Békés, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892-02-14 / 8. szám

§-ik szám. Szerkesztőség:­­ Főtér, Dobay János ke­­reskedése, hova a lap­­ szellemi részét illető köz­lemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij : | Egész évre . 5 frt — kr. ; | | Félévre ... 2 | 50 1 | Évnegyedre .1 | 25 » ’ Egyes szám­ára 10 kr. i; Társadalmi és közgazdászati hetilap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: IDoToa.^ Tál­os­ Gyula, 1892. február 21-én. XI. évfolyam. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyilt­ téri közlemények küldendők. Hirdetése­k szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyílt-tér sora 10 kr. hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9. szám, Schwarz Gyula Váczi-utcza 11. szám, Eckstein Bernát fürdő-utcza 4. szám, Haasenstein és Vogler (Jaidus Gyula) Dorottya utcza 8. szám, Blockner J. IV. ker. Sütő-utcza, Fischer J. 1D. IV. ker. Hatvani-utcza 1. szám alatti hir­detési irodáiban, a szokott előnyös árakon Az izgalmas napok után. A váratlan időben bekövetkezett vá­lasztási mozgalmak nemcsak számos, de különösen, — és ezt ismételten is hangoz­tatjuk — különösen nálunk bár mindenkor — népünk dicséretére mondva — a kellő rend fentartásával, hetekig tartó oly izgal­makat szültek, melyek, hogy végzetessé nem váltak, ez tanú­bizonysága polgáraink alkotmányos érzületének. Az izgalom tetőpontján a választás napján állott, majd fokozatosan csilla­podva a múlt vasárnapi önkéntes banket­ten, de különösen a megválasztott ország­gyűlési képviselő körünkbeli eltávozása napján, e hó 17-én fejeződött be, s öröm­mel jelezhetjük, hogy ez alkalmakkor már, talán egyesek részéről tartózkodást igen, de semmiféle recriminatiónak nyilvánítását nem tapasztaltuk. A lefolyt választás a szülőföld küz­delme volt szülötte mellett; a­ki ha tesz, nem egyedül értünk, de önmagáért is tesz; s ön tettei iránt fokozott érdeket, érdeklődést kell hogy keltsen; a szü­lőföld népe­i vágyait, szükségleteit, remé­nyeit átérző részének küzdelme volt ez, a bármennyire jóakaratot hangoztató, de mégis hozzánk közvetlenül idegennel szemben. Az izgalmas napok elmúltak, s az iz­galmas napok után kell hogy a tétlenség­nek, közönynek s ebből eredhető léhaság­nak napjai is elmúljanak. Vissza kell szállani a szivekbe azon egyetértésnek, azon egymás iránti bizalom és tiszteletnek, mely az emberiségnek fő czélja, mert az egyenet­lenségnek egymás erejét fogyasztó ténye a legjobb, legüdvösebb, legszentebb esz­mét s az eszme alkotását is elfojtja, míg az egyetértés, a valódi erő, a közjó és ennek előmozdítása által önmagunk javá­nak előmozdításában és sikerre vezetésé­ben nyilvánul. Voltak az izgalmas napoknak árny­oldalai, de ez árnyoldalak a fény által túlragyogtatnak; engesztelékenység, bé­kés jó egyetértés, a jóban vállvetett köz­reműködés legyen a jövőben jelszavunk, mert csak az­által mutatjuk meg azt, hogy a hazának alkotmányosan gondolkozó sza­bad polgárai vagyunk, hogy hazánk és városunk közjavát őszinte szívből előmoz­dítani kívánjuk, hogy azon jogokra, me­lyek a­­ népfenség hangzatos jelszavában nyilvánítva vannak, érdemesek vagyunk. Az irányt, a­melyen haladnunk kell, hangoztatta képviselőnk szívből fakadt szavakkal­ adja az ég, hogy szavai min­den polgártársunk agyát, szívét, lelkét áthassák, s gondolkodását, tetteit a jövő­ben azokhoz irányítsa. Szíveinkben emlékezetesek lesznek mindenkor az ő szavai : „A választási harcz bármily erő­s