Békés, 1897 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1897-02-14 / 7. szám
7-ik szám Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. gyula, 1897. február 14-én. XXIX. évfolyam. Társadalmi és közgazdászai hetilap. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: Ó H *n (Maz Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyvkereskedés, hova a hirdetések és nyílt téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. A Nyílt tér sora 10 kr. i Előfizetési díj : Egész évre . 5 írt — kr. Félévre ... 250 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. A gyulai főgymnasium. Az ügy ugyanazon stádiumban van, a minőben négy esztendő előtt maradt ; azóta nincsen újabb fázisa, amit azért bocsátunk előre, nehogy czikkünk czime örömteljes várakozást, vagy indokolatlan reményt ébresszen bárkiben is. Azért írunk mégis róla, hogy demonstráljuk, hogy bebizonyítsuk, miszerint nem frázis, hanem valóság az, amivel a székhelykérdés felvetése alkalmával Gyula városa mellett érveltünk, nevezetesen hogy Gyula városa soha sem lehet veszélyes a vármegye többi községeire nézve, mert Gyula városa mellett a vármegye többi városainak és községeinek egyéni fejlődése lehetővé válik, mert Gyula, mint megyei székhely, nem aspirál a vármegye többi városai rovására erős centrummá fejlődni. Szó sincs róla, hogy ez ne járna bizonyos lemondással és még több önmegtagadással ; de elsősorban épen ez a »jóakaróink« által gyámoltalanságnak és életrevalósághiánynak nevezett lemondási s önmegtagadási disciplina volt egyik ok, ami a székhelykérdés két ízbeni felvetése alkalmakor a vármegye községei túlnyomó részét Gyula köré sorakoztatta. Méltányossági tekintet vezeti Gyula városát a gymnasium kérdésében is attól a pillanattól kezdve, mióta Békés városa megindította a mozgalmat, hogy hat osztályú gymnasiuma nyolcz osztályúvá fejlesztessék. Gyula városa szívből kívánja, hogy Békés városának eme ép oly jogos, mint természetes aspirácziója megvalósuljon és eme érzületében nem marad a platonikus jóindulatnál, nevezetesen a békési főgymnasium létesítéséhez azzal a ténnyel járul hozzá, hogy mindaddig, míg a békési főgymnasium kiegészítése be nem lesz fejezve, a gyulai gymnasium kérdésében a legkisebb parallel akcziótól is tartózkodik. Tartózkodik annak daczára, hogy Gyuán evidensebb szükség van gymnasiumra, mint Csabán; tartózkodik annak daczára, hogy a gyulai gymnasium kisebb akadály és veszély akár a békési, akár a szarvasi főgymnasiumra nézve, mint a csabai főgymnasium, az esetben t. i. ha az utóbbi igazán létesülne. Mi ugyanis teljesen jogosultnak tartjuk ama nézetet, hogy Békés vármegyében elégséges és az igényeket tökéletesen kielégíti egy ág. evangélikus főgymnasium, különösen pedig az országos hírnévnek méltán örvendő szarvasi főtanoda, s teljesen indokoltnak tartjuk a szarvasiak aggodalmát, hogy a vármegye területén esetleg létesítendő uj ág. evangélikus főgymnasium a szarvasi főtanodát nemcsak megkárosítaná, hanem életgyökerében támadná meg. Másrészről pedig még jogosultabbnak tartjuk Békés városa aspiráczióját főgymnasiuma kiegészítésére nézve, azt pedig még természetesebbnek találjuk, ha a vármegye helvét hitvallású lakossága — mely pedig eltekintve attól, hogy egytől-egyig színmagyar ember, és az ág. evang. lakossággal szemben többségben is van — a legmelegebben támogatja Békés városát eme vágyában és eme szempontból érthető bizalmatlansággal nézi a csabai második ág. evang. főgymnasium létesítésére vonatkozó akcziót, amelytől nem minden alap nélkül félti a helv. hitv. főgymnasium létesítését, már csak azért is, mert mig a befejezett tény nem fogja aggodalmuk alaptalanságát bizonyítani, a kétely legalább is természetes, vajjon remélhető s joggal várható-e, hogy az állam egyszerre két főgymnasiumot létesítsen s ezzel három főgymnasiumot subvenczionáljon egy vármegyében ? Lehet, hogy