Békés, 1897 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1897-02-14 / 7. szám

7-ik szám Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető köz­lemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. gyula, 1897. február 14-én. XXIX. évfolyam. Társadalmi és közgazdászai hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: Ó H *n (Maz Kiadó­hivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyv­­kereskedés, hova a hir­detések és nyílt téri köz­lemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. A Nyílt tér sora 10 kr. i Előfizetési díj : Egész évre . 5 írt — kr. Félévre ... 2­­­50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. A gyulai főgymnasium. Az ügy ugyanazon stádiumban van, a minőben négy esztendő előtt maradt ; azóta nincsen újabb fázisa, amit azért bocsátunk előre, nehogy czikkünk czime örömteljes várakozást, vagy indokolatlan reményt éb­­res­szen bárkiben is. Azért írunk mégis róla, hogy demon­stráljuk, hogy bebizonyítsuk, miszerint nem frázis, hanem valóság az, amivel a székhely­kérdés felvetése alkalmával Gyula városa mellett érveltünk, nevezetesen hogy Gyula városa soha sem lehet veszélyes a vármegye többi községeire nézve, m­ert Gyula városa mellett a vármegye többi városainak és köz­ségeinek egyéni fejlődése lehetővé válik, mert Gyula, mint megyei székhely, nem as­pirál a vármegye többi városai rovására erős c­entrummá fejlődni. Szó sincs róla, hogy ez ne járna bizo­nyos lemondással és még több önmegtaga­dással ; de első­sorban épen ez a »jóakaróink« által gyámoltalanságnak és életrevalóság­hiánynak nevezett lemondási s önmegtagadási disciplina volt egyik ok, a­mi a székhelykér­­dés két ízbeni felvetése alkalmakor a vár­megye községei túlnyomó részét Gyula köré sorakoztatta. Méltányossági tekintet vezeti Gyula vá­rosát a gymnasium kérdésében is attól a pillanattól kezdve, mióta Békés városa meg­indította a mozgalmat, hogy hat osztályú gymnasiuma nyolcz osztályúvá fejlesztessék. Gyula városa szívből kívánja, hogy Békés városának eme ép oly jogos, mint természe­tes aspirácziója megvalósuljon és eme érzüle­tében nem marad a platonikus jóindulatnál, nevezetesen a békési főgymnasium létesíté­séhez azzal a tén­nyel járul hozzá, hogy mindaddig, míg a békési főgymnasium ki­egészítése be nem lesz fejezve, a gyulai gym­nasium kérdésében a legkisebb parallel akcziótól is tartózkodik. Tartózkodik annak daczára, hogy Gyu­­án evidensebb szükség van gymnasiumra, mint Csabán; tartózkodik annak daczára, hogy a gyulai gymnasium kisebb akadály és veszély akár a békési, akár a szarvasi főgymnasiumra nézve, mint a csabai fő­gymnasium, az esetben t. i. ha az utóbbi igazán létesülne. Mi ugyanis teljesen jogosultnak tartjuk ama nézetet, hogy Békés vármegyében elégséges és az igényeket tökéletesen kielégíti egy ág. evangélikus főgymnasium, különösen pe­dig az országos hírnévnek méltán örvendő szarvasi főtanoda, s teljesen indokoltnak tart­juk a szarvasiak aggodalmát, hogy a vár­megye területén esetleg létesítendő uj ág. evangélikus főgymnasium a szarvasi főtano­dát nemcsak megkárosítaná, hanem élet­gyökerében támadná meg. Másrészről pedig még jogosultabbnak tartjuk Békés városa aspiráczióját főgymna­­siuma kiegészítésére nézve, azt pedig még természetesebbnek találjuk, ha a vármegye helvét hitvallású lakossága — mely pedig eltekintve attól, hogy egytől-egyig színmagyar ember, és az ág. evang. lakossággal szemben többségben is van — a legmelegebben támo­gatja Békés városát eme vágyában és eme szempontból érthető bizalmatlansággal nézi a csabai második ág. evang. főgymnasium léte­sítésére vonatkozó akcziót, amelytől nem minden alap nélkül félti a helv. hitv. főgym­nasium létesítését, már csak azért is, mert mig a befejezett tény nem fogja aggodalmuk alaptalanságát bizonyítani, a kétely legalább is természetes, vajjon remélhető s joggal várható-e, hogy az állam egyszerre két főgym­­­­nasiumot létesítsen s ezzel