volt, mindkét oldalról tisztességes fegyverekkel vivatott meg, meg vagyok győződve róla, hogy ily előzmények után a kisebbség alkotmányos érzülete a következményekben meg fog nyugodni. Felhívom Gyula városa minden polgárát, hogy működjék közre közös édes­anyánk, városunk előrehaladá­sán, boldogulásán, ebben a munkában ki­váló osztályrészt fogok magamnak fentar­­tani; nevezetesen első­sorban fő törekvése­met az fogja képezni, hogy a társadalom különböző tényezői minél jobban összeforr­janak, hogy megszűnjék a polgároknak születés vagy foglalkozási mód szerinti osztályozása, ne ismerjünk úri rendet, ke­reskedő, iparos vagy földmivelés osztályokat, szűnjenek meg a válaszfalak, érvényesüljön foglalkozására vagy születésére való tekin­tet nélkül minden polgár, s legyen az egyedüli ajánló levél s minősítés: a mun­kásság és a becsület.“ Valóban arany szavak, méltók szülöt­tünkhöz, méltók megválasztott országgyű­lési képviselőnkhöz. Adja Isten, hogy vágyai, óhajtásai tel­jesüljenek!! Dobay János, Békésvármegye közigazgatási bizottságá­nak jelentése az 1891. év II. feléről. (Folytatás.) 5. Szegényügy. Községeink az 1886. évi XXII. t.-cz. 145. §-ához képest munkára képtelen szegény lako­saik fenntartásáról a jelentékeny tőkével biró közalapok jövedelmeiből s a községek közpénz­tárai által nyujtott segélyekből kitelhetőleg s ez irányban alkotott szabályrendeleteik alapján gon­doskodnak, a e tekintetben törvényhatósági vagy állami segélyre nem szorulnak. Mily mérvben jön elégtéve községeink ré­­­széről az elmúlt év folyamán a törvény ezen ren­delkezésének feltüntetik a következő adatok : B.­Csabán a község által fentartott s egy tiszti orvos felügyelete alatt álló szegényházban a múlt évben 42 egyén ápoltatott, kik közül meghalt 6, eltávozott 6, maradt tehát ápolás alatt 30 egyén. A költségelőirányzatba e czímen fel­vett összeg 2971 frt 50 krt tett ki. Megjegyez­tetik, hogy a csabai szegény alap, amely 11426 forint 58 krból állott, a csabai népbank bukása folytán elveszett. Uj-Kigyóc község szegény alapja 1020 frt 60 kr volt, amelyből 304 frt 84 fr adatott ki a segélyezésre szoruló egyének részére. Teljesen elszegényedett egyének gyógykezelésére s teme­tésére 21 frt utaltatott ki a szegény alapból. Gyoma községben a teljesen munka és ke­reset képtelen egyének száma a múlt év végén 37 volt, és pedig 14 férfi és 23 nő. Állandó se­gélyt kapott ezek közül 7 felnőtt és 6 gyermek. A szegény alap összes évi kiadása 467 frt 87 kr, ennek levonása után a szegény alap állaga a múlt év végén 11,230 frt 17 krból állott. Endrődön a községi szegények száma 60 volt, és pedig 32 férfi, 28 nő. Segélyeztettek a Vida féle alapitványból fentartott aggok házában állandóan 16-an. A Kalmár féle alapitványból 70 egyén részesült segélyben 260 frt 56 kr erejéig. A szegények részére építendő szegényház, alapja 5971 frt 08 krt tesz ki. Kétegyházán a szegények száma a múlt év folyamán 52 volt, akik a gr. Almásy Kálmán ál­tal tett alapitványból 820 frt 14 krral lettek se­gélyezve. A szegény alap 2461 frt 80 kr tőkéből áll, amelyből 10 szegény ruházatára, temetési költségeire s gyógyszereire 96 frt fordittatott. Gyula-Vári község állandóan segélyezett szegényeinek száma 16. A gróf Almásy Kálmán által tett 5800 frtnyi alapítvány kamatai féléven­ként az alapítvány szerint kijelölt 16 szegény kört osztatnak ki. Ezeken kívül a 1368 frt 80 frt kitevő szegény pénztárból szegény családfők, özvegy anyák gyógyítási esetleg