Békés, 1921 (53. évfolyam, 1-105. szám)
1921-01-29 / 9. szám
* EIII. évfolyam. Előfizetési árak: Egész évre . . 120 K — f Fél évre . . 60 Kf Hirdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 5 korona. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP Egyes számára 2 korona. Gyula, 1931. január 39. 9. szám. Szerkesztőség, kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyíltterek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes számára 2 korona. Felelős szerkesztő: DOBAT FERENC megjelenik szerdán és szombaton Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország mennyország! Tan nem is váratlanul, a február 3-án újra összeülő nemzetgyűlést előreláthatólag a királykérdés fogja elsősorban foglalkoztatni. Ez a magyar politikai helyzetnek lappangó és rejtegetett, de megoldásra nagyon is megérett problémája. Az ország felelős politikusai belátták, hogy a konszolidálás addig meg nem indulhat, míg ez a kérdés megoldva nincsen. Addig az ország helyzete olyan, mint azé az ásványoldaté, melyet folytonosan nyugtalanítanak. Kristályosodni az ilyen oldat nem tud. A magyar közélet jegesedési pontja a koronás király. A turáni és a germán szellem egyforma veleszületett ragaszkodással viseltetik a monarchia iránt. Ezer esztendő alatt sokszor megtörtént, hogy inkább két vagy több királynak is hódolt az ország, de uralkodó nélkül egy napig sem akart lenni. Az annyira szükséges tekintélyt egy mindenképen széttagolt nemzetben csak az Isten kegyelméből való uralkodó képes képviselni és fentartani. Most sem kellett két esztendőnél több idő, hogy ezt Magyarországon mindenki belássa. Ez a belátás tette most sürgős aktualitássá a királykérdést. Tiszteletreméltó okok vezették azokat is, akik óvakodtak eddig a kérdést felvetni; tartottak attól, hogy a kérdés részletei pártokra osztják a magyarságot, amit szomorú helyzetünkben mindenképen kerülni akartak. Most azonban ezeknek is be kell látniuk, hogy a kérdés megoldásának halogatása még károsabb az országra, mint az esetleg beálló, de a kérdés megoldása után bizonyára ismét elülő pártviszály. Felvetjük azonban a nagyon is helyén való kérdést: okvetlenül szakítania a király kérdésnek pártokra kell-e az országot? Egy csekélyke hazafias megfontolással nem lehetne-e, legalább egy időre, úgy megoldani a kérdést, hogy minden komoly, hazafias magyar ember meg legyen elégedve a megoldással. Legitimisták és szabad király választók, ez a két tábor tömörül és szervezkedik. A legitimisták álláspontja világos. Ők azt tartják, hogy Magyarországnak van törvényesen megkoronázott királya, annak kell elfoglalnia a trónt és azután majd vele együtt kell megállapítani az ország új alkotmányát, kimondani teljes függetlenségét, a dinasztiával és Ausztriával való közössége megszűnését. A szabad királyválasztók ezzel szemben azt vitatják, hogy a koronás király lemondott, a trón megürült és a pragmatika szankció érvénye megszűnvén, a nemzet szabadon választhatja királyul, akit akar. Ezen elv gyakorlati nehézsége van, keresztülvitelének az a nagy hogy a négyszáz gyakorolt királyválasztásnak módja, éve nem annyira szabályozatlan közjogunkban, — amint hogy közmegelégedésre szolgáló és kellene — századokra érvényes szabályozását ma alig tudná az ország megcsinálni. A legaggodalmasabb hazafias gonddal kell tehát a királykérdésnek olyan megoldására törekednünk, mely megnyugtatja a haza jövő sorsán aggódó honfiakat, alkalmas lesz nagyobb erővel idevonzani elszakított országrészeinket és amelynek alkotmányossága, törvényessége és politikai helyessége iránt a későbbi nemzedékek sem támaszthatnak kifogásokat. Remélnünk kell, hogy a nemzetgyűlés megtalálja ezt a megoldást. A királykérdés. TI. Az eddig kifejtettek foglalják magukban az úgynevezett legitimista álláspontot. Mint láttuk, teljesen téves az a felfogás, mintha a legitimitás elve az uralkodóházhoz való ragaszkodást jelentené és a legitimistáknak a Habsburg-dinasztiához ragaszkodók volnának tekinthetők, akik tehát mint ilyenek ellentétes állásponton volnának a szabad királyválasztókkal. Egészen hamis és felületes beállítás. Mint elég részletesen kifejtettük, a koronás király jogai csak halálával vagy lemondásával szűnhetnek meg; a megkoronázott Habsburgi király uralkodói jogai sem szűnhetnek meg annak folytán, hogy uralkodásának tartama alatt esetleg megszűnnek azok a feltételek, melyekhez az 1687-i és 1723-i törvények (a pragmatika szankció) a Habsburg-házból származó