Békés, 1904 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1904-10-09 / 41. szám

6 BÉKÉS 1904. október 9. A Photoplastikum megnyitó előadása 1904. évi október hó 12-én a Gündöcs-népkertben. — Műsor a falragaszokon. — A n. é. közönség szives látogatását kéri Vodák Klára tulajdonosnő. Tisztelettel hozom a férfiközön­­ségnek szives tudomására, hogy meg­rendelőim kellemesebb és jobb ki­szolgálása végett az eddigi udvari helyiségemet az Alcser Imre -felei házban egy utczára nyitott férfi di Valterembe helyeztem át. Kiváló tisztelettel: Gyepes Gergely, 319 3—3 férfi s*abd. jgy Dűs választék honi és külföldi f­érfiszövet különlegességekből. *9! Ezer ok­orva aj­á­n­l­j­a s mint egjobb áplálékot egészséges és gyomorbeteg s Gyermeknek f Kitünően bevált hányás, bélhurut, hasmenés,­­ szorulás sa.t. eseteiben. Gyermekek­nek általa és nem szenvednek emésztési zavarokbanl Kapni gyógyszertá­­­­rakban és drogériákban. Gyár R.Kufeke BERGEDORF­H AM BURG És WIEN, I. kitünően fejlőd-GW Irodalom. Az e rovatban közlött művek kaphatók Dobay János könyvkereskedésében Gyulán, hol minden kül­földi és hazai lapra előfizetések is elfogadtatnak. A külföldi sajtó Budapesten. A bécsi sajtó­kongresszusnak mintegy 120 tagja tudvalevőleg le­­rándult Budapestre s ezek közül csak a fele utazott el harmadnap, a másik fele, számszerint 64 francia angol, amerikai, orosz, német, olasz, spanyol, svéd, dán, norvég, és belga újságíró még most is Buda­pesten időzik, tanulmányozni a magyar életet és művelődést, mely nekik eddig meglehetősen ismeret­len terület volt. Egész vasárnap a budai hegyeket járták be, esténkint a színházakat nézik sorra és az elragadtatás hangján beszélnek mindenről. Legjob­ban meglepte azonban őket az Akadémia, az egye­tem, a múzeumok, szóval a tudományos és irodalmi intézmények. Ma sorba járták a szerkesztőségeket és konstatálták, hogy a magyar napi sajtó a fejlő­désnek oly magas fokán áll, mint bármely külföldi nagy nemzeté. Az összes magyar lapok közül külö­nösen egy kötötte le figyelmüket, amelynek óriási körforgó gépei előtt tisztelettel hajoltak meg, ki­jelentvén, hogy a látvány, a­mit ezek munka közben nyújtanak, valódi amerikai jellegű. Még nagyobb volt csodálkozásuk, mikor a lap egész személyzete előttük láthatóvá lett. Harmiczkét munkatárs, köz­tük számos országos nevű férfiú, akik éppen jelen­voltak s a külföldi vendégeket fogadták, a szedő­teremben 40 szedő, az óriási gépteremben 22 gép­mester, tömöntő formahordó és gyakornok, a hiva­talban 26 hivatalnok, könyvelő, írnok és ügynök a szétküldő hivatalban pedig 80 alkalmazott kihordó és elárusító, összesen 200, azaz kétszáz alkalmazott, nem számítva a mintegy ugyanennyire menő külön munkatársakat. Ily óriási létszámú személyzetet csak egyetlen egy lapnál találunk, Magyarországon — szólt társaihoz Smith Jakab az angol küldött — jegyezzük föl uraim magunknak e lap czimét és nyomtassuk ki saját újságainkban. És a külföldi újságírók sorban feljegyezték az is hogy ezt a pá­ratlan lapot, melyet Egyetértésnek neveznek, egy negyedévre 7, azaz Hét koronáért adják a Vármegye­­utcza 11. sz. alatti kiadóhivatalban. Az Amatőr. Az amatőr­ fotográfia mai rohamos térfoglalása, nagy népszerűsége és mindinkább nemes művészetté való kialakulása idején igazán időszerű annak a pompásan