temetési költsé­gei fedeztetnek. Doboz községben a segélyre szoruló egyé­nek részére a szegény pénztárból 55 frt 83 kr adatott ki gr. Wenckheim Dénes ottani nagybir­tokos 15 egyént kisebb-nagyobb összegekkel se­gélyezett a múlt év folyamán. Gróf Wenckheim Károly örökösei pedig 200 frtot osztottak ki a dobozi szegények között és végre Fekete András végrendeletileg 50 frt hagyományozott a szegé­nyek számára. A dobozi szegény alap állaga 14036 frt 10 kr. Békésen a teljesen munka és keresetképte­lenek, az e czélra épült menedékházban ápolást és teljes ellátást nyernek, ezek száma a múlt évben 106 volt. Ezen kívül segélyeztetett 70 egyén 66 családtaggal, míg a vagyontalan betegek a község költségén gyógykezeltettek. A menház költségei pótadó utján fedeztetnek. Körös Tarcsa községben a múlt év folyamán 242 frt 60 kr adatott ki a szegények segélyezé­sére. A szegény alap 6177 frt 44 krt tesz ki, a­melyhez tartozik még 50 hold szántóföld is. — Menház vagy szegényház nincs. Mező-Berényben 893 frt 41 krral segélyez­tettek a múlt évben a községi szegények. Állandó segélyben 16 egyén részesült. Segélyezés czímén évenkint bizonyos összeg vétetik fel a költség­­vetésbe s a segélyezés mérvét a községi képvi­selő testület állapítja meg. Menház a község­ben nincs. 7. A hegyesi csata Bácsmegyében 1849. julius 14. Irta Szabó János koronaőrsági, 1849-ki honvéd gránátos osztályparancsnok. 1849. julius 8-án az V-ik magyar hadtest Guyon Richard tábornok vezénylete alatt meg­indult Ó-Becséről Szeghegy község felé, hogy az ott táborozó Igmándy ezredes hadosztályával egyesülve, elég erős legyen a Jellasics horvát bán, Puchner és Nugent osztrák tábornokok ellen támadólag fellépni, kik hadtesteikkel, mely 19 ezer emberre 89 ágyúval volt szá­mítva, a Ferencz-csatornát tartották meg­szállva, Verbásztól Szt.­lámáéig. A magyar had ugyanazon napon estefelé nagy hőségben, porlepetten, szomjuhozva ér­kezett Szeghegy községbe, hol Guyon tábornok a főhadiszállást ki is jelölte, a sereg pedig meg sem állt, tovább ment Hegyes felé és a földeken szállt táborba Kúla és Verbász köz­ségek irányában. Pereczy ezredes hadosztálya képezte a jobb szárnyat, melynek szélső csapatai egé­szen Hegyes alá jutottak, a földeken úgy, hogy közvetlen a magyar hadcsapatok mögött lát­szott Hegyes templom­ tornya a mély völgyből feltűnni. Itt a legszélső szárnyon volt a „ Váza“ gyalog zászlóalj, Kinczel őrnagy parancsnok­sága alatt, azután Kovách Ernő őrnag­gyal a csongrádi 80-ik honvéd zászlóalj, egy osztály 9 Hunyady a huszár Móricz Károly őrnagy alatt , úgy folytatólag Szeghegy és Feketehegy irá­nyában a Pereczy hadosztályának többi csa­patai. Igmándy ezredes hadosztálya és Fekete­hegy alatt, egy dandár Frummer Antal alez­redes vezénylete alatt a Turszky zászlóalj az V VI. és VII. honvéd zászlóaljakkal és Reusz hu­szárokkal képezték a közép hadat; a bácskai védsereg három zászlóalja Pongrácz őrnagy alatt és a VIII-ik honvéd zászlóalj képezték a szélső balszárnyat, arczczal Szt.