Békés, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1889-11-10 / 45. szám
f 45-ik szám. Cryula, 1889. november 10-én VIII. évfolyam ------------------------^I Szerkesztőség: Főtér Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiziratok nem adatnak vissza. MEGJELENIK MINDERT VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos:DoToq.37 János. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílttéri közlemények küldendők Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban.L Nyilttér apra 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernát fürdő-utcza 4. sz. — Bécsben: Schalek Henrik, Moose Rudolf és Dukes M. — Majna-Frankfurtban: Daube G. L. és társa Előfizetési dij: Egész évre.........15 írt — kr. Félévre ...............2 »50 „ Évnegyedre .. .. 1 „ 25 „ Egyes szám ára 10 kr. __________ÁJL Társadalmi és közgazdászati hetilap JA hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon Tanyai iskolák. ii. Múlt számunkban jeleztük, hogy véleményt mondunk, hol találjuk legczélszerűbbnek a tanyai iskolák felállítását, elsősorban foglalkozva a jelenleg felállítani szándékolt két tanyai iskolával, az eperjesi és szabadkaival. Ha pénzügyi oldalát tekintjük az eperjesi iskolának, kétségtelenül leghelyesebb volna az eperjesi város birtokon vagy a szomszédban levő Wagner birtokon felállítani, hol meglevő czélszerü épület is van; ez azonban Eperjes szélén fekszik s távol az egész pusztai lakosságtól; és ha a város — mi legczélszerübb lenne — épületet emelne, bár ez sem egész központ, pedig Eperjesen a földvétel nehéz, mert az ott levő birtokosok többnyire ott laknak, és birtokából senki sem szeret, hacsak 300 f ölet is adni, és ebben idegen birtokost tűrni; a bérlet nem ajánlható, mert az iskola nem egypár évre, de örök időkre épül, és így annak a város szerzett tulajdon birtokán kell lennie. Mi tehát határozottan az Eperjest átszelő 20 méteres út megfelelő pontján óhajtnánk, mint városi birtokon, de a foglalókat onnan ki kellene küszöbölni, mert biz ez az út némely helyen csak 12—15 méter széles, kiváltott, hol város atyák a gazdák. A szabadkai iskolának a „Pomana“ kút körüli felállítását nem tartjuk czélszerűnek, mert ez Szabadkának egész szélén, más határbeli dűlőben fekszik; sokkal helyesebbnek véljük a kétegyház acsabai országút közepe táján a 2-ik híd körül, mert Szabadkát ez az út középen választja el, a sűrűen épült tanyák elég gyermek contingenst adnának, és ott is az országútra, mely elég széles és oly magaslatokkal bír, hol biztosan lehet építeni, tehát nem idegen területre. A fentebb már költségvetésbe vett és felállítani Vendelt két iskolán kívül, még legalább három tanyai iskola fokozatos felállítására lenne szükség, és itt elsősorban a „Kolbászfalu« igényelheti azt, mely már rendszeres községnek nevezhető, és amely a város minden terheihez hozzájárul ; — itt a Csíkosér felőli részen lenne az felállítandó, hogy a Csíkosér-szeregyházai gyermekek részesülhessenek oktatásban, mert a külsőségek e részein legkevesebb 100 gyermek nélkülözi az iskolai oktatást. A második szükségelt iskola felállítása a Siórétnek vasúti részén innen levő valamely pontján lehetne a csabai és lencsési utak között, a biczerei, széleséri, sióréti, lencsési és gyerkehelyi lakosoknak, hová még a kálváriai szőlők lakosainak gyermekei is járhatnának. A legalkalmasabb pont megválasztása a hatóság gondja lenne. A harmadik vagyis inkább ötödik tanyai iskola felállításának helyéül legczélszerűbbnek