Békés, 1891 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1891-11-08 / 45. szám

45-ik szám. Gyula, 1891. november 8-án X. évfolyam. Szerkesztőség: Főtér, Dobay János ke­reskedése, hova a lap szellemi részét illető köz­lemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij : Főtévre éve..rfsöti | Társadalmi és közgazdászati hetilap Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám­ára 10 kr. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: IDoboay Tam­ás. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Ziaáé hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt­ téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. sz. Mezei Antal Dorottya-utcza 6. sz. Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. sz. Eckstein Bernát fürdő-utcza 4. sz. Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 8. sz., — Bécsben: Moose Rudolf és Dukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. Nyílt­ tér sora 10 kr. A járdák készítése. A képviselő testület, keddi közgyűlé­sében a járdák készítésére nézve olyan intézkedést hozott, melyet őszintén üdvöz­lünk, s amely intézkedés bizonyára a város közönségének is osztatlan helyeslését fogja kiérdemelni. járdák kiépítését nyilvános árlejtés útján a legkevesebbért vállalkozónak adja ki s vállalkozó a járdákat jövő év folyamán teljesen elkészíteni köteleztessék. A képviselő testület a tanács javasla­tát egyhangúlag elfogadta, s annak vég­rehajtására ugyancsak a tanácsot felhatal­ó képviselő testületnek határozata, a mazza. — lapunkban annak idejében közölt s törvény­­hatóságilag is jóváhagyott járdaépítési sza­bályrendeletnek kifolyása. Nem kisebb je­lentőségű tény annál, mint hogy eme ha­tározat alapján a város összes utczái, az 1892-ik év folyamán megfelelő járdával, ne­vezetesen részint betonnal, részint téglával, de mindenesetre pallóval el lesznek látva. S ami első­sorban figyelembe veendő körülmény, hogy a város összes utczáinak járdákkal való ilyetén ellátása, nem a köz­költségek emelésével, hanem tisztán csak a városi közmunka czélszerű felhasználásá­val, illetőleg a közmunka alapból fog meg­történni. Az 1892. évi községi közmunka ös­­­szeírás szerint ugyanis van rendelkezésre 1691 igás és 8545 kézi napszám s ezen eredmény a jövő évben minden valószínű­ség szerint még emelkedni fog, de semmi esetre sem fog visszaesést feltüntetni. A városi tanácsnak tehát az volt a javaslata, hogy miután a közmunka pénztár az eddigi tapasztalatok szerint csupa tol­­dozás foldozásban emésztődik fel, és miután Gyula városában közrendészeti s szépészeti tekintetekből elkerülhetlenül szükség van rá, hogy a város összes utczái végre vala­­hára jó járdával láttassanak el, az e czímen felmerülendő s a várost terhelő — mérnöki számítás szerint — 41434 írtra rugó költ­ség öt évre osztassék be olyformán, hogy ezen 41434 frtnyi összeg az 1892. 1893. 1894. 1895 és 1896. évek közmunka alap­jából fedeztessék, a tanács pedig megbi­­zassék, hogy az összes beton, tégla s padló teher megosztásnak, eladás esetében, a ház­­tulajdonos utódot is kellene terhelnie. őszintén örvendeni fogunk rajta, ha a végrehajtási mód oly szerencsés lesz, mint aminőnek magát az eszmét méltán tekintjük. Igaz, hogy így a városi közmunka alap, teljes öt évre le van kötve, le van pedig a nélkülözhetlen külső út s hidjavi­­tásokra jutó pár száz forint szükségleten felül csaknem az utolsó krajczárig, úgy hogy ezen az öt éven belül le kell róla mondanunk, hogy a közmunka alapból bár­mely költséget vagy szükségletet fedezhes­sünk. De az ellenérték, melyet ez által kapunk, az összes utczáknak járdákkal egyszerre való ellátása oly vívmány, mely nemcsak kárpótol, hanem teljesen kibékít az öt évi lemondás tényével. A mérnöki költségvetés szerint a 41434 forint költségből a beton járda ki­építése folytán a város által fedezendő hányad 24290 írt 25 krt tesz ki. Az ezen felül szükséges összeget szabályrendelet szerint az érdekelt háztulajdonosok tartoz­nak viselni. A háztulajdonosok által e czí­men fedezendő költség mindenesetre tekin­télyesebb lesz, de valamint a város is 5 évre osztja be a reá eső kvóta fedezését, gon­doskodni kell arról is, hogy a beton jár­dáival érdekelt háztulajdonosok szintén öt évi részletben fizethessék a szabályrendele­ting őket illető költségeket. Ez annyival inkább szükséges, mert noha