Békés, 1920 (52. évfolyam, 1-105. szám)

1920-02-21 / 16. szám

Censurat: Dr. Muntean. Els. évfolyam. Előfizetési árak: Egész évre . 50 K — f Fél évre . 25 K — f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Egyes szám ára 60 fillér. Egyes szám ára 60 fillér, 16. szám. Gyula, 1930. február 31. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyílt terek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. FELELŐS SZERKESZTŐ : DOBAY FERENC Magjelenik szerdán és szombaton Halhatatlan költőnk megírta .Az uj földesúriban, hogy miként tudja a magyar föld, a magyar levegő, mondjuk, a magyar géniusz lefegyverezni és meghódítani azt is, aki ellenséges szándékkal és érzülettel tette lábát a magyar földre. Ez a békésen hódító szellem a magyaron kívül talán csak még az angolnak sajátja. Az angol világbirodalmat ez a megnyerő és kibékítő szellem teremtette meg, az egységes magyar államot ezer éven át ugyanez a szellem tar­totta fenn. De még az angolnak majdnem mindig legyőzőiteken volt alkalma kibékítő szellemének erejét érvényesíteni, addig a ma­gyar nem egyszer győzőket fegyverzett le és hódított meg a megértés és békülékenység szellemével. Ha mélyebben tekintünk a népek elhe­lyezkedésének és fejlődésének törvényeibe, látni fogjuk, hogy a Duna—Tisza mellékének termékeny földjén tartósan elhelyezkedni és a környező hegységek tulnyomólag idegen és vegyes nemzetiségű népeit egy állami egy­ségben összetartani csak oly nép lehetett ké­pes, melynek állami és társadalmi berendez­kedéseiben faji ellentéteket, megkülönbözte­téseket ismernie nem volt szabad, melynek ilyen ellentétek kiküszöbölésére, eltüntetésére benső hajlandósággal, lelki diszpozícióval kel­lett bírnia, hogy igen sürgős feladat annak megállapítása, ettől a szellemtől a lefolyt ötven esz­tendő magyar politikája és magyar társadalma nem tért-e el; nem lépett e fel a magyar államhatalom a más nemzetiségekkel szem­ben szükség nélkül túlkövetelőleg, nem lett-e a magyar társadalom az idegen fajokkal szemben indokolatlanul türelmetlen. Meg kell vizsgálni, vajjon csakugyan túl ment-e az államhatalom a maga létének és egységének védelmében a szükséges határokon és átlé­pett-e oda, ahol már egy faj elnyomó fölényé­nek megalapozása kezdődik, avagy ellenkező­leg, a nemzetiségek állottak-e olyan eszmék szolgálatába, melyek az államegység meg­bontását és az állam ezeréves összetételének felbomlását voltak alkalmasak eredményezni. Meg kell állapítani az okok és okozatok egész sorozatát, hogy okuljon belőle a jövő nemzedék, vagy az a jövő államhatalom, mely az ezeréves Magyarországnak egészben vagy részben örökébe akar ülni. A helyzet ma azt mutatja nekünk és mindazoknak, akik a volt Magyarország ha­tárain belül faji és nemzeti különbség nélkül, is,ha mindjárt csupán csak gazdasági okokból hogy hibák minden bizonnyal minden részről történtek, hibát úgyszólván mindenki, szinte azt mondhatnék, a közönségnek min­den egyes tagja elkövetett, teljesen elfelejtő­dött az a szellem a síkságon is, a hegyekben is, mely ennek a sokféle fajú lakosait együtt tartotta. A békekötés eredményei fölött még sokáig rágódhatunk. Ma még csak a külső, szemmel látható eredményeket látjuk. Hogy bel­sőleg mit hoz maga után az európai térkép, az még a jövő titka. Kétlem, hogy lenne ember oly bölcs, oly előrelátó, hogy még csak nagyjából is meg tudná rajzolni a jövő belső fejlődésének ké­pét. Mert a jövő kialakulásában sokkal fontosabb, hogy milyen új gondolkodási irányok kerülnek napfényre, hogy az új térkép népei milyen erköl­csi és társadalmi felfogásokhoz szegődnek, milyen belső értékeket tudnak magukból kitermelni. So­kat évődünk, sokat hántorgatjuk a gazdasági kér­déseket, hogy miből élnek meg egyes népek, mennyire nyernek tért a jólét felvirágzására szük­séges feltételek. Legkevésbbé sem akarom a meg­élhetés gondjait lebecsülni, ezren és százezren kínlódunk ma a megélhetés­­ gyötrelmeivel, de itt még­sem állhatunk meg ? Nemcsak ez a gond, a­mi egyedül nyomja a társadalmat, sok más még az, a­mi megoldásra vár. Előttem most egy kérdés, egyúttal gondolat is lebeg, melyre szeretném, ha meg tudnánk felel­ni. Érzem ugyanis, talán elgondolom inkább, hogy a háborúvesztes népek fiainak milliói azt a kér­dést teszik fel önmaguknak, hogy ők, akik az egész háború alatt csak szenvedtek, miért vannak arra kárhoztatva, hogy ismét csak rájuk nehezed­jék a szomorú veszteség minden súlya. Hiszen