Békés, 1897 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1897-10-10 / 41. szám
41 tb szám. * Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, kova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij : Egész évre . I frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. Gryula, 1897. október 10-én. XXIX. évfolyam: Társadalmi és közgazdászati hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: H Ó XXXT JD .A. T7" I ID. ■oC‘prt>iJCT,£) Kiadó hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyvkereskedés, hova a hirdetések és nyilt téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. EK Nyilt-tér sora 10 kr.» Házi iparágak fejlesztése. Mikor a szocziális tanok Békésvármegyében is felütötték fejőket és munkás népünk között általánosabbá kezdett lenni a panasz a kereset kevés volta miatt, varmegyénk intéző körei azt is gondoskodásuk tárgyává tették, hogy a kizárólag mezei munkára és nyári keresetére utalt munkásnépet oly foglalkozáshoz juttassák, mely lehetőleg az évnek minden szakában űzhető voltával állandó keresetet biztosítson űzőinek. Meglévén a hajlam népünkben, különböző házi iparágak művelésére, a dolog természeténél fogva is, ez látszott legalkalmasabbnak arra, hogy kellő támogatás mellett kifejlődve, a szegényebb sorsú néposztálynak a megélhetésben kellő támaszt nyújtson. Ezért alakította meg a vármegye közönsége a házi ipari bizottságot, melynek feladatává tűzte ki, hogy különböző alkalmas iparágak meghonosításáról és általánosan való megkedveltetéséről gondoskodjék, a mellett pedig nyújtson módot a házi iparral foglalkozóknak előállított iparczikkeik értékesíthetésére is. A bizottság, mely dr. Fábry Sándor alispán elnöklete alatt, közügyeink iránt kiváló érdeklődést tanúsító több tagból áll, azóta permanens és működésének némi eredménye máris észlelhető, mit beigazolt a múlt évi országos kiállítás, melyen különösen a leginkább fejlett szövőipar termékeinek igen szép és gazdag gyűjteményét mutatta be Békésvármegye. A szövőiparon kívül a vesszőfonás az, mely helyi viszonyainknak és munkás népünk hajlamának leginkább megfelelvén, nagyobb elterjedésnek örvend. E két iparág fejlődésének érdekeit hivatott szolgálni a szintén a házi ipari bizottság kezdeményezése folytán Békésen felállított állami kosárfonó tanműhely és a Csabán állami segéllyel létesített községi szövőiskola. A folyó gazdasági év bajai és szegényebb néposztályunk megélhetési viszonyainak megnehezülése a házi ipari bizottságot is fokozottabb tevékenységre indították kitűzött czéljainak megvalósításában, hogy a résztermés okozta keresethiánynak pótlását biztosítsa. Intézkedései egyaránt czélozzák a házi iparágaknak a nép között való elterjesztését, valamint az előállított iparczikkeknek megfelelő piaczok szerzését. Elsősorban a vessző- és kosárfonás az, mely helyi viszonyainknak leginkább megfelelvén, alkalmas arra, hogy nagyobb kiterjedésben fizessék, mert a bizottság tapasztalatai szerint ez közel sincs annyira elterjedve, mint ahogy népünk hajlama, a kosárneműek óriási kereslete és a fűzvesszőtermelés aránya és lehetősége szerint elterjedhetne. Ezért a bizottság kívánatosnak tartja, hogy a békési állami kosárfonó tanműhelyben a tél folyamán egy oly tanfolyam szerveztessék, melyen az egyes községekből a községek költségén oda küldött szegényebb sorsú emberek az egyszerűbb kosár- és vesszőfonást elsajátítanák és nemcsak a maguk megélhetését könnyítenék meg, hanem községükben a kosárfonás megannyi terjesztőivé, tanítóivá lennének. A vármegyében, a hol a fűzfavesszőtermelésre minden lehető feltétel — sok bolt folyó meder, vízjárta terület — megvan, ahol a vesszőfonatok — kosarak, kocsioldal, különféle kasok — nagy szerepet játszanak, ahol továbbá az enemű szükségletekben a czukorrépatermelés felkarolása, a szőllő- és gyümölcstermelés fellendülése folytán a kereslet mindig nagyobb lesz, a kosárfonó iparnak már a helyi fogyasztásra való tekintettel is szép jövője van; ha pedig figyelembe vesszük, hogy a kosárneműek jelentékeny exportczikké is válhatnak, akkor a kosárfonás fejlődésének határai egykönnyen meg sem állapíthatók. Ezen körülményre, valamint a népnek ezen iparág iránti előszeretetére támaszkodva, a házi ipari bizottság feliratot intézett a kereskedelemügyi miniszterhez a békési kosárfonó tanműhelyben egy téli tanfolyam létesítése iránt és megkereste a vártna még túlnyomók a hibák az előnyös tulajdonságok fölött és teljesen magunkévá tesszük előbbiekre vonatkozólag a „Nagyvárad“-nak a „Jour thémák“-ról írt és lapunkban is reprodukált bírálatát. Hanem vannak azután olyan kvalitásai, melyekkel kikiáltott írói nagyságok nem bírnak és amelyek máris ellensúlyozzák — amit ezután kell megszereznie — látkörének ez időszerinti sajnos fogyatékosságát. Nevezetesen van éles szeme, mélyen érző szive, etnikai egyénisége, kiváló széptani érzéke s mindezek fölött valami különlegesen sajátos kacagtató s fájó humora, mely már ma irói individualitássá avatja. A valóban lelkes előfizető gyűjtők és különösen bájos gyűjtő hölgyek szives buzgalma mellett eme irói individualitásnak gyümölcse, hogy a „Jour thémák” a mai siralmas viszonyok között páratlannak mondható érdeklődést keltett azon szűk olvasóközönség körében, melynek Dobányi Imre úgy is mint elbeszélő, úgy is mint e lapok hasábjain a „Gyulai élet“ népszerű írója, kedvencze lön. Nevezetesen megtörtént az a ritka eset, hogy egy kezdő író első műve annyi példányban kelt el, hogy a befolyt összegből nemcsak a nyomtatási költség futotta ki, hanem — bár szerény summácska is — az írónak némi munkadíj is maradt osztályrészül. Senkinek sem okoz nagyobb örömet mint nekünk, akik legközelebb állunk hozzá, kedves munkatársunk első művének anyagi s erkölcsi sikere s szivünkből óhajtjuk, hogy — amelyek elé az első kísérlet után jogos várakozással nézünk — következendő művei erkölcsi s anyagi sikere az elsőt messze túlszárnyalja. A „Jour thémák és más történetek” tartalmát egyébként vázlatosan a következőkben foglaljuk össze: „Az Árnyék háza” czimü elbeszélés az első a kötetben. Hosszabb mesében egy gentry család elszegényedését és utóbb elpolgáriasodását megyebeli községek képviselőtestületeit, hogy a tervezett tanfolyamra egy két szegény munkást kiküldvén, az annak kiképeztetésére szükséges — személyenként 25 — 30 irtot tevő — eadás fedezésől gondoskodjanak. Hisszük, hogy a terv kivitele és a remélt üdvös hatás elérése sem a kormány jóakaratán, sem a községek áldozatkészségén múlni nem fog. A házi iparágak ügyének tanulmányozása folytán tapasztalta a bizottság azt is, hogy Orosháza község lakosságának női része nagy előszeretettel viseltetik a művirágkészítés iránt, mert anélkül, hogy valaki rendszeresen tanította volna, a szegényebb néposztály asszonyai és leányai közül sokan elsajátították azt, s abból bármi csekély, de mégis számottevő mellékjövedelmet szereznek. Ezen iparág pedig megfelelő fejlettség mellett kereskedelmi szempontból is fontossággal bír, mert a díszítő iparnak kelendő és kedvelt tárgya a művirág. Csak néhány divatkereskedést kell megtekintenünk, hogy a művirágoknak egész tömegét találjuk ott felhalmozva. De újabban tanügyi czélokra is készítik a különféle növények hű utánzatát, melyeket az iskolák, mint hasznos és tartós taneszközöket használnak. Mindezen czikkek ma külföldi készítmények, melyeknek itthon való előállításával sok pénz maradna a belföldön s jutna munkás népünk kezébe. E tények indították a házi ipari bizottságot arra, hogy Orosházán a művirágkészítést meghonosítani