megteszi; lehet, hogy az állam nemcsak Csabán létesít főgymnasiumot, hanem ki fogja egészíteni a békésit is. Meglehet, de nem bizonyos. Az azonban tény, hogy a békési főgymnasium kiegészítését — eddigelé legalább — a csabai hasonirányú mozgalom akadályozta. Megengedjük, hogy a csabaiakat ez ügyben nem vezeti a legkisebb részindulat sem Békés ellen; azt is megengedjük, hogy nem törődnek vele, ha Békésen is lesz főgymnasium, de másrészről — habár akaratánul teszik is — az tagadhatlan tény marad, hogy mégis az ő későbbi keletű parallel mozgalmuk az, ami a békési főgymnasium kiegészítését tényleg hátráltatja. Gyula városa mint megyei székhely sokkal jobban rá van szorulva a főgymnasiumra, mint Csaba s anélkül, hogy bővebb indokolásba bocsátkoznánk, azt is jó lélekkel állíthatjuk, hogy Csabánál sokkal nyomatékosabban tudná ebbeli igényét már ma is érvényesíteni. De nem cselekszi. És pedig nem érdekei iránti közönyből, nem is gyámoltalanságból, — amint azt „jóakarói” róla terjesztik, hanem cselekszi Békés városa iránti regardból, Békés városa iránti rokonszenvből, nehogy az ő — bár a gyulainál későbbi keletű — mozgalmukat egy szemernyivel is nehezítse. Cselekszi annak daczára, hogy a gyulai róm. kath. főtanoda igazán kevésbé akadályozza a békési helv. hitv. főgymnasium kiegészítését és prosperálását, mint nehezíti a Csabára tervezett ág. ev. főgymnásium. Ennyi a különbség Gyula s Csaba eljárása között — Békéssel szemben. VH A. ■ Volt egy szegény Volt egy szegény fiú, egy kopott poéta . Amiben született, rész volt a planéta Nem volt szerencséje, se neve, se módja, Csak egy érző szive, meg egy vándorbotja. S álmodott . . . álmodott mesés boldogságról Szőke selyemhajnak bűvös illatáról. Amig nem ismerte ezt a boldogságot Csókra szomjas ajkkal, ölelésre vágyott Ez volt a vagyona, ez volt minden kincse Olthatatlan tüze, lángoló szerelme . . ! Álmodott . . . álmodott mesés boldogságról Szőke selyemhajnak bűvös illatáról. Szegény poétának jobbra fordult sorsa, Felkerült a szegre régi vándorbotja. Két meleg kar várta édes öleléssel Érző szive megtelt csodálatos hévvel. Szeretett . . . szerették ! Kékebb lett az égalj Zöldebb lett a mező, csengőbb a madárdal Holdvilág sugara csodásabb fényt hintett A rezgő fa lombja szerelemre intett Csak ő a poéta, ő nem dalolt többé, Csók között susogta: „szeretlek, örökké" . j ! Mámoros lett s néma mesés boldogságtól Szőke selyemhajnak bűvös illatától. * * Szőke selyemhajnak bűvös illatától • Elkábult agyáról, szétfoszlott a mámor . . . Hideg lett a szellő, a nap fénye szürke Boldogsága üdve, eltűnt mindörökre. Megcsalták. Eldobták mesés boldogságtól, Szőke selyemhajnak bűvös illatától. Él a szegény fiú, a kopott poéta Összetört a szive, a lelke is béna Szerencséje nincsen, se neve, se módja, Szive se a régi, csak a vándorbotja. Bejárja, kutatja az álomországot, Keresi az eltűnt, vesztett boldogságot Szedegeti, tépi sárguló fa lombját Beczézgeti foldja boldogsága rongyát Dalol, dalol szegény meghalt boldogságról, Szőke selyemhajnak bűvös illatáról . . . Dobányi Imre: Közigazgatási bizottsági ülés. (február 8-án.) Jelen voltak dr. Fábry Sándor alispán elnöklete alatt dr. Bartóky József vármegyei főjegyző, Jancsovics Péter vármegyei árvaszéki elnök, Oláh György tiszti főügyész, dr. Berkes Sándor k. t. főorvos, Liszy Viktor kir. ügyész, Csák György kir. pénzügyigazgató, Rezey Szilviusz kir. tanfelügyelő, Haviár Lajos kir. főmérnök, a kir. államépitészeti hivatal főnöke, Zlinszky István közgazdasági előadó, Steinecker Gábor kir. főmérnök, a folyammérnöki hivatal főnöke, dr. Hajnal István, Jantsovits Emil, Hegedűs Mihály, Ladics György, Terényi Lajos, Keller Imre és dr. Zsilinszky Endre bizottsági tagok. Elnöklő alispán üdvözölvén a megjelent bizottsági tagokat, felhívta a vármegye főjegyzőjét, hogy a tárgysorozat sorrendje szerint a vármegye alispánjának rendszerinti havi jelentését olvassa fel. A jelentést térszüke miatt lapunk jövő számában fogjuk közölni. A vármegye alispánjának draminai anyakönyvi kerület megalakítására és a dobozmegyeri határrésznek a csabai anyakönyvi kerületbe való áthelyezése tárgyában tett előterjesztése tudomásul vétetett — a határozati javaslat elfogadásával — arra való tekintettel, hogy az előzetes intézkedések lehetővé teszik az anyakönyvi kerületben eszközölt változásoknak tényleges végrehajtását — elrendeltetett, hogy a jaminai anyakönyvi kerület anyakönyvvezetője folyó évi márczius hó 1-án kezdi meg működését s a doboz-megyeri határrész e naptól kezdve a csabai anyakönyvi kerülethez csatoltatik. Az ipartanácsban megüresedett helyre Dobay Ferencz gyulai nyomdatulajdonost választották meg. A szarvasi főszolgabirónak a csaba-csüdi határrésznek a szarvasi anyakönyvi kerülethez csatolása tárgyában kelt jelentése, véleményadás végett a kér. áll. anyakönyvi felügyelőhöz tétetett át. Csorvas községnek azon kérvényét, melyben az anyakönyvi hivatalnál alkalmazandó díjnok fizetésének folyósítását kéri, a belügyminiszterhez pártolólag terjesztik fel. Szalkay Pál békési, ifj. Gera Mihály kígyósi, Mészáros Gábor békési lakosoknak a miniszter a védkötelezettség fentartása mellett a kivételes nősülést megadta. A bizottság ezen rendeleteket az illetékes járási főszolgabíráknak adta ki további eljárás végett. Tóth Greper István csabai lakos kivételes nősülés iránti kérelmével elutasíttatott azon indokból, mivel nem igazolta azon körülményt, hogy testvérei a szülőktől külön háztartásban élnek s így a családban női munkaképes tag nincsen. A főorvos rendszerinti havi jelentése tudomásul vétetett. E jelentés röviden fejtegeti a vármegye közegészségi állapotát, mely általában kedvezőnek a deczember havi állapothoz viszonyítva azonban kedvezőtlennek mondható, különösen a vörheny az, amely a vármegye több községében hevességéből alig engedett sőt elterjedésében is növekedést mutat. Az egyes szervek betegségét és lefolyását Tiszti estély. A tiszti mennge kényelmes ebédlőjében Lázár ezredes ajkairól elhangzott a végzetes szó pár héttel ezelőtt: — Legyen háború ! Csend lett az ebédlőben. A századosok, főhadnagyok és hadnagyok letették a villát, a kadét is figyelni kezdett az asztal végén s a helyzethez illő komolysággal, ünnepélyesen tárgyalni kezdték a háború kérdését. Valamennyien a háború mellett szavaztak, bár veszedelmes ellenséggel állott szemben a helyőrség. A muszka, franczia, porosz, török sőt még a tatárok ellen viselendő hadjárat is valóságos „blikkri“ ahhoz a hadviseléshez képest, melynek döntő csatáját február g-ére tűzte ki a haditanács. Hiszen százszor veszedelmesebb a világ minden ellenségénél az a bevehetetlen hadsereg, melynek egyenruhája az illúzión, selyem és atlasz, fegyverei pedig, oha arról nem is merek beszélni. Micsoda öldöklő szerszámok ! Egy-egy ragyogó szempár, korall piros ajak, rózsás arcz mellett az ujabbkori stratégia öldöklő találmányai, a mitrailleusetől a füstnélküli lőporos Manlicher-patronig „kismiska” minden, ami a kir. kincstár raktáraiban leltározva van. Ilyen veszedelmes ellenséggel vette fel a harczot a gyulai helyőrség. Megállapittattak a harcz föltételei s kiadva a mozgósítási parancs. Egyben a hadüzenet is megtörtént s a m. kir. posta szétvitte a hadüzenetről szóló czédulákat, az ízléses meghívókat. — Hogy a túlsó részen az ellenség is harczias álláspontra helyezkedett, az magától értetődik. Készültek a báli ruhák, szőtték a reményeket, a papák vakargatták a fülek tövét s február g-én takarodó fuvás után, mikor a terepet Czitó főhadnagy és Hatfaludy hadnagy mesés fáradsággal és ügyességgel a háborúra alkalmassá tették, kezdetét vette az elkeseredett és végkimerülésig folyó harcz, melyben elhulltanak reggeli g órára a legnagyobb hősök is s a csatatéren „hollószárnyaival lebegett a zordon enyészett egy egy elvesztett csokor, több darab üres pezsgős palaczk fölött, melyekre a megyeház nagy termének agyontaposott parkettjével együtt bágyadtan mosolygott le a téli kelő nap halvány sugara. A történelem pedig busán fordított más lapra és felirta ezt a vigasztalan szót, hogy : „Fűit !