a Farkashalmot véljük, és ide járhatnának a németbenedeki és kispili, urasági szőlővidék lakosainak gyermekei ; — itt telekvásárlásra szükség nincs, mert a Farkashalom oly nagy, hogy azon igen czélszerü iskolaépület lenne emelhető, mellette pedig oly közterület van, mely besövényezve a tanítónak kerthelyiséget is adhatna. Az idők folyamán ez iskolák, fekvésüket tekintve együtt okvetlen kevés leendnek, kivált ha a kiköltözködési kedv és a városbeli szabadulás vágya fokozódik, mint évek óta ; — de két évtizedre elégnek gondoljuk ; — a jelenleg véleményezettek pedig úgy vannak elhelyezve, hogy egymástól távol, a közbeeső részekben szervezendők csakugyan czélszerűen lesznek későbben is elhelyezhetők. tanyai Ha a jövő évi költségvetésben két iskolának felállításába mentünk, haladjunk a jövő három év mindenikében egybe csak — és ha ezt tesszük, nevelésügyünk néhány év múlva el fogja érni azon magaslatot, melyre törekedni polgári és emberi kötelességünk. Gyula városa legtöbb adót fizető városi képviselőinek névsora az 1890. évre. 1. Békésmegyei takarékpénztár . 4403*66 2. Gróf Wenckheim Antal örökösei 3556*97 3. Gróf Almásy Kálmán .... 2264*57 4. Grimm A József...............................2116*84 5. Gr. Wenckheim Károly . . . 1276*57 6. Göndöcs Benedek lelkész II. . . 1056*— 7. Ferenczy Alajos kamarai tag II. 900*76 8. Róm. kath. egyház..................... 737*17 9. Wagner János......................................651*67 10. Lux Gyula mérnök II.................... 639*38 11. Braun Mór............................................610*61 12. Winkler Lajos gyógyszerész II. . 533*88 13. K. Schriffert József..................... 528*01 14. Végh József................................ 523*11 15. Széchenyi Lajos lelkész II. . 522*44 16. ifj. Kohlmann Ferencz kam. t. II. 518*42 17. Keller Imre ügyvéd II................... 503*14 18. Lukács Károly ...... 484*92 19. Dr. Erkel Rezső orvosi okt. II. . 472*— 20. Gerlein Reichart........................... 449*58 21. Miskucza György........................... 444*29 22. özv. Schriffert Józsefné ! . . 418*47 23. Winkler Ferencz........................... 407*55 24. N. Szabados Antal..................... 396*53 25. Szikes Márton . I . 1 . . 389*19 26. Ludvig Mihály................................ 387*59 27. ifj. Endrész András..................... 364*94 28. Szilágyi István...................... 349*95 29. Kalmár Mihály ügyvédi oki. II. . 341*60 30. Védel Károly ügyv. oki. II. . . 337* — 31. Léderer Lajos kam. tag II. . . 333*06 32. Ladics György ügyvéd II. . . 322*68 33. özv. Jándz Ferenczné .... 321*25 34. Löffler Mór ... . . ... 316-80 35. Bodoky Mihály gyógyszerész II. . 313*— 36. Czinczár József ...... 312 05 37. özv. Prág Albinná...................... 305*45 38. Hoffmann Mihály ügyvéd II. ! . 39. Bogár Lázár...........................291*42293*68 40. Szabó András........................ 287*36 41. Kozics Pál . . ...... 282*56 42. Sánta János................................ 275*53 43. Moldoványi Gyula ügyvéd II. . 266*28 44. özv. Nuszbek Józsefné .. .. ... 264*52 45. Szent-Mihályi Lajos mérnök II. . 257*16 46. Schuszter János................... 254*25 47. Kempf József...........................251*01 48. Schriffert József.................. 247 79 49. Gőg András........................ 245*68 50. Helv. hitv. egyház............. 244*22 51. Csausz Lajos....................... 243*06 52. ilj. Uferbach János............. 53. Nagy Jenő gyógyszerész II. . 