Békés, 1905 (37. évfolyam, 1-55. szám)
1905-12-03 / 51. szám
XXXVII. évfolyam. Gyula, 1905. deczember 3. Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér.BÉKÉS TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ...___ 10 K — f Tél évre........ _ — 5 K — 1 Évnegyedre.............. 2 K 50 f 51-ik szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyilt terek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KOHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Békésvármegye új főispánja. Lapunk múlt vasárnapi számában jeleztük már, hogy Békés vármegye üresedésben levő főispáni székének betöltése küszöbön áll és csakugyan a „Budapesti Közlöny“ keddi számának hivatalos részében megjelent a főispáni kinevezés a következő szöveggel : Magyar belügyministerem előterjesztésére Krcsmarik János volt országgyűlési képviselőt Békésvármegye főispánjává kinevezem. Kelt Bécsben, 1905. évi nov. 25. Ferencz József s. k. Kristóffy József s. tc. A vármegye főispáni állásában Lukács Györgynek, csaknem félévi interregnum után Krcsmarik János dr. lett tehát utóda. A vármegye szülötte, a vármegyének hosszabb időn át volt főtisztviselője, majd egyik kerületének egy czikluson át képviselője és igy egyénisége teljesen ismert vármegyénk közönsége előtt. A főispáni méltóság elsősorban politikai természetű bizalmi állás, a központi kormányzatnak, a kormány politikai állásának képviselője, kifejezője a főispán a helyi közigazgás élén és megszabott területén. A főispáni megbízatás politikai jellege kétséjvesen kidomborodik, a mai kiélesedett alkotmányjogi küzdelemben és így a fent közölt királyi kinevezés jelentősége is elsősorban ebből a szempontból képezi mérlegelés tárgyát. Lapunk iránya kizárja tárgyainak köréből a napi politikát és igy a kinevezésnek politikai jelentőségének és ebből a tekintetből várható eredményének taglalását politizáló laptársainknak engedjük át, megtartván magunknak a kinevezés jelentőségének társadalmi, közgazdasági ás közművelődési szempontokból való tárgyalását. Viszonyaink között ezek a tekintetek rendes állapotok mellett jóval inkább előtérben állanak a politikai vonatkozásoknál. Békés vármegye törvényhatósági életének kialakulásában mindig másodrendű volt a politikai kérdés. Törvényhatósági bizottságunk megalakításában is általában mellőztük mindig a pártállás figyelembe vételét és mondhatni kizárólag a helyi önkormányzat ügyei iránt való érdeklődés volt a döntő vármegyei közügyeink intézésében. Rendezett közigazgatási állapotaink az állami ellenőrzés feladatainak teljesítésében is alig róttak számbavehető feladatot főispánainkra, felvilágosodott, értelmes és egyenes lelkű népünk között a kormánypolitika népszerűsítése körül sem juthatott nagyobb munka főispánainknak osztályrészül. Társadalmi, kulturális és gazdasági érdekeinknek előbbrevitele volt az a széles tér, amelyen a vármegye első közfunkczionáriusára jelentőségteljes munka hárult és a mélyen társadalmi viszonyaink kialakulása mellett tőle számottevő, hasznos tevékenységet várt is vármegyénk közönsége. Vármegyénk tagadhatatlanul nélkülözi azt a szoros egység jellegét, amit a többi, egy emporium körül csoportosuló kisebb községekből alakult önkormányzati testületek felmutatnak. Számra vézve több egyaránt erős és a helyi fejlődés igényével bíró nagyközségünk a maguk közvetlen körzetével különálló, néha ellentétes érdekekkel bírnak és így nem fejlődhetett ki nálunk az érdekközösségen alapuló egység érzete. Ily körülmények között a közigazgatási kapcsolat és az annak élén álló köztisztviselők hivatottak arra elsősorban, hogy magasabb nézőpontból szemlélve az érdekek súrlódását, az egésznek érdekei szempontjából irányítsák a haladásra való törekvést és érvényt szerezzenek azoknak. Társadalmunk sem egységes és a mi fő hiányzik belőle az az elem, amely a vezetésre való hivatottsága mellett megfelelő egyéni viszonyainál fogva a vezető szerepet el is láthassa, mert az egyéni kiválóságuknál, tekintélyüknél, képességeiknél és ügybuzgalmuknál fogva arra hivatottak legnagyobb részben a maguk és hivataluk ügyeihez való lekötöttség által akadályozva vannak abban, hogy a szükséges tevékenységet a köznek szentelhessék. Az előbb említetteknél fogva szorosan vett feladataitól nálunk felszabaduló főispánnak juthat tehát elsősorban az a hivatás, hogy a vármegyei társadalmi és gazdasági törekvések élére állva az egész vármegyét érintő és az ezzel összhangzó helyi érdekek istápolásában hasznos munkát fejtsen ki, hogy magas állásának tekintélyével, egyéniségének súlyával és a kormányhoz való viszonyának erejével e munkájában eredményeket tudjon felmutatni. E hivatás teljes megértése, a közügyek lelkes szeretete eredményezte azt a sok sikert, amelyett eltávozott