Békés, 1919 (51. évfolyam, 1-76. szám)
1919-12-06 / 71. szám
* Censurat: Dr. MUNTEANLI. évfoyrad. Egész évre . 40 K — f Fél évre . 20 Kf Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 1 korona. Gyula, 1919. december ©. Előfizetési árak:BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Egyes szám ára 50 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: DOBAY FERENC 71. szám Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyílt terek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Megjelenik szerdán és szombaton Nem az Intézmények, hanem az emberek értéke és ereje tehet csak valamely társadalmat boldoggá. — Ha körülnézünk a világban, mindenütt csak azt tapasztaljuk, hogy a legkülönbözőbb sajátságú intézmények kitűnően megállják a helyüket ott, ahol azokba megfelelő értékes emberek öntenek életet, viszont az elmélet és gyakorlat által legkitűnőbbeknek felismert állami és társadalmi berendezkedések is csődöt mondanak ott, ahol nincs emberi erős tartalom azokat kitölteni, helyes működésben tartani. Minden tanítás, mely bizonyos intézmények behozatalától várja emberek, viszonyok, társadalmak, államok átalakulását, vagy naiv hiszékenységen épül vagy tudatos ámítással dolgozik. Olvassuk csak el a történelem lapjain, mit vártak a 18. század állambölcselői az eszméik megvalósulásától és az általuk javasolt intézmények életbelépésétől, mit vártak az emberi jogok elismerésétől ? És mi történt ? Egy rettenetes forradalom rémuralma, egy zseniális zsarnoknak huszesztendős folytonos vérontása igyekezett hússá és vérré változtatni amaz eszméket és ma is még azt kell kérdeznünk, hol van a világ bármely állama, bármely társadalma attól az államtól, attól a társadalomtól, amelyet egy Rousseau, vagy egy Robespierre elképzelt magának. Olvassuk Magyarország 19. századbeli történetét és ámulva fogjuk látni, hogy mi mindent vártak a negyvenes évek rajongó politikusai a felelős kormányrendszertől, népképviseleti parlamentarizmustól. Megvalósultak és mi lett belőlük ! Kaptuk a népszerűséget, a nép kegyeit hajhászó politikai akarnokok hihetetlen tömegét, kaptuk a nagyravágyó középszerűségek óriási csapatát, akik egy arasznyi létbe be sem férő ambícióhoz a kormányzó bölcseségnek alig egy egy gyüszünyi mértékét képesek hozzáadni. Kaptuk a hatalomhoz görcsösen ragaszkodók nagy seregét, akik soha sem a mások, hanem mindig csak a maguk javáért ragaszkodnak a hatalomhoz. A 19. század szomorú passzív mérlegét azonban még mindig egyensúlyba hozhatjuk egy hatalmas plusszal, egy jelentékeny aktív tétellel, azzal a tapasztalással, hogy nem szabad hinnünk az intézmények, az üres reformok üdvözítő, világot megváltó erejében. Kaptuk a titokban rejtőzködő politikai hatalmak légióját, melyek a színfalak mögött biztos kézzel és felelőtlenül intézik életünk sorsát és mi jámbor áldozatok csak néhanéha vesszük észre egy-egy különös esemény villanyfényénél, hogy voltaképen egy lépésünknek sem vagyunk az urai. Kaptuk a „szabad“ sajtót, melynek létfeltétele az örökös harc és háború és ha ez magától nem adódik, akkor minden ő maga igyekszik csinálni.ereje megfeszítésével Ha mérleget állítanánk fel mindarról a jóról és roszról, amit a 19. század úgynevezett politikai vívmányai az emberiségnek hoztak, el kellene szörnyülködnünk ennek a mérlegnek rettenetes passivitásán Veszítünk, folytonosan veszítünk, mióta az államélet, a társadalmi rend biztos alapjait