illusztrált, díszes folyóiratnak a megjelenése, mely »Az Amatőr« czimen most indult meg, mint az Esterházy Mihály gróf elnöklete alatt álló budapesti Photo Club hivatalos közlönye. Az Amatőr programja, hogy nevesebb amatőrjeink és íróink czikkei és fényképfelvétele révén minden érde­kesebb fényképezési eljárással szakszerűen és mégis élvezetes formában megismertesse olvasóit. Ilyképen kezdőknek éppúgy szolgál tanác­csal és útmutatással, mint a művészfotografusoknak. Rovataiban hírt ad az összes hazai és külföldi felfedezésekről és kísér­letekről s minden, a fotografálás terén elért újabb eredményről. Közli a szakegyesületekre és kiállításokra vonatkozó híreket s kiad minden hozzá beküldött szép és művészi képet. Minden számát a szöveg közé nyomott illusztrácziókon kívül műmelléklet is disziti. Az Amatőr azonkívül versenyeket is fog rendezni s az előfizetői által beküldött képek közül a legjobbakat dijjal tünteti ki s belőlük külön kiállítást rendez. Adás — Vétel — Csere czimü rovatában előfizetői­nek fényképezőgépek és felszerelések vételére, ela­dására vagy felvételek becserélésére vonatkozó aján­latait ingyen közvetíti; szerkesztői üzeneteiben pedig felvilágosítást ad a hozzá intézett szakszerű kérdésekre A Kohlman Arthur dr. szerkesztésében megjelent újság 1. számának gazdag tartama a következő. Programunk — Gróf Esterházi Mihály: A három­­színnyomatról. — Gróf Esterházy Mihály. — Szana Tamás: Művészamatőrök. — Kézdi-Kovách László : Fotográfia és grafika. — Rózsa Miklós: Piktúra és fotográfia. — Martin: A fotografálás jelentősége. — Kohlman Arthur dr.: Műfajok a fotográfiában. — Rottenbiller Ödön dr.: Egyéniség a fotográfiában. — Schmidt W.: A praktikus előhívás alapelemei. — Fényképezési eljárások. — Hazai krónika. — Külföldi krónika. — Irodalom. — Szerkesztői üzenetek. — Különösen érdekes Tóth Bélának, az «Esti levelek» nagynevű írójának egy levele, melyben bejelenti, hogy spanyolországi és afrikai utazásairól czikket ír és felvételeket ad az Amatőrnek. — Képeket a követ­kező művészektől közöl az első szám: A czimlapot festené : Cserna Rezső. — A belső fejléczet rajzolta : Lakatos Arthur. — Műmelléklet: Kelemen Lajos dr.: Magdolna. — Gróf Esterházy Mihály: Csendélet­tanulmányok I—III. — Gróf Esterházy Mihály arcz­­képe. — Gróf Esterházy Mihály: Nyílt tengeren. — Joannovich Pál dr.: A San Marco. — Magyar- Rosenberg Emil: Női arckép. — Magyar-Rosenberg Emil: Tanulmányfej. — Hubenay József: Castor és Pollux. — Magyar-Rosenberg Emil: Tavaszi hangulat. — Keller István dr. : A kis Robinson. — Művészi fejléczek I—IV. — Az Amatőr kéthetenként jelenik meg nagy 4 ° alakban 16 oldalon, számos képpel, külön műmelléklettel s előfizetési ára egy negyed évre 3 korona 60 fillér. Egyes szám ára 60 fillér. Mutat számot a kiadóhivatal (Budapest, V., Honvéd­­utcza 10.) ingyen és bérmentve küld mindenkinek, a­ki eziránt egy levelezőlapon hozzá fordul. Tarka képek. A „vén asszonyok nyara“ nehezen akar beválni, annál inkább beválik a nyelve. Pedig hát sok vén asszony jobban tenné, ha magát igyekeznék tisztázni, nem pedig mást gyalázni. Vagy talán éppen az a pletyka magyarázata, hogy sokan azért űzik olyan nagy igyekezettel, mert magukról akarják elvonni a figyelmet, mi­után érzik, hogy sok a szennyesük s nem tiszta a­­ lelkiismeretük. Na de