Békés, 1905 (37. évfolyam, 1-55. szám)

1905-12-03 / 51. szám

XXXVII. évfolyam. Gyula, 1905. deczember 3. Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér.BÉKÉS TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ...___ 10 K — f Tél évre........ _ — 5 K — 1 Évnegyedre.............. 2 K 50 f 51-ik szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közle­mények, hirdetések és nyilt terek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KOHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Békésvármegye új főispánja. Lapunk múlt vasárnapi számában jelez­tük már, hogy Békés vármegye üresedésben­ levő főispáni székének betöltése küszöbön áll és csakugyan a „Budapesti Közlöny“ keddi számának hivatalos részében megjelent a főispáni kinevezés a következő szöveggel : Magyar belügyministerem előterjesz­tésére Krcsmarik János volt országgyűlési képviselőt Békésvármegye főispánjává ki­nevezem. Kelt Bécsben, 1905. évi nov. 25. Ferencz József s. k. Kristóffy József s. tc. A vármegye főispáni állásában Lukács Györgynek, csaknem félévi interregnum után Krcsmarik János dr. lett tehát utóda. A vármegye szülötte, a vármegyének hosszabb időn át volt főtisztviselője, majd egyik kerü­letének egy czikluson át képviselője és igy egyénisége teljesen ismert vármegyénk közön­sége előtt. A főispáni méltóság elsősorban politikai természetű bizalmi állás, a központi kor­mányzatnak, a kormány politikai állásának képviselője, kifejezője a főispán a helyi köz­­igazg­­ás élén és megszabott területén. A főispáni megbízatás politikai jellege kéts­é­j­vesen kidomborodik, a mai kiélesedett alkot­mányjogi küzdelemben és így a fent közölt királyi kinevezés jelentősége is elsősorban ebből a szempontból képezi mérlegelés tár­gyát. Lapunk iránya kizárja tárgyainak köré­ből a napi politikát és igy a kinevezésnek politikai jelentőségének és ebből a tekintet­ből várható eredményének taglalását politi­záló laptársainknak engedjük át, megtartván magunknak a kinevezés jelentőségének társa­dalmi, közgazdasági ás közművelő­dési szem­pontokból való tárgyalását. Viszonyaink között ezek a tekintetek rendes állapotok mellett jóval inkább elő­térben állanak a politikai vonatkozásoknál. Békés vármegye törvényhatósági életének kialakulásában mindig másodrendű volt a politikai kérdés. Törvényhatósági bizottságunk­­ megalakításában is általában mellőztük min­dig a pártállás figyelembe vételét és mond­hatni kizárólag a helyi önkormányzat ügyei iránt való érdeklődés volt a döntő vármegyei közügyeink intézésében. Rendezett közigaz­gatási állapotaink az állami ellenőrzés fel­adatainak teljesítésében is alig róttak számba­­vehető feladatot főispánainkra, fel­világosodott, értelmes és egyenes lelkű népünk között a kormánypolitika népszerűsítése körül sem juthatott nagyobb munka főispánainknak osztályrészül. Társadalmi, kulturális és gazdasági ér­dekeinknek előbbrevitele volt az a széles tér, a­melyen a vármegye első közfunkczio­­náriusára jelentőségteljes munka hárult és a mélyen társadalmi viszonyaink kialakulása mellett tőle számottevő, hasznos tevékenysé­get várt is vármegyénk közönsége. Vármegyénk tagadhatatlanul nélkülözi azt a szoros egység jellegét, a­mit a többi, egy emporium körül csoportosuló kisebb községekből alakult önkormányzati testületek felmutatnak. Számra vézve több egyaránt erős és a helyi fejlődés igényével bíró nagy­községünk a maguk közvetlen körzetével különálló, néha ellentétes érdekekkel bírnak és így nem fejlődhetett ki nálunk az érdek­­közösségen alapuló egység érzete. Ily körül­mények között a közigazgatási kapcsolat és az annak élén álló köztisztviselők hivatottak arra első­sorban, hogy magasabb nézőpont­ból szemlélve az érdekek súrlódását, az egésznek érdekei szempontjából irányítsák a haladásra való törekvést és érvényt szerez­zenek azoknak. Társadalmunk sem egységes és a mi fő hiányzik belőle az az elem, a­mely a veze­tésre való hivatottsága mellett megfelelő egyéni viszonyainál fogva a vezető szerepet el is láthassa, mert az egyéni kiválóságuk­nál, tekintélyüknél, képességeiknél és ügy­buzgalmuknál fogva arra hivatottak legna­gyobb részben a maguk és hivataluk ügyei­hez való lekötöttség által akadályozva van­­nak abban, hogy a szükséges tevékenységet a köznek szentelhessék. Az előbb említetteknél fogva szorosan vett feladataitól nálunk felszabaduló főispán­nak juthat tehát első­sorban az a hivatás, hogy a vármegyei társadalmi és gazdasági törekvések élére állva az egész vármegyét érintő és az ezzel összhangzó helyi érdekek istápolásában hasznos munkát fejtsen ki, hogy magas állásának tekintélyével, egyéni­ségének súlyával és a kormányhoz való vi­szonyának erejével e munkájában eredmé­nyeket tudjon felmutatni. E hivatás teljes megértése, a közügyek lelkes szeretete eredményezte azt a sok