Békés, 1888 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1888-06-03 / 23. szám

23-ik szám. f . Szerkesztőség: Fő-utcza 39. szám a­ ház­ban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre............5 frt . kr. Félévre ............2 „ 50 „ Évnegyedre .. .. 1 ■ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: IDr_ 3=3od.ols:31 Zoltán. Gyula, 1888. juziius 3-án VII. évfolyam. f-------------­Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílt­téri közlemények küldendők Hirdetések , szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Hirdetések felvételnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernát fürdő-utcza 4. sz. — Bécsben: Sch­alek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon Gyula, június 2-án. A „Békés“ múlt heti számában Baross Gábor közmunka- és közlekedésü­gyi mi­niszternek az Irányi Dániel indítványa fö­lött keletkezett parlamenti vitában elmon­dott nagy beszéde általánosságban, és kü­lönösen annak a műszaki adminisztráczióra vonatkozó része beható méltatásban s igen figyelemre méltó bírálatban részesülvén, szabad legyen eme beszédre most nem ál­talánosan, hanem specziális helyzetünk és érdekeink szempontjából visszatérni. A miniszter ugyan amidőn kimon­dotta, hogy ő a sok oldalról megtámadott szabályozási rendszert a leghelyesebbnek tartja és a bekövetkezett bajokat nem a szabályozásnak, hanem ama körülménynek tulajdonítja, hogy a szabályozás még nincs befejezve — mint helyzetében nagyon ter­mészetesnek találjuk,— gondosan óvakodott beszédét partiális térre vinni, hanem be­szélt az egész Tisza völgyéről, anélkül, hogy egyes vidékek specziális helyzetére s azok érdekében teendő munkálatok vagy intézkedések felsorolásába bocsátkozott volna, mindazáltal eme beszédnek, az ár­víz okait elősoroló része a miniszternek parlamenti enuntiációját megelőző s követő cselekvényeivel egybevetve, épen nem al­kalmas bennünket megnyugtatni, sőt ellen­kezőleg nagyon is alkalmas arra, hogy aggályainkat, hathatós mérvben fokozza Baross Gábor közmunka- és közle­kedésügyi miniszter nevezetesen követke­zőket mondja: „Az ár­víz, mely bevonult a Tisza völ­gyén, sehol sem rongált meg oly töltése­ket, melyek a szabály szerint létesítettek, kellően védve voltak és melyek közül meg­történt az, amit a szabályozás egyéb mű­veitől a kormány megkövetel, nem pusztí­tott el gátakat, a­melyek a kormány hoz­zájárulása és rendelkezése folytán azon ál­lapotban voltak fentartandók, a­melyben azokat a víz találta. Hiszen ott van t. hát a dobai és d­idai áttörés, részbe­n bizonyos községi töltések átszakítása, azonkívül pe­dig magaslatoknak átlépése. Ugyancsak ott van a szigori magaslat átlépése a kö­zép tiszai társulat területén, ott van a sa­­rudi szakadás, a­melyről senki sem fogja mondani, h­ogy az a szabályozás következ­ménye; ott van a békés-gyulai nagy csatorna balparti szakadása, mely körül a vizsgálatot saját közegei ellen elrendelni maga az illető társulat is jónak látta. Egyetlen szakadás sem volt tehát az idén a Tiszán és mellékfolyóin, meíg a végrehaj­tott szabályozás következménye lett volna Mind egyéb másnak volt következménye És ott, a­hol a töltések kellően kiépítve és védve voltak, az egész Tisza mentén semmi baj sem keletkezett. Sőt ott is, hol a töltések helyesen be­osztott és végrehajtott