Békés, 1920 (52. évfolyam, 1-105. szám)

1920-10-27 / 87. szám

LII. évfolyam Előfizetési árak: Egész évre­­ , 60 K — f Fél évre. . . 30 K­­­f Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ­ATI LAP. Egyes szám­ára 1 korona. «gula» 1930. október 27 Egyes szám­ára 1 korona« 87. szám­a» Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyiltterek intézetidők Kézirat nem adatik vissza. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Erély, okosság, szeretet. Erre a három erényre van szükség szomorú napjainkban e hazában, ezt a három erényt kell nevelnünk és ápolnunk magunkban mindnyájunk­nak, ezeket kell követnie népnek, kormánynak, egyesnek egyaránt. A XIII. katholikus kongres­­­szust megnyitó beszédében hangoztatta ezeket a követeléseket a kongresszus elnöke, Zichy Já­nos gróf. Valóban ! Amint mindennél bizonyosabb, hogy a bűnök és hibák veszítették el velünk a háborút és hozták reánk ezt a szörnyűséges hely­zetet, azonképen mindennél bizonyosabb, hogy csak erények változtathatják át a vereséget győ­zelemmé és orvosolhatják, javíthatják állapotunkat. Az erély hiánya azokkal a romboló erőkkel szemben, melyek megmételyeztek ebben az or­szágban mindent és mindenkit,­­volt egyik oka a szörnyű katasztrófának. Az erélyre tehát felette nagy szükségünk van, hogy ismét úrrá ne lehes­senek felettünk a haza- és istentagadó áramlatok. Nem szabad gyengéknek lennünk ott, ahol a nemzet létérdekeiről, jövőjéről van, nem szabad gyengeséget mutatnunk ott, ahol milliók javáról van szó és nem szabad kímélnünk az egyest, ha ezzel az álhumanizmussal milliók lelki és testi javát tesszük kockára. Nem szabad megtévesztet­­nünk magunkat azzal, ha az ellenség minduntalan a krisztusi szeretetet reklamálja tőlünk akkor, amikor neki van arra nagy szüksége és neki van abból haszna, de megfeledkezik és nem érzi ma­gát arra kötelezve, mikor más milliók panaszai­ról, kívánságairól van szó. Minő balgaság volna szeretetet mutatni az útszélre kiálló, élelmes la­mentálok iránt és ezzel a szeretet gyakorlással további lelki és anyagi nyomort zúdítani a csendben meghúzódó, küzdő és szenvedő száz­ezrekre. Okosság! Az erélynek is, a szeretetnek gya­korlásában is okosságnak kell érvényesülnie. Kö­rültekintőnek, ébernek kell lennünk, egyformán meglátni mindenütt a hibákat, helyesen felismerni súlyukat és ahhoz mérten használni vagy kérlel­hetetlenül sújtó karunkat, vagy a szeretettel fel­emelő, gyengéd kezünket. Szeretet! Mennyi visszaélés történik ennek a minden erények legtökéletesebbikének nevével. De mily nehéz is szeretetet gyakorolni a köz­dolgokban anélkül, hogy ugyanakkor igazságtala­nok ne legyünk másokkal szemben. Értsük meg végre a szeretet igazi értelmét, igazi tartalmát és ne essünk az öreg Lear király végzetes hibájába, nemcsak azokat szeressük, akik reklamálják ma­guk részére a keresztény szeretetet, hanem akik Cordeliaként hallgatnak, szeretnek és szenvednek, a Krisztusi parancs félreértésével, ne szeressük kizárólag csak ellenségeinket, szeressük végre önön véreinket, testvéreinket is. Katholikus nagygyűlés. A XIII-ik országos katholikus nagygyűlés 23-án, szombaton vette kezdetét Budapesten. A vallásosságnak világszervezete, a katholikus egy­ház, minden intézménynél jobban szenvedte a ha­zát és hitet romboló, destruktív erők pusztító tá­madásait, de minden intézménynél hamarább és erélyesebben csoportosítja át a maga erőit, hogy helyrehozhassa a veszteségeket és szilárdan, győ­zedelmesen állhasson ellen a megismétlődhető újabb támadásoknak. A XIII országos katholikus nagygyűlés azt a célt szolgálja, hogy a hitet és hazát féltő társadalmi erőket felébressze és a hit és haza ellenségeivel szemben csatasorba állítsa. Az az impozáns részvétel vallásosan és hazafiasan gondolkodó és cselekedni kész közönségünk ré­széről, melynek a főváros lakossága tanúja lehe­tett, bizonyítja, hogy hatalmas erőket lehet cso­portosítani a vallásos és hazafias világfelfogás zász­laja köré is, nemcsak lehet, de kell is, ha komo­lyan meg akarjuk még menteni hazánkat. Ezeket az erőket tömöríteni, szervezni és harcra kés­szé tenni, erre vállalkozott a magyar katholikus egy­ház és papság; ezt a munkát folytatja évtizedek óta, különös erél­lyel és elszántsággal az elmúlt évek borzalmas tapasztalatai után és ennek a ha­talmas hadszervezésnek egy impozáns szemléje a most folyó nagygyűlés. Szombaton, 23-án délután a Szent István bazilikában tartott Veni Sancte-vel vette kezdetét a nagygyűlés. Ugyanakkor Zrdravecz István tá­bori püspök tartott hatalmas szónoklatot. Bátor, szókimondó szavakkal mutatott reá arra az ön­zésre és közönyre, mel­lyel egész társadalmi osztályok a haza újjászületésére irányzott keresz­tény munkával szemben viseltetnek. »Az intelligens középosztály egyedül az, úgymond, mely igazán önzetlenül szolgálja a haza újjáépítésének munká­ját és azért ezt az osztályt kell minden erőnkkel talpra állítanunk és erőssé tennünk.« Vasárnap délelőtt a Ferencziek belvárosi templomában tartott istentisztelet után fél 11 órakor vette kezdetét az első nyilvános ülés a Vigadó nagytermében. A hatalmas termet szinül­­tig megtöltő közönség élén ott volt a kormányzó és családja és József főherceg és családja. Az emelvényen az egyházi és világi elnökség foglalt helyet, a meg nem szállott országrész püspöki kara teljes számban. A világi előkelőségek között foglaltak helyet a kormány tagjai teljes számban. Az emelvény előterében gróf Zichy János világi elnök ült, jobbján Csernoch János bíboros-herceg­­prímás, balján pedig Schioppa pápai nuncius. A gyűlés Kölcsey Himnuszának eléneklésével kezdő­dött. Ezután mondotta el gróf Zichy János ha­talmas, gondolatokban gazdag megnyitó beszédét. Utána Schioppa pápai nuncius állott fel és messze csengő gyönyörű olasz nyelven olvasott fel egy remek beszédet, mely az ő eddigi magyarországi benyomásait foglalta össze és a pápa üzenetét tartalmazta a magyarokhoz. »Ez az ország, ez a nemzet — úgymond a nuncius — nincs legyőzve. Elvehették ágyúito­kat, hadihajóitokat, elvihették marháitokat, sok földi kincseiteket, de nem vehették és nem vehe­tik el soha hiteteket és ez fog titeket ismét fel­emelni és gazdaggá tenni. Győzzétek le magatok­ban az önzést, ne keressétek az egyéni érvénye­sülést, áldozzátok fel mindent hazátokért, hitete­kért és egyházatokért és ismét nagy nemzet lesztek.« Szűnni nem akaró taps és éljenzés kö­vette a nunciusnak magyarul is tolmácsolt sza­vait és a közönség lelkesen ünnepelte a végtele­nül lebilincselő, rendkívül rokonszenves megjele­nésű pápai di­plomatát, azután az egész hatalmas tömeg letérdelve fogadta a pápa áldását. Ernszt Sándor nemzetgyűlési képviselő volt a következő szónok, aki azt fejtegette, hogy az egyház befolyásának csökkenése vonta maga után szükségképen az uralkodók és államok összeütkö­zését, harcát és okozta végeredményben a világ­háborút is. Ezután Bernolák Nándor debreceni egyetemi tanár szólott a gyermekvédelemről, melyet a jövő Magyarország megalapításában a legfontosabb munkaként jelölt meg. A gyűlés utolsó szónoka Prohászka O­tokár volt, akit az emelvényre léptekor percekig tar­tott, háromszor megújult tapsvihar és éljenzés köszöntött. A kiváló püspök a tőle megszokott bátor szókimondással beszélt a keresztény nem­zeti kultúráról. »Előtte — úgymond — csak az igazi keresztény, aki lélekben és kultúrában ke­resztény, csak az igazi hazafi, aki lélekben és kul­túrában az.