Békés, 1920 (52. évfolyam, 1-105. szám)

1920-09-18 / 76. szám

lall. évfolyam Előfizetési árak: Egész évre . . 50 K — f Fél évre . . 25 K -­f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Egyes sz­ám ára 1 korona ¥ 6. szám. Gyula, 1920. szeptember 18. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyílt terek intézendők. Kézirat nem adatik vissza. Egyes szám ára 1 korona Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton C­salódás. Legyünk optimisták és a jóban bizako­dók és ne mondjuk meg azt, hogy csalódtunk az általános választói jog alapján megválasz­tott nemzetgyűlésben, hanem egyelőre mond­juk csak azt, hogy nagyon félnünk kell, hogy csalódni találunk benne. A parlamentarizmus mellett minden kép­viselő majdnem olyan szuverén jogokat gya­korol, mint egy uralkodó. Szavazata törvénye­ket alkot, kormányokat buktat, nagy, nem­zeti alkotásokat hozhat létre és hiúsíthat meg. Ámde mindezeket a nagy és nagyszerű jogokat csak úgy szabadna gyakorolni, ha a legtökéletesebben a köz, mindnyájunk érde­kében tudnak gyakorolni, csak annak volna szabad gyakorolnia, aki azt minden egyéni és osztályérdektől függetlenül tudja gyako­rolni. Az államfőnek, az uralkodónak minden különleges érdektől való teljes függe­tlenítése ennek a követelményeknek megvalósítását szolgálja. Ha azt nézzük, hogy a parlament tagjainál meg­van-e a függetlenség, csalódva kell megállapítanunk, hogy nincs. A régi parlament ellen az volt a panasz, hogy osz­tályparlament, a nagybirtokos osztálytól függő egyének legnagyobb részben a tagjai. És mit mondhatunk a nemzetgyűlésről ? Néhány, igen csekély száma igazán minden külön érdektől független embert leszámítva, a több­ség egyik vagy másik osztálynak, foglalko­zási ágnak a képviselője és úgy is érzi ma­gát, hogy kötelessége annak az osztálynak, annak a hivatásnak szempontjából végeznie a dolgát, annak érdekeit tartani törvényhozói működésében a szeme előtt­. Igen nagy téve­dés, hogy ne mondjuk, visszaélés, mert a különböző érdekek összeütközéséből és az­után azoknak kényszerű összeegyeztetéséből sohasem az jön ki eredményként, ami a köznek, a hazának, mindnyájunknak egyfor­mán érdeke, hanem kijön egy olyan ered­mény, melyben a különböző érdekek a ma­guk erőviszonyaik arányának megfelelően vannak kielégítve. Meggyőződhettünk tehát, hogy nem az a fontos, hogy kik és hányan választanak egy képviselőt, hanem az a fontos, hogy a nem­zet egyetemes, nagy érdekeit képviselni tudó, osztályoktól, foglalkozási kategóriától igazán független emberek üljenek a nemzetgyűlés padjain. Akik egyik vagy másik társadalmi osztályhoz, foglalkozási ághoz való tartozásu­kat elfeledni nem tudják, társadalmi osztályok lekötelezettjeinek kell érezniök magukat, azok nem képviselhetik a nemzet egyetemes nagy érdekeit, azoknak működésétől igazán üdvös, a nemzetre hasznos munkát alig lehet várnunk, érkezése alkalmával elhalmozták. [Ezt a szeretetet meg fogja őrizni a szívében. Arra kéri a bizott­ságot, hogy intézkedéseiben, mint eddig, úgy ezután is az igaz magyar pártatlanságot tartsa szem előtt, mert sajnos hazánkban ma ismét a párturalom lépett előtérbe. Őt mindig igaz ma­gyar hazafias érzés vezette működésében. Kéri a bizottságot, tartsák meg őt továbbra is jó emlé­kükben. (Éljenzés.) Ambrus Sándor sajnálattal veszi tudomásul a bejelentést. Amily örömmel üdvözöltük a volt főispánt az oláh megszállás alól felszabadult vár­megye elén, époly fájdalommal mond búcsúk a távozó főispánnak, mert rokonszenves egyénisége, tárgyilagossága, komoly célra törekvő egyénisége teljesen megnyerte rokonszenvünket. Biztosítja őt a bizottság őszinte, meleg szeretetéről. (Élénk éljenzés ) Ezután az­elnöki széket az alispán foglalta el. Bejelenti, hogy a közigazgatási bizottság múlt havi ülésének határozata folytán, ma először van jelen az ülésen Szilágyi Ferenc százados úr a közélelmezési ügyekben való felvilágosítások meg­adása végett. Üdvözli őt a bizottság nevében. Az alispán rendszerinti havi jelentése mint legfontosabb kérdéssel a közellátás kérdésével foglalkozik részletesen. A minisztérium részéről eszközölt liszt kiutalások még mindig megközelítő­leg sem elegendők a közellátás kielégítésére. Dacára többszöri feliratnak a múlt hóban mind­össze 20 vagyon liszt utaltatott ki, ez pedig még 2 kilogrammos fejadag mellett sem elegendő, holott az átmeneti fejgvóta 4 kilogrammban volt megállapítva. Különösen növeli az ellátási zavaro­kat, hogy a kiutalt lisztek egy tekintélyes része finom tészta liszt, amelyre az ellátatlanoknak se szüksége se pénze nincsen. Ezek a zavarok e hó folyamán redukálhatók lesznek, mert szeptember 1-től egy havi ellátásra 6 kg-os ideiglenes fejadag