elsőszülöttek trónutódlási jogát fűzik. Ezeknek a feltételeknek a már megkoronázott király uralkodása alatt való megszűnése csak azzal a következménnyel járhat, hogy a trónnak legközelebbi (halál vagy lemondás által való) megszűnése után a nemzet többé nincsen kötve az 1687-i és 1723-i törvényekben vállalt ama kötelezettségéhez, hogy szabad királyválasztó joga felfüggesztése mellett a Habsburg-ház legitim sarjadékát fogadja el és koronázza meg királynak. A magyar közjognak ama sarkalatos és mindig féltékenyen őrzött tételéből, hogy a királyi jogok teljességét a koronázás adja meg, törvényes király csak a megkoronázott lehet, önként következik, hogy azok a jogigények, melyek a trónutódlás és a megkoronáztatás iránt támaszthatók, a megkoronáztatás után többé jelentőséggel él a koronás király királyi TÁRCA. Tárcalevél. Irta: ARDAI BARNA. Nagyságos asszonyom ! Érthető meglepetéssel vettem levelét, melyben »jogosan“ (?) kérdést intéz hozzám azért, mert saját kijelentése szerint immár három hónapja nem voltam villájukban, egyben számít tehát a legközelebbi „visszanézésre“. Igen, öt nap múlva lesz kilenc hónapja (— tehát nem három), hogy utoljára átléptem barátságos házuk küszöbét s jóllehet a „visszanézésre“ történt számítása a burkolt meghívás látszatát tünteti fel — amennyiben ez irányban nem tévedtem volna — még ez esetben sem találkozhatunk négy szem között többé. Tartozom azonban nagyságos asszonyomnak, de magamnak is azzal, hogy az ügyek ilyetén állásában közöljem végleges elmaradásomnak komoly okát, — igen, a legkomolyabban és végleg kellett körükből elmaradnom. A középiskola padjai között férjével negyedszázad év előtt ismerkedtem meg, — ez időben keletkezett gyermekkori barátságunk, kitartottunk jóbanrosszban egyaránt, az elviharzott évek hosszú során keresztül nem hogy gyengült volna, hanem izmosodott barátságunk. A kilencvenes évek végén nősült meg férje, hasonlóan én is akkor választottam magamnak hitvestársat. Nagyságos asszonyom férjével boldog családi életet élt, szerelmi házasságukat két szöszke fürtü apró leányka fűzte még szorosabbra. . . én pedig félreismertem azt a leányt, akit tapasztalatlan fővel, a szerelmes ifjak végzetes hiszékenységével eltelve, élettársamnak kijelöltem . . . elkerülhetetlen volt a válóper. Mint elvált férfit vezérelt emgem a sors e tájra, de az egyéni boldogulás érthető vágya ide vezérelte jóravaló férjét, illetve az egész családot is. Egy verőfényes nyári délután — a nagyerdei népünnepély alkalmával — ismerkedtem meg nagyságos asszonyommal, . . . saját szemeimmel láttam, személyesen győződtem meg arról, hogy teljes valóság azon kellemes hit, mely Nagyságodékat boldognak tartja. Férje komoly, hűséges, kötelességtudó, gyöngéd hitvestárs, akinek minden nemes vágya az, hogy boldognak lássa szeretett feleségét, — még akkor is, ha neje őt nem ugyanoly fokban szereti viszont, — ennek az optimisztikusan tiszta boldogságnak, nem lehetünk épen mi ketten a megrontói, — annál kevésbbé dúlhatnám én fel a családi élet derűs békéjét, a zavartalan egyetértést. Bizonyára emlékezik még a városligetben tett sétáinkra, valószínűleg azt sem feledte el, amikor „hármas”-ban csónakáztunk, ennek eszményi része számomra örökéletű. Ezen együttlétünk alkalmával láttam, hogy a részemről legszentebb, tiszta szándékkal és kizárólag közös lelki szórakozásunkra tett találkozásunk utóbb — Nagyságod részéről — olyan fokozódó jelleget öltött, mintha engem „abban a tekintetben“ félreérthetetlenül többre értékelne, mint törvényes férjét, aki szeretetből — érthető feltevése szerint — szerelemért vette el feleségül. Csalhatatlan bizonyossággal kellett arról meggyőződést szereznem, hogy — törvényes élettársa jelenlétében — szemeinek kifejezése, arcjátéka, ügyes kézszoritása egyenes biztatás volt a teljes sikert ígérő hóditó ostromom sürgős megkezdésére. Hogyha tényleg olyan volnék lényem valóságában, amilyennek a külső után induló felületes ismeret tart, ha csakugyan tetszelegnék magamnak a női feltétlen behódolások nagy számával; talán, esetleg bizonyára, nem térnék ki félre nem magyarázható egészséges óhajának teljesítése elől, de engem nem a lelketlen hiúság, kongó külső és az egyéni önzés érdekének parancsszava vezérel tetteimben. Világos Udvari márciusi fiáífcWB különlegesség állandóan kapható Barna Góliát maláta 3WII Weisz Mór és Társánál, Gyulán, a kőbányai Első Magyar Részvény Serfőződe főlerakatában. 250 2-3 Lapnak mai száma 6 oldal.