Békés, 1897 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1897-10-10 / 41. szám

41­ tb szám. *­­ Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, kova a lap szellemi részét illető köz­lemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij : Egész évre . I frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. Gryula, 1897. október 10-én. XXIX. évfolyam: Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: H Ó XX­XT JD .A. T7" I ID. ■oC‘prt>iJCT,£) Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv­­kereskedés, hova a hir­detések és nyilt­ téri köz­lemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. EK Nyilt-tér sora 10 kr.» Házi iparágak fejlesztése. Mikor a szocziális tanok Békésvárme­­gyében is felütötték fejőket és munkás né­pünk között általánosabbá kezdett lenni a panasz a kereset kevés volta miatt, varme­gyénk intéző körei azt is gondoskodásuk tárgyává tették, hogy a kizárólag mezei munkára és nyári keresetére utalt munkás­­népet oly foglalkozáshoz juttassák, mely le­hetőleg az évnek minden szakában űzhető vol­tával állandó keresetet biztosítson űzőinek. Meg­lévén a hajlam népünkben, különböző házi iparágak művelésére, a dolog természe­ténél fogva is, ez látszott legalkalmasabbnak arra, hogy kellő támogatás mellett kifej­lődve, a szegényebb sorsú néposztálynak a megélhetésben kellő támaszt nyújtson. Ezért alakította meg a vármegye kö­zönsége a házi ipari bizottságot, melynek fel­adatává tűzte ki, hogy különböző alkalmas iparágak meghonosításáról és általánosan való megkedveltetéséről gondoskodjék, a mellett pedig nyújtson módot a házi iparral foglal­kozóknak előállított iparczikkeik értékesít­hetésére is. A bizottság, mely dr. Fábry Sándor al­ispán elnöklete alatt, közügyeink iránt kiváló érdeklődést tanúsító több tagból áll, azóta permanens és működésének némi eredménye máris észlelhető, mit beigazolt a múlt évi országos kiállítás, melyen különösen a leg­inkább fejlett szövőipar termékeinek igen szép és gazdag gyűjteményét mutatta be Békés­­vármegye. A szövőiparon kívül a vesszőfonás az, mely helyi viszonyainknak és munkás népünk hajlamának leginkább megfelelvén, nagyobb elterjedésnek örvend. E két iparág fejlődésének érdekeit hivatott szolgálni a szintén a házi ipari bizottság kezdeménye­zése folytán Békésen felállított állami kosár­fonó tanműhely és a Csabán állami segél­lyel létesített községi szövőiskola. A folyó gazdasági év bajai és szegényebb néposztályunk megélhetési viszonyainak meg­nehezülése a házi ipari bizottságot is fo­kozottabb tevékenységre indították kitűzött czéljainak megvalósításában, hogy a rész­ter­més okozta keresethiánynak pótlását bizto­sítsa. Intézkedései egyaránt czélozzák a házi iparágaknak a nép között való elterjesztését, valamint az előállított iparczikkeknek meg­felelő piaczok szerzését. Első­sorban a vessző- és kosárfonás az, mely helyi viszonyainknak leginkább megfe­lelvén, alkalmas arra, hogy nagyobb kiterje­désben fizessék, mert a bizottság tapaszta­latai szerint ez közel sincs annyira elterjedve, mint a­hogy népünk hajlama, a kosárneműek óriási kereslete és a fűzvesszőtermelés aránya és lehetősége szerint elterjedhetne. Ezért a bizottság kívánatosnak tartja, hogy a békési állami kosárfonó tanműhelyben a tél folya­mán egy oly tanfolyam szerveztessék, melyen az egyes községekből a községek költségén oda küldött szegényebb sorsú emberek az egyszerűbb kosár- és vesszőfonást elsajátíta­nák és nemcsak a maguk megélhetését kön­­­nyítenék meg, hanem községükben a kosár­fonás megannyi terjesztőivé, tanítóivá lenné­nek. A vármegyében, a hol a fűzfavesszőter­­melésre minden lehető feltétel — sok bolt folyó meder, vízjárta terület — megvan, a­hol a vesszőfonatok — kosarak, kocsioldal, különféle kasok — nagy szerepet játszanak, a­hol továbbá az enemű szükségletekben a czu­­korrépatermelés felkarolása, a szőllő- és gyü­mölcstermelés fellendülése folytán a kereslet mindig nagyobb lesz, a kosárfonó iparnak már a helyi fogyasztásra való tekintettel is szép jövője van; ha pedig figyelembe ves­­­szük, hogy a kosárneműek jelentékeny export­­czikké is válhatnak, akkor a kosárfonás fej­lődésének határai egykönnyen meg sem ál­lapíthatók. Ezen körülményre, valamint a népnek ezen iparág iránti előszeretetére tá­maszkodva, a házi ipari bizottság feliratot intézett a kereskedelemügyi miniszterhez a békési kosárfonó tanműhelyben egy téli tan­folyam létesítése iránt és megkereste a vár­tna még túlnyomók a hibák az előnyös tulajdon­ságok fölött és teljesen magunkévá tesszük előb­biekre vonatkozólag a „Nagyvárad“-nak a „Jour thémák“-ról írt és lapunkban is reprodukált bí­rálatát. Hanem vannak azután olyan kvalitásai, me­lyekkel kikiáltott írói nagyságok nem bírnak és amelyek máris ellensúlyozzák — amit ezután kell megszereznie — látkörének ez időszerinti sajnos fogyatékosságát. Nevezetesen van éles szeme, mélyen érző szive, etnikai egyénisége, kiváló széptani érzéke s mindezek fölött valami külön­legesen sajátos kac­agtató s fájó humora, mely már ma irói individualitássá avatja. A valóban lelkes előfizető gyűjtők és kü­lönösen bájos gyűjtő hölgyek szives buzgalma mellett eme irói individualitásnak gyümölcse, hogy a „Jour thémák” a mai siralmas viszonyok között páratlannak mondható érdeklődést kel­tett azon szűk olvasóközönség körében, mely­nek Dobányi Imre úgy is mint elbeszélő, úgy is mint e lapok hasábjain a „Gyulai élet“ népszerű írója, kedvencze lön. Nevezetesen megtörtént az a ritka eset, hogy egy kezdő író első műve annyi példányban kelt el, hogy a befolyt ös­­­szegből nemcsak a nyomtatási költség futotta ki, hanem — bár szerény summácska is — az írónak némi munkadíj is maradt osztályrészül. Senkinek sem okoz nagyobb örömet mint nekünk, akik legközelebb állunk hozzá, kedves munkatársunk első művének anyagi s erkölcsi sikere s szivünkből óhajtjuk, hogy — amelyek elé az első kísérlet után jogos várakozással né­zünk — következendő művei erkölcsi s anyagi sikere az elsőt messze túlszárnyalja. A „Jour thémák és más történetek” tartal­mát egyébként vázlatosan a következőkben fog­laljuk össze:­­ „Az Árnyék háza” czimü elbeszélés az első a kötetben. Hosszabb mesében egy gentry csa­lád elszegényedését és utóbb elpolgáriasodását megyebeli községek képviselőtestületeit, hogy a tervezett tanfolyamra egy két szegény mun­kást kiküldvén, az annak kiképeztetésére szük­séges — személyenként 25 — 30 irtot tevő — eadás fedezésől gondoskodjanak. Hisszük, hogy a terv kivitele és a remélt üdvös hatás elérése sem a kormány jóakaratán, sem a községek áldozatkészségén múlni nem fog. A házi iparágak ügyének tanulmányo­zása folytán tapasztalta a bizottság azt is, hogy Orosháza község lakosságának női ré­sze nagy előszeretettel viseltetik a művirág­­készítés iránt, mert a­nélkül, hogy valaki rendszeresen tanította volna, a szegényebb néposztály asszonyai és leányai közül sokan elsajátították azt, s abból bármi csekély, de mégis számottevő mellékjövedelmet szerez­nek. Ezen iparág pedig megfelelő fejlettség mellett kereskedelmi szempontból is fontos­sággal bír, mert a díszítő iparnak kelendő és kedvelt tárgya a művirág. Csak néhány divatkereskedést kell megtekintenünk, hogy a művirágoknak egész tömegét találjuk ott felhalmozva. De újabban tanügyi czélokra is készítik a különféle növények hű utánza­tát, melyeket az iskolák, mint hasznos és tartós taneszközöket használnak. Mindezen czikkek ma külföldi készítmények, melyek­nek itthon való előállításával sok pénz ma­radna a belföldön s jutna munkás népünk kezébe. E tények indították a házi ipari bi­zottságot arra, hogy Orosházán a művirág­­készítést meghonosítani és tökéletesíteni meg­kísérelje. Gondoskodott, azért egy képzett tanítónőről, ki a hasznos és szép iparágat képes és kész megtanítani és az első sorban érdekelt Orosháza községet megkereste, hogy a tanítónő díjazására és a tanfolyam első be­rendezésére szükséges 200—250 frtnyi ös­­­szeget bocsássa a bizottság rendelkezésére. De figyelemmel van a bizottság arra is, hogy mindezen iparágak gyors elterjedése és meghonosodása csak úgy remélhető, ha a nép abból hasznot látva és remélve, ösztönt és buzdítást nyer a munka megtanulására és festi igen élénk színekkel. Kitűnő genre alak Árkyné, a büszke és elegáns gentrymama. „Egy szőke leányról“ nem elbeszélés és nem is novella, hanem önálló véleménynyilvánító, okos kis bakfis találó rajza, rendkívüli meg­figyelő képességgel. „A főhadnagy úr históriája“ alapgondolata egy házasságtörő asszony hétköznapi története, de dicséretére válik az írónak, a polgárt nem szen­vedő főhadnagy egyéniségének leírása. Hunter főhadnagy valóban előttünk áll az iró élénk, megkapó leírása után. „Ellá”-ban a kisvárosi tulokos leány valódi és igazi festését adja, erős drámai háttérét. Igazi novella a „Gyerek szerelem” czimü, mely egy gazdag földesgazda fiának különben elfogad­­hatlan megokolásu története, melyben a kispapból huszárönkéntessé vedlett és korhel­lyé vált fiúnak történetét élénk, erős szinezettel írja le. „Az ezredesné leánya“-ban igen érdekes tör­ténetet mond el, melyben ez öreges ezredes fiatal felesége a neki udvarló kauczióképes fiatal had­nagyot beleugratja, hogy lányát, a fiatal zárda­növendéket vegye el. A hadnagy — miután be­csületszavát adta — kénytelen megkérni a lányt, a­kit el is jegyez. A lány azonban öc­cse neve­lőjét, egy fiatal, ügyetlen tanárjelöltet szeret, a­kivel sétál kinn a hegy alatt virágot szedve. Az ezred tisztikara elutazik a hadgyakorlatokra és a vonat a hegy mellett robog el, amely alatt a fiatalok átölelve tartják egymást. A hadnagy így nem veszi el a lányt, míg a tanárjelölt ta­nár lesz és természetesen elveszi a szép zárda­növendéket. „A szerelmes fogalmazó“ szerelmének leírá­sában valódi és eredeti typusát tárja elénk az író az ügyetlen, tapasztalatlan szerelmesnek. Élénken és temperamentusan, maró gún­nyal van megírva a fogalmazó látogatása, a­mely alatt szeme láttára égeti es ideálja a hozzá írt szerelmes levelet­ folytatására , ezért gondoskodott arról, hogy egalább a kezdet nehézségei között az ipar­termékek azonnal értékesithetők legyenek. Feliratot intézett e czélból a pénzügyi-, ke­reskedelemügyi-, földmivelési-, belügyi- és kultuszminiszterekhez, melyben a békés me­gyei háziiparágak állapotát és fejlesztésének szükséges voltát feltárva felkérte ezen mi­nisztereket, hogy amennyiben tárczájuk ke­retében házi ipari úton előállítható czikkekre szükségük van, azok beszerzését a békés­vármegyei házi ipar útján eszközöljék. A megrendelés és a szállítás közvetítésére a bizottság ajánlotta fel közbenjárását. Nem áltathatjuk magunkat hiú remén­­nyel az iránt, hogy a tett intézkedések foly­tán Békés vármegye házi ipara egyszerre fej­lett és versenyképes leend, mert a dolog természete és a népben természeténél fogva meglevő conservativismus különösen e téren csak lassú el­haladást helyeznek kilátásba. Hisszük azonban, hogy gondos és okszerű vezetés és a közreható tényezők egyöntetű eljárása mellett a munkát siker fogja koro­názni és kezdetben sok jóakarattal és fárad­sággal meg lehet honosítani népünk között a házi iparágak űzését, a mi munkás népünk jólétének hasznos előmozdítója és szocziális bajainknak, az e téren felhangzó panaszok­nak legbiztosabb gyógyszere lehet. (By.) A földmives iskola megnyitása. Vasárnap délután a vármegyei földmives iskola csabai telepén nagyszámú közönség jelenléte és szép ünnepély mellett történt meg a földmives