Békés, 1920 (52. évfolyam, 1-105. szám)

1920-10-30 / 88. szám

LII. évfolyam Előfizetési árak: Egész évre . . 60 K — f Fél évre . . 30 K — f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP Egyes szám ára 2 korona. Gyula, 19S6. október 30 Egyes futam Ára 2 korona. 88. szám. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyílt terek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Felelős szerkesztő: DOBAT FERE­'€ Megjelenik szerdán és szombaton. Mire van szükség? A régi római politikai bölcseség leg­sajátosabb terméke volt a diktátor állása. A demokratikus római köztársaságban ugyancsak szabad tere volt az egyénnek, szabadon keres­hette érvényesülését mindenki. Tisztviselőit a nép maga választotta, a jelöltek a legnemesebb versenyt fejtették ki, hogy a nép bizalmát megnyerjék és elnyerjék az egyes köztisztsé­­geket. De mikor veszedelem fenyegette a birodalmat — és mennyiszer fenyegette tizen­egy évszázados fennállása alatt! — akkor meg­szűnt minden tisztviselő hatalma, akkor egy ember lett élet-halál ura, aki mindent tehe­tett, akinek több hatalma volt akkor, mint a nyugalom napjaiban az összes tisztviselőknek együttvéve és ezt a hatalmat betöltő egyént diktátornak nevezték. Akkor mindenkinek alá kellett rendelnie a maga akaratát a diktátor akaratának, akkor nem volt helye hangos ellenvéleménynek, tiltakozásnak, vakon kellett engedelmeskednie mindenkinek a diktátor parancsainak. Róma a maga nagyságát, hatal­mát majdnem egyedül ennek az alkotmányos berendezésnek köszönhette. Bizonyos dolog, hogy ha nagy veszedelemnek idején is össze le­hetett volna hívni a comitiákat, a népgyűlése­­ket, ott meg lehetett volna vitatni azj életbevágó kérdéseket, lehetett volna azok felett vitat­kozni, pro és kontra szónokolni, akkor Róma nem állott volna ki sikeresen annyi veszedel­met és soha sem lett volna az a hatalmas világbirodalom, ami lett. Vannak a nemzetek életében — az egyes emberek életében is — időszakok, amikor nem szabad elmélkedni, tanácskozni, vitatkozni, hanem mikor csele­kedni, jól vagy rosszul, de cselekedni kell, amikor minden rossz cselekvésnél többet árt a semmit sem cselekvés. Cselekedni pedig tömegek, testületek nem képesek, cselekedni csak egyesek tudnak. A történelmi nagy tettek, a nagy államalapítások egyes emberek nevé­hez fűződnek, egyes nagy energiájú, széles látókörű és messze a jövőbe látó egyénekhez, akik felismerték koruk embereinek vágyait, kívánságait és nem sok időt engedtek az ellenvélemények felülkerekedésére és meg­erősödésére, nem nagyon keresgélték, hogy terveik kielégítik-e majd pontosan mindenki­nek óhajait, hanem cselekedtek, gyorsan és erélyesen, cselekedtek abban az irányban, melyet nekik a milliók helyesen felismert akarata kijelölt. Nagy tettek a történelemben csak így keletkeztek, nagy események csak így történhettek, nemzetek keletkezése és újjászületése csak ily módon volt lehetséges. Nincs ez másképen ma sem. Az emberi­ség életének törvényei ma ugyanazok, mint ezer vagy kétezer esztendővel ezelőtt. Mit látunk ma ? Vannak vágyak, kívánságok, követelések, melyek milliók vágyai, milliók kívánságai, milliók követelései. És annak da­cára, hogy ma milliók járultak szavazatukkal az urnákhoz, még­sem történt semmi, ami csak egy csekély töredékét megvalósítaná annak, ami milliók vágya, kívánsága, követe­lése. Honnét van az a különös helyzet? Mi az oka, hogy a tömegek élő és hangos kíván­ A modern államban, a XVIII. század naiv filozófusainak tanításai alapján megteremtett modern állam­ban valami személytelen és megnevezhetetlen gondolat uralkodik, amit nevezhetünk alkot­mánynak, törvénynek, paragrafusnak, betűnek, amely azonban cselekedni, alkotni, teremteni, nemzeteket nag­gyá tenni, újjáteremteni nem tud és sohasem fog tudni. Biztosíthat ez az uralkodó az egyesnek kényelmet, jólétet, sokaknak hatalmat és gazdagságot, de nem­zetek és népek számára nagy célokat kijelölni, nemzeteket egységes cselekvésre ösztönözni és szigorúan megszabott célok felé ösztökélni nem képes. Ehhez, ehhez a mindenekfelett szükséges teendőhöz egy ember elszánt aka­rata kell, oly emberé, aki helyesen felismerte, mit akarnak a milliók és aki előtt azután nincsenek akadályok, legyenek azok­ emberek vagy intézmények, hanem mindent bátran és tudatosan félrelökve, elszántan és semmire sem tekintve tűzzel-vassal keresztülhajtja azt, ami a milliók szíve vágya, után-útfélen hallatszó hangos kívánsága­ Meg lehetünk győződve, hogy Európában nem lesznek addig konszolidált és boldog állapotok, míg meg nem jelenik minden országban az az erős egyéniség, aki a milliók nevében bátran oda­kiáltja a tenger tajtékzó hullámainak és szilaj szellemeinek : Quos ego ! IKüt