Békés, 1920 (52. évfolyam, 1-105. szám)
1920-10-30 / 88. szám
LII. évfolyam Előfizetési árak: Egész évre . . 60 K — f Fél évre . . 30 K — f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP Egyes szám ára 2 korona. Gyula, 19S6. október 30 Egyes futam Ára 2 korona. 88. szám. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyílt terek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Felelős szerkesztő: DOBAT FERE'€ Megjelenik szerdán és szombaton. Mire van szükség? A régi római politikai bölcseség legsajátosabb terméke volt a diktátor állása. A demokratikus római köztársaságban ugyancsak szabad tere volt az egyénnek, szabadon kereshette érvényesülését mindenki. Tisztviselőit a nép maga választotta, a jelöltek a legnemesebb versenyt fejtették ki, hogy a nép bizalmát megnyerjék és elnyerjék az egyes köztisztségeket. De mikor veszedelem fenyegette a birodalmat — és mennyiszer fenyegette tizenegy évszázados fennállása alatt! — akkor megszűnt minden tisztviselő hatalma, akkor egy ember lett élet-halál ura, aki mindent tehetett, akinek több hatalma volt akkor, mint a nyugalom napjaiban az összes tisztviselőknek együttvéve és ezt a hatalmat betöltő egyént diktátornak nevezték. Akkor mindenkinek alá kellett rendelnie a maga akaratát a diktátor akaratának, akkor nem volt helye hangos ellenvéleménynek, tiltakozásnak, vakon kellett engedelmeskednie mindenkinek a diktátor parancsainak. Róma a maga nagyságát, hatalmát majdnem egyedül ennek az alkotmányos berendezésnek köszönhette. Bizonyos dolog, hogy ha nagy veszedelemnek idején is össze lehetett volna hívni a comitiákat, a népgyűléseket, ott meg lehetett volna vitatni azj életbevágó kérdéseket, lehetett volna azok felett vitatkozni, pro és kontra szónokolni, akkor Róma nem állott volna ki sikeresen annyi veszedelmet és soha sem lett volna az a hatalmas világbirodalom, ami lett. Vannak a nemzetek életében — az egyes emberek életében is — időszakok, amikor nem szabad elmélkedni, tanácskozni, vitatkozni, hanem mikor cselekedni, jól vagy rosszul, de cselekedni kell, amikor minden rossz cselekvésnél többet árt a semmit sem cselekvés. Cselekedni pedig tömegek, testületek nem képesek, cselekedni csak egyesek tudnak. A történelmi nagy tettek, a nagy államalapítások egyes emberek nevéhez fűződnek, egyes nagy energiájú, széles látókörű és messze a jövőbe látó egyénekhez, akik felismerték koruk embereinek vágyait, kívánságait és nem sok időt engedtek az ellenvélemények felülkerekedésére és megerősödésére, nem nagyon keresgélték, hogy terveik kielégítik-e majd pontosan mindenkinek óhajait, hanem cselekedtek, gyorsan és erélyesen, cselekedtek abban az irányban, melyet nekik a milliók helyesen felismert akarata kijelölt. Nagy tettek a történelemben csak így keletkeztek, nagy események csak így történhettek, nemzetek keletkezése és újjászületése csak ily módon volt lehetséges. Nincs ez másképen ma sem. Az emberiség életének törvényei ma ugyanazok, mint ezer vagy kétezer esztendővel ezelőtt. Mit látunk ma ? Vannak vágyak, kívánságok, követelések, melyek milliók vágyai, milliók kívánságai, milliók követelései. És annak dacára, hogy ma milliók járultak szavazatukkal az urnákhoz, mégsem történt semmi, ami csak egy csekély töredékét megvalósítaná annak, ami milliók vágya, kívánsága, követelése. Honnét van az a különös helyzet? Mi az oka, hogy a tömegek élő és hangos kíván A modern államban, a XVIII. század naiv filozófusainak tanításai alapján megteremtett modern államban valami személytelen és megnevezhetetlen gondolat uralkodik, amit nevezhetünk alkotmánynak, törvénynek, paragrafusnak, betűnek, amely azonban cselekedni, alkotni, teremteni, nemzeteket naggyá tenni, újjáteremteni nem tud és sohasem fog tudni. Biztosíthat ez az uralkodó az egyesnek kényelmet, jólétet, sokaknak hatalmat és gazdagságot, de nemzetek és népek számára nagy célokat kijelölni, nemzeteket egységes cselekvésre ösztönözni és szigorúan megszabott célok felé ösztökélni nem képes. Ehhez, ehhez a mindenekfelett szükséges teendőhöz egy ember elszánt akarata kell, oly emberé, aki helyesen felismerte, mit akarnak a milliók és aki előtt azután nincsenek akadályok, legyenek azok emberek vagy intézmények, hanem mindent bátran és tudatosan félrelökve, elszántan és semmire sem tekintve tűzzel-vassal keresztülhajtja azt, ami a milliók szíve vágya, után-útfélen hallatszó hangos kívánsága Meg lehetünk győződve, hogy Európában nem lesznek addig konszolidált és boldog állapotok, míg meg nem jelenik minden országban az az erős egyéniség, aki a milliók nevében bátran odakiáltja a tenger tajtékzó hullámainak és szilaj szellemeinek : Quos ego ! IKüt még most se Az, ébredtetek fel és értetek meg a modern élet, a tülekedő és lüktető XX. század igaz megértésére elődeink álomkórságát sinylő bűnhődő véreim ?! És még mindig süket fülekre és tunya maradiságra talál nálatok a korszellem hivó harsonája, mely ezer meg ezer hangon, keserű tapasztalatok mélabus szavával és társadalmi életünk minden mozzanata által napról-napra világgá hirdeti jelenünk s ami szinte halálosan fontos, jövőnk éltető, vagy ha meg nem halljuk, gyilkoló igazságát : mindennek ami most létezik és majd létezni fog, történik és ezentúl történni fog, a gerince, az idegrendszere, a lelke a kereskedelem, mely természetesen szerves kapcsolatban áll mindennel, ami csak az ipar és gazdasági élet fogalomköreibe tartozik ! Legfényesebb s túlzás nélkül állíthatjuk: megcáfolhatatlanul kézzelfogható bizonyítékára bukkanunk ez axiómának akkor, ha megvizsgáljuk és analizálni kezdjük a közelmúlt vagy a közvetlen jelen háborúinak okait , a háborúkat befejező békepaktumok feltételeit. Meglepő felfedezésül fog szolgálni mindnyájunk számára a múlt egész mentalitásának folyton reálisabb terrénumok felé irányuló s szinte fejlődésszerű eltolódása, mely kutatásunk eredményekép a következő megállapítást adja: az előidéző okok mind sűrűbben, a végén pedig csaknem kizárólag a népek kereskedelmi s általában gazdasági érdekeiben jelentkező disharmoniák okozatai, míg a békefeltételeket egy-két politikai megállapodás kivételével, a még teljesen le sem zajlott világháború tanulságai szerint pedig majdnem kivétel nélkül kereskedelmi és gazdasági egyezmények teszik ki! Mit akarok ezzel mondani ? Azt, hogy a kereskedelem s egyesegyedül csak a kereskedelem idézheti fel immár a harc fúriáit vagy hozhatja vissza a béke angyalát és minden áldását a boldogságáért küzdő emberiségnek ! De nehogy félreértsetek! Mert bár nagyon megközelíti e felfogás a történelmi materializmus alaptételeit, egy lényeges különbség folytán, mely a továbbiakban nyilvánvalóvá lesz, mégis igenigen messze esik azoktól: nem lealacsonyító materializmus ez, hanem csak tisztánlátás, az élet úgy verése, amint van ! Nem önző és kénytelen megalkuvás de egy intuitio, melyből talán sokak számára a jólét és boldogulás forrásai fakadnak. 3 ezekre sokkal, de sokkal égetőbb szükség van most, mint bármikor, mert a legtöbb esetben, mondhatnók, egész néprétegekban egyedül ezeknek a hiánya szokta megszülni és táplálni a lelkek elkeseredését s mindenre kész kétségbeesését melyeknek piszkos kihasználására csak egyetlenegy katasztrofális jellegű példát hozok fel: vörös forradalmat ! És mi képzeletben újra átéljük az elmúlt rémnapokat vagy ha még most is kénytelenek vagyunk napról-napra érezni a commune okozta nyomort és temérdek sok bajt akkor gondoljuk meg azt is, hogy e szociális lelkiismeretből fakadó s fent vázolt belátás, illetve az ezen belátástól irányított, rögtöni reformmunka nélkül előbb, utóbb rá kell, hogy szakadjon erre a megkínzott és megcsonkított mártírországra egy még sokkal szörnyűbb commune, egy még pokolibb pokol! Kérditek, hogy kiknek és hogy miért prédikálom mindezeket ? Hát elsősorban Neked szólnak e sorok, serdülő ifjúság és Tinektek, kortársaim, kiket velem együtt a pályaválasztás nehéz és további életünkre mindvégig kiható problémája elé sodortak a fejünk felett elsuhant évek . Tudom és érzem magamról, hogy habozva, tanácstalanul töpreng és vesztegeti drága idejét most akárhány bajtársam, anélkül, hogy ereje volna egy elszánt és energikus nekilendüléssel rögtön a tettek mezejének vágni! Ezekhez szólok én most! S többet akarok adni nekik üres tanácsnál majdnem pozitív értékű útbaigazítást s igéretszerű életprogrammot. Legyetek kereskedők! Menjetek minél nagyobb számban arra a pályára, melyen úgy hazátok, mint a magatok jólétét a legtöbbet ígérő, legreállisabb eszközökkel fogjátok megalapozhatni! Korunk jelszava : a pénz, pénz, és harmadszor is pénz, ahelyett hogy ambícióitok és életkedvetek szárnyait szegve csak örökös nyavalygást s gyáva siránkozást váltson ki tőletek, szolgáljon nektek ha nem is végcélul, de minden esetre nélkülözhetetlen eszköz gyanánt egyéb életcéljaitok megvalósítására ! És utoljára, mintegy búcsúzóul íme a megígért pozitív tanács is, mely remélhetőleg barátsá fog változni majd sokak kezében ! Október 18-án Budapesten ,Angol-Magyar Kereskedelmi Iskola« néven egy alig egy éves tanfolyam nyílt mely időtartamához mért arányokban ugyan, de mégis a lehető legalaposabb és főként praktikus kiképzésben fogja részesíteni hallgatóit a kereskedelmi élet különböző ágaiban. Kereskedőket, a szó legszorosabb értelemben vett Lapimk ma* tsima 6 oldal.