sikert, a­melyett eltávozott főispánunk érdeméül elfogulatlan szemlélőnek felrónia kell. Az ő példaadására alapított várakozással és biza­lommal kellene most tekintenünk a jövendő főispán elé, mert főleg nyomasztó gazdasági­­ viszonyaink, az ezek tekintetében mutatkozó hátramaradás sőt visszaesés sürgősen igényli­­ a hatékony támogatást. Sajnos azonban, a főispáni állásnak elő­térbe nyomuló politikai jellege, a kiélesedett ellentétek és a kormány, valamint a törvény­­hatóságok között folyó küzdelem, melynek első csatasorában épen a kormány manda­­táriusa fog állan­, szinte kizárják azt, hogy társadalmi téren együttérzésre, békés mun­kában való összetartásra lehetne kilátás és bárha az uj főispánnak vármegyénk közön­sége előtt ismert rokonszenves egyénisége, kimagasló képességei, széles látköre és nagy munkaszeretete rendes viszonyok között mind­ Xjap’u.nüs: mai száma, 12 old.a.l. Az éjféli nap vidékein. Írta : Korpon­ay István. Az északi fok és az éjféli nap. Hammerfestet elhagyva hajónk szélvihar és a tenger hullámainak zajongása közben szelte a tenger hullámait. A hőmérő 5—7 C '-ra hanyatlott, jelezve, hogy ott járunk a jég és hó, a halál birodal­mának küszöbén. Más években ezeken a vidékeken jéghegyekkel találkozik a hajó, amint csendesen és félelmetesen úsznak lefelé; minekünk csak fagyasztó leheletét küldte a jégbirodalom. Társaságunk nagyobb része betegen vánszorgott egyik helyről a másikra, keresve nyugodt helyet, ahol legalább annyira-amen­­­nyire magához térhessen a kellemetlen nyavalyából. A tengerlátottak azt tanácsolták, hogy a hajó köze­pén helyezkedjünk el, ott legkevésbbé érezhető a hul­lámzás. Olyan azonban ez a betegség, mint a halálos nyavalya : egy orvosság van ellene , s ez az orvosság a szilárd talaj; már pedig hajónak olyan része nincs, ahol az ember szilárd, nem ingó talajt találna vihar alkalmával; a vihar múltáig vagy a kikötőig nincs hát reá orvosság. De azért majdnem mindnyájan fent vagyunk a fedélzeten. Pokrócokba, kendőkbe, téli kabátokba burkolódzva várjuk a nagy pillanatot, mikor felkerülünk Európának homloka, az Északi­fok elé. Július 17-ikén este 11 órakor érkeztünk meg, hajónk lassan, óvatosan kanyarodott be a kis öbölbe, mely az Északi fok keleti oldalán van. Bent az öböl­ben enyhült a hullámok ereje, a lehorgonyzott hajó­ról sietve szálltunk csónakba. Mindnyájan megkön­­­nyebbedve sóhajtottunk fel, mikor kint a parton szilárd talajt éreztünk újra lábunk alatt. A kiszállás azonban nem mindnyájunkra nézve esett meg haj nélkül. Ha enyhült is a hullámok ereje, de bizony elég magasak voltak azok bent az öbölben is. A csónak, amelybe, be kellett szállni, táncolt a hajó oldala mellett, hol fent volt a magasban, hol lent a mélyben. Így történt aztán, hogy a hölgyek egyike nem elég gyorsan talált a csónakba belépni, amire aztán derékig kapott olyan jeges fürdőt, hogy megemlegetheti; egy kollegánk pedig, aki a lengő csónakból segíteni akart rajta, elvesztve az egyensúlyt, belebukott a háborgó tengerbe. Szerencsére kimentet­ték a matrózok, az ijedségen kívül semmi baja nem esett s azt hiszem, míg él, mindig eldicsekszik, hogy megfürdött a viharos Jeges tengerben. Kint a parton kis halászkunyhó áll magánosan, lakója apró emléktárgyakat­­ és prémes bőröket kínált megvételre. Vásároltak is néhány­an tőle, a hölgyek egyike egy nyers jegesmedvebőrt vett. Sikerült is három vámvonalon keresztül a megvámolás veszedel­mét elkerülve hazahozni magával drága zsákmányát. Legtöbben azonban rögtön nekiindultunk az Északi fok megmászásának. 276 méter magas hatalmas sziklatömeg Európa legészakibb foka. A sark felé néző oldala függőlege­sen, lábát a tengerben megvetve úgy áll ott, mintha dacolni akarna a halál birodalmával: eddig és ne tovább. Hatalmas viharok, orkánok, a tenger zajló hullámai simára csiszolták homlokát, de az évezredek ostroma megtört rajta. Keleti oldala, amely felé mi kikötöttünk, kissé lejtős, de azért mégis elég meredek s fárasztó reá a felmenetel. A turisták évről-évre nagyobb számmal keresik fel s ennélfogva a norvég turista egyesület vasrudakat vezetett a gyalogút mentén a földbe, s kötelet feszített ki a hegytetőig, hogy megkönnyítse megmászását. Meglepően kedves látvány, hogy ez az oldala, amely kissé védve van a fagyos széltől, telibes tele van virággal. Csakúgy piroslik, fehérük és kékellik a sok primulától, kökörcsintől, ibolyától s még egy­­pár faj havasi növény virágjától. Illatuk nincs, de itt, a tél birodalmában még így is nagyon kedvesek. Különösen az alja van megáldva, felfelé menet ritkul a növényzet, egész fent a csúcson teljesen eltűnik. Simára csiszolt fensík terült el előttünk, mikor felértünk. Utunk nyirkos agyagos talajon vitt egy darabon, távolabb és a tenger felé egész sziklássá alakult át, hatalmas kimeredő kőtömbökkel. Ameddig

Next