“ * * * No de leírom a harezot, akarom mondani a bálát. Azt tudják önök az előzményekből, hogy a gyulai hölgyek sokat . . . nagyon sokat vártak ettől az estétől, s mégis, mikor kedden este 9 órakor egy-egy fessztillás rendező karján belibbentek a megyeház nagytermébe, be kellett látniok, hogy a mulatság várakozáson felüli. A honvédzenekar, mely előbb sétahangversenyt adott, a közönség nagy figyelme és élvezete közt, már elkezdte az ouvertur-t. A pazar elegancziával és fénnyel berendezett teremben, kezdett összeverődni az előkelő, fényesen, ízléssel és elegancziával öltözött hölgykoszorú, összetéve a város és vidék szépeiből, mind selyemben, keblükön a táncz-renddel, melyeket (egy fehér bőrrel bevont pajzs, sisak, pánczél és két karddal) Ghiczy százados és Koncz főhadnagy osztottak szét a belépő hölgyek között, kedves meglepetést okozva az értékes és eredeti szép báli emlékkel. A hangverseny három pontból állott. 1. Orpheus nyitány Offenbachtól. 2. Magyar ábránd Bachótól. 3. „A Bajazzok“ czimü opera részletek Leoncavallótól. Természetes, hogy a kitűnő honvédzenekar, mely útjában mindenütt meleg lelkesedést és rokonszenvet talál, itt is nagy furórét keltett, amit nem amar elfogultság okoz, mert „honvédek “ hanem gyönyörű játékukkal szolgálnak rá főleg a meleg lelkesedésre. Bachó karmestert különben már az Erkel-bálon volt alkalma megismerni a gyulai közönségnek, mikor még a 37. ezred zenekarát dirigálta művészettel és nagy zenei talentummal. Egyébként pedig a mulatság eltérve a szárazabb, de szükséges leírásoktól, mesebelien szép volt. Ha nem tiszt urak, bocsánatot kérek, önök becsaptak bennünket szegény közczibileket ! Nagy szerényen beszéltek „estélyiről és kisült belőle egy olyan impozáns, fényes és ízléses bál, amely fényével, pompájával elhomályosította a farsang összes mulatságait, s „estély" jellege csak annyi volt e mulatságnak, hogy a hangulat volt »estélyi.* Semmi a nagy bálák feszességéből, minden a nagy bálák elegancziájából! A mulatság különben hivatalosan mindjárt a sétahangverseny befejezése után megnyittatott, mikor Nagy Arthur őrnagy bájos nejével Paczák százados megnyitván a tánczot, a bál kezdetét vette. A lady patronesse-ek Nagy Arthurné és Nagy Gyárfásné ezt megelőzőleg ízléses csokrot kaptak a figyelmes rendezőségtől. A rendezőség élén mint elnök Schertl őrnagy állott, rendezők pedig Paczák Kálmán, Destek Károly, Ghiczy Albert századosok, Segesváry Ödön, Czitó Sándor és Szilvássy Károly főhadnagyok, Szilvássy István, Hatfaludy György és Bányay Lajos hadnagyok voltak, kik annyi figyelemmel és gavalléros tapintattal vezették a gyönyörű bál rendezését, hogy általános elragadtatás mellett mondatott ki a czivilek részéről, hogy : 1. ilyen figyelmes rendezőségnek párját nem lehet találni, 2. ilyen bál Gyulán hat esztendeje nem volt, 3. jó volna megismételni ! Ez utóbbi kívánsága a gyulai hölgyeknek, amint „megerősítésre váró forrásból” értesülünk, miután tizenhat megmaradt tanczrendet a tisztikar saját kebelében árverés útján fog értékesíteni, abban az esetben, ha a tiszt urak magasra verik fel az árakat, még lehetségessé válhatik. A tánctrendekből, ha jó áron kelnek el, még új mulatság lehet. Reméljenek hölgyeim, vagy pedig terjesszenek memorandumot Lázár ezredes elé, aki lekötelező modorával, mint talpig gavallér, úriember amúgy is megnyerte nemcsak a hölgyek, de az egész gyulai intelligenczia szivét. — Az ezredes ur talán megteszi az önök szép szeméért, hogy kimondja még egyszer a végzetes és örömteljes szót: — Legyen háború ! Ha az idén nem is, hát jövőre. * $ *