Békés, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1886-10-10 / 41. szám

411 . szám Gyula, 1886. október 10-én V. évfolyamf----------- . Szerkesztőség: Újváros, 1301. sz. a. házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények külden­dők. Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Hausenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang Apót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon Előfizetési díj: Egész évre .. .. Félévre .. .. .. Évnegyedre .. Egyes szám Társadalmi és közgazd­áiszEi­ bi liotilap p MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadja: Gyula városa értelmiségéből alakult társaság. Felelős szerkesztő: Oláh György, munkatárs: Bodoky Zoltán. f------­Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílt­téri közlemények küldendők Hirdetése­k szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. 5 írt — kr. 2 « 5 ° » 1 . 25 » ára 10 kr. Nyilttér sora 10 kr. nyira meglátszik mindenünkön, még köz­ségeink és városaink külsején is. Mindenesetre vigasztaló, hogy ezen nagy fölébredés és kijózanodás, még ide­jén, már megkezdődött. Dr. Kenedi Géza: Nemzetgazdasági ismereteink.*) A magyar társadalomban mi sem megy oly lassan, mint a gazdasági ismeretek terjedése. A nemzet zöme, bár­hogyan elvegyült is gazdálkodásban, iparban és kereskedés­­ben tökéletesebb nyugati fajokkal, még mindig a régi „lovagias“ korban él. Fő dolga a politika s mint nemzetünk nehéz időszakaiban, ma is az államföntartás fö­lösleges gondjai nyomják el a reálisabb művelődési törekvéseket. Akárhány szép­­műveltségű, sőt kiemelkedő emberünk van, a­ki belső és külső politikai kérdé­seinkről órák hosszáig tartó okos beszéde­ket tud elmondani, de nincs tisztában még a legközönségesebb gazdasági fogalmak­kal sem. Annál kevésbbé vannak állandó gazdasági meggyőződései. A politikai spe­kulácziót jobban értjük mint az egyszer­egyet. így van ez az intelligencziánál, mely a latin­ tudományokban és politikában ne­velkedik még ma is. Értelmiségünk zöme a gazdasági műveltségben annyira el van maradva, hogy szent borzadalom futja vé­gig, valahányszor újságolvasás közben a lap azon rovatához ér, mely a „Közgaz­daság“ vagy épen a „börzetudósítások“ feliratot viseli. Sőt a börzét nálunk igen sokan még ma is erkölcstelen intézménynek ismerik, a­melyet legjobb volna egyszerűen eltö­­rülni. Mindent ös­szevéve, értelmiségünk irányadó zöme nemcsak hogy nyomában nincs még a szomszéd nyugati társadalom­nak, hanem még a keleti kis államokkal, Szerbiával, Romániával sem bírja kiáltani a gyakorlati gazdasági ismeretek tekinte­tében a versenyt. A mi egyébként tönkre­ment és tönkremenő gazdaságainkban, ne­hézkes forgalmunkban s közepes vagyo­­nosságunkban nagyon szomorú módon tük­rözik vissza. Középnépünk még sanyaruabban áll Ezt a gazdasági ismeretek tekintetében egyenesen szegénynek és műveletlennek lehet mondani. A magyar paraszt csaknem kivétel nélkül még fogalommal sem bír azon ke­reseti forrásokról, melyeket szomszédja, az osztrák földmivelő, a mezei gazdaság mel­let, többnyire családbeliei segélyével űzött ipar, vagy vállalkozás segélyével nyit ma­gának. Gondoljunk csak a serfőzésre, ven­déglő-tartásra s az apró kézművesség szám­talan fajára, a melyek a kisebb terjedelmű mezei birtok mellett a több tagból álló család által akár házilag, akár önálló vál­lalatképen oly szépen űzhetők s a­melyek oly szépen megférnek a föld időszakos művelésével. A pénzbeli vállalkozásról és helyes tőkebefektetésről nem is kell meg­emlékezni, mert ez valóban már megszi­lárdult