« Ostorozta a lélek nélkül, meggyőző­dés nélkül való hazafiságot és azt követelte, hogy mindent vessünk ki magunkból, ami nem ma­gyar, ami nem nemzeti és emeljük ismét az őt megillető piedestálra a nemzeti kultúrát. A beszéd leírhatatlan hatást tett és frene­tikus tapsvihar közben zárta le az elnök a meg­nyitó gyűlést. A tízezret meghaladó közönség tö­megében egybekeveredve vonultak be a vigadó pompás lépcsőin a kormányzó és családja, József főhercegek, a főpapi kar, a világi előkelőségek és a derék vidék nagyszámú mándlis, csizmás, be­csületes, jóságosképű népe és nemcsak egybeke­veredve, de hazafias és vallásos lélekben és érzé­sekben is egybeforrva hagyták el a vigadó épületét. Délután 3 órakor impozáns körmenet vonult a ferenciek belvárosi templomából a Szent István bazilikába. Az összes budapesti és környékbeli egyházak hivei papjaik vezetésével, az összes katholikus egyesületek zászlóikkal vonultak fel és teljesen betöltötték az egész útvonalat, mely a menet útjául ki volt jelölve. Mintegy 70—80 ezer hivő magyar lélek részvétele tette impozánssá a világ­város népe előtt a katholikusok eme hazafias de­monstrációját. Ott haladt a menetben, közvetlenül az Oltáriszentséget vivő hercegprímás után teljes érseki díszben a pápai nun­cius is. A szentség után a világi előkelőségek haladtak élükön Zichy Jánossal és Apponyi Alberttel. A Szent István bazilika csak elenyésző kis részét fogadhatta be a körmeneten részt vett közönségnek, de a kint­rekedtek ott maradtak a templom körül, ahova kihallatszott a hatalmas orgona bugása és a Himnusz ájtatos dallama. Bent a templomban Valnicsek Béla esperes-plébános beszéde után a prímás a szentséggel áldást osztott és ezzel a nagygyűlés első napja véget ért. A primás és a nun­cius lelkes éljenzések közepette szálltak ko­csijukba, azután oszlani kezdett a közönség egy lélekemelő, szép nap emlékével a szivekben. Lapunk mai száma 2 oldal. H­I­B­E­M. Fényes főúri esküvő volt szombaton a mű­­épület számba menő dobozi kegyúri plébánia templomban, hol gróf Wenckheim József ókigyósi nagybirtokos vezette oltárhoz gróf Wenckheim Danisét, gróf Wenckheim Dénes nagybirtokos és neje, gróf Wenckheim Friderika leányát. Az es­küvői ünnepély magyaros lakodalmi szokások és szertartásosság szerint folyt le, a vendégek is többnyire fényes díszmagyarban tündököltek. A kérő, vagyis úgynevezett botos násznagy gróf Z­chy Aladár, a kiadó násznagy pedig gróf Wenckheim Ferenc volt. A díszes vendégkoszoru leginkább a család nagyszámú rokoni köréből állott, kiket özv. gróf Wenckheim Frigyesné úgyis mint nagyanya és mint örömanya övezett szeretetével. Az esketési szertartást a menyasszony unokatestvére, gróf Wenckheim Freddi végezte Kovács Márton ujkigyósi és Raszka Zoltán dobozi plébánosok segédletével. A gyönyörű kis templo­mot teljesen megtöltötték a meghívott vendégek. A szertartás után a kigyósi és dobozi uradalmak tisztikara üdvözölte az uj párt, majd ebéd követ­kezett, melynek végeztével az uj pár a kigyósi kastélyba utazott. Kígyóson a Jókai regényeire em­lékeztető népies szokások szerint egyidejűleg a nép is ünnepelte a földbirtokos lakodalmi ünnepségét; bandériummal várta a földesurat, majd eléje mentek és az esti órákban kocsikon hazatérő új házaspár tiszteletére a kígyósi pusztai útvonalon szalmaboglyákból örömtüzeket gyújtottak és előt­tük az utat bevilágították, a megérkezéskor pe­dig üdvözléseikkel halmozták el. Romániában általános vasutas sztrájk tört ki, mely az összes románok által megszállott terüle­tekre is kiterjed. Ennek indító oka, hogy Románia a vasutasoknak tett ígéretét nem bírta beváltani, másrészt a vasutasság követeli a hadiállapot meg­szüntetését, a politikai üldözések és kiutasítások azonnal való abbanhagyását. Miután a vasutasok ultimátumát Bukarestben elutasították, ezek a szolgálatot megtagadták. Erre a kormány katona­ságot rendelt ki a vasutak ellátásához, de mert ezek sem váltak be, Avarescu tábornok 65 éves korig az összes vasúti ezredhez tartozó vasutaso­kat 24 órán belüli bevonulásra hívta fel. Ezen rendelet eredménye eddig ismeretlen. Egyrészt a sztrájk miatt október 15-től kezdve a repatriálá­sok be lettek szüntetve.

Next