még most se Az, ébredtetek fel és értetek meg a modern élet, a tülekedő és lüktető XX. század igaz megértésére elődeink álomkórságát sinylő bűnhődő véreim ?! És még mindig süket fülekre és tunya mara­­diságra talál nálatok a korszellem hivó harsonája, mely ezer meg ezer hangon, keserű tapasztalatok mélabus szavával és társadalmi életünk minden mozzanata által napról-napra világgá hirdeti jele­nünk s ami szinte halálosan fontos, jövőnk éltető, vagy ha meg nem halljuk, gyilkoló igazságát : mindennek ami most létezik és majd létezni fog, történik és ezentúl történni fog, a gerince, az idegrendszere, a lelke a kereskedelem, mely ter­mészetesen szerves kapcsolatban áll mindennel, ami csak az ipar és gazdasági élet fogalomköreibe tartozik ! Legfényesebb s túlzás nélkül­­ állíthatjuk: megcáfolhatatlanul kézzelfogható bizonyítékára buk­kanunk ez axiómának akkor, ha megvizsgáljuk és analizálni kezdjük a közelmúlt vagy a közvetlen jelen háborúinak okait , a háborúkat befejező béke­paktumok feltételeit. Meglepő felfedezésül fog szolgálni mindnyájunk számára a múlt egész men­talitásának folyton reálisabb terrénumok felé irá­nyuló s szinte fejlődésszerű eltolódása, mely kutatá­sunk eredményekép a következő megállapítást adja: az előidéző okok mind sűrűbben, a végén pedig csaknem kizárólag a népek kereskedelmi s általá­ban gazdasági érdekeiben jelentkező disharmoniák okozatai, míg a békefeltételeket egy-két politikai megállapodás kivételével, a még teljesen le sem zajlott világháború tanulságai szerint pedig majd­nem kivétel nélkül kereskedelmi és gazdasági egyezmények teszik ki! Mit akarok ezzel mondani ? Azt, hogy a kereskedelem s egyesegyedül csak a kereskedelem idézheti fel immár a harc fúriáit vagy hozhatja vissza a béke angyalát és minden áldását a boldogságáért küzdő emberiségnek ! De nehogy félreértsetek! Mert bár nagyon megközelíti e felfogás a történelmi materializmus alaptételeit, egy lényeges különbség folytán, mely a továbbiakban nyilvánvalóvá lesz, mégis igen­igen messze esik azoktól: nem lealacsonyító mate­­rializmus ez, hanem csak tisztánlátás, az élet úgy verése, amint van ! Nem önző és kénytelen meg­alkuvás de egy intuitio, melyből talán sokak számára a jólét és boldogulás forrásai fakadnak. 3 ezekre sokkal, de sokkal égetőbb szükség van most, mint bármikor, mert a legtöbb esetben, mondhatnók, egész néprétegekban egyedül ezek­nek a hiánya szokta megszülni és táplálni a lel­kek elkeseredését s mindenre kész kétségbeesését melyeknek piszkos kihasználására csak egyetlenegy katasztrofális jellegű példát hozok fel: vörös forra­dalmat ! És mi képzeletben újra átéljük az elmúlt rémnapokat vagy ha még most is kénytelenek vagyunk napról-napra érezni a commune okozta nyo­mort és temérdek sok bajt akkor gondoljuk meg azt is, hogy e szociális lelkiismeretből fakadó s fent vázolt belátás, illetve az ezen belátástól irányított, rögtöni reform­munka nélkül előbb, utóbb rá kell, hogy szakadjon erre a megkínzott és megcsonkított mártírországra egy még sokkal szörnyűbb commune, egy még pokolibb pokol! Kérditek, hogy kiknek és hogy miért prédi­kálom mindezeket ? Hát elsősorban Neked szólnak e sorok, serdülő ifjúság és Tinektek, kortársaim, kiket velem együtt a pályaválasztás nehéz és további életünkre mindvégig kiható problémája elé sodortak a fejünk felett elsuhant évek . Tudom és érzem magamról, hogy habozva, tanácstala­nul töpreng és vesztegeti drága idejét most akár­hány bajtársam, anélkül, hogy ereje volna egy elszánt és energikus neki­lendüléssel rögtön a tet­tek mezejének vágni! Ezekhez szólok én­­ most! S többet akarok adni nekik üres tanácsnál majdnem pozitív értékű útbaigazítást s igéretszerű életprogrammot. Legye­tek kereskedők! Menjetek minél nagyobb szám­ban arra a pályára, melyen úgy hazátok, mint a magatok jólétét a legtöbbet ígérő, legreállisabb eszközökkel fogjátok megalapozhatni! Korunk jel­szava : a pénz, pénz, és harmadszor is pénz, ahelyett hogy ambícióitok és életkedvetek szárnyait szegve csak örökös nyavalygást s gyáva siránkozást vált­son ki tőletek, szolgáljon nektek ha nem is vég­célul, de minden esetre nélkülözhetetlen eszköz gyanánt egyéb élet­céljaitok megvalósítására ! És utoljára, mintegy búcsúzóul íme a meg­ígért pozitív tanács is, mely remélhetőleg barátsá fog változni majd sokak kezében ! Október 18-án Budapesten ,Angol-Magyar­ Kereskedelmi­ Iskola« néven egy alig egy éves tan­folyam nyílt mely időtartamához mért arányok­ban ugyan, de mégis a lehető legalaposabb és főként praktikus kiképzésben fogja részesíteni hall­gatóit a kereskedelmi élet különböző ágaiban. Kereskedőket, a szó legszorosabb értelemben vett Lapimk ma* tsima 6 oldal.

Next