Békés, 1894 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1894-10-14 / 41. szám

41-ik szűnt. Gyula, 1894. október 14-én. XIII. (XXVI.) évfolyam. havi Hirdetések felvételnek: Budapesten: Goldberger A. V. Váczi-utcza 9., Schwarz Gyula Váczi-utcza 11., Eckstein Hermit, fürdö-utcza 4., Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya-utcza 8., Blockner J. IV. Sütö-utcza, Fischer J. D. IV. Hatvani-utcza /., Reuter ügynökség és a Magy. Távir. Iroda Gránátos-utcza 1. Tenczer Gyula Szerecsen-ucza 7., Dannenberg J. Deák Ferencz-utcza 14. alatti hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. Szerkesztőség: Főtér, Dobay János ke­reskedése, hova a lap szellemi részét illető köz­lemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám­ára 10 kr. Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: 3Do­ba­yr János. Kiadó hivatal: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, J­ava a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban.­­ Nyilt-tér sora 10 kr. (Szállítási kedvezmény a takarmány­hiány pótlása érdekében. A lantabb egész terjedelmében közöljük a kereskedelmi miniszternek a vármegye köz­­igazgatási bizottságához intézett leiratát, a­melyben a miniszter a mezőgazdasági czé­­lokra leendő feldolgozás végett szállítandó korpa, kukoricza, burgonya (moslék és hul­ladék) küldeményekre a vasúti vitelbért 1000 kilogramm és 10 kilométernyi teherárú szál­lítmány után 1 krban állapítja meg, míg a szálas takarmányneműekre nézve (széna, szal­ma) a legmesszebb menő önköltségi viteldí­jakat engedélyezi. Óhajtandó volna, ha gazdáink a kedvez­ményt minél nagyobb mérvben igénybe ven­nék, de ez csak úgy lehetséges, ha a takar­mány beszerzési források ismeretesekké vál­nak és a helyi hatóságok nem csak kelletle­nül, rájuk rótt hivatalos kötelesség kifolyá­saként, hanem ambíc­ióból, ügybuzgalomból fogják mezőgazda polgártársaikat a takar­­mányneműek beszerzése s szállítása körüli teendők felül kioktatni s őket támogatni. A gazdasági egylet is sokat tehet, hogy a miniszteri rendeletben foglalt tagadhatla­­nul szép koncessió olyan malaszt ne marad­jon, amelyet kellő útbaigazítás hiányában a leginkább rászorult kis­gazdák kihasználat­lanul hagyjanak. A kereskedelmi miniszter rendelete kö­vetkező : Békés vármegye közigazgatási bizottságának Gyulán. Tekintettel az ország legnagyobb részébe mutatkozó rendkívüli nagymérvű takarmány­hiányra, indokoltnak találtam, hogy a szálas ta­­karmányneműeken kívül, melyekre már­is a leg­messzebb menő önköltségi viteldíjakat engedé­lyeztem, a még takarmányozási czélokra szolgáló egyéb termékekre nézve is, a vasúti szállítási díjtételeket kivételes mérvre mérsékeljem. Ennek következtében a 7. alatt másolatban ide csatolt rendelettel utasítottam a m. kir. ál­lam­vasutak igazgatóságát, hogy Árva,­ Bács- Bodrog, Bereg, Békés, Csanád, Csongrád, Hajdú,­ász-Nagy-Kun-Szolnok, Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun, Szabolcs, Trencsén és Túrócz vármegyék terü­letén fekvő állomásokra mezőgazdasági czélokra, illetőleg a mezőgazdasági szeszgyárakban leendő feldolgozás végett szállítandó korpa, kukoricza, burgonya és burgonya törköly (burgonya moslék, burgonya hulladék) küldemények után kocsi és fuvarlevelenként legalább 10000 kl­rm. feladása, illetve a szállítási dijnak ezen sulymennyiségért való fizetése mellett f. év október 15-től kezdve visszavonásig a m. kir. állam­vasutak összes vo­nalain, valamint a kezelésök alatt levő azon he­lyiérdekű vasutakon, melyekre