három főgymna­­siumot subvenczionáljon egy vármegyében ? Lehet, hogy megteszi; lehet, hogy az állam nemcsak Csabán létesít főgymnasiumot, hanem ki fogja egészíteni a békésit is. Meglehet, de nem bizonyos. Az azonban tény, hogy a békési főgymnasium kiegészítését — eddigelé legalább — a csabai hasonirányú mozgalom akadályozta. Megengedjük, hogy a csabaiakat ez ügyben nem vezeti a legkisebb részin­­dulat sem Békés ellen; azt is megengedjük, hogy nem törődnek vele, ha Békésen is lesz főgymnasium, de másrészről — habár akarat­­ánul teszik is — az tagadhatlan tény ma­rad, hogy mégis az ő későbbi keletű paral­lel mozgalmuk az, ami a békési főgymnasium kiegészítését tényleg hátráltatja. Gyula városa mint megyei székhely sok­kal jobban rá van szorulva a főgymnasium­­ra, mint Csaba s anélkül, hogy bővebb in­dokolásba bocsátkoznánk, azt is jó lélekkel állíthatjuk, hogy Csabánál sokkal nyomatéko­sabban tudná ebbeli igényét már ma is érvé­nyesíteni. De nem cselekszi. És pedig nem érdekei iránti közönyből, nem is gyámolta­lanságból, — amint azt „jó­akarói” róla ter­jesztik, hanem cselekszi Békés városa iránti regardból, Békés városa iránti rokonszenvből, nehogy az ő — bár a gyulainál későbbi ke­letű — mozgalmukat egy szemernyivel is nehezítse. Cselekszi annak daczára, hogy a gyulai róm. kath. főtanoda igazán kevésbé akadályozza a békési helv. hitv. főgymna­sium kiegészítését és prosperálását, mint ne­hezíti a Csabára tervezett ág. ev. főgym­­­násium. Ennyi a különbség Gyula s Csaba eljá­rása között — Békéssel szemben. V­H A. ■ Volt eg­y szegény Volt egy szegény fiú, egy kopott poéta . Amiben született, rész volt a planéta Nem volt szerencséje, se neve, se módja, Csak egy érző szive, meg egy vándorbotja. S álmodott . . . álmodott mesés boldogságról Szőke selyemhaj­nak bűvös illatáról. Amig nem ismerte ezt a boldogságot Csókra szomjas ajkkal, ölelésre vágyott Ez volt a vagyona, ez volt minden kincse Olthatatlan tüze, lángoló szerelme . . ! Álmodott . . . álmodott mesés boldogságról Szőke selyemhajnak bűvös illatáról. Szegény poétának jobbra fordult sorsa, Felkerült a szegre régi vándorbotja. Két meleg kar várta édes öleléssel Érző szive megtelt csodálatos hévvel. Szeretett . . . szerették ! Kékebb lett az égalj Zöldebb lett a mező, csengőbb a madárdal Holdvilág sugara csodásabb fényt hintett A rezgő fa lombja szerelemre intett Csak ő a poéta, ő nem dalolt többé, Csók között susogta: „szeretlek, örökké" . j ! Mámoros lett s néma mesés boldogságtól Szőke selyemhajnak bűvös illatától. * * Szőke selyemhajnak bűvös illatától • Elkábult agyáról, szétfoszlott a mámor . . . Hideg lett a szellő, a nap fénye szürke Boldogsága üdve, eltűnt mindörökre. Megcsalták. Eldobták mesés boldogságtól, Szőke selyemhajnak bűvös illatától. Él a szegény fiú, a kopott poéta Összetört a szive, a lelke is béna Szerencséje nincsen, se neve, se módja, Szive se a régi, csak a vándorbotja. Bejárja, kutatja az álomországot, Keresi az eltűnt, vesztett boldogságot Szedegeti, tépi sárguló fa lombját Beczézgeti foldja boldogsága rongyát Dalol, dalol szegény meghalt boldogságról, Szőke selyemhajnak bűvös illatáról . . . Dobányi Imre: Közigazgatási bizottsági ülés. (február 8-án.) Jelen voltak dr. Fábry Sándor alispán elnök­lete alatt dr. Bartóky József vármegyei főjegyző, Jancsovics Péter vármegyei árvaszéki elnök, Oláh György tiszti főügyész, dr. Ber­kes Sándor k. t. fő­orvos, Liszy Viktor kir. ügyész, Csák György kir. pénzügyigazgató, Rezey Szilviusz kir. tanfelügyelő, Haviár Lajos kir. főmérnök, a kir. államépitészeti hivatal főnöke, Zlinszky István közgazdasági előadó, Steinecker Gábor kir. főmérnök, a folyammérnöki hivatal főnöke, dr. Hajnal István, Jantsovits Emil, Hegedűs Mihály, Ladics György, Terényi Lajos, Keller Imre és dr. Zsilinszky Endre bizottsági tagok. Elnöklő alispán üdvözölvén a megjelent bi­zottsági tagokat, felhívta a vármegye főjegyzőjét, hogy a tárgysorozat sorrendje szerint a vármegye alispánjának rendszerinti havi jelentését olvassa fel. A jelentést térszüke miatt lapunk jövő szá­mában fogjuk közölni. A vármegye alispánjának draminai anyakönyvi kerület megalakítására és a doboz­megyeri határ­résznek a csabai anyakönyvi kerületbe való áthe­lyezése tárgyában tett előterjesztése tudomásul vé­tetett — a határozati javaslat elfogadásával — arra való tekintettel, hogy az előzetes intézkedések lehe­tővé teszik az anyakönyvi kerületben eszközölt vál­tozásoknak tényleges végrehajtását — elrendelte­tett, hogy a jaminai anyakönyvi kerület anyakönyv­­veze­tője folyó évi márczius hó 1-án kezdi meg működését s a doboz-megyeri határrész e naptól kezdve a csabai anyakönyvi kerülethez csatoltatik. Az ipartanácsban megüresedett helyre Dobay Ferencz gyulai nyomdatulajdonost választották meg. A szarvasi főszolgabirónak a csaba-csüdi ha­tárrésznek a szarvasi anyakönyvi kerülethez csato­lása tárgyában kelt jelentése, véleményadás végett a kér. áll. anyakönyvi felügyelőhöz tétetett át. Csorvas községnek azon kérvényét, melyben az anyakönyvi hivatalnál alkalmazandó díjnok fize­tésének folyósítását kéri, a belügyminiszterhez pár­­tolólag terjesztik fel. Szalkay Pál békési, ifj. Gera Mihály kígyósi, Mészáros Gábor békési lakosoknak a miniszter a védkötelezettség fentartása mellett a kivételes nő­sülést megadta. A bizottság ezen rendeleteket az illetékes járási főszolgabíráknak adta ki további eljárás végett. Tóth Greper István csabai lakos kivételes nő­­sülés iránti kérelmével elutasíttatott azon indokból, mivel nem igazolta azon körülményt, hogy testvérei a szülőktől külön háztartásban élnek s így a csa­ládban női munkaképes tag nincsen. A főorvos rendszerinti havi jelentése tudomá­sul vétetett. E jelentés röviden fejtegeti a vármegye köz­­egészségi állapotát, mely általában kedvezőnek a deczember havi állapothoz viszonyítva azonban kedvezőtlennek mondható, különösen a vörheny az, amely a vármegye több községében hevességéből alig engedett sőt elterjedésében is növekedést mutat. Az egyes szervek betegségét és lefolyását Tiszti estély. A tiszti mennge kényelmes ebédlőjében Lázár ezredes ajkairól elhangzott a végzetes szó pár héttel ezelőtt: — Legyen háború ! Csend lett az ebédlőben. A századosok, főhadnagyok és hadnagyok letették a villát, a kadét is figyelni kezdett az asztal végén s a helyzethez illő komolysággal, ünnepélyesen tár­gyalni kezdték a háború kérdését. Valamennyien a háború mellett szavaztak, bár veszedelmes ellenséggel állott szemben a helyőrség. A muszka, franczia, porosz, török sőt még a tatárok ellen viselendő hadjárat is valóságos „blikkri“ ahhoz a hadviseléshez ké­pest, melynek döntő csatáját február g-ére tűzte ki a hadi­tanács. Hiszen százszor veszedelm­e­­sebb a világ minden ellenségénél az a bevehe­tetlen hadsereg, melynek egyenruhája az illú­zión, selyem és atlasz, fegyverei pedig, oh­a arról nem is merek beszélni. Micsoda öldöklő szerszámok ! Egy-egy ragyogó szempár, korall piros ajak, rózsás arcz mellett az ujabbkori stratégia öldöklő találmányai, a mitrailleusetől a füstnélküli lőporos Manlicher-patronig „kis­miska” minden, ami a kir. kincstár raktáraiban leltározva van. Ilyen veszedelmes ellenséggel vette fel a harczot a gyulai helyőrség. Megállapittattak a harcz föltételei s ki­adva a mozgósítási parancs. Egyben a hadüze­net is megtörtént s a m. kir. posta szétvitte a hadüzenetről szóló czédulákat, az ízléses meg­hívókat. — Hogy a túlsó részen az ellenség is harczias álláspontra helyezkedett, az magától értetődik. Készültek a báli ruhák, szőtték a reményeket, a papák vakargatták a fülek tövét s február g-én takarodó fuvás után, mikor a terepet Czitó főhadnagy és Hatfaludy hadnagy mesés fáradsággal és ügyességgel a háborúra alkalmassá tették, kezdetét vette az elkesere­dett és végkimerülésig folyó harcz, melyben elhulltanak reggeli g órára a legnagyobb hősök is s a csatatéren „hollószárnyaival lebegett a zordon enyészett egy egy elvesztett csokor, több darab üres pezsgős palaczk fölött, melyekre a megyeház nagy termének agyontaposott par­kettjével együtt bágyadtan mosolygott le a téli kelő nap halvány sugara. A történelem pedig busán fordított más lapra és felirta ezt a vigasztalan szót, hogy : „Fűit !