Békés, 1922 (54. évfolyam, 1-104. szám)

1922-11-22 / 93. szám

LZI. évfolyam 93. szám Előfizetési árak: Egész évre . . . 360 K Félévre .... 180 K Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI HETILAP, Szombat Clynla, 1933. november 19. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyílt terek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes számára 10 korona. Felelős szerkesztő:DOBAT FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Csatlak, Drinápoly. Meghatatlan­, elszorult szivvel és könny­­­­belábbadt szemmel olvassuk, hogy a törökök visszakapták Csanakot és vasárnap fogják visszakapni Drinápolyt. Csanak a Dardanellák ázsiai partján fekvő erősség, a legfőbb védel­mezője a tengerszoros bejáratának, melynek ágyúi tették lehetetlenné a világháborúban a tengerszor­os elfoglalását, a szemben levő partnak a Gallipoli félszigeten összegyűjtött antant-haderő által való megközelítését. Drinápoly már Európában van, Konstanti­nápolytól mintegy 200 kilométernyire észak­nyugati irányban. Szent városa a törököknek, mert itt vannak eltemetve a XV. és XVI. század nagy szultánjai, akik mint elsők vi­selték Mohammed utódainak méltóságát, a kalifátust. Ez a város már az 1912-iki bal­kán-háborúban szerepelt, midőn az egyesült Balkán-államok hadereje, főkép azonban a bol­gároké előtt, kapitulálni volt kénytelen. A békekötésben el is vesztették a törökök a bol­gárok javára, de a világháborúban létrejött szö­vetség megkötésekor a bolgárok visszaadták a törököknek. A savresi­­ békében (ez a törökök trianoni békéje) természetesen ismét elveszítet­ték a törökök Drinápolyt, ezúttal a görögök ja­vára. S most, ime, mindkét nevezetes helyet visszakapja a török. A hatalmas várat is, a megszentelt várost is. Hogyan lehetséges ez? Törökországot legalább is úgy leverték a világháborúban mint bennünket, Törökország­nak éppen úgy vannak a török uralommal állítólag elégedetlen idegen nemzetiségei, mint nekünk, Törökországnak is voltak és vannak megfélemlített, gyáván meghunnyász­­kodó államférfiak mint nekünk. És mégis, Törökország talpra tudott állani és képes volt lerázni magáról a bilincseket, amelyeket reákovácsoltak. Képes volt talpraállani és visszaszerezni mindazt, amire nem egy világ­hatalom áhítozott már mohó étvággyal és amiről az elbizakodott világ már álmodni sem merte volna, hogy valaha ismét a töröké lesz. Miként történhetett ez ? Honnan vette Törökország azt az erőt, mellyel ezt el tudta érni ? Hiszen Törökország nem 1914. óta, de 1911. óta visel állandóan háborút. Az ola­szok által indított tripoliszi hadjárat alatt nem csekély erőfeszítésébe került Törökor­szágnak, hogy meg tudja akadályozni az ola­szok merész, hódító terveit. Mialatt a béke­kötésről tárgyalt, megtámadták őt az egye­sült Balkán-államok. Véres csaták után, köz­vetlenül Konstantinápoly falai előtt állította meg a diadalmasan előnyomuló balkániakat a nagyhatalmak parancsszava. Alig múlt el egy esztendő, Törökországnak is be kel­lett avatkoznia a világháborúba. Talán egyik nép sem harcolt annyi fronton, mint a török. A saját frontjain, a balkánin, a Gallipoli-félszigetin, a kisázsiain, a kauká­­zusin, az egyptomin kívül ott volt a török katona Galíciában is, Verdunnél is. És a török harcolt is mindenütt vitézül, nem cseh­­m­ódra vett részt a világháborúban. Végül őt is a földre sújtotta a túlerő és a kimerülés. A földre sújthatta, de térdre nem kénysze­­rithette. Alig telt bele három év, az elteme­­tettnek hitt török talpraállott és a legszé­­­gyenteljesebb meghátrálásra kényszeritette világhatalmas ellenségeit. Mikép volt ez el­érhető ? A törököknek — ezt feleljük erre a kérdésre — nem volt Károlyi Mihályuk, a törököknek nyakára nem ült egy nemzetközi, vörös bandita-társaság, aljas, belső ellenségek nem fogták le karjait, nem szívták életere­jét, nem pusztították erkölcseit. Mindaz a métely, ami Magyarország erőit rombolja és pusztítja: vallási megosztottság és ennek kö­vetkeztében vallási közöny, istentagadó sza­badkőművesség és nemzetközi szociáldemok­rácia, még ismeretlenek a török állami és társadalmi életben. Annyi konkolyhintő nem hemzseg a nagy török birodalomban, mint amennyi a mi megszűkült, kis hazánkban. Annyi belső harc, országos és helyi veszeke­dés az