és tökéletesíteni megkísérelje. Gondoskodott, azért egy képzett tanítónőről, ki a hasznos és szép iparágat képes és kész megtanítani és az első sorban érdekelt Orosháza községet megkereste, hogy a tanítónő díjazására és a tanfolyam első berendezésére szükséges 200—250 frtnyi összeget bocsássa a bizottság rendelkezésére. De figyelemmel van a bizottság arra is, hogy mindezen iparágak gyors elterjedése és meghonosodása csak úgy remélhető, ha a nép abból hasznot látva és remélve, ösztönt és buzdítást nyer a munka megtanulására és festi igen élénk színekkel. Kitűnő genre alak Árkyné, a büszke és elegáns gentrymama. „Egy szőke leányról“ nem elbeszélés és nem is novella, hanem önálló véleménynyilvánító, okos kis bakfis találó rajza, rendkívüli megfigyelő képességgel. „A főhadnagy úr históriája“ alapgondolata egy házasságtörő asszony hétköznapi története, de dicséretére válik az írónak, a polgárt nem szenvedő főhadnagy egyéniségének leírása. Hunter főhadnagy valóban előttünk áll az iró élénk, megkapó leírása után. „Ellá”-ban a kisvárosi tulokos leány valódi és igazi festését adja, erős drámai háttérét. Igazi novella a „Gyerek szerelem” czimü, mely egy gazdag földesgazda fiának különben elfogadhatlan megokolásu története, melyben a kispapból huszárönkéntessé vedlett és korhellyé vált fiúnak történetét élénk, erős szinezettel írja le. „Az ezredesné leánya“-ban igen érdekes történetet mond el, melyben ez öreges ezredes fiatal felesége a neki udvarló kauczióképes fiatal hadnagyot beleugratja, hogy lányát, a fiatal zárdanövendéket vegye el. A hadnagy — miután becsületszavát adta — kénytelen megkérni a lányt, akit el is jegyez. A lány azonban öccse nevelőjét, egy fiatal, ügyetlen tanárjelöltet szeret, akivel sétál kinn a hegy alatt virágot szedve. Az ezred tisztikara elutazik a hadgyakorlatokra és a vonat a hegy mellett robog el, amely alatt a fiatalok átölelve tartják egymást. A hadnagy így nem veszi el a lányt, míg a tanárjelölt tanár lesz és természetesen elveszi a szép zárdanövendéket. „A szerelmes fogalmazó“ szerelmének leírásában valódi és eredeti typusát tárja elénk az író az ügyetlen, tapasztalatlan szerelmesnek. Élénken és temperamentusan, maró gúnnyal van megírva a fogalmazó látogatása, amely alatt szeme láttára égeti es ideálja a hozzá írt szerelmes levelet folytatására , ezért gondoskodott arról, hogy egalább a kezdet nehézségei között az ipartermékek azonnal értékesithetők legyenek. Feliratot intézett e czélból a pénzügyi-, kereskedelemügyi-, földmivelési-, belügyi- és kultuszminiszterekhez, melyben a békés megyei háziiparágak állapotát és fejlesztésének szükséges voltát feltárva felkérte ezen minisztereket, hogy amennyiben tárczájuk keretében házi ipari úton előállítható czikkekre szükségük van, azok beszerzését a békésvármegyei házi ipar útján eszközöljék. A megrendelés és a szállítás közvetítésére a bizottság ajánlotta fel közbenjárását. Nem áltathatjuk magunkat hiú reménnyel az iránt, hogy a tett intézkedések folytán Békés vármegye házi ipara egyszerre fejlett és versenyképes leend, mert a dolog természete és a népben természeténél fogva meglevő conservativismus különösen e téren csak lassú elhaladást helyeznek kilátásba. Hisszük azonban, hogy gondos és okszerű vezetés és a közreható tényezők egyöntetű eljárása mellett a munkát siker fogja koronázni és kezdetben sok jóakarattal és fáradsággal meg lehet honosítani népünk között a házi iparágak űzését, a mi munkás népünk jólétének hasznos előmozdítója és szocziális bajainknak, az e téren felhangzó panaszoknak legbiztosabb gyógyszere lehet. (By.) A földmives iskola megnyitása. Vasárnap délután a vármegyei földmives iskola csabai telepén nagyszámú közönség jelenléte és szép ünnepély mellett történt meg a földmives