elhagytuk, mióta az élet igazi céljait félreismertük, szem elől tévesztettük. Ne a múlt erőszaka hozza össze a filléreket, hanem a szívbeli önkéntes adomány! . .1 Új szabadság. in. A másik, erőteljesebben érvényesülő oka az intézmények hátramaradásának, a fejlődés stagnálásának és a társadalom némely osztályai elégületlenségének az emberekben keresendő. Wilson gondolatmenete idevonatkozólag nem új, de a kifejezésmód modernségével, óvatosságával és tapintatosságával meglep bennünket Azt vallja Wilson is, hogy a társadalomnak bárminő fajta berendezkedése, a javak termelésének és az azokban való részesedésnek bárminemű rendszere az egyének egy bizonyos csoportját, a társadalom egyes osztályait olyan előnyökhöz juttatja a többiek fölött, melyekhez az előnyt élvezők akkor is makacsul ragaszkodnak, mikor ezek a részleges előnyök az összeségre már hátrányt és kárt jelentenek A fejlődésnek diumában a hatalmon levők úgy ebben a szóigyekeznek feltüntetni kiváltságos helyzetüket, mintha annak fenntartása az összeség eminens érdeke volna és annak megszüntetése az összeségnek is katasztrófája lenne. Így keletkezett a kormányzásnak az az elmélete, mely szerint a kormányzáshoz csak azok értenek, a kormányzásra csak azok hivatottak, illető ország kereskedelmi és ipari akiknek az vállalkozásaiban a legnagyobb pénzügyi kockázatuk van. Ilyen finoman, körülírva fejezi ki Wilson, hogy az Egyesült Államokban az összes politikai hatalom a trösztök és milliárdosok kezében van Ezek ma azt a a tant vallják és hirdetik, hogy a tömegeknek szükségük van az üzletembereknek gyámkodására, mert ennek a tannak vallásával és elhitetésével képesek fentartani hatalmukat. Ezt a tant azonban Wilson az eredeti amerikai államelmélettel homlokegyenest ellenkezőnek tartja. Szerinte egyetlen társadalmi osztály sem, még kevésbbé az egyeseknek valamely kis, érdekösszefűzte csoportja nem lehet hivatott arra, hogy az Egyesült Államok népének jólétéről gondoskodjék. Márpedig az Egyesült Államokban az utóbbi időkben a nagy bankárok, a kereskedelem hatalmas árai, a vasúti és hajózási testületek vezetői azon a címen követeltek meghallgattatást minden fontos állami kérdésben és azon okba követelték ezeknek általuk javasolt megoldását, hogy egyedül ők hivatottak az ország valódi szükségletét felismerni és csak ők képesek olyan megoldást javasolni és keresztülvinni, mely az egész nép érdekeinek megfelel. Ezt a felfogást Wilson tévesnek és tarthatatlannak állítja. Szerinte nincs oly ember, aki tudná, hogyan viselje gondját az Egyesült Államok népének és a nép saját érdekét sokkal jobban érti, mint bármely embercsoport az állam határain belül. „Azok az emberek, akik vért izzadnak, hogy a törekvések világában találjanak, az Egyesült Államok szilárd helyet kereskedelmének feltételeit sokkal jobban megértik, mint azok az emberek, akik a tetőpontra értek és ott vannak. Hazánk kormánya nem ruházható semmiféle külön osztályra.