­Tamás felé állítva. Az utóbbiak állása legjobban ki volt téve az ellenség támadásának, a­miért is a Würtemberg és Koburg huszárok tették itt a lovassági szolgálatot. Guyon seregének megérkezése után egy óráig mozogtatták a csapatokat, míg végre a sorakozás meghatároztatolt. Guyon hadteste a központot képezte úgy, hogy mindjárt csata­rendben foglalta el állását a honvéd, a csu­pasz földön, sátor nélkül, a zászlóaljak arcz­­ban felállítva, a fegyvereket előtte gúlákba rakva, azokra fegyverzetüket s egyebüket felaggatva, mindegyik felöltözve, puskája mellett feküdt le a földre, és amint a riadó megtörtént, a honvéd fekhelyéről felállva, már rendes csatasorban állott egyszerre 1­­ sak felszerelését kellett magára ölteni, fegy­verét kézbe venni s egy percz alatt arcz­­vonalban állott az ellenséggel szemben. Ezen gyors talpraállás és készenlét foly­ón hiresztelték az elfogott osztrák törzs­­isztek, hogy a magyar hadsereg már készen várta a támadást, mert lehetetlenséggel harc­­osnak vélték, hogy egy gyakorlatlan had­sereg, ily gyorsan csatarendben állva, fogadja a régi gyakorlott vezérlettel szemben a meg­lepett támadást; pedig a magyar hadparancs­nokok el sem képzelhették, hogy a legtávo­labb eső hadosztályt, a szélső jobb szárnyat mely Hegyes alatt állott, az ellenség megtá­madni merészkedjék. A magyar hadsereg az akkori egyesülés által 11960 harczképes honvédből állott 49 ágyúval, melyeket e sorok írója­­ négyszer számlált meg a csata előtti napon, a csata kezdete előtt néhány órával, a csata alatt és után. Egy-egy gyalog zászlóaljat, leszámítva a betegeket , 800 emberrel számítva. A Bánfy ezredes alatt Ó-Becsénél, a Tiszán való átke­lés őrizete végett ott maradt Erdély részi szé­kely zászlóaljakat ide nem számítva, sem a 2 század székely huszárt. A magyar hadsereg lovassága 13 század­ból állott, századonkint 130 embert számítva, — 1690 ember; és pedig : a régi huszárok kö­zül: a 6-ik „ Würtemberg“ huszárok 2 század, Irinyi Bertalan őrnagy alatt. 7-ik „„Reusz“ ez­redből : 2 század, Kerkápolyi Mór őrnagygyal. 1-ik »Kóburg” huszárokból : 1 század, Hertelendy kapitány alatt, n-ik „Vilmos“ huszárok kö­zül : 1 század, Kozma Ferencz kapitán­nyal. Ujoncz huszárok: 13-ik „Lehel“ huszárokból egy század, Dézsy Gerd kapitány alatt, 1- ik „Hunyady“ huszárokból : 2 század, Móricz Ká­­­rolly őrnag­gyal. 15-ik „Mátyás“ és 17-ik­­ Bocskay*1 huszárokból egyenkint 2 század. Julius 12-én gerendákat és deszkákat hoz­tak a táborba, miután elhatáro­zott pár nap alatt a támadást megkezdeni; ezen hídkész­letek a Ferencz csatorna 6 helyen áthidalá­sához szükségeltettek. Július 13-án Vetter altábornagy , mint főparancsnok megjelent a táborban, és ekkor már bővebben megállapíttatott az osztrák se­reg megtámadtatása. Ezen a napon kellett volna két „Mátyás“ huszár altisztnek ki­végez­tetniük osztályparancsnokuk ellen elkövetett függelmi sértésért, de Vetter altábornagy meg­kegyelmezett nekik. Ugyan a napon a feketehegyi dandárból egy osztrák fogoly, nálunk mint huszár káp­lár, visszaszökött az ellenséghez és azt jelen­tette vezértisztjei előtt, hogy a magyar tábor­ban alig van több 5—6 zászlóalj gyalogosnál és két osztály lovasnál, azt ő nem tudta, hogy Szeghegyen és Hegyesen mennyi van? Ezen jelentés következése lett az, hogy az ellenség támadásával megelőzött bennün­ket, azért is tette meg éjjel a nagy kerülőt Hegyesnek, mert a magyar hadosztályt körül­keríteni akarta, de szégyenletesen megve­retett. Július 14-én éjféli 1 órakor néhány lövés hallatszott az előőrökön. Miután lecsendesült minden, a tábortüzek kialudtak, csak a fegy­verőrök s az éjjeli czirkáló csapatok mozog­tak még. Néhány lövés ismét hallatszott, 10—15 lövés ismételtetett, mely harmadszor is többszöröztetett, és a sötét éjben egy huszár vágtatott egyik tiszti őrségről a főhadi­szál­lásra, bizonyos jelentéssel az ellenség táma­dásáról. Ezen riadalom közt az egész tábor talpra

Next