isko­lának, a vármegye ezen millennáris alkotásának fel­avatása és rendeltetésének való átadása. Három óra felé részint a közeli vasúti állomástól gyalog, részint a városból kocsikon gyülekezni kezdett az érdek­lődő közönség, mely később az iskola előtti teret csaknem egészen megtöltötte. Ott voltak: dr. Lukács György főispán, Ma­gyar Kázmér a földmives iskolák tanfelügyelője, a földmivelésügyi ministerium képviseletében, a vár­ áll­am Juli W JEfi Dubányi Imre (Jour thémák és más történetek.) A „Békésinek idestova három évtizedes pályafutása alatt egyik nem kis büszkeségét képezi, hogy hasábjain, különösen tárczarova­­tában első kísérletei s szárnypróbálgatásai je­lentek meg oly egyéneknek, akik szorgalmuk és tehetségüknél fogva szépirodalmunknak később általánosan elismert kiváló munkásai lőnek. Ezek között kettő: Nogáll Janka, városunk jeles szü­lötte, a bájos és kedves causeur, a mai magyar nemzedék első neirója, Bródy Sándor, a magyar naturalista irány eddigelé utolérhetlen meste­rének is a „Békés“ volt irodalmi bölcsőjük; ebben jelentek meg első dolgozataik s utóbbi­nak a magyar irodalomban korszakalkotó jelen­tőségűvé vált „Nyomor“ czimű első munkáját is lapunk kiadója, Dobay János könyvnyomdája ál­lította ki. Dobányi Imréről, lapunk kedves munkatár­sáról époly természetszerű, mint önkéntelen ro­­konszenvtől eltekintve, tárgyilagosan akarunk írni, midőn legközelebb megjelent „Jour thémák és más történetek“ czimü munkájáról megemlé­kezünk. Mive­l mennyire fejlődik Dobányi Imre , az bizonyára a jövő titka. Annyit elfogultság nél­kül mondhatunk azonban, hogy mi nemcsak a leg­szebb, de a legmerészebb várakozást is fűzzük ehhez a jövendőhöz , mert ama pillanattól kezdve, midőn pedig első kísérleteinek akkor még erős kritika­i változtatások mellett helyet adtunk lapunk­ban, igaz és nagy tehetségnek ismertük meg. Nem vagyunk vele szemben elfogultak , ös­­merjük hibáit és nem hunyunk szemet azok előtt. Azt is elismerjük, hogy irodalmi mérlegre téve, „A nyári gavallér“ is tipikus, jó alak, mert az életben tényleg sok ilyen van. A fiatal diák szerelme tárgyának éjjeli zenét ad és másnap, mikor elmegy látogatóba, megtudja, hogy­ a „nagyságáék” fürdőbe utaztak még tegnapelőtt. „A fogadás*-ban egy lakodalmat ir le, me­lyen egy férfi és nő fogadnak arra, hogy a meny­asszony két év alatt megcsalja az urát. A fiatal asszonyt azután a férfi elcsábítja, majd férjétől elválván, nőül veszi és így a fogadást, miután a szerelmet, mint nem létezőt, tagadta, elveszí­tette. A történet élénk meseszövéssel folyik és az unatkozó gazdag asszony pompásan van találva. „A halvérű ember“ filosofikus történet, erős drámai háttérrel. Van benne, sok életismeret és megfigyelési képesség. A szerető és ezt ti­tokban tartó fiatal ember csalódása, majd kön­­­nyelműsége folytán keletkezett lelkiismeret furda­­lása és végül öngyilkossága igazán megkapó. „Az éji lovag“ humoreszk szintén életből vett alak, a­ki minden diákot, a­kivel találko­zik, megpumpol azon a réven, hogy majd köl­csönöz nekik könyveket, jegyzeteket. A „Kibékülés” egy büszke apának megbékü­­lését írja le. Leányát, ki akarata ellen ment férjhez, visszafogadja ugyan házába, de nem be­szél vele, míg unokája egy ízben külföldi gyü­mölcsfáját tönkre nem teszi és a kis­fiút békit­­gető nagyapa bevallja, hogy megbocsát. „A szerkesztői üzenetek“ saját írói élettörté­netéből van meritbe. Találó a riporteri vizsgá­lat leírása, melynek során a szerkesztői üzene­tek miatt megbukik. „Meghalt“ czímü története talán a könyv legsikerültebb elbeszélése. Egy elzüllött, egy­kor­ nagyratörő ügyvédnek a története ez, ki­tűnő alapgondolattal. „Szeretett és megcsalták — megcsalták és ő mégis szeretett.“ A fokoza­tos elzüllés, a mulatozások leírásában látjuk igazán, mily széles megfigyelés van az íróban.

Next