242*49 . 240*— 54. Hoffmann Rezső.................. 239*26 55. Schriffert István.................. 234*36 56. Berudek István.....................231*60 57. özv. Reinhart Józsefné .... 230*76 58. Jantsovits Emil ügyvéd II. ! . 229*— 59. Bezsán József lelkész II. . . . 60. Mogyoróssy Ferencz................214*12225*80 61. Stefánovics Péter................214*11 62. Démusz József.......................... 212*84 63. Góg Péter............................ 209*24 64. Illés József ........................... 205*92 65. Kádár Henrik....................... 200*32 66. Reisner Zsigmond....................196*98 67. özv. Bodoky Károlyné .... 195*46 68. Dr Berényi Ármin ügyvéd II. . 69. Örley Mária..........................194*90195*— 70. Gombos György.....................191*54 71. Kimpián János.....................190*75 72. Zöldy János ügyvéd II. ... 189*68 73. Pettner János............................... 188 08 7. Almanach.* Már-már azt hittük, hogy az Almanachok kora örökre lejárt minálunk. A sajtó rohamos fejlődése általában egyre kisebb területre kezdé szorítani a szépirodalmi könyveket s az utolsó tiz évben még gondolni is alig mertek kiadók arra, hogy a kedves emlékezetű Almanachokat fölkeltsék mohlepte sírjaikból. — Körülbelül így okosodtak: minek almanach, mikor a napi sajtó elárasztja a közönséget regénnyel, novellával, tárczával ? Vajjon van-e nálunk még publikum, mely kedvelt íróit, akikkel külön-külön mindegyre találkozik, együtt is szeresse látni. Ez a kérdés sok fejtörést okozott kiadóknak és íróknak egyaránt, mígnem a Singer és Wolfner kiadó czég, szövetkezve Mikszáth Kálmánnal, mert és nyert. A közönség hamar megadta a választ. Igenis, szereti együtt látni kedvelt íróit. A Mikszáth-féle Almanach váratlanul fényes sikert aratott első föllépéssel, s ma már az Almanach a legnépszerűbb szépirodalmi könyv Magyarországon. A magyarázat igen egyszerű: az Almanach a régibb és újabb írói nemzedék legjobbjainak a találkozója. S mert valamennyi nem találhat helyet egyszerre, minden esztendővel újabb meg újabb, a közönség előtt azonban nem ismeretlen név vegyül a régibbek közé. Minden esztendőben 14—15 elveszeiő találkozik az Almanacaoan s mese egy nálunk szokatlanul nagy számú közönségnek. A magyar írók általában — fájdalom — még mindig szenvednek az ősrégi magyar betegségben, de csodák csodája, mihelyt arról van szó, hogy az Almanach közönségénél kell inni, levetkőzik e betegségeket s igaz, becsület kérdésévé teszik, hogy az Almanachba a legszebb dolgukat írják meg a legszebben, a legtöbb gonddal. Mert egy napilapban a sok mindenféle közlemény közt elvész a gyenge hirtelenében összehányt-vetett dolgozat is, om az Almanachban valamennyi igyekszik kitenni magáért tudván, hogy nem olyan közönség elé lép, amely csak olvas, de a mely leírál is Valóságos nemes verseny az, melyre kelnek íróink, — öregek és ifjak — minden esztendőben egyszer. Ennek természetesen a közönség örül a legjobban. Innen van aztán, hogy az Almanach évről-évre emelkedik, nemcsak érdekességben, de irodalmi értékében is. Előttem fekszik az 1890-re szóló Almanach, a harmadik évfolyam e nagybecsű vállalatból. S mindjárt kellemesen lep meg, hogy Mikszáth szellemes előszava után Jókai, a magyar költők fejedelme, nyitja meg a sort. Jókai mindig érdekes, most különösen az, mert csakugyan beváltja fenyegetését az aradi hölgyekkel szemben: vázát adja ama színművének, melynek aradi nők lesznek a hősei. Az aradi nők voltak t. i. akik