mind­hiába, különö­sen ebben a takarmányszűk világban nem lehet annyi szalmát keríteni, a­mivel minden pletykázó száját be lehessen tömni. És így marad minden a régiben. Azaz, hogy még­sem. Teszem azt, a fináncz­­palota teteje már egészen eltérő a rendes tetők­től. A palota orma ormótlan, de a teteje annál czifrább, olyan fináncz nemzeti szinü. Sok benne a zöld, ami kedves fináncz-szin, amelytől szár­mazik a „spenót baka“ elnevezés is. Az mellé­kes, hogy ezen a czifra tetőn aztán az eső be­esik-e, vagy nem, fődolog a látszat, nem baj, ha csal is.­­ Sok „nagy“ emberünk így tartja magát felszínen, akiknek egyébként nem lenne értékük, csak úgy, mint ennek a czifra tetőnek, ha nem a finánczpalotának volna a teteje. — S így lehet majd ezt a palotát legfőbbképpen a tetejéről megismerni. A mészárosoknak meg különös ismertető­­jelük, hogy méregdrága a marhahúsuk. Nem akarnak engedni a marhahús áraikból. A fo­gyasztó közönség pedig nem olyan marha­­­húst akar enni, amelyik — drágább, mint az otthonon, hanem gondoskodik magának olyan marha — huselárusitóról, aki megelégszik tisztes­séges polgári haszonnal. Ma lesz a marha — hús­evők első értekezlete, s ha a marha — husmérő mészárosok tovább is makacskodnak s nem en­gednek a húsárakból, olyan olcsó, „saját, külön mészárszékünk“ lesz, hogy még ők is oda fog­nak járni húsért. Különben a katonaság is meg­­sokalta már a progressiv húsáremelkedést s át­írt az alispánhoz, hogy szabályozza a húsárakat. Az alispán már ki is adta a rendelkezést a pol­gármesternek, most a polgármesteren a sor megmutatni, hogy mit tud és mit mer. Jó lesz tehát, ha a mészáros urak sietnek azzal a hus­­árleszállítással, mert ha soká késnek, majd nem lesz kinek leszállítani. A szállításról jut eszembe, hogy egy gyulai borbélyt, csak úgy bolondjában, beszállítottak a bolondok házába. Azt mondják (ismét a pletyka), azért bolondult meg, mert sokat beretvált házon kívül. Alaboner városi orvos vizsgálta meg s a felvett látleletben ezt mondja róla : „a rendőrség véleménye alapján közveszélyes bolondnak nyil­vánítom.“ Lám a rendőrség ilyen bolondokat is — csináltat. Ennek a véleménynek az alapján szállították be szegény borbélyt a bolondok há­zába. De ott Pándy főelmész azzal fogadta az újonnan érkezőt, hogy ugyan ne csúfolódjon az ur s szabadon engedte a borbélyt összes beretvál­­kozó kundcsaftjai rémületére. Szegény borbély, már most hol fog olyan bolondot találni, (hacsak a bolondok házában nem), aki meghagyja magát általa borotváltatni. De az bizonyos, hogy ezután, ha valakinek azt mondják, hogy bolond, azt fogja rá felelni: ne csúfolódjék. Még nagyobb szenzácziója volt a héten Gyula városának az anarchista betörője. Az anarchia nevében állított be özv. Lefkovicsnéhoz egy revolveres gazember s „pénzt vagy életet“ követelt. E helyett az a meglepetés érte, hogy kilökték. S mindez este fél kilenczkor történt, a villanygömb világítása mellett, a rendőrség közvetlen közelében. De hát az isten szerel­méért, hol van a rendőrség, ha még ilyenkor sincs kéznél? A betörő egész kedélyesen lövöl­dözött vissza az őt üldöző békés polgárokra, akik látván, hogy rendőrnek se híte, se ham­va, (akár csak Kecskeméthynek) maguk akarták a veszélyeztetett közbiztonság érdekeit megvédeni. A rendőrség előtt pedig megfoghatatlan, hogy nem

Next