árvédelemmel birtak, minden kalamitást elhárítani sikerült. Ily körülmények között nem igazsá­gos tán azt mondani, hogy az idei árvíz is a szabályozás okszerűtlen végrehajtásának kö­vetkezménye. Hanem sokkal igazságosabb azt mondani: igenis bekövetkezett az árvíz mindenféle más indokok mellett — me­lyekre részletesen reflektálni ezúttal nem kívánok — azért, mert a szabályozás úgy, mint az árvédelem igényelte volna, végre­hajtva nem lett. Ez hivatalos adatokon nyugvó meggyőződés, melynek kifejezést adni köte­lességem.“ A miniszternek eme mint mondja „hi­vatalos adatokon nyugvó meggyőződése“ az, ami aggodalommal tölt el bennünket, mert ebből azt lehet következtetni, hogy irány­adó körökben az a meggyőződés uralkodik, miszerint a gyula-békési nagy csatorna szakadása nem a szűk mederre, nem a vas­halmi kanyarra, hanem­ kizárólag a lanyha védekezésre, vagyis adminisztratív hiá­nyokra vezethető vissza. Baross Gábor — úgy látszik — rendkívül nagy jelentősé­get tulajdonít ama körülménynek, hogy az alsó-fehér-körösi öblözet maga részéről is vizsgálatot indított közegei ellen eme sza­­kadás miatt; ebből azt következteti, hogy ha valahol, úgy bizonyára a gyula-békési nagy csatornán nem lehet szó semminemű műszaki tévedésről, vagy kívánalomról, itt egyszerű őrködés mellett bizton meg lehe­tett volna akadályozni a bekövetkezett gátszakadást. A miniszternek gondolatme­nete, szavai, de maga a mondatszerkezet, melyben a gyula-békési nagy csatorna balparti szakadását pertraktálja, semmi kétséget nem hagynak fen, feltevésünk ala­pos volta felül. De azok az intézkedések, a­melyeket a miniszter azóta tett, az a válasz, mely­ben a békés városi küldöttséget részesítette, azok a rendeletek, melyeket az arad bé­­ké­s megyei ármentesítő társulathoz az árvíz által megkárosított töltéstest helyreállítá­sára vonatkozólag intézett, szintén bizo­nyítják, hogy nem lehet semmi kilátásunk arra, miszerint a Kettős Körös Szanazug­­békési vonalán gyökeres műszaki munká­latok teljesíttessenek. És ahogy mi a közmunka- és közle­kedésügyi miniszternek makacssággal ha­táros elhatározottságát ismerjük, kételked­nünk kell benne, hogy ez a Kettős-Körös csatorna szakadásának okairól táplált meg­győződésében akár a megejtett vizsgálat bármily eredménye, akár a töltés belebbe­zés eszközlését kérő küldöttség ékesszólása s érvei megingathassák. o o A marói kiszakadás közvetlen beha­tása alatt az a nézet volt e lapokban hangoztatva, hogy hasonló katasztrófát csak a Fekete-Körösnek ősi medrébe való vis­­­szavezetése által lehet majd megakadá­lyozni , de a czikk írója már akkor sem hunyt szemet ama nehézségek előtt, ame­lyek e terv keresztülvitelét akadályozzák és ugyanakkor vagylagosan felvetette a másik expedienst, nevezetesen a töltés be­­lebbezést, mely ha nem is oly előnyös és feltétlenül biztonságot nyújtó, mint aminő a Fekete-Körös elvezetése lenne, a szó szoros értelmében elkerülhetlen Gyula, Csaba és Békés városa érdekében, mert ha ez sem fog megtörténni — amint fáj­dalom nincs még most reményünk, hogy megtörténjék — a három város egyikének vagy másikának pusztulása csak egy ab­­normis tavaszi időjárás kérdése, mely pusz­tulást azután nincs az az adminisztráczió, nincs az a gátvédelmi szabályzat, s nincs az a védelem, mely képes lesz megaka­dályozni. Mert a