beton csak­is a belvárosi részeken és a sugárúton ter­veztetik, hol aránylag a polgárság legjobb módú s legértelmesebb része lakik, mely­nek túlnyomó része a reá esedékes költség daczára is méltán vívmánynak üdvözli a ház értékét és csínját egyaránt emelő beton járdát, mégis egyesekre olyan teher háram­lik, melyet a legjobb akarat mellett sem tudnának egyszerre fedezni. S az öt évi A nyomorhoz. Hányan átkoznak balvégzetük alatt Nyomor 1 — milliók szívgyilkolója I Kiknek alig jut naponként egy falat, Mely éltük’ az éh­haláltól ójja: Én nem panaszlom, bár állandó lakást Vettél te nálam, nem alkudva rá; Mert hogyha kínod a szívemen hat át: Úgy érzem, mintha megaczéloznál Nagy művész vagy te s utánozhatatlan, Millióknak vetsz egyszerre — ágyat, Ahol te lakói: — összetákolt lakban, — Körötted folyton új erény támad : Ott van a tűrés rongyos, kopott mezben, Meg a szerénység szűzies tisztán És a becsület, az eltéríthetlen, Mely vezet a lét köves pázsiton, Óh, nem egyedül vagy te csupán — ottan, Hol panaszt s átkot szór rád a tömeg; Ahol a szív csak indulatba dobban, De Na józan észt, — azt nem érti meg. Az oly romboló elégü­l­e­tlen­ség És nemtelen vágy, a másé után: Láthatatlan éi sorakoznak melléd, Torlaszt készítve az élet útján. Énhozzám te csak egymagadban jöttél, Azért becsüllek tégedet, nyomor! Roskadva hordom, mit vállamra tettél, De a lelkemben nyugalom honol; Közeld jutott e­z Istenhez általad, Megtanítottad megismerni Őt, Hogy fenn röpüljön, te adtál szárnyakat, Hogy leborúljon szent szine előtt ! Megnyugszom hát az Úrnak rendelésén: Panaszra nem nyíl’ ajakam soha, És megáldalak az életút végén, Hol már zöldell egy dicsőbb lét moha. S lenn a sírban is, ha a csödes álom Hosszú időre lezárja szemem’; Ottan is az Úr jóságát példázom, Ki irgalmasan bánt itt fenn velem!! Meteor. Igazságszolgáltatás a XVIII. század végén Szeghalmon.* (Folytatás.) A bíró úr annyira megelégelte a jó új­ságokat, hogy io perezre felfüggesztette az ülést. Makra pipáját társaival együtt kiverte s csakhamar olyan füstöt csaptak a jóféle, finánczot nem látott dohányból, hogy meg­állott volna benne a vasvilla. A kitűzött idő eltelvén, igazabban, mert a makrák kiégtek, újra hozzá fogtak törvényt tenni. Túri István becsületes lakosnak felesége * írta és felolvasta Chriszta Miklós, a „Békés­megyei régész- és művelődéstörténelmi társulatnak Szeg­halmon i. hó 18-án tartott vándorgyűlésén­ hallotta, Cserepes Andrásné napának a ko­mája feleségétől, hogy Nagy Mihály becsü­letes lakos feleségét homály tehénnek és fösvénynek nevezte. Hasonlóképen Varga Andrásné is, feljebb irt mocskos beszédeket hintegetvén, a mindketten 25 korbácsokra és a helységből tüstént leendő kiköltözésre bűntettettek. Első azért, mivel csak dolgozni jöttek a nyárra és jött-ment emberek; a második azért, minthogy már méltóságos uraság tisztjei által egy ízben ugyanerre büntettetett. Úgy látszik, hogy a tolonczozást már ab­ban az időben is ismerték bírák uraimék. Nagy András, Nagy M. János, Turbucz és Fazekas János becsületes lakosok vallástéte­leiből világosságra jött, hogy Pipó Ferencz bortól megmelegedvén a pinczében, Pap Mi­hályt vádolta, hogy mióta ő napánál lakik, báró Harucker ő nagyságát Pap Mihály nem szolgálta hatszor, mely nyilvánvaló hazug­ság; — végezetre hozzá­tette azt is, hogy mióta ő kisbiró volt, azóta semmi igazgság nincs a bírák között. Ezen állitásának, a mi­dőn semmi igaz okát nem tudá adni, helyte­len szavaiért 25 palctákra büntettetett. Baranya Gergely, Szalai János és több tanúk relatiójából nyilvánvaló, hogy Balog Mihály gyarmati vízimalomba átkozódott ily szókkal: „Üsse meg a menykő azt is, a ki kérte, azt is, a ki adta a szabad szert Szeg­halmon helység számára, pokolba légyen a temető helye.” Ezen mocskos szavaiért 25 pálczákkal megbüntettetett. Szabályrendeleti tervezet. Békésvármegye közművelődési pénzalapjáról és annak felhasználásáról. 1. §. A közművelődési alap tőkéjét képezi: a) a vármegye törvényhatóság által, az e czélból az 1889-ik évre egyszer smindenkorra ki­vetett l­ °­ 0tók­ vármegyei pótadó s az e czimen már meglevő s a vármegye pénztárában kezelt tőke, a annak fel nem használt kamatai. Az alap­tőke tőkéjében semmi körülmények között fel nem használható. Az alaptőke gyarapítására szolgálnak. b) az alaptőke évenkint fennmaradó kamatai, c) netaláni adományok. 