nézve a M. Á. V. díjszabási joggal bir, 100 klgr. és egy klmtrként 0.10 kros egységtétel 100 klgként 2 kr. kezelési díj és a szállítási adó alapján képzett mérsékelt díjtételeket alkalmazzon rovatolás útján. Egyben pedig felszólítottam a többi hazai vasutakat is, hogy a kérdéses küldeményekre nézve saját vonalaikat illetőleg, a lehető leg­messzebb menő kedvezményeket léptessék életbe. Tekintve, hogy ezen viteldíj kedvezmény czélzatát az képe­i, miszerint az ínséges vidékek mezőgazdasággal foglalkozó közönségének lehe­tővé tétessék, hogy a fent említett czikkeket tá­volabb eső vidékekről olcsó szállítási díjak mel­lett beszerezhesse, tekintettel továbbá arra, hogy a keresk. forgalomnak szintén fontos czikkét képező fenti termékeknek üzleti czélokra leendő szállításánál a rendelkezésre bocsátott önköltségi kedvezménynek hely nem adható, a szem előtt tartott czél érdekében szigorú ellenőrzést kívá­nok gyakoroltatni abban az irányban, hogy ezen a takarmány­hiány indokából kivételesen enge­délyezett viteldíj kedvezmény kizárólag a gazda­közönség által s csakis a fent említett czélra ve­ i­­essék igénybe. Ezen szempontok által vezéreltetve, mivel­­ az e részben szükségképen kívánatos ellenőrzési eljárás végrehajtásánál úgy a közönség, mint a vasúti kezelés érdekében egyöntetű eljárást tar­tok kívánatosnak, — a kedvezmény érvényesíté­sét illetőleg, — akként rendelkeztem, hogy a fentiek szerint engedélyezett viteldíjkedvezmény csak oly küldemények után alkalmazandó, me­lyeknél a fent jelzett rendeltetés a vármegyei közigazgatási bizottság elnöke, ennek helyettese, vagy a bizottság részéről külön, e czélra kijelölt valamely hatósági közeg, például az Ínséges já­rás szolgabirája által a bizottság nevében kiál­lított s a feladás alkalmával a szállítmány fu­varleveléhez melléklendő igazolvánnyal bizonyit­­tatik. Az e czélra használandó igazol y­ányok a m. kir. államvasutak igazgatósága által, s amennyi­ben az egyidejűleg megkeresett magánvasutak viteldíjkedvezményt engedélyezni fognak, azok igazgatósága által fognak rendelkezésre bocsát­tatni, a bizottság által bejelentendő s az igaz­gatóságok részéről elszámolás ellenében meg­küldendő mennyiségben. Midőn erről értesíteném, egyúttal felhívom a bizottságot, hogy tekintettel a szóban levő kedvezmény közhasznú voltára,­­ az előbbiekben körülírt igazolás, illetve ellenőrzés végrehajtásá­nál — visszaélések elkerülése végett, — a leg­nagyobb szigorral eljárni szíveskedjék. Felhívom továbbá a bizottságot arra is, hogy a szóban levő küldemények tekintetében e elrendelt fenti intézkedéseket a gazdaközönség­gel szé­es körben tudatván, főleg arra töreked­jék, hogy a kedvezmény a kisebb gazdák és szegényebb osztály támogatására szolgáljon. Minthogy pedig a kedvezménydíjtételek csak 10,000 kigrammot tevő súlyú kocsirakomá­nyok után érvényesíttetnek, figyelmeztetendő az érdekelt közönség, hogy egyes gazdák kisebb megrendeléseit kocsirakományokká egyesítve, a kedvezmény feltételének ily módon megfelelni igyekezzenek. Figyelmeztetendő továbbá az érdekelt gaz­daközönség, miszerint a több ízben említett vi­teldíjkedvezmény oly küldemények után, melyek a kedvezmény életb­e léptetése előtti időben ke­rültek feladásra, nemkülönben oly küldemények után, melyek tekintetében a fent jelzett rendel­tetés bármely oknál fogva csak a szállítás meg­történte után bizonyíttatik, utólagosan vissza­térítési úton semmi körülmények közt alkalmaz­tatni nem fog. Végül pedig annak figyelemmel kísérhetése végett, hogy