbenjárókra utalja. Ez a közbenjárás pedig, mint azt mindenki tudja, még a legolcsóbb pénzt is drágává teszi. Hová fordul tehát hitelért a kis ember ! — A vidéki takarékpénztárakhoz és népbankokhoz, amelyek minden faluban feltalálhatók, ahol ismerik, ahol jó ismerősei kormányoznak, kik bajából okvetlenül kisegítik. — Ezek a vidéki pénzintézetek bőven rendelkeznek pénzzel. Hisz náluk helyezik el pénzeiket a megyék, a községek, az egyházak és egyéb világi és kegyes alapok, odavonul a munka nélkül élni óhajtó tőke, a nyugalomba lépett hivatalnok, bérlő, kereskedő, iparos megtakarított fillére. És miért ne tenné? Hiszen ott biztosan és jól kamatozik. Hiszen ott szívességből s különösen nagyobb összegekért és hosszabb időre 5 °/o kamatot is adnak. — Azután meg ezek a vidéki pénzintézetek bejegyzett czégek is 8 ha üzletkezelésök reális és renomeéjok jó — ami pedig jó lelkiismerettel elmondható a legtöbbről — kapnak a közös banktól 4_41/26/0.ra 25,000—200,000 írtig, sőt feljebb is nyilt hitelre, girójukkal ellátott tárcza váltóik pedig 5—6% leszámitoltatnak a hazai takarékpénztár, kisbirtokosok országos földhitelintézete és az országos bank által is. Nos hát normális viszonyok közt pénzben nincs is hiány. Megtörténik azonban, aminthogy az idén meg is történt több helyen, hogy a rendes betevők elmaradnak, mert gabonájukat az olcsó árak mellett eladni nem akarják és így készpénzzel nem rendelkeznek, sőt esetleg maguk is kölcsönre szorulnak. Ilyenkor azután hetekig nem lehet pénzhez jutni, sőt a már élvezett kölcsönök is félmondatnak. Hogy ez az állapot milyen visszás közgazdasági helyzetet teremt, azt nem kell bővebben fejtegetni. Ezek a pénzintézetek elégítik ki tehát a nagyközönség hitelszükségletét, ezek lennének azok az emeltyűk, amelyek az iparnak, kereskedelemnek és földmivelésnek a hitel jótékony és áldásos áramával lendületet életet és belterjességet hivatnák adni. ■ " A kamat fogalmának nemzetgazdászati elemzése meg fogja mutatni, hogy mily mérvben felelnek meg eme sokak, hogy ne mondjam majdnem mindenki által nekik imputált feladatnak. A kamat a pénznek, helyesebben a tőkének azon hozadéka, melyet, mint az abban összegyűjtött munkának gyümölcsét, a tőke magának követel azon eredményből, a melyet az emberi munkával, ügyességgel és vállalkozással párosulva produkál. Ott nem keletkezik tőke, ahol az annak előállására szükséges és ígyet használt .) Lapunkban örömmel nyitunk tért oly közleményeknek, melyeknek czélj a megyénk közművelődés és közgazdászati érdekeinek előmozdítása s közöljük lapunk barátjának ezen közérdekű czikkét is, de miután az abban kifejtett elveket s nézeteket teljes egészükben nem oszthatjuk, kötelességüknek ismerjük észrevételeinket annak idején megtenni. A szerk. Hy Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva. IKi