Békés, 1924 (56. évfolyam, 1-104. szám)

1924-05-03 / 36. szám

LVL évfolyam 36. szám. Előfizetési árak: Negyedévre helyben 14000 K Vidékre . . . . 20000 K Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI HETILAP. Szombat Gyula, 1934. május 3. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyílt terek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám­ára 1000 korona­felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton. Május elseje. Ősidők óta ünnepli az ember a természet feltámadását, újraéledését. Az első emberek bizonyára kétségbeesett félelemmel látták ős­­szel a természet haldoklását, télen halálos dermedtségét. Bizonyosan voltak idők, amikor még bizonytalanságban élt télen át az emberi­ség afelől, hogy fog-e vájjon újra zöldelni a mező, virágozni a fa, teremni a szántóföld Micsoda fenséges öröm lehetett, mikor azután egy napon kibontakoztak a fák rügyei, zöldbe borult a mező, virágos lett a rét. Ma már olyan biztosra vesszük a tél után a tavaszt, hogy az a kitörő naiv öröm, amellyel minden régi nép vallásos szokásai ünnepelték a tavaszt, eltűnt az emberiség életéből Pedig mi sem bizonyosabb, mint hogy az isteni minden­hatóságnak módja volna ahhoz, hogy fel ne támassza, hanem végkép megölje a szunnyadó természetet. Nem örök változhatatlan termé­szeti törvény kelti számunkra új életre a föl­det, hanem az Isten mindenhatósága, bölcsesége és végtelen jósága. De akármiként vélekedjék is e felől valaki, bizonyára mindnyájan érez­zük az örömet, amely a természet megújulásá­nak láttára elfogja az emberi szívet. Örül, ünnepel tehát a modern ember is, ha nincs is meghatározott napja öröm megnyilvánu­lásának. A szervezett munkásság nemzetközi ün­nepnek tette meg május elsejét Az 1889 . párisi szocialista kongresszus úgy rendelkezett, hogy minden esztendőben ezen a napon tüntessen a munkásság a nyolc órai munka­idő mellett. Ezért és azóta szünetel az ipari munka május elsején, amely nap azóta, hogy a nyolc órai munkaidőért nem kell és nem érdemes tüntetni, a munkásság nemzetközi összetartásának és a tavasz ébredésének ün­nepévé lett. Ez a nemzetközi összetartás persze olyan, mint minden nemzetközi összetartás. Ak­kor nem lehet semmi hasznát sem venni, ami­kor a legnagyobb szükség volna reá. Láttuk ezt a világháború folyamán. Ekkor kerülhetett volna a nemzetközi szociáldemokrácia először abba a helyzetbe, hogy igazán szolgálatot tehessen az emberiségnek és mindjárt az első alkalom­mal csődöt mondott a nemzetközisége. Holmi nemzetközi szolidaritást ünnepelni tehát nem nagyon sok oka lehet, kiváltképen a magyar munkásságnak. A munkásság lelke nem is ezt a bizonyos szolidaritást ünnepli. A tavasz ébredésén érzett ősi emberi öröm nyilvánul meg­ a munkásság május elsejei ünneplésében is. Az az érzés, az a beismerés, az a nagyon megszokott, és azért talán alig észrevehető tudat, hogy emberi erőlködés, munka, szervez­kedés, nemzetköziség és így tovább minden emberi fáradozás hiábavaló, haszontalan volna, ha az isteni mindenhatóság nem gondoskod­nék rólunk olyan bőkezűséggel, aminővel semmiféle előrelátás vagy szervezkedés nem tud rólunk gondoskodni. Ez az érzés téteti le a munkaszerszámot május elsején, akármilyen célokra akarják is felhasználni ezt a megnyilatkozást a munkásság vezetői. A lélek, mely május