“ A demokrácia eszméje nem tűrheti, hogy az emberek bárminő csoportja más csoportok, vagy az összeség felett gyámkodjék. Wilson meg van győződve, hogy hazája az igazi demokrácia hazája, melyben minden ember és minden érdekcsoport tudja, hogyan intézze sorsát akként, hogy se ne gyámkodjék más emberek és csoportok felett, se el ne nyomjon másokat. Eme meggyőződésében nem fél a hatalmat magára az érdeklett népre bízni, mert tudja, hogy ez a nép sem nem közönyös, sem nem tudatlan, sem nem bosszúálló. Nem közönyös, mert szívén viseli az összeség érdekeit, nem tudatlan, mert tudja, ismeri, mit követel az összeség érdeke és nem bosszúálló, mert nem fogja az uralomtól elmozdított osztályokat megsemmisíteni. Az igazi demokráciától mindeme tulajdonságoknak távol kell lenniök, mert ha közönyösek vagyunk, leromboljuk saját megállapodott életfeltételeinket, ha bosszúállók vagyunk, bosszút állunk önmagunkon. „A demokratikus alkotmány teljes szilárdsága azon a tényen nyugszik, hogy minden érdek minden embernek érdekéé. Ennél az utolsó mondatnál egyszerűbben és klasszikusabban nem lehet kifejezni a demokratikus egyenlőség alapigazságát. Minden érdek minden embernek érdeke ! Tehát nemcsak a tőkésnek, de a munkásnak, a hivatalnoknak is érdeke, hogy a tőke meghozza a maga igazságos jövedelmét; a tőkésnek is érdeke, hogy a munkás, a hivatalnok megkapja munkája igazságos jövedelmét és szellemi színvonalának megfelelő életmódot biztosíthasson magának és családjának. Nem teszi oda Wilson, mert magától értetődik Amerikában, hogy csak minden jogos érdek lehet mindnyájunk érdeke. Ebben az értelemben nemcsak az én érdekem például, hogy jól érezzem magamat, meg legyek elégedve az állapotokkal, munkám eredményével, hanem ez minden embertársamnak érdeke; szintúgy minden embernek érdeke, hogy a nagyszabású vállalatot vezető hatalmas üzletember, ki szelleme munkájával százezrek jövedelmét képes fokozni, szintén meg legyen helyzetével, energiája, teremtő kedve, elégedve ambíciója egy pillanatra se csökkenjen, becsvágya egy percre se hagyja el. A visszafejlődést és a hibákat Wilson szerint az okozza, hogy a legtöbben nem képesek meglátni az igazi országos, egyetemes érdekeket, a saját külön érdeküket igen könnyen hajlandók közérdeknek tekinteni, a saját egyéni vagy osztályuk jólétét az összeség jóléte alapjának tekintik. Speciálisan Amerikában a nagyvállalatok vezetői, a trösztök arról vannak meggyőződve, hogy a termelésnek és a kereskedelemnek csak az a szervezete képes Amerika jólétét fentartani, melyet ők alkottak és ők képviselnek Minden államban vannak osztályok, melyek azt hiszik, hogy az ők külön, saját osztályérdekeiket szolgáló kiváltságok fentartása az összeség jólétének elengedhetetlen feltétele. Mondhatjuk például egész határozottan, hogy Magyarországon a negyvenes években a nemesség nagy része azért ragaszkodott kiváltságai, előjogai megtartásához, mert azok megszüntetésétől az államélet alapjainak megrendülését féltette. Ezek az osztályok hisznek abban, hogy az ő vezető szerepük nélkülözhetetlen mindnyájunk boldogulásához és haladásunkhoz. Ezen osztályok tagjai szentül hiszik, hogy az ország jóléte tőlük függ. Ez a felfogásuk azonban téves. Erről Wilson alaposan meggyőződött. Szerinte az a szervezet, melyet az Egyesült Államok tőkései teremtettek és fentartattanak, épenséggel nem alapja és létfeltétele a nemzeti termelés erejének és haladásának. Ő ismer embereket, akiknek nevét nem látja feljegyezve az újságokban, embereket, akikről nyilvános vitákon nem beszélnek, de akiknek munkája mégis az Egyesült Államok iparának és kereskedelmének vérkeringését jelenti. Ezeket az embereket kell tehát a hatalomhoz, a közügyekbe való beleszólás lehet Lapunk mai száma 4 oldják. Íres palackokért, melyek tőlünk származnak (boros, cognacos, likőrös stb.) magas árakat fizetünk. Nagyobb mennyiségért elküldünk. üss 3-3 Weisz Mór és Társa, Gyula. T