mily mérvben vétetett igénybe ezen viteldíjkedvezmény az érdekelt körök által, kívánnom kell, hogy a bizottság által a kiszol­gáltatott szállítási utalványokról minden 2 hét­ben egy, folyó számok szerint vezetett kimuta­tás terjesztessék fii hozzám és a földmivelésügyi m. kir. miniszter úrhoz, melyben kitüntetendő lesz, hogy mily nemű és súlyú küld­eményekre, továbbá kinek a nevére s végül mely s­átlítási viszonylatra nézve állíttattak ki igazolványok, mihez képest tehát felhívom a bizottságot, hogy a kérdéses kimutatásokat a jelzett időközben pontosan terjessze fel. Ezzel a vármegye alispánja által a vár­­m­egye közönsége nevében az ezen vármegye terül­tére szállítandó takarmánynemüek viteldij kedvezményezése tárgyában folyó évi szeptem­ber hó 17-én 447. szám alatt tett felterjesztése egyidejűleg elintézést nyert. Budapesten, 1894. október hó 7-én. Lukács, s. k. A közigazgatási bizottság ülése. (Október 8.) Jelen voltak: Dr. Fábry Sándor alispán el­nöklete alatt Dr. Bartóky József főjegyző, Jancso­­vics Péter árvaszéki elnök, Oláh György főügyész, Dr. Berkes Sándor h. vármegyei főorvos, Csák­ i Justh Zsigmond. 18S3-1894. Francziaországból szomorú hirt hozott folyó hó 8-án a táviró. Hírt, amely súlyos veszteséget és gyászt jelent a magyar irodalomra nézve. A legkiválóbb magyar belletristák egyike, az első magyar parasztregény írója Justh Zsigmond, Békésvármegye szülötte s hü fia meghalt Can­­nesban, csöndes, szelíd halállal. Nem jött váratlanul a gyászeset. Esztendők óta emésztette őt az a gyilkos kór, amely ellen hiábavaló minden orvosság, minden orvosi tudo­mány, a tüdővész. Ő maga is teljes tudatában volt állapotá­nak, sorsának. Tán azért is vénült meg oly ha­mar, hogy folyton a halál gondolatával tépelődött. Tán azért történt, hogy már esztendők óta deres, ősz volt a haja. Pedig alig harmincz esztendős kort ért meg. A fővárosi lapok egytől egyig meleg necro­­lógokban méltatják vármegyénk elhunyt jeles szülöttének a magyar irodalom körül, irói s mű­­pártolói minőségben szerzett nagy érdemeit; so­kan siratják őt külföldön, még többen e hazában és legtöbben Szent-Tornyán, ahol legszívesebben tartózkodott és amelynek népe valósággal bál­ványozta.­ Egyike volt a legérdekesebb irói egyén­­­geknek. Minden munkáját erő és eredetiség jel­lemzi. Justh Zsigmond 1863. február 16-án született­­ Békés vármegyében Szent-Tornyán. Atyja Justh Ist­ván igen gondos nevelésben részesítette. Justh Zsigmond mindig egyike volt a legszorgalmasabb­ tanulóknak s már mint kis diák is elárulta írói hajlamait. Első kötete volt „A káprázatok“, melylyel méltán keltett feltűnést. Ezt követte „A párisi alakok“, czimü mun­kája, majd 1892-ben a békésmegyei népéletből merített. „A puszták könyve“, amelylyel megjele­nésekor mi is behatóan foglalkoztunk ; ez a mű francziául is megjelent és nagy szenzácziót kel­tett Párisban­. Belefogott aztán egy nagyobb munkába, melynek czime : „A kiválás genezise.” Ennek két része „A pénz legendája“ s a „Gányó Julcsa“ már meg is jelent. A harmadik rész a „Gizella grófnő” czimüt most irta. Úgy lehet be is fe­jezte már. Justh Zsigmond sokat utazott. A­mint beállott a zord idő, elment déli vi­dékre, többnyire Egyiptomba, hogy ezzel is nyújtsa életét Betegsége miatt ment most legutóbb is Cannesba, ahol utolérte a halál . . . A bátyja, Justh Gyula képviselő utazott oda, végtisztessége rendezésére. Hulláját haza szállítják és szülőhelyén helyezik örök nyuga­lomra.