2. §. A közművelődési alap felhasználható bevételi forrását képezik az 1. §-ban felsorolt alaptőkének kamatai. 3. §. A közművelődési alap jövedelmei fel­­használhatók : a) az állam nyelvének fejlesztése czéljából a nem magyar ajkú tanulókból álló iskolák ta­nítói és tanulói jutalmazására, b) segélyezésre szorult kisdedóvodák tá­mogatására, c) közművelődési intézmények segélyezésére, d) a vármegye történelmére és közművelő­dés fejlesztésére szolgáló művek kiadásainak elő­­­moz­gására. 4. §. A közművelődési alap jövedelmeinek hová fordítása felett az előző szakasz b), c) és d) pontjaiban megjelölt esetekben esetről-esetre a vármegye törvényhatósági bizottsága a magyar kir. belügyminiszter úr jóváhagyása mellett határoz. 5. §. A 3. §. a) pontjának végrehajtására pedig a irányadóul­ következő határozmányok szolgálnak 1. 6. §. A magyar nyelvet sikeresen tanító néptanítók számára állandóan három jutalomdij állapittatik meg: egy 200 frtból, egy 150 frtból s egy 100 frtból álló, mely dijak az alaptőke jö­vedelmeiből évenkint kiosztás alá kerülnek. 7. §. Az első 200 frtos jutalomban csupán azon felekezeti, községi vagy állami elemi nép­tanító részesíttethetik, ki az alábbi szakaszokban meghatározott módon igazolja, hogy nem magyar ajkú tanulóit az összes tantárgyakban az egész tanéven át kizárólag magyar nyelven, vagy a­mennyiben az iskola­fenn­tartó által, némely, vagy az összes tantárgyaknak a gyermekek anya­nyelvén való tanítása volna kötelezőleg előírva, ezen nyelven kívül a magyar nyelven is oly eredmén­nyel tanította, hogy a tanulók a tan­tárgyak mindegyikéből teljesen érthető, magyar feleleteket képesek adni, anélkül, hogy az által bármely tantárgy háttérbe szorittatott — és az általános tan­eredmény csökkent volna. — Meg­­kivántatik továbbá, hogy a növendékek egymás közt magyarul társalogni képesek legyenek, s ma­gyar vallási énekeket is tudjanak énekelni. A 150 frtos és 100 frtos jutalmak a fen­tebb körvonalazott feltételek között kiadhatók az esetben is, ha a tantárgyaknak nem mindegyike, (pl. a vallástan) taníttatik magyarul, s ha a gyer­mekek a magyar nyelven kellőleg társalogni még nem képesek, s magyar vallási éneket nem tud­nak. Az előbbi pontban előírt egyéb feltételek azonban megkívántatnak, nevezetesen, hogy a nem magyar ajkú tanulóknak a magyar nyelven való tanítása oly eredményes legyen, hogy a tanulók a magyarul tanított tárgyakat teljesen megértsék, azokból magyar kérdésekre teljesen érthető ma­gyar feleleteket legyenek képesek adni, anélkül, hogy a magyarul való tanítás által az általános taneredmény csökkent volna. A másod- és harmadrendű jutalom kiadása tekintetében a jutalmazandók által elért ered­mény fokozatot a magyarul tanított tárgyak szá­mának nagyobb voltához s az általános ered­ményhez képest a 13. §. szerint megalkotott vizs­gáló bizottság állapítja meg. 8. §. A jutelomdíjak bármelyike csak oly Az érdemes elöljárók úgy látszik, csak úgy hajigálóztak a 25 bottal, sententia nem is igen szólott.Kevesebbről a Ambrus Mihály egy szombat estéjén azt parancsolta Fodor András szolgájának, hogy az ökröket hajtsa a gulyára, hat lovait pedig csapja el túl a csalántő gáton, hogy tudják hol keresni , maga pedig a szolga jöj­jön haza mindjárt. A szolga mindenekben e szerint cselekedett, hanem, hogy haza nem jött akkor este, hanem a gulyánál hált és másnap reggel jött haza, — azon éjszaka pe­dig történt, hogy egy lovat megevett a farkas. Vaxra menvén ezen kétséges dolog, tizen arra végezték a becsületes bírák, hogy a szolga semmit ne fizessen a kárért, ketten pedig arra, hogy a kárnak felét megfizesse. — 1786-ban már egészen új tanácsot lá­tunk a község élén. 1786. aug. 22. felvett törvényszék jegyző­könyve igy hangzik : A midőn nemzetes vi­tézlő Beliczay József vármegye szolgabiró úr adjunctusával Paulovitz András úrral,­­a vár­­megye árvaszéki kiadó szépapjával (ezen vár­megye determinatiojából Palis János csaplá­­roskori állapotjának végső elintézése végett Szeghalomra kijöttek volna, akkoron a mos­tani és régebbi bírák uralmék, u. m. Tóth András biró, Böncsök István biró, Hegyesi András, Patai Dániel, Tóth János, Petes István, Túri István, Tollai István, Molnár János esküdtek, Tóth Mihály, Kis Mihály, Czeglédi István és Tokai István régi esküd­tek jelenlétében ily megegyezés történt;

Next