alapul vétele mellett 35 vagyon liszt utaltatott ki, s bár ez sem ele­gendő az ellátás zavartalanságának biztosítására mégis javulást jelent. Erre a fokozatos javulásra enged következtetni az a miniszteri rendelet, amely a végleges fejqvóta életbe lépte esetére a vár­megye havi lisztkontingensét 43 vagyonban állapítja meg. A közélelmezés terén fennálló nehézségek megoldása érdekéből örvendetesnek kell tartani, hogy a közélelmezési miniszter úr a napokban Békés vármegyébe leutazik, amikor is a közellátás helyzetét és az ezt érintő összes körülményeket szóbelileg őszintén feltárom. Morvay Mihály igen helyesen mutat rá az alispáni jelentés arra, hogy az elosztásnál mily nagy hátrány az, hogy p. o. Gyuláról Békés­csabára kell a búzát elvinni megőrlés végett, a­mely eljárás folytán nemcsak zavarok állhatnak a lisztellátásban, de az ide-oda szállítással a liszt ára fokozatosan drágul. Az volna tehát a kérése, hogy a vámgabonák ott helyben őröltessenek meg. Szilágyi Ferenc a gabona kirendeltség veze­tője, részletes, szakszerű felvilágosítást ad a köz­ellátás technikai részéről. Foglalkozik azokkal a nehézségekkel, amelyek az ellátás körüli zavaro­kat előidézik; mindaddig, amíg a vámgabonából történik az ellátatlanok liszttel ellátása, az idő­közönként felmerülő zavarok elhárítása lehetetlen, mert a községekben levő malmok keresményéből az ellátás nem elégíthető ki. Megnyugtató ki­jelentést tesz a tekintetben, hogy a lisztellátás fokozatos javítása kérdésében minden­­ öle telhetőt el fog követni. Ladics László kérdést intéz, történt-e intéz­kedés, hogy a megmaradó gabona ne vitessék ki innen, mert későbben nem fog befolyni a vám­gabona oly mértékben mint most s erre később szükség lesz. Kérdi hogyan történik a felesleges vámgabona megőrzése. A gabona kirendeltség vezetője részletes tájékoztatást adott e tekintetben is. Dr. Konrád Ernő kir. ügyész a vármegye területén előforduló rablások ügyével kapcsolatban indítványozza, hogy a csendőrök lovakkal láttassanak el, illetőleg lovasiztassanak. A bizottság az indítvány elfogadásával el­határozta, hogy feliratot intéz a békés megyei csendőrőrsöknek a szükséges számú lovakkal való ellátása iránt, mert a vármegyében ismétlődő kül­területi rablógyilkosságok meggátlása sürgős szükséggé vált. Elhatározta még a bizottság, hogy felír a kereskedelmi miniszterhez Gyula város, mint megye­székhelynek a fővonal személyforgalmába leendő intenzivebb bekapcsolása iránt. A vármegyei közigazgatási bizottság ülése. (1920. szeptember 15.) Elnöklő főispán a bizottság tagjainak üdvöz­lése után bejelenti, hogy Horthy Miklós kormányzó ar ő Főméltósága öt főispáni és kormánybiztosi állásától felmentette. Mielőtt távozik, nem mulaszt­hatja el, hogy vissza ne emlékezzen arról a meleg fogadtatásról, amelylyel e vármegyébe történt Lapunk mai­ssima 4 oldali , IBII. Főispán változás. A hivatalos lap szeptember 14-iki száma közli a kormányzónak augusztus 28-án kelt kéz­iratát, mellyel Békés vármegye főispánjává a bel­ügyminiszter előterjesztésére dr. Egan Imre föld­­mivelésügyi minisztériumi miniszteri titkárt ne­vezi ki. Ugyanekkor a kormány Zilahi Kiss Jenőt, vármegyénk kormánybiztosát ettől a tisztségétől buzgó szolgálatainak elismerése mellett felmentette. A legőszintébb sajnálattal látjuk Zilahi Kiss Jenőnek távozását vármegyénk kormányzásának éléről. Sajnáljuk benne a lelkes magyar hazafit, a köz érdekében minden áldozatra kész köztiszt­viselőt, de mindenek felett sajnáljuk a megértésre, az ellentétek kiegyenlítésére törekvő, őszinte, egyeneslelkű kormányzó férfiú távozását. Párat­lanul lelkes, hazafias ambícióval fogott hozzá és végezte az utolsó napig nehéz feladatát, melynek legfontosabb részéül mindig azt tekintette, hogy ennek a vármegyének erősen széttagolt társadal­mában törhetetlen hazafiságot és tartós egységet teremtsen. Ha törekvései nem mindenben sikerül­tek, nem akaratán és kitartásán múlott, hanem a mi igen sajátos viszonyaink tiszta felismerésé­nek nehézségein és egyéb oly körülményeken, melyekről ma még nem írhatunk. Utódját azzal a bizalommal várjuk, mellyel egy ilyen jóhangzású név viselőjét várnunk lehet. Kívánjuk, hogy sikerüljön neki az a feladat, hogy vármegyénkben egységes, az idők szavát megértő, áldozatkész társadalmat teremtsen. Erre irányuló hazafias munkájában feltétlen készséges támogatói leszünk. A távozó kormánybiztostól csütörtökön, 16-án búcsúzott el a vármegye tisztikara. A megyeháza kistermébe belépő főispánt az ott tisztviselők lelkes éljenzéssel üdvözölték,egybegyült Úgy az alispánnak, mint a távozó főispán­nak búcsúzó szavai élénken tükrözték vissza azo­kat az érzelmeket, amelyek a tisztikar minden

Next