elsején ünnepelni kíván, épenséggel nem a szociáldemokrácia lelke. Ez az ünnepelni óhajtó lélek egyebet is ismer, mint azokat az egyoldalú közgazdasági és társadalompolitikai fogalmakat, amelyeket az életet nem ismerő vagy félreismerni akaró emberek a szocialista apostolok könyveiből magolnak be. Egyebet is ismer, mint robotot, mert érez magában lelket is, amely tud más­nak is örülni, nemcsak béremelésnek és munkaidő megrövidítésnek. Egyebet is érez, mint kizsákmányolást, mert érzi az isteni hatóság jóságát és bőkezűségét, amely ingyen adja a maga adományait. A lélek benső indítékai, amelyekről a legtöbb ember alig tud magának számot adni, lényegükben ugyanazok annál, aki hódolattal meghajolva a felvirágzott Mária-oltár előtt köszöni Isten kegyelmeit,és kéri jövendő segítségét és annál, aki a szakszervezeti parancsszónak engedelmes­­kedve, leteszi a szerszámot és vidáman kirándul a frissen zöldelő mezőre vagy erdőbe De a világ gonosz szelleme az emberi természet rossz hajlamai segélyével fel tudja használni a léleknek ezeket az érzéseit is a maga rom­boló céljainak szolgálatába. A magyar május elseje még nem jött el. A mi tőlünk még mindig tart. Mint a termé­szet erőinek, azonképen, úgy látszik, az erkölcsi erőknek is van téli szunnyadásuk. Ki kell pihenniük azoknak is magukat, hogy új életre kelhessenek. A mieink még szunnyadnak, de miként bizonyos a tél után a tavasz, bizonyos, sőt ha akarjuk, bizonyosabb az erkölcsi pusz­tulás után az erkölcsi feltámadás. Mikor majd ismét fakadni fognak azok az erények, melyek ezer éven át oly sokszor lombossá, virágossá tették a magyar nemzeti élet mezőségét, akkor lesz majd a mi mi májusunk. Addig csak az egyesek örülhetnek a természet újjáéledésének, akkor mindnyájan együtt fogunk örülni. itt lakbérben az 1917 iki összegnek 7 százalékát, tehát 875 aranykoronát, ehez 2 százalék köz­üzemi pótlékot, ez esetben 2­50 aranykoronát, továbbá mint kincstári haszonrészesedést, a most fizetendő tiszta bér 25 százalékét, 2­19 arany­koronát, összesen 13­44 aranykoronát. Tekintettel arra, hogy a pénzügyminiszter a lakbérek fizetésére egy aranykorona értékét 16 ez­er papírkoronában állapította meg, a szó­­banforgó esetben a május elsején fizetendő lak­bér a kissámitott aranyértéknek tizenhatezer­­szerese, vagyis 215,000 korona. Az üzletbérek kiszámítása­­ a következőképen történik: azaz Ha valaki 1917-ben 1000 K. évi üzletbért, 1917. novemberi negyedére 250 korona negyedévi üzletbért fizetett, az 1924. évi májusi negyedre: ü­zletbér címén az 1917 novemberi üzlet­bérnek 18 százalékát, vagyis a jelen esetben 45 aranykoronát, közüzemi pótlék címén 2 száza­lék, vagyis 5 aranykoronát, kincstári haszonbére­­sedés fejében a tiszta bér 25 százalékát, vagyis 11­25 aranykoronát fizet. Tehát összesen 61­25 aranykoron­át, vagyis 980 ezer papírkoronát A legújabb lakásrendelet. A hivatalos lap mai száma közli a kormány­* nak 3333—1924 M. E számú rendeletét a lakás* ügy ideiglenes rendezéséről, melynek legfontosabb adatai a következők : A házbér összegét mindenkor az 1917. évi november 1 én érvényben volt bér alapján kell kiszámítani. Ha valamelyik ház, vagy házrész 1917 évi november 1-én nem volt kiadva, akkor az ugyan­azon helyiségben kiadott hasonló lakásért vagy helyiségért fizetett bérösszeget kell a