egész világon együttvéve nem folyik, mint magyar hazánkban. És ha ezen nem tudunk segíteni erős, elszánt akarattal és ha kell, kemény, kíméletlen ököllel, akkor a mi elszakított erős Csónakjainkat és megszentelt Drinápolyainkat soha többé nem fogjuk kebe­lünkre ölelhetni. Uj lakásügyi miniszteri biztos. A gyulai lakásügyi kerület eddigi miniszteri biztosa, dr. Brandt Vilmos főispán egyéb nagy­mérvű elfoglaltsága miatt a miniszteri biztosság­ról lemondott és utódául a népjóléti és munka­ügyi miniszter Várady-Szakmáry Arisztid nyug. kir. kúriai bíró, gyulai lakost nevezte ki. Az uj miniszteri biztos a sajtó utján is közli, hogy hivatalos helyisége Gyulán, Árpád­­utca 20. szám alatt van és hogy folyamatban levő lakásügyekben informálás, közbenjárás vé­gett senkit sem fogad, egyéb tudakozódások és panaszok előterjesztése végett pedig kizárólag csak minden hétfőn délelőtt 9 órától 12 óráig jelenhetnek meg hivatali helyiségében az érde­kelt felek. Dr­. Lovich Ödön kitüntetése. elnök Magyarország kormányzója a miniszter­­előterjesztésére dr. Lovich Ödönnek, Gyula város polgármesterének a közügyek terén szerzett érdemei elismeréséül a magyar királyi kormányfőtanácsosi címet adományozta. Ezzel a címmel, a vonatkozó kormányzói elhatározás szerint, a méltóságos címzés jár. Dr. Lovich Ödön érdemeit, melyekkel erre a kitüntetésre reászolgált, azt hisszük csak mentes egy későbbi, forradalmi hangulatoktól közéleti társadalom fogja felismerni és méltányolni tudni. Addig is szívből gra­tulálunk. IN­­­K_IS­M, A nyomorén­­hitő mozgalom. Brandt Vilmos, Békés várm­egye főispánja, ak­i az országos nyomor­­enyhitő mozgalom érdekében vármegyénkben oly sikeres tevékenységet fejtett ki, a következőket közli a közönség tájékoztatása céljából: Egyes lapoknak az a hire, mintha az országos ínség kér­dését legközelebb törvényhozásilag rendeznék, arra a félreértésre szolgáltathat okot, hogy a Kormányzó úr kezdeményezéséből folyamatban lévő országos inségenyhítő mozgalom további társadalmi támogatására szükség nincs. Illetékes helyről azt az információt kaptuk, hogy a Horthy akció továbbra is változatlanul az eddigi módon folyik és legfeljebb arról lehet szó, hogy a le­szűrendő tapasztalatok alapján a nyomorúság el­leni küzdelmet a jövőben állandósított szervezetben lehet folytatni. Arra azonban senki sem gondolt, hogy a folyamatban levő és minden részében eredményesen működő mozgalmat most egyszerre félbeszakítsák és az idei télre törvényhozási úton gondoskodjanak az ínségesek támogatásáról. Az önkéntes áldozatkészség megnyilvánulásától ennél­fogva ne tartson vissza senkit az a téves elgondo­lás, hogy az állam úgyis törvénnyel gondoskodik az ínségesekről és így nincs szükség arra, hogy társadalmi úton hozzájáruljanak az ínség enyhíté­séhez. Ellenkezően bármennyire elismerésre méltó módon nyilvánult is meg eddig a társadalom jó szive, a mozgalomnak a drágulással egyre növekvő óriási szükségletei a társadalom áldozatkészségé­nek további fenntartását, sőt fokozását teszi múl­hatatlanul szükségessé. Templomszentelés Orosházán. Az orosházi róm. kath. hitközség régi óhaja vált valóra azzal, hogy gróf Széchényi Miklós váradi püspök ott díszes templomot építtetett. A szép román stylü templom, amely a környék egyik legszebb tem­ploma, Siegel Albin budapesti műépítész terve szerint készült és tízmillió korona költségét maga a püspök fedezte. A váradi káptalan tagjai az oltárt és a szószéket készíttették egymilliós költ­séggel. A Jézus sz. Szivét ábrázoló gyönyörű oltárképet a püspök fivére , gróf Széchényi Jenő festette. A templom megáldását nagy ünnepségek keretében vasárnap végzi Brim Lőrinc gyulai püspöki helynök, az ünnepi szentbeszédet dr. Schriffert Béla váradi püspöki irodaigazgató mondja. A magasztos ünnepségen részt fog venni a hitközségi küldöttségek élén a békésmegyei papság legnagyobb része, megjelenését kilátásba helyezte gróf Széchényi Jenő is. Lam­uik must száma 4 olds). ■ ......................— ' ■­­ ' ' ' „Gyulai Verseny-Szövőde“, Gyula, Szent István-utca 9. szám. — Sürgönyeim : Versenyszövőde. íeoc 2-3 Vállalunk bérszövést, készítünk fa vásznakat minden méretben, valamint lepedőt, törülközőt és pohártörülőket, továbbá minden e szakmába vágó szövött árukat.

Next