Kettős-Körös Szanazug­ békési vonala az aradi Fehér- és Fekete-Körös, a szalontai s hosszufoki társulat, nemkül­­önben­­ a Tisza-Maros-körösi társulat töl­téseinek tervszerű s rendszeres kiépítése óta hasonlithatlanul veszélyesebb mint aze­­őtt volt. Most már utólag evidens dolog, hogy ama körülmény, miszerint eme vo­nalon 1876. óta nem történt gátszakadás, nem a töltéstest jóságának, hanem ama körül­ménynek tulajdonítható, hogy a csa­torna fölötti folyók gáttestei nem­ voltak még kiépítve, alatta pedig az úgynevezett „gazdátlan“ töltések húzódtak és így a katasztrópba rendszeresen vagy Arad és Bihar megyében, vagy pedig a Békésen aluli vidékeken következett be. Most amikor a töltések úgy a felső, valamint az alsó vidékeken rendszeresen kiépültek és még inkább meg fognak erő­­síttetni, bizony nem is kell hozzá nagyobb műszaki értelem, mert maga a józan ész is megmagyarázza, hogy a szakadás külö­­­nösen jégtorlódás alkalmával első­sorban mindig a legexponáltabb töltésszakaszon, nevezetesen a 130 méter szélességű csa­torna töltésein fog bekövetkezni, mert ab­surdum feltételezni is, hogy eme különben is laza földanyagból készült töltéstest ké­pes legyen ellenállani annak az óriási viz­­nyomásnak, mely viz levezetésére alul 320 méteres hullámteret készittetett a kormány­­biztos, s a mely vizet felülről olyan két folyó vezeti a csatornába, melyek közül az egyiknek, nevezetesen a Fekete Körös­nek magának is nagyobb hullámtere van, mint a minő a Kettős-Körös Szanazug­ bé­­kési vonalának. Hanem azért a miniszter beszéde­s intézkedései után el lehetünk rá készülve, hogy a töltésbelebbezési munkálat még most nem, hanem csakis egy újabbi s ta­lán a mostaninál is nagyobb szabású ka­tasztrop­a után fog megtörténni. Az arad-békés m­egyei egyesített árméjjg tesítő és belvíz-levezető társulatnak május 28-án Gyulán tartott rendes közgyűléséről már lapunk múlt heti számában megemlékeztünk, az akkor tárgyalt néhány fontosabb és közérdekűbb tárgy V Békés vármegye a honvédelmi harczban. A honvédek toborzása. A vármegye önkéntes csapatai, már szept. hó közepétől kezdve a harcztéren vol­tak, s napról napra érkeztek tudósításaik, melyek az ellenség iszonyú pusztításainak megdöbbentő képeit tárták fel. Midőn a kormány­elnöknek a honvédek kiállítására vonatkozó rendelete a vármegyé­hez beérkezett, mindenki érezte a veszély nagyságát, mely a hazát végromlással fenye­gető, tudta jól a vármegye közönsége, hogy a rohamosan növekedő közveszélyt elhárítani csak a legfokozottabb erő­kifejtés mellett le­het képes a nemzet. Nem késett tehát a vármegye közönsége a legnagyobb tevékenységet kifejteni honvéd ujonczainak kiállítására. A határozat, melyet a vármegye állandó bizottmánya hozott, meggyőzhet­ bennünket arról, hogy a veszély nagyságához mérten kellő komolysággal, hazafias készséggel igye­kezett megoldani nehéz feladatát. Legelső feladatának tekinté a vármegye közönsége, megösmertetni a néppel a haza veszélyes helyzetét, azon rémitő pusztulást, mely bekövetkezend a magyar nemzetre, ha az ádáz ellenség nemzetirtó pusztításaiban fel nem tartóztattatik. Határozata értelmében lelkesítő felhívást intézett polgáraihoz s mielőtt a toborzó bi ■­zottság működését megkezdette, szétosztatott az a vármegyének minden községében. A felhívás a következő volt: Békésmegye felhívása összes polgárságához. Veszélyben forog szeretett magyar ha­zánk. Mentő karok után esd. Ki ifjú, ép és egészséges, értse meg, hallja meg ez anyai esdő szót; — ragadjon fegyvert, mutassa meg, hogy őseinek vére foly még ereiben, küzdjön vitézül elszántan mint magyarhoz illik, győzzön vagy haljon hősileg. Jaj annak az országnak, mely magát el­hagyja s idegen hatalmak védelmére szorul. Keserves és drága e megmentés, — mert érette a nemzet pénzereje, a nemzet szabadsága kí­vántatik áruba. Jaj annak a népnek is mely hóditó el­lenség uralma alá kerül, — felprédálja ez min­den vagyonát, kioltja legkedvesebb legdrágább életeket, — vasjármot és rabigát tesz a nép nyakára, — eltörli nyelvét, nevét, mindenét. — A nemzet mely önmagához hiv, — mely jogait, szabadságát megvédi, — halad előre, gazdag, erős, hatalmas és boldog lesz,­­ hite, dicsősége világra terjed. — A választás könnyű, — a győzelemhez csak elszántság, tiszta hazafi lélek, s összetar­tás kell, — a győzelmes pedig az ur min­denütt. Nem bántott a magyar senkit, — test­­vérileg megosztotta kivívott szabadságát s min­den jogait idegen ajkú hazafitársaival kivétel nélkül a Magyarföld területén, — testvéri sze­­retetben, barátságos frigyben élt velők annyi század óta, — és kíván jövőre is élni minden­nel, ki e hazához hű marad; — de azt csak el nem tűrheti, el sem fogja tűrni, a veszély bár­honnan jön is, hogy e szép hazát, e­rő­termő Kánaánt ellenség és pártütők foglalják el, s e részben mint a magyar utolsó csepp vérig feláldozza magát, — úgy megvárja hű­séges lakostársaitól, bár idegen ajkú de szin­tén magyar polgártársaitól is külömbség nél­kül , hogy a mikép egyenlő osztályrészt vet­tek a közszabadságban és polgári minden jo­gokban, — úgy épen olyan mértékben kész­séggel, és teljes elszántsággal vegyenek részt a közös édes haza veszélyének elhárításában, a hon és szabadság megtartásában. ■ „Fegyverre tehát honlakosok ! Nem láttátok? — ininek az égi karok!“ A toborzás az országgyűlés határozata folytán megindittatik, a­ nemzeti lobogó váro­­sonkint, helységenkint kitüzetik. Az ország kerülni akarja mig lehet, — a sorszerinti ki­állítást, — ha azonban a toborzás jó sikerű nem lesz, — az összeirottak számából kell kitelni az országgyűlés által számszerint megállapított mennyiségű katonaságnak. Ehez képest az összeirottaktól méltán és különösen megkívánja, követeli a haza, hogy ne várják a kényszerítő kirendelést, — hanem önként zászló alá seregeljenek, — szolgálatuk minden órája, úgy is be fog tudatni törvény szabta katonáskodási éveikbe. Magyar zászló, magyar ruha, magyar tiszt­ség, magyar vezérszó : — mindezek buzdító a magyar polgárra. Minél többen sereglenek a nemzeti lobo­gó alá annál kevesebb­ szükség lesz az össze­íráshoz nyúlni, annál nagyobb lesz a dicsőség ! Minden igaz magyar polgár tartja tehát első gondjának, hogy a toborzás mielőbbi­nél kedvezőbb sikerű legyen, teltes szóval s min­dennel kövessen el maga köriben erre nézve mindent; — megvárja ezt a megye és haza az értelmesektől és tehetősbektül különösen is. — A hű fáradókra, a magukat elszánókra Is­ten áldása, — s egy nemzet hálája vára­kozik 1 1 Kiadatott Békésvármegyének 1848. évi szeptember 18-án Gyulán tartatott állandó bi­­zottmányi üléséből. — Szakál Lajos, m. k. főjegyző. D. Gy. (Folyt. köv.)

Next