Békés, 1927 (59. évfolyam, 1-105. szám)
1927-01-01 / 1. szám
2 Békés 1927. január 1. Évfordulós nyilatkozatok. Az esztendő fordulóján vissza kell egy percre tekintenünk a múltba: úgy ment e minden, mint lehetett és kellett volna, é s előre kell néznünk a jövőbe, hol van szükség több erőkifejtésre, nagyobb igyekezetre. Közügyeinket illetőleg azt a visszapillantást és előretekintést azok végzik el helyettünk, akik azoknak élén állanak. Alkalmunk van megszólaltatni erkölcsi, szellemi és anyagi közjavaink sáfárjait, tartanak az elmúlt esztendőről és mit mit kívánnak a most jövendőtől. Dr. Csele József Gyula város polgármestere. Az évfordulón igaz örömmel kell megállapítanunk a gazdasági és pénzügyi helyzetnek nagymértékű javulását amely a város gazdasági és kulturális életében is nagy reményekre jogosít fel mindnyájunkat. Megvan minden reménységünk arra, hogy végre hozzáfoghatunk annak a sok munkának elvégzéséhez, amivel az elmúlt szomorú 10—12 esztendő alatt városunk elmaradt. A gazdasági konszolidáció legbiztosabb jeleként azzal nyugtathatom meg a város közönségét, hogy sem rendes gazdálkodásunk, sem a tervbe vett városrendezési munkálatok nem fognak újabb terheket róni a polgárságra. Abban a helyzetben vagyunk, hogy úgy a már felvett, mint az esetleg a további igényekre felveendő kölcsönök kamatait és tőketörlesztési részleteit akként állíthatjuk be a város költségvetésébe, hogy azok a folyó jövedelmekből fedezhetők lesznek és nem fogják okozni az adóteher emelkedését Ami a városrendezés terén a legközelebbi teendőket illeti, a város vezetősége elsősorban az Erdély Sándor út rendezését és a teherforgalomtól való lehető mentesítését tartja közegészségi, szépészeti szempontból fontosnak. Semmivel sem kisebb fontosságú a lakóház-építkezés, amelynél a város természetesen csak támogatója lesz a magánvállalkozásnak. A tisztviselőházakat illetőleg máris fekszik a város tanácsa előtt egy olyan ajánlat, amely pusztán a tisztviselői lakáspénzek lekötése ellenében lehetővé teszi megfelelő családi házak építését. Nagyobb mérvű lehet a város támogatása a kis házhelyesek építkezéseinek előmozdításánál, ami szintén megoldható lesz előnyös törlesztéses alapon. A jövő esztendő fogja remélhetőleg meghozni a város csatornázásának és vízvezetékének előmunkálatait is, egyelőre legalább a belvárosban. Szóval megindul a jövő évben a minden irányú alkotó munka városunk fejlesztésére, lakossága jólétének emelésére. A református keresztyénség alapvető feladatai. A mostani évek eseményei olyanok, amelyek mély nyomot vésnek a világtörténelem lapjára. A mai emberi élet szekere jól megterhelten halad és útját mély kerékvágás jelzi. Mi most élő emberek csak sejtelmesen érezzük ezt, de az utánunk jövő nemzedék majd jobban meglátja és tisztábban értékeli fel a mostani idők nagy küzdelmeit és erőfeszítéseit. Ma a mélyebben gondolkozók előtt az a nagy cél lebeg: a jövő útját gondosan megalapozni — olyan szilárd anyaggal, amit sem földrengés, sem túlterhelés meg nem bonthat. A lelkek életében, a vallási életben is alapjában véve ugyanazok a feladatok várnak a mai korra, mert a szellemi és anyagi élettel közösek a megoldást váró problémák. A vallási életnek ma mindenütt a világon, de kivált a mi megcsonkult országunkban az az elsőrendű feladata, hogy leszálljon az emberi lélek mélyére és ott szilárdítsa meg a vallás alapigazságainak építményét. Úgy is mondhatnám, hogy megtisztítsa azokat a forrásokat, amely forrásokból az emberi lélek táplálkozik, hogy tiszta, egészséges és erősítő táplálékot nyerjen. A vallásnak az a feladata, hogy körül fogja az egész embert. Hogy behatoljon csontjai hasizmaiban és vérébe és minden élet megnyilvánulásában vezetője, útbaigazítója és bírája legyen az embernek. A magyar református egyház is minden erővel és minden igyekezettel ebben a munkában fáradozik A lelkek mélyét megszilárdító, alapozó, épitő és tisztitó munkában. Azok a nagy erőforrások, melyekből évszázadokon át táplálkozott, az elmúlt évtizedek alatt a köztudatban elhomályosultak, azért mindenek előtt oda visszavinni és azokat számára újból élővíznek forrásává tenni a sürgős feladat. („Aki abból a vízből iszik, melyet én adok, nem szomjazik meg soha többé!( Krisztus szavai Jákob kútjánál). A biblia az a tiszta forrás, mely a Krisztustól nyert élővizet adja. A biblia ad életet és önt tartalmat a változatlan hitalap igazságokba, melyeknek az életben való alkalmazását érthető világossággal bemutatja. A mai embernek van lelki szomjúsága, szeret olvasni, sőt tanulni. A rendkívül nagy halomban szétszórt könyvek azonban sokszor az ismereteket összehalmozzák, de a lelket megmételyezik és megingatják. A mai ember feje és szíve lelke nagy zűrzavar, hiányzik az a föltétlen parancsoló vezér, amely minden egyéb fölött áll és irányt szab mindennek. Nidcs erőteljesen kialakult világnézete. A vallás az ,mely határozott és indokolt életfelfogást nyújthat, ha azt egész lélekkel és következetességgel keblünkre szorítjuk Tehát a vallásos irodalomnