Békés, 1888 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1888-06-03 / 23. szám
23-ik szám. f . Szerkesztőség: Fő-utcza 39. szám a házban, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre............5 frt . kr. Félévre ............2 „ 50 „ Évnegyedre .. .. 1 ■ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: IDr_ 3=3od.ols:31 Zoltán. Gyula, 1888. juziius 3-án VII. évfolyam. f-------------Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetések , szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Hirdetések felvételnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernát fürdő-utcza 4. sz. — Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon Gyula, június 2-án. A „Békés“ múlt heti számában Baross Gábor közmunka- és közlekedésügyi miniszternek az Irányi Dániel indítványa fölött keletkezett parlamenti vitában elmondott nagy beszéde általánosságban, és különösen annak a műszaki adminisztráczióra vonatkozó része beható méltatásban s igen figyelemre méltó bírálatban részesülvén, szabad legyen eme beszédre most nem általánosan, hanem specziális helyzetünk és érdekeink szempontjából visszatérni. A miniszter ugyan amidőn kimondotta, hogy ő a sok oldalról megtámadott szabályozási rendszert a leghelyesebbnek tartja és a bekövetkezett bajokat nem a szabályozásnak, hanem ama körülménynek tulajdonítja, hogy a szabályozás még nincs befejezve — mint helyzetében nagyon természetesnek találjuk,— gondosan óvakodott beszédét partiális térre vinni, hanem beszélt az egész Tisza völgyéről, anélkül, hogy egyes vidékek specziális helyzetére s azok érdekében teendő munkálatok vagy intézkedések felsorolásába bocsátkozott volna, mindazáltal eme beszédnek, az árvíz okait elősoroló része a miniszternek parlamenti enuntiációját megelőző s követő cselekvényeivel egybevetve, épen nem alkalmas bennünket megnyugtatni, sőt ellenkezőleg nagyon is alkalmas arra, hogy aggályainkat, hathatós mérvben fokozza Baross Gábor közmunka- és közlekedésügyi miniszter nevezetesen következőket mondja: „Az árvíz, mely bevonult a Tisza völgyén, sehol sem rongált meg oly töltéseket, melyek a szabály szerint létesítettek, kellően védve voltak és melyek közül megtörtént az, amit a szabályozás egyéb műveitől a kormány megkövetel, nem pusztított el gátakat, amelyek a kormány hozzájárulása és rendelkezése folytán azon állapotban voltak fentartandók, amelyben azokat a víz találta. Hiszen ott van t. hát a dobai és didai áttörés, részben bizonyos községi töltések átszakítása, azonkívül pedig magaslatoknak átlépése. Ugyancsak ott van a szigori magaslat átlépése a közép tiszai társulat területén, ott van a sarudi szakadás, amelyről senki sem fogja mondani, hogy az a szabályozás következménye; ott van a békés-gyulai nagy csatorna balparti szakadása, mely körül a vizsgálatot saját közegei ellen elrendelni maga az illető társulat is jónak látta. Egyetlen szakadás sem volt tehát az idén a Tiszán és mellékfolyóin, meíg a végrehajtott szabályozás következménye lett volna Mind egyéb másnak volt következménye És ott, ahol a töltések kellően kiépítve és védve voltak, az egész Tisza mentén semmi baj sem keletkezett. Sőt ott is, hol a töltések helyesen beosztott és végrehajtott árvédelemmel birtak, minden kalamitást elhárítani sikerült. Ily körülmények között nem igazságos tán azt mondani, hogy az idei árvíz is a szabályozás okszerűtlen végrehajtásának következménye. Hanem sokkal igazságosabb azt mondani: igenis bekövetkezett az árvíz mindenféle más indokok mellett — melyekre részletesen reflektálni ezúttal nem kívánok — azért, mert a szabályozás úgy, mint az árvédelem igényelte volna, végrehajtva nem lett. Ez hivatalos adatokon nyugvó meggyőződés, melynek kifejezést adni kötelességem.“ A miniszternek eme mint mondja „hivatalos adatokon nyugvó meggyőződése“ az, ami aggodalommal tölt el bennünket, mert ebből azt lehet következtetni, hogy irányadó körökben az a meggyőződés uralkodik, miszerint a gyula-békési nagy csatorna szakadása nem a szűk mederre, nem a vashalmi kanyarra, hanem kizárólag a lanyha védekezésre, vagyis adminisztratív hiányokra vezethető vissza. Baross Gábor — úgy látszik — rendkívül nagy jelentőséget tulajdonít ama körülménynek, hogy az alsó-fehér-körösi öblözet maga részéről is vizsgálatot indított közegei ellen eme szakadás miatt; ebből azt következteti, hogy ha valahol, úgy bizonyára a gyula-békési nagy csatornán nem lehet szó semminemű műszaki tévedésről, vagy kívánalomról, itt egyszerű őrködés mellett bizton meg lehetett volna akadályozni a bekövetkezett gátszakadást. A miniszternek gondolatmenete, szavai, de maga a mondatszerkezet, melyben a gyula-békési nagy csatorna balparti szakadását pertraktálja, semmi kétséget nem hagynak fen, feltevésünk alapos volta felül. De azok az intézkedések, amelyeket a miniszter azóta tett, az a válasz, melyben a békés városi küldöttséget részesítette, azok a rendeletek, melyeket az arad békés megyei ármentesítő társulathoz az árvíz által megkárosított töltéstest helyreállítására vonatkozólag intézett, szintén bizonyítják, hogy nem lehet semmi kilátásunk arra, miszerint a Kettős Körös Szanazugbékési vonalán gyökeres műszaki munkálatok teljesíttessenek. És ahogy mi a közmunka- és közlekedésügyi miniszternek makacssággal határos elhatározottságát ismerjük, kételkednünk kell benne, hogy ez a Kettős-Körös csatorna szakadásának okairól táplált meggyőződésében akár a megejtett vizsgálat bármily eredménye, akár a töltés belebbezés eszközlését kérő küldöttség ékesszólása s érvei megingathassák. o o A marói kiszakadás közvetlen behatása alatt az a nézet volt e lapokban hangoztatva, hogy hasonló katasztrófát csak a Fekete-Körösnek ősi medrébe való visszavezetése által lehet majd megakadályozni , de a czikk írója már akkor sem hunyt szemet ama nehézségek előtt, amelyek e terv keresztülvitelét akadályozzák és ugyanakkor vagylagosan felvetette a másik expedienst, nevezetesen a töltés belebbezést, mely ha nem is oly előnyös és feltétlenül biztonságot nyújtó, mint aminő a Fekete-Körös elvezetése lenne, a szó szoros értelmében elkerülhetlen Gyula, Csaba és Békés városa érdekében, mert ha ez sem fog megtörténni — amint fájdalom nincs még most reményünk, hogy megtörténjék — a három város egyikének vagy másikának pusztulása csak egy abnormis tavaszi időjárás kérdése, mely pusztulást azután nincs az az adminisztráczió, nincs az a gátvédelmi szabályzat, s nincs az a védelem, mely képes lesz megakadályozni. Mert a Kettős-Körös Szanazug békési vonala az aradi Fehér- és Fekete-Körös, a szalontai s hosszufoki társulat, nemkülönben a Tisza-Maros-körösi társulat töltéseinek tervszerű s rendszeres kiépítése óta hasonlithatlanul veszélyesebb mint azeőtt volt. Most már utólag evidens dolog, hogy ama körülmény, miszerint eme vonalon 1876. óta nem történt gátszakadás, nem a töltéstest jóságának, hanem ama körülménynek tulajdonítható, hogy a csatorna fölötti folyók gáttestei nem voltak még kiépítve, alatta pedig az úgynevezett „gazdátlan“ töltések húzódtak és így a katasztrópba rendszeresen vagy Arad és Bihar megyében, vagy pedig a Békésen aluli vidékeken következett be. Most amikor a töltések úgy a felső, valamint az alsó vidékeken rendszeresen kiépültek és még inkább meg fognak erősíttetni, bizony nem is kell hozzá nagyobb műszaki értelem, mert maga a józan ész is megmagyarázza, hogy a szakadás különösen jégtorlódás alkalmával elsősorban mindig a legexponáltabb töltésszakaszon, nevezetesen a 130 méter szélességű csatorna töltésein fog bekövetkezni, mert absurdum feltételezni is, hogy eme különben is laza földanyagból készült töltéstest képes legyen ellenállani annak az óriási viznyomásnak, mely viz levezetésére alul 320 méteres hullámteret készittetett a kormánybiztos, s a mely vizet felülről olyan két folyó vezeti a csatornába, melyek közül az egyiknek, nevezetesen a Fekete Körösnek magának is nagyobb hullámtere van, mint a minő a Kettős-Körös Szanazug békési vonalának. Hanem azért a miniszter beszédes intézkedései után el lehetünk rá készülve, hogy a töltésbelebbezési munkálat még most nem, hanem csakis egy újabbi s talán a mostaninál is nagyobb szabású katasztropa után fog megtörténni. Az arad-békés megyei egyesített árméjjg tesítő és belvíz-levezető társulatnak május 28-án Gyulán tartott rendes közgyűléséről már lapunk múlt heti számában megemlékeztünk, az akkor tárgyalt néhány fontosabb és közérdekűbb tárgy V Békés vármegye a honvédelmi harczban. A honvédek toborzása. A vármegye önkéntes csapatai, már szept. hó közepétől kezdve a harcztéren voltak, s napról napra érkeztek tudósításaik, melyek az ellenség iszonyú pusztításainak megdöbbentő képeit tárták fel. Midőn a kormányelnöknek a honvédek kiállítására vonatkozó rendelete a vármegyéhez beérkezett, mindenki érezte a veszély nagyságát, mely a hazát végromlással fenyegető, tudta jól a vármegye közönsége, hogy a rohamosan növekedő közveszélyt elhárítani csak a legfokozottabb erőkifejtés mellett lehet képes a nemzet. Nem késett tehát a vármegye közönsége a legnagyobb tevékenységet kifejteni honvéd ujonczainak kiállítására. A határozat, melyet a vármegye állandó bizottmánya hozott, meggyőzhet bennünket arról, hogy a veszély nagyságához mérten kellő komolysággal, hazafias készséggel igyekezett megoldani nehéz feladatát. Legelső feladatának tekinté a vármegye közönsége, megösmertetni a néppel a haza veszélyes helyzetét, azon rémitő pusztulást, mely bekövetkezend a magyar nemzetre, ha az ádáz ellenség nemzetirtó pusztításaiban fel nem tartóztattatik. Határozata értelmében lelkesítő felhívást intézett polgáraihoz s mielőtt a toborzó bi ■zottság működését megkezdette, szétosztatott az a vármegyének minden községében. A felhívás a következő volt: Békésmegye felhívása összes polgárságához. Veszélyben forog szeretett magyar hazánk. Mentő karok után esd. Ki ifjú, ép és egészséges, értse meg, hallja meg ez anyai esdő szót; — ragadjon fegyvert, mutassa meg, hogy őseinek vére foly még ereiben, küzdjön vitézül elszántan mint magyarhoz illik, győzzön vagy haljon hősileg. Jaj annak az országnak, mely magát elhagyja s idegen hatalmak védelmére szorul. Keserves és drága e megmentés, — mert érette a nemzet pénzereje, a nemzet szabadsága kívántatik áruba. Jaj annak a népnek is mely hóditó ellenség uralma alá kerül, — felprédálja ez minden vagyonát, kioltja legkedvesebb legdrágább életeket, — vasjármot és rabigát tesz a nép nyakára, — eltörli nyelvét, nevét, mindenét. — A nemzet mely önmagához hiv, — mely jogait, szabadságát megvédi, — halad előre, gazdag, erős, hatalmas és boldog lesz, hite, dicsősége világra terjed. — A választás könnyű, — a győzelemhez csak elszántság, tiszta hazafi lélek, s összetartás kell, — a győzelmes pedig az ur mindenütt. Nem bántott a magyar senkit, — testvérileg megosztotta kivívott szabadságát s minden jogait idegen ajkú hazafitársaival kivétel nélkül a Magyarföld területén, — testvéri szeretetben, barátságos frigyben élt velők annyi század óta, — és kíván jövőre is élni mindennel, ki e hazához hű marad; — de azt csak el nem tűrheti, el sem fogja tűrni, a veszély bárhonnan jön is, hogy e szép hazát, erőtermő Kánaánt ellenség és pártütők foglalják el, s e részben mint a magyar utolsó csepp vérig feláldozza magát, — úgy megvárja hűséges lakostársaitól, bár idegen ajkú de szintén magyar polgártársaitól is külömbség nélkül , hogy a mikép egyenlő osztályrészt vettek a közszabadságban és polgári minden jogokban, — úgy épen olyan mértékben készséggel, és teljes elszántsággal vegyenek részt a közös édes haza veszélyének elhárításában, a hon és szabadság megtartásában. ■ „Fegyverre tehát honlakosok ! Nem láttátok? — ininek az égi karok!“ A toborzás az országgyűlés határozata folytán megindittatik, a nemzeti lobogó városonkint, helységenkint kitüzetik. Az ország kerülni akarja mig lehet, — a sorszerinti kiállítást, — ha azonban a toborzás jó sikerű nem lesz, — az összeirottak számából kell kitelni az országgyűlés által számszerint megállapított mennyiségű katonaságnak. Ehez képest az összeirottaktól méltán és különösen megkívánja, követeli a haza, hogy ne várják a kényszerítő kirendelést, — hanem önként zászló alá seregeljenek, — szolgálatuk minden órája, úgy is be fog tudatni törvény szabta katonáskodási éveikbe. Magyar zászló, magyar ruha, magyar tisztség, magyar vezérszó : — mindezek buzdító a magyar polgárra. Minél többen sereglenek a nemzeti lobogó alá annál kevesebb szükség lesz az összeíráshoz nyúlni, annál nagyobb lesz a dicsőség ! Minden igaz magyar polgár tartja tehát első gondjának, hogy a toborzás mielőbbinél kedvezőbb sikerű legyen, teltes szóval s mindennel kövessen el maga köriben erre nézve mindent; — megvárja ezt a megye és haza az értelmesektől és tehetősbektül különösen is. — A hű fáradókra, a magukat elszánókra Isten áldása, — s egy nemzet hálája várakozik 1 1 Kiadatott Békésvármegyének 1848. évi szeptember 18-án Gyulán tartatott állandó bizottmányi üléséből. — Szakál Lajos, m. k. főjegyző. D. Gy. (Folyt. köv.)