“ * * * No de leírom a harezot, akarom mondani a bálát. Azt tudják önök az előzm­­ényekből, hogy a gyulai hölgyek sokat . . . nagyon sokat vártak ettől az estétől, s mégis, mikor kedden este 9 órakor egy-egy fess­ztillás rendező karján belib­bentek a megyeház nagytermébe, be kellett látniok, hogy a mulatság várakozáson felüli. A honvédzenekar, mely előbb sétahangver­senyt adott, a közönség nagy figyelme és élve­zete közt, már elkezdte az ouvertur-t. A pazar elegancziával és fénnyel berendezett teremben, kezdett összeverődni az előkelő, fényesen, ízlés­sel és elegancziával öltözött hölgykoszorú, ös­­­szetéve a város és vidék szépeiből, mind selyem­ben, keblükön a táncz-renddel, melyeket (egy fehér bőrrel bevont pajzs, sisak, pánczél és két karddal) Ghiczy százados és Koncz főhadnagy osztottak szét a belépő hölgyek között, kedves meglepetést okozva az értékes és eredeti szép báli emlékkel. A hangverseny három pontból állott. 1. Orpheus nyitány Offenbachtól. 2. Magyar ábránd Bachótól. 3. „A Bajazzok“ czimü opera részletek Leoncavallótól. Természetes, hogy a kitűnő honvédzenekar, mely útjában mindenütt meleg lelkesedést és rokonszenvet talál, itt is nagy furórét keltett, amit nem amar elfogultság okoz, mert „honvé­dek “ hanem gyönyörű játékukkal szolgálnak rá főleg a meleg lelkesedésre. Bachó karmestert különben már az Erkel-bálon volt alkalma meg­ismerni a gyulai közönségnek, mikor még a 37. ezred zenekarát dirigálta művészettel és nagy zenei talentummal. Egyébként pedig a mulatság eltérve a szárazabb, de szükséges leírásoktól, mesebelien szép volt. Ha nem tiszt urak, bocsánatot kérek, önök becsaptak bennünket szegény közczibileket ! Nagy szerényen beszéltek „estélyiről és kisült belőle egy olyan impozáns, fényes és ízléses bál, a­mely fényével, pompájával elho­mályosította a farsang összes mulatságait, s „estély" jellege csak annyi volt e mulatságnak, hogy a hangulat volt »estélyi.* Semmi a nagy bálák feszességéből, minden a nagy bálák elegancziájából! A mulatság különben hivatalosan mindjárt a sétahangverseny befejezése után megnyitta­tott, mikor Nagy Arthur őrnagy bájos nejével Paczák százados megnyitván a tánczot, a bál kezdetét vette.­­ A lady patronesse-ek Nagy Arthurné és Nagy Gyárfásné ezt megelőzőleg ízléses csokrot kaptak a figyelmes rendezőségtől. A rendezőség élén mint elnök Schertl őr­nagy állott, rendezők pedig Paczák Kálmán, Destek Károly, Ghiczy Albert századosok, Seges­­váry Ödön, Czitó Sándor és Szilvássy Károly főhadnagyok, Szilvássy István, Hatfaludy György és Bányay Lajos hadnagyok voltak, kik annyi figyelemmel és gavalléros tapintattal vezették a gyönyörű bál rendezését, hogy általános elra­gadtatás mellett mondatott ki a czivilek részé­ről, hogy : 1. ilyen figyelmes rendezőségnek párját nem lehet találni, 2. ilyen bál Gyulán hat esztendeje nem volt, 3. jó volna megismételni ! Ez utóbbi kívánsága a gyulai hölgyeknek, amint „megerősítésre váró forrásból” értesülünk, miután tizenhat megmaradt tanczrendet a tiszti­kar saját kebelében árverés útján fog értéke­síteni, abban az esetben, ha a tiszt­­ urak ma­gasra verik fel az árakat, még lehetségessé vál­­hatik. A tánctrendekből, ha jó áron kelnek el, még új mulatság lehet. Reméljenek hölgyeim, vagy pedig terjes­­­szenek memorandumot Lázár ezredes elé, a­ki lekötelező modorával, mint talpig gavallér, úri­ember amúgy is megnyerte nemcsak a hölgyek, de az egész gyulai intelligenczia szivét. — Az ezredes ur talán megteszi az önök szép szemé­ért, hogy kimondja még egyszer a végzetes és örömteljes szót: — Legyen háború ! Ha az idén nem is, hát jövőre. * $ *

Next