számítás alapjául venni. A házbért mindig a bér negyed 5­ik napjáig (1924. májusban kivételesen 15 ig) kell kifizetni. Az albérletbe adott lakásokért vagy lakás­részekért nem lehet magasabb bért számítani, mint amennyi a főbérlő által fizetett összegből az al­bérletbe adott lakásrészre esik. Az aránykiszámí­­tásnál a mellékhelységek nem vehetők igénybe. Bútorhasználásért a lakásrészre eső bér­összegnek legfeljebb száz százaléka számít­ható fel. A kiszolgálási díjakról s a nyaralásra kiadott lakásrészekről külön intézkedik a rendelet. A háztulajdonos csak azokat a karbantar­tási munkálatokat köteles végezni, amelyek az épület állagában a bérlő hibáján kívül váltak szükségessé, ahol Kösü­zemi költségek címén vidéki városokban, vízvezeték és csatornázás nincs (mint Gyulán) az alapbér 2 százaléka számítható fel. Kincstári haszonrészesed­és fejében a tiszta bér 25 százaléka fizetendő a házbérrel együtt A fővárosi vagy vidéki nagyobb bérházak­nál még több apróbb költség felszámítását teszi lehetővé a rendelet. Gyulán a májusi negyedre az alábbiak sze­­rint szám­landok ki a lakás- és ü­zletbérek : Tegyük fel, hogy valaki 1917. november 1 én évenként 500 koronát fizetett, vagyis 125 korona negyedévi lakbért, ugyanez a lakó 1924. május elsején a következő béreket fizeti: tiszta körrendelet az aranykorona értékének az adófizetés céljára való megállapítása tárgyában. A törvényhozás „az államháztartás egyen­súlyának helyreállításáról“ szóló törvényben fel­­­­hatalmazott arra nézve, hogy az 1924. évtől kezdve a k­özszolgáltatásoknak aranykorona ér­tékben való kivetését elrendelhessem. A jövedelem- és vagyonadók, a társulati adó, az általános kereseti adó, továbbá az ezen adók valamint a földadó után járó helyhatósági adók 1924 évi január hó 1 től, a földadó pedig 1924 évi július hó 1 étől aranykorona értékben vettessenek ki. Az aranykorona értékben kivetett közszol­gáltatásokra teljesített befizetéseknek elszámolá­sánál használandó átszámítási kulcsot egy-egy naptári hónapra előzetesen fogom megállapítani és a megállapítást legkésőbb az előző hónap 25. napján a Budapesti Közlönyben közzé fogom tétetni Egy-egy aranykorona értéknek számítandó: a) az 1924. évi január hóban teljesitett be­fizetésből minden 6500 (hatezerötszáz) papir­­korona; b) február hóban teljesitett minden 7000 (hétezer)­­papirkorona ;befizetésből c) március hóban teljesitett befizetésből minden 13003 (tizenháromezer) papirkorona; d) április hóban teljesitett befizetésből min­den 16000 (tizenhatezer) papirkorona. Az 1924 évet megelőzőleg időből származó papirkoronában kivetett összes adótartozások — tekintet nélkül arra, hogy azok mely adó­nemből származnak — 6500 koronás alapon aranykorona értékre átszámítandó!?. Az ezen, az 1924. évet megelőző időkből származó tartozások azonban 1924. évi junius hó 30 ig — tekintet nélkül a befizetés havára — ugyancsak 6500 koronás alapon egyenlíthetők ki. Azoknak az adózóknak, akiknek az 1924. évet megelőző időből származó adótartozásuk van, érdekükben áll tehát, hogy ezt az adótar­tozásukat 1924. évi junius hó 30 -ig megfizessék. Budapest, 1924 évi április hó 25 én. Dr. Vargha s. k. Tiszta búzából dupla nullás grizes és kenyérliszt ¥ T^ a legolcsóbb napi áron kapható Xl­l&Zi Lapunk mai s/­áma 4 oldal őrlőit és Kovácsnál

Next