iskolának, a vármegye ezen millennáris alkotásának felavatása és rendeltetésének való átadása. Három óra felé részint a közeli vasúti állomástól gyalog, részint a városból kocsikon gyülekezni kezdett az érdeklődő közönség, mely később az iskola előtti teret csaknem egészen megtöltötte. Ott voltak: dr. Lukács György főispán, Magyar Kázmér a földmives iskolák tanfelügyelője, a földmivelésügyi ministerium képviseletében, a vár állam Juli W JEfi Dubányi Imre (Jour thémák és más történetek.) A „Békésinek idestova három évtizedes pályafutása alatt egyik nem kis büszkeségét képezi, hogy hasábjain, különösen tárczarovatában első kísérletei s szárnypróbálgatásai jelentek meg oly egyéneknek, akik szorgalmuk és tehetségüknél fogva szépirodalmunknak később általánosan elismert kiváló munkásai lőnek. Ezek között kettő: Nogáll Janka, városunk jeles szülötte, a bájos és kedves causeur, a mai magyar nemzedék első neirója, Bródy Sándor, a magyar naturalista irány eddigelé utolérhetlen mesterének is a „Békés“ volt irodalmi bölcsőjük; ebben jelentek meg első dolgozataik s utóbbinak a magyar irodalomban korszakalkotó jelentőségűvé vált „Nyomor“ czimű első munkáját is lapunk kiadója, Dobay János könyvnyomdája állította ki. Dobányi Imréről, lapunk kedves munkatársáról époly természetszerű, mint önkéntelen rokonszenvtől eltekintve, tárgyilagosan akarunk írni, midőn legközelebb megjelent „Jour thémák és más történetek“ czimü munkájáról megemlékezünk. Mivel mennyire fejlődik Dobányi Imre , az bizonyára a jövő titka. Annyit elfogultság nélkül mondhatunk azonban, hogy mi nemcsak a legszebb, de a legmerészebb várakozást is fűzzük ehhez a jövendőhöz , mert ama pillanattól kezdve, midőn pedig első kísérleteinek akkor még erős kritikai változtatások mellett helyet adtunk lapunkban, igaz és nagy tehetségnek ismertük meg. Nem vagyunk vele szemben elfogultak , ösmerjük hibáit és nem hunyunk szemet azok előtt. Azt is elismerjük, hogy irodalmi mérlegre téve, „A nyári gavallér“ is tipikus, jó alak, mert az életben tényleg sok ilyen van. A fiatal diák szerelme tárgyának éjjeli zenét ad és másnap, mikor elmegy látogatóba, megtudja, hogy a „nagyságáék” fürdőbe utaztak még tegnapelőtt. „A fogadás*-ban egy lakodalmat ir le, melyen egy férfi és nő fogadnak arra, hogy a menyasszony két év alatt megcsalja az urát. A fiatal asszonyt azután a férfi elcsábítja, majd férjétől elválván, nőül veszi és így a fogadást, miután a szerelmet, mint nem létezőt, tagadta, elveszítette. A történet élénk meseszövéssel folyik és az unatkozó gazdag asszony pompásan van találva. „A halvérű ember“ filosofikus történet, erős drámai háttérrel. Van benne, sok életismeret és megfigyelési képesség. A szerető és ezt titokban tartó fiatal ember csalódása, majd könnyelműsége folytán keletkezett lelkiismeret furdalása és végül öngyilkossága igazán megkapó. „Az éji lovag“ humoreszk szintén életből vett alak, aki minden diákot, akivel találkozik, megpumpol azon a réven, hogy majd kölcsönöz nekik könyveket, jegyzeteket. A „Kibékülés” egy büszke apának megbékülését írja le. Leányát, ki akarata ellen ment férjhez, visszafogadja ugyan házába, de nem beszél vele, míg unokája egy ízben külföldi gyümölcsfáját tönkre nem teszi és a kisfiút békitgető nagyapa bevallja, hogy megbocsát. „A szerkesztői üzenetek“ saját írói élettörténetéből van meritbe. Találó a riporteri vizsgálat leírása, melynek során a szerkesztői üzenetek miatt megbukik. „Meghalt“ czímü története talán a könyv legsikerültebb elbeszélése. Egy elzüllött, egykor nagyratörő ügyvédnek a története ez, kitűnő alapgondolattal. „Szeretett és megcsalták — megcsalták és ő mégis szeretett.“ A fokozatos elzüllés, a mulatozások leírásában látjuk igazán, mily széles megfigyelés van az íróban.