fölfogadták, hogy Jókaitól, a 25. §. megszavazása után, nem olvasnak többet. De egy regényírón bajos kifogni, főként ha az a regényíró Jókai. Mindjárt megfenyegette (?) az aradi nőket, hogy csak azért is drámát ír, melynek ők lesznek a hősnői s mint az Almanachban jelzi, e kedves fenyegetését tényleg be is váltotta. Hogy tapsolnak majd e drámának az aradi hölgyek, csupa öröm lesz látni. — Jókai után mindjárt egy fiatal leány : Tutsek Anna. A szerkesztőtől mindenesetre szép figyelem vett, hogy a nagyobb közönség előtt most először föllépő fiatal leány kezét a Jókai kezébe teszi. Ám, hogy magára is biztosan menne, azt mindenki el fogja ismerni, aki elolvassa a „Reggeltől estig“ czimü költői szép novellát. Uj név e helyen a Márai Károlyé is, de pompásan beillik az élők illő társaságba. Egy kis vígjáték játszódik le előttünk egészséges humortól pezsgő novellájában. Csak jelenetezni kellene, s kész a vígjáték, méltó társa a „Virágfakadás“-nak, mely ma is repertoire-darabja a nemzeti színháznak. Megint egy új név: Justh Zsigmond. Egy pár éve, hogy feltűnt e fiatal író, ki nemcsak az életben, de az íróvilágban is méltó helyet foglal el az előkelőségek közt. Aki „A két Ernesztiná“-t elolvassa, annak kedvenczévé lesz Justh Zsigmond, ki nemcsak éleslátású megfigyelő, de ügyes elbeszélő is. Nem csak színez, de mesél is s alakjai valósággal el vannak lesve az életből. Több uj alak nincs az Almanachban. A többivel találkozott az olvasó az Almanachnak vagy első, vagy második évfolyamában. Újra találkozunk a régi gárda egy jelesével : Vadnai Károlylyal, kinek Bolla Nella, sajátságos czimü novellája a szabadságharcz és az azt követő sötét korszakból veszi érdekes tárgyát. Bolla Nella vén leány s megindító történetét mondja el: hogyan lett azzá. A hölgyvilágot, Tutsek Annán kivül. Beniczkyné Bajza Lenke és Gyarmathy Zsigáné képviselik. Beniczkyné idegen földön játszat le egy romantikus, érdekes meséjű történeteit míg a Gyarmathy Zsigáné története („Házasság, hadverés Isten dolga") az ő kedves Kalotaszegjén játszódik le s egyike az Almanach legszebb darabjainak. Most jön a fiatal gárda. Peletei István, a rajzok kitűnő mestere (Az öreg legény.) Tóth Béla az ő Gülbabájával, aztán Bársony István, a „Szabad ég alatt" írója, ki nemcsak a leírásokban, de a mesélésben is nagyhirtelen elsőrendű íróvá lett, Rákosi Viktor, kit sokkal többen ismernek Sipulusz néven, Hevesi József, ki ezúttal egy jóizű humoros történettel mutatja be magát — s legeslegvégül a szerkesztő Mikszáth : „Jus gladii" ez. pompás történetével. Természetesen úgy illett, hogy a szerkesztő maradjon utolsónak. Könnyű neki úgyis tudják róla, hogy nem utolsó. De elég ennyi az „ismertetésből”. Most hadd beszéljen a szerkesztő s hadd lássuk, mit írt a könyve elé előszónak: Egy pár Teleky-tragédia hevert az asztalomon az Almanachba szánt rajzok és novellák mellett. — Egy este, ki hitte volna, beszélgetni kezdtek a kéziratok egymás közt, vagy hogy csak álmodtam én azt. — Hol vagyunk ? — szólalt meg egy sárga békagédia.— A bírálónál — felelte egy másik író— Uj biró, rossz biró. De hogy jutott be ez az ember az Akadémiába ? A kéziratok elkezdtek kaczagni. S olyan bántó ízetlen az, mikor a konor, méltóságteljes tragédiák röhögnek. — Hogyan jutott be? ha, ha, hal Nehéz beteg volt, azt hitték az akadémikusok: „No, ” Almanach az 1890. évre. Szerkeszti Mikszáth Kálmán. Egyetemes Regénytár V. és VI. kötete. Singer és Wolfner kiadása. Ára díszkötésben 1 frt.