* Szent-Tornyán, szülőfalujában, atyja birto­kán levő csinos kis kastély falai közt nemcsak magyar, de több külföldi iró is sok kellemes perczet töltött. Ez a kastély, amely kicsiny, épp oly szép. Renaissance stylben van építve és köröskörül törpe fenyőkkel övezve. Az épület előtt keskeny udvar terül el, melynek túlsó oldalán a szolga­személyzet épülete áll. A kastély jobb oldalán szép növésű fiatal fákból álló erdőcske van, mely már most is, a legmelegebb napokon árnyat ad, idővel pedig egész erdővé fog fejlődni. Itt szokott volt Justh vendégeivel nyári estén jó bor mellett elbeszélgetni. A kastély berendezése is egyszerű, de csi­nos. A verandáról előszoba nyílik. Ebből egye­nesen a fürdőszoba, balra könyvtára és irószo­­bája, jobbra két hálóterem. Az ebédlőben kalota­szegi bútorzat van. A kastély előtt messze a síkságba pedig belenyúlik a birtok, melyen csak itt-ott áll egy­­egy fehérre meszelt gazdasági épület, vagyis inkább viskó. Ezen a birtokon rendezte Justh Zsigmond azokat a p­araszt-előadásokat, melyekről alig pár héttel ezelőtt referáltunk utolszor és amelyekről a környéke­n olyan sokat beszéltek. Egyszerű parasztemberekkel adatott elő da­rabokat, ő maga tanította be őket rá nagy fáradsággal. A „Telefon Hírmondó" következő érdekes adatokat közli róla: Justh Zsigmond épen olyan érdekes ember volt, mint a milyen érdekes és eredeti iró. Különösen szenvedélyes gyűjtő volt és ami útjában érdekes régiséget, műtárgyat csak talált, azt összevásárolt­a és atyja sz.-tornyai kastélyában helyezte el. Ez az alföldi tuskulum, a hol a szegény megboldogult legjobban szere­tett időzni, valóságos múzeum volt, tömve az ó és új világ ritkaságaival. Különösen csodálato­san bizarr és igazi költői hangulatot keltő volt az úgynevezett „indiai szoba“, a­melynek ös­­­szes berendezését Lahoréból hozta magával. — Csupa selyem­ függöny, bambusz rostokból font székek, asztalok, apró ezüst és aranyhímzetű ta­­burettek díszítették az érdekes szobát, melynek mennyezete sátorban futott össze, a­melyet négy aranyozott oszlop tartott. Gyönyörű könyvtára és képgyűjteménye is volt Justh Zsigmondnak a szent-tornyai kastélyban és igen érdekesek vol­tak azok az apró, a pillanat hatása alatt szüle­tett képek, a­melyeket Justhnak művész-barátai emlékül festettek. Volt ebben a gyűjteményben kép Alma­ Tademától, a híres londoni aquarell­­művésztől, Lepage, Bastien és Ruth Lemercier­­től. Különösen megkapó ez utóbbinak „Falusi temető“ czimű festménye, mely sárgult akáczi­­val, behorpadt sírdombjaival, bármely tárlatnak díszére válnék. Nemkülönben érdekes volt az a fotográfiagyüjtemény is, a­mely az egyik szalon­ban volt összegyűjtve. Ebben a gyűjteményben megvolt majd minden európai művész, művésznő, előkelő politikus, író, festő és zeneművész fény­képe sajátkezű ajánlásokkal ellátva. A fiatal író dolgozó­szobáját legjobb barátainak arczképei díszítették és az íróasztallal szemben, fantaszti­kus drapériákkal körülvett festőállványon egy sötét szemű, sötét göndörfürtöktől árnyalt hal­vány női arcz körvonalai váltak ki. Ez a hal­vány, tüzes szemű női arcz volt a lánglelkű író­ ifjúkori ideálja, a­kinek emléke haláláig élt­ Iás­kéban. És most már örökre csöndes, örökre üres marad a szenttornyai kedves „O­thon“ és senki sem érinti többé az íróasztalon heverő tol­lat és nem nyúl a sarokban álló zongorához, a­melynek támlapjára, ki tudja ,mióta, ki tudja miért, épen a „Lilly keringő'1 van kiterítve. * ... Legyen a szülőföld könnyű elhunyt jele­* sünk hamvainak, béke p uaira, örök áldás em­lékére !

Next