gazdasági műveltségeket, reális ké­pességet, biztosságot s a gazdasági erények nem közönséges mértékét tételezi föl. Más államok társadalmai azonban megmutatták, hogy mindezek a kisebb műveltségü em­bereknél is, némi tanulás és hosszasabb gyakorlat utján kellő mértékben elérhetők. Hasonló képességek és erkölcsök ki­­fejlesztése természetesen mindenekelőtt gyakorlattól függ. Viszont azonban ott, a a­hol azok még tulajdonképen föl sincsenek ébresztve, a hivatás a felelősség legna­gyobb része az iskolára és irodalomra ne­hezedik. Ezeken fekszik a fősúly jelenleg Magyarországban is, a­hol a hírlapok és politikai iratok óriási sokasága mellett, még a művelt társaság zöme sem volt képes kiemelkedni az „uzsoráskodás“ ősi posvá­nyából a gazdálkodás és okos­, öntudatos és tervszerű munka tisztásaira. Annyira kiskorú még a mi társadalmunk e tekin­tetben, hogy egyenesen a gazdasági neve­­lés és oktatás első elemeire szorul rá. Nagyban és egészben ez a tájékozat­lanság uralkodik nálunk mindenütt és min­den gazdálkodásra nézve, a­mi nem föld­­mivelés. Sőt tudvalevő dolog, hogy a föld­­mivelés körül is nagy a gazdasági képes­ségek és erények hiánya. Nem a föld meg­munkálását értem ezzel, — mert abban otthon vagyunk, — hanem a termények helyes megőrzését, biztosítását, eladását, a jövedelmek helyes beosztását a háztartás­nál hosszabb időre, a takarékosság szabá­lyait, az életmód gazdaságosságát, a tőke­gyűjtést, a vagyon szaporítását s megan­­­nyi apró tennivalóját a gazdálkodásnak, mely szilárd meggyőződéseket, józanabb szokásokat, nagy mérsékletet s a munka­erő helyes fölhasználását illeti. A gazdasági s különösen a nemzet­­gazdasági ismeretek hiánya okozza e nagy visszamaradást. S innen van az, hogy míg a napi sajtó évente ezerszer sürgeti a tár­sadalmat az iparra, kereskedésre, vállalko­zásra, addig az egyének és családok nem is fogják föl kellőképen, mit jelent ez; a gimnáziumok és a jogi tanintézetek túl­­szapora népessége nem fogyatkozik. Végre maga, iparos és kereskedő vi­lágunk is rászorult az alpasabb gazdasági ismeretekre. E részről azonban a tanulás és gazdasági tökéletesedés szükségét nem kell fölébreszteni. Itt mindössze csak a gazdasági értelem és öntudat nagyobb ki­műveléséről van szó, mely eddig jóformán elmaradt. Ily helyzetben nem csak indokolt volt, hanem egyenesen szükséges az ipari és kereskedelmi tanintézetek fölállítása. A közoktatási minisztérium azonban remél­hetőleg tovább is megy egy lépéssel s nemsokára végleges szervezetet ad ezen intézeteknek, sőt a­mire szintén nagy szük­ség van, azokat országszerte jelentékenyen szaporítani is fogja s ez által vidékenkint a hasznosabb tevékenységekhez vezeti a gymnáziumoknál és az egyetemen elpa­­zarlott erőfölöslegeket. Sőt a gazdasági irányban czélszerű volna az elemi iskolá­kat is nagyobb mérvben bele­vonni. Az irodalom azonban, — eltekintve a sajtótól s a politikai irodalomtól, — még mindig nem áll a szükség színvonalán. Nálunk a gyakorlati, könnyen érthető nemzetgazdasági és hasonló kézikönyvek­ben és más ilynemű iratokban fölötte nagy a szegénység. A magángazdálkodás­hoz szükséges irodalmi termékek száma is végtelenül csekély és fölötte kuszált; a nép számára pedig csaknem semmi írva, a­mi gazdasági értékkel és hatással bírna. A gazdasági ismeretek gyakorlatias és népszerű terjesztése tehát az első szükség. Addig pedig, a­míg társadalmunk ja­varészénél a túlságos politizáló hajlandó­ságok és a könnyű uralkodás veszedelmes kívánságának helyét az általános gazdasági műveltség és erkölcs nem foglalja el, addig ugyan hiába számítanak arra bárhol is, hogy mostani megkötött és szegény álla­potából a nemzet zöme áttérjen a czél­szerű munkára, iparra, kereskedésre és helyes gazdálkodásra, melyek hiánya any­ Alispáni jelentés 1886. évi szeptember hó 27-ki megyetörvényhatósági bizottsági rendes közgyűlésre. (Folytatás.) III: Közmunka- és közlekedés. A közmunka-váltságdíjak az utóbbi időben meglehetős serényen terjesztetnek be a községek által, s remélhető, hogy úgy az általam s a köz­­igazgatási bizottság által is kibocsátott sürgető felhívások folytán a még be nem terjesztett hát­ralék­ is, mely 30,947 frtot tesz ki, rövid időn be fog fizettetni. A közmunka pénztár jelenlegi állaga : 147,807 frt 72 kr. bevétel. 132,398 I 55­­ kiadás, és 15,409 frt 17 kr. maradvány kész­­pénzben. 37,602 frt 31 kr. bevétel. 30,900 | — 1 kiadás, 7,602 frt 31 kr. maradvány kötvé­nyekben. A természetben lerovandó közmunka a szór ^os­­i munkaidőben a lakosság kímélése mellett, legnagyobb részt le lett szolgálva, a hátralék pedig az ősz folyamán fog felhasználtatni. Az idén foganatba vett nagyobb építkezé­sek befejezésükhöz közelednek. A békési kőútnak a vasúti állomástól a vá­ró­házáig terjedő s a szerződés szerint az idén kiépítendő része teljesen elkészült, sőt az egész malomvégi útszakasz is át lett adva a forgalom­nak. Ezen útszakasz elkészítése fejében eddig 28,500 frt lett kifizetve a vállalkozó Eibenschitz és Glasner czégnek. A békési kőutnak házilag épített műtár­gyai, u. m. az élővíz csatornán átvezető hid, a fekete-körösi áteresz, két boltozott és három vas­­csöves áteresz szintén teljesen elkészültek. A tavaszszal előfordult jégzajlások folytán a nagyobb körösi hidak s nevezetesen a gyula­­várii, gyulai és békési hidak elé a közigaz­gatási bizottság határozatából jégtörők építtettek s azok a felülvizsgáló bizottság által már át is vetettek. A tavaszi jégzajlások által elsodort dobozi lúd újjáépítése megkezdetett. A munkálat azon­ban több közbenjött akadály miatt lassan halad, sőt e hó eleje óta teljesen szünetel. Az építési akadályok a vállalkozó, Scher Konrád s a vál­lalkozó szállítója, a Glasner-czég között előállott perlekedés folytán támadtak, mely perekből ki­folyólag a híd építési anyagai a szállító által bí­róikig lefoglaltattak. A lefoglalás felfolyamodás­sal támadtatott meg, s mivel a törvényhatóságok közérdekű építkezéseinek tárgyai a végrehajtási törvény szerint bírói zárlat alá nem vehetők, a zárlat a felfolyamodás folytán feloldandó,­­ a híd építésénél az akadály annak folytán azonnal meg­­szünenid. A mint különben értesülök, a birói zár­lat, a kir. tábla által, mely ez ügyben a végső fórumot képviseli, már fel is oldatott, úgy hogy a hid építtetése már a legközelebbi jövőben minden akadály nélkül folytatható, s tekintve, hogy a czölöpözés már kis hiján kész s a hid följárói is elkészültek, s hogy a többi szükséges épitési anyag mind a helyszínen van, még októ­ber hó folyamán befejezhető lesz. A forgalom fentartásáról komp-közlekedés által van gondos­kodva. A kisebb javítást igénylő hidak és átere­szek jó karba helyeztettek. A békési nagy lúd, élő­víz hid és büngösdi híd kisebb helyre­állítá­sai pedig munkába vannak. Az utak a lefolyt négy hó alatt általában jó karban voltak. A szükséges javítások időn­ként megtétettek. Az endrődi útnak vasúti fel­járói, a remetei híd feljárói kijavíttattak, a do­­boz-mezőberényi út feldomboríttatott, a gyula­­vári­ útnak javítása pedig homokolás által kísér­tetett meg. A megyei épületeknek a folyó évre elő­irányzott javítási munkálatai befejeztettek. A