főispánunk érdeméül elfogulatlan szemlélőnek felrónia kell. Az ő példaadására alapított várakozással és bizalommal kellene most tekintenünk a jövendő főispán elé, mert főleg nyomasztó gazdasági viszonyaink, az ezek tekintetében mutatkozó hátramaradás sőt visszaesés sürgősen igényli a hatékony támogatást. Sajnos azonban, a főispáni állásnak előtérbe nyomuló politikai jellege, a kiélesedett ellentétek és a kormány, valamint a törvényhatóságok között folyó küzdelem, melynek első csatasorában épen a kormány mandatáriusa fog állan, szinte kizárják azt, hogy társadalmi téren együttérzésre, békés munkában való összetartásra lehetne kilátás és bárha az uj főispánnak vármegyénk közönsége előtt ismert rokonszenves egyénisége, kimagasló képességei, széles látköre és nagy munkaszeretete rendes viszonyok között mind Xjap’u.nüs: mai száma, 12 old.a.l. Az éjféli nap vidékein. Írta : Korponay István. Az északi fok és az éjféli nap. Hammerfestet elhagyva hajónk szélvihar és a tenger hullámainak zajongása közben szelte a tenger hullámait. A hőmérő 5—7 C '-ra hanyatlott, jelezve, hogy ott járunk a jég és hó, a halál birodalmának küszöbén. Más években ezeken a vidékeken jéghegyekkel találkozik a hajó, amint csendesen és félelmetesen úsznak lefelé; minekünk csak fagyasztó leheletét küldte a jégbirodalom. Társaságunk nagyobb része betegen vánszorgott egyik helyről a másikra, keresve nyugodt helyet, ahol legalább annyira-amennyire magához térhessen a kellemetlen nyavalyából. A tengerlátottak azt tanácsolták, hogy a hajó közepén helyezkedjünk el, ott legkevésbbé érezhető a hullámzás. Olyan azonban ez a betegség, mint a halálos nyavalya : egy orvosság van ellene , s ez az orvosság a szilárd talaj; már pedig hajónak olyan része nincs, ahol az ember szilárd, nem ingó talajt találna vihar alkalmával; a vihar múltáig vagy a kikötőig nincs hát reá orvosság. De azért majdnem mindnyájan fent vagyunk a fedélzeten. Pokrócokba, kendőkbe, téli kabátokba burkolódzva várjuk a nagy pillanatot, mikor felkerülünk Európának homloka, az Északifok elé. Július 17-ikén este 11 órakor érkeztünk meg, hajónk lassan, óvatosan kanyarodott be a kis öbölbe, mely az Északi fok keleti oldalán van. Bent az öbölben enyhült a hullámok ereje, a lehorgonyzott hajóról sietve szálltunk csónakba. Mindnyájan megkönnyebbedve sóhajtottunk fel, mikor kint a parton szilárd talajt éreztünk újra lábunk alatt. A kiszállás azonban nem mindnyájunkra nézve esett meg haj nélkül. Ha enyhült is a hullámok ereje, de bizony elég magasak voltak azok bent az öbölben is. A csónak, amelybe, be kellett szállni, táncolt a hajó oldala mellett, hol fent volt a magasban, hol lent a mélyben. Így történt aztán, hogy a hölgyek egyike nem elég gyorsan talált a csónakba belépni, amire aztán derékig kapott olyan jeges fürdőt, hogy megemlegetheti; egy kollegánk pedig, aki a lengő csónakból segíteni akart rajta, elvesztve az egyensúlyt, belebukott a háborgó tengerbe. Szerencsére kimentették a matrózok, az ijedségen kívül semmi baja nem esett s azt hiszem, míg él, mindig eldicsekszik, hogy megfürdött a viharos Jeges tengerben. Kint a parton kis halászkunyhó áll magánosan, lakója apró emléktárgyakat és prémes bőröket kínált megvételre. Vásároltak is néhányan tőle, a hölgyek egyike egy nyers jegesmedvebőrt vett. Sikerült is három vámvonalon keresztül a megvámolás veszedelmét elkerülve hazahozni magával drága zsákmányát. Legtöbben azonban rögtön nekiindultunk az Északi fok megmászásának. 276 méter magas hatalmas sziklatömeg Európa legészakibb foka. A sark felé néző oldala függőlegesen, lábát a tengerben megvetve úgy áll ott, mintha dacolni akarna a halál birodalmával: eddig és ne tovább. Hatalmas viharok, orkánok, a tenger zajló hullámai simára csiszolták homlokát, de az évezredek ostroma megtört rajta. Keleti oldala, amely felé mi kikötöttünk, kissé lejtős, de azért mégis elég meredek s fárasztó reá a felmenetel. A turisták évről-évre nagyobb számmal keresik fel s ennélfogva a norvég turista egyesület vasrudakat vezetett a gyalogút mentén a földbe, s kötelet feszített ki a hegytetőig, hogy megkönnyítse megmászását. Meglepően kedves látvány, hogy ez az oldala, amely kissé védve van a fagyos széltől, telibes tele van virággal. Csakúgy piroslik, fehérük és kékellik a sok primulától, kökörcsintől, ibolyától s még egypár faj havasi növény virágjától. Illatuk nincs, de itt, a tél birodalmában még így is nagyon kedvesek. Különösen az alja van megáldva, felfelé menet ritkul a növényzet, egész fent a csúcson teljesen eltűnik. Simára csiszolt fensík terült el előttünk, mikor felértünk. Utunk nyirkos agyagos talajon vitt egy darabon, távolabb és a tenger felé egész sziklássá alakult át, hatalmas kimeredő kőtömbökkel. Ameddig