azt nem lehet eltagadni, hogy egy egész népet ért csapás nem minden rétegére a társadalomnak nehezedik egyenlő teherrel. Ha mindnyájan­ meg­érzik is, de nem egyformán és nincs,­­ mint nem is lehet tökéletes arány a teher elviselésében. A nyertes háború nekik keveset hozott volna, amint a győztes népeknek is sok időre és sok áldozat­készségre van szükségük, hogy sokirányú sebeik­ből kigyógyuljanak. A franciák pl. azon tanakod­nak, hogy gyarmataikat adják el a belső meg­rázkódtatások elkerülésére! A vesztes háború népei siratják halomszám­ra elveszett fiaikat, kiknek menni és részt venni a háborúban kellett, mert más lehetőség nem nyílt számukra! Az itthonmaradtak millióinak legnagyobb része kesergett, nélkülözött és éhezett. Az intelligens középosztály, a tisztviselők nagy rétege a nyomor és tönk szélére sodródott. A legkeményebb küzdelmet nekik kellett és még sokkal inkább kell most és a jövőben végig állni. Egy szörnyetegszerű tátongó és szédítő mélység az, a­mi fenyegeti azt a szilárd középosztályt, melyre támaszkodni minden államban kellene! A háború nem egyesítette, de szétrombolta az egy­máshoz fűződő társadalmi kapcsokat, mintha bel­ső ellenségként állanak szemben egymással a kü­lönböző élethivatást betöltő rétegek. Ellenséget keresnek az úri osztálynak nevezett tisztviselők rétegében, mely pedig jobban kínlódik az élettel, mint bármely más társadalmi réteg. Az a kérdés, hová fog ez fejlődni és micsoda közérzést vált ez ki ? Az a kérdés, hogy a lélek mélységében micsoda nyomokat hagy ez hátra ? Mennyire állunk távol attól a társadalmi egyen­súlytól, melyből oly igen messze kibillentünk ? Mert hinné valaki, hogy ennek a mai állapotnak nem lesz meg a belső, szellemi kialakulása ? Hinné valaki, hogy ez nem vált ki valami olyan új irányt, mely minden nagy megrázkódtatások nyomába okvetlenül bekövetkezett a múltban is ? Hinné valaki, hogy visszatérünk oda, a­honnan kiindultunk ? A kérdésnek sokkal nagyobb a háttere, sem­hogy azt rövid szavakkal ki lehetne fejezni. Első és legnagyobb háttere az, hogy a szociális kér­dés eltolódott. Az iparosoktól elcsúszott és be­csúszott a hivatalokba, oda, a­hol ép annak meg­oldására ülnének az egyének! Ott kezdte ki a megoldatlan probléma a maga dühöngését, a­hol az ápolókat leginkább keresni kellett volna ! Ez a szellemi forrongás az, a­mi sokkal váltságosabb az ország jövőjére, mint más mindét­, mert az ez osztály érzi az átok sajtolását, mely nagy töme­gében hivatva van arra, hogy szellemi új életet indítson! Ha ma jelszó lett a több termelés anyagban, legalább­is olyan sürgető jelszónak kell a szellemi és erkölcsi értékben való több termelést tarta­nunk. Én nem vallom azt a nézetet, hogy egye­dül a független és kedvezőbb anyagi helyzet hoz majd egészségesebb szellemi és erkölcsi életet, de azt igenis vallom, hogy a kettő között van összefüggés. Azt vallom, hogy a gazdasági füg­getlenségben és vagyonilag kielégítő helyzetben élő társadalmi osztály szellemi és erkölcsi téren könnyebben és önállóbban fejlődhetik. Ha rágondolunk a jövendő eseményekre, a mint ettől gondolkodó és a jobb jövőt váró em­ber nem is tudja magát feloldani, kapcsoljuk be azt a kérdést is, hogy mi segíti elő a jövendő egészséges közszellem kifejlődését ? Mert higyük el, az egészséges közszellemre, a komoly és er­kölcsi értékkel bíró szellemi irányra csak úgy szükségünk van, mint a mindennapi kenyérre! ____ A munkáskérd­és.(-) VL A munkaidő szabályozása. Legutóbbi cikkünkben a munkaidő szabályo­zására vonatkozó elvi kérdéseket fejtegettük, most áttérünk a gyakorlati kérdések ismertetésére. Az első gyári törvény, mely a munkaidő szabályozásáról szól 1802-ben Angliában hozatott: ez a törvény azonban hiányos, amennyiben csak a tanonc-gyermekek munkaidejét rendezi és ki­mondja, hogy ezeknek maximális munkaideje 12 óra; éjjeli munka tilos. Nem rendezi a nők, serdültebb fiúk és a férfi munkások munkaidejét, pedig ezen a téren is rendkívül súlyos vissza­élések történtek a munkaadók részéről. Ezt a törvényt azonban minden hiányossága és könnyű kijátszhatósága dacára teljesen és nyíltan negligálták a munkaadók, az állam pedig végrehajtásáról nem gondoskodott kellő erővel. 1815-ben megtartják az első gyári enquettet. Lapunk mai száma 4 oldal. nalarkakért (boros, sörös, cognacos, likőrös stb.) magas árakat fizetünk. Nagyobb men­- 1e­­­­­­nyiségért elküldünk. 3981-10 Mór és Tórssa, Gtyin­a.

Next