megyei szervezési szabályrendelet 4-ik §-a 6-ik pontja értelmében kötelességemet képezi a megye felügyelete alá helyezett védtöltéseket minden év őszén beutazni, s a tapasztalt hiányok orvoslására a társulatok figyelmét felhívni. Ez évben a szervezési szabályrendelet eme rendel­kezésének nem tettem eleget, amennyiben a köz­munka- és közlekedési m. kir. miniszter úr e közgyűlésen tárgyalás alá veendő folyó évi 26.028. sz. rendeletével ezen beutazást feleslegesnek je­lentette ki , a megyei szervezési szabályrendelet­nek a hivatott rendelkezés elhagyására irányuló módosítását javasolja. Kötelességemnek tartván első­sorban mindenkor a megye törvény­hatóságá­nak rendelkezéseit követni, s a megye közönsé­gére nézve felette fontosnak tartván azt, hogy a­ Körösök felső vidékének gátjai a megye által is felülvizsgáltassanak, a miniszteri rendelet daczára is be óhajtottam utazni a kérdéses gátakat, mi­után azonban a helybeli kir. folyammérnökség segédletét­­ a gátak vizsgálatához megtagadta , a szakközeg nélkül kellő sikerre nem vezethető vizsgálatot kénytelen voltam elhalasztani. A megyében megejtett rendszeres körutam alkalmával tapasztalván, hogy a Doboz községén és határán elvonuló fekete-körösi holt meder pá­rolgó fenék vizével a közegészséget veszélyezteti, a közmunka- és közlekedési miniszter úrnak ez ügyben kelt rendelete alapján a járási főszolga­bírót felhívtam, miszerint a szanazugi rozzant fazsilipnek biztos szerkezetű zsilippel való he­lyettesítése s a holt medernek élővízzel leendő ellátása tárgyában intézkedjék. E felhívásom foly­tán a régi fazsilip eltávolíttatott, helye azonban, a­nélkül, hogy a helyzet közegészségügyi kívánal­mainak megfelelően a holt medernek élő­vízzel való ellátásáról uj zsilip által gondoskodva lett volna, betöltetett. IV. Vegyesek. 1. A megyei pénztárak és alapok az 1870. évi XLII. t.-cz. 58. §, illetve az 1886. évi XXI. t.-cz. 68. §-a alapján havonta rendszeresen meg­vizsgáltattak, s azok mindannyiszor rendben le­vőknek találtattak. A legutóbb folyó hó 21-én megtartott vizs­gálat alkalmával a pénztárak állaga készpénzben 26,184 frt 83 kr., kötvényekben 280,314 frt 96 kr. volt. 2. A megyei szervezési szabályrendelet 4-ik §-a értelmében a községi ügykezelést úgy a fő­szolgabírói hivatalokban s Gyula városánál, va­lamint az összes megyebeli községeknél megvizs­gáltam. A szolgabiróságoknál az ügymenet legna­gyobb részt kielégítő volt s kívánalmat nem igen hagyott fenn. Különös feladatommá tétetvén a megyei pénzkezelésről szóló miniszteri szabály­rendelet által a szolgabirói pénzkezelésnek ellen­őrzése, ezt többszöri vizsgálatom tárgyává tet­tem s arról győződtem meg, hogy egyes szolga­bíróságoknál a pénzkezelési szabályrendelet ide vágó VIII. fejezete rendelkezéseinek , az ipar­törvény pénzkezelési rendelkezéseinek nem min­denben tétetik elég. A tapasztalt hiányosságok orvoslása iránt rendeletileg intézkedtem. A községi ügykezelés körüli vizsgálataim alkalmából tett észrevételeimet vázlatosan a kö­vetkezőkben ismertetem­ meg a tek. bizottsággal: a) B.­Csaba községében a pénzügykezelés körül a múlt években megejtett vizsgálataim al­kalmával tapasztalt szabályellenességek közül töb­beket megszüntetve s a kezelés körüli hiányokat orvosolva találtam, mindazonáltal megjegyzem .) E figyelemre méltó czikket a „kereskedelmi és pénzügyi szemlé”-ből vettük át. Ezzel akarjuk bemutatni a kitünően szerkesztett , hézagot pótló folyóiratot, mely­nek kereskedőink s iparosaink igen nagy hasznát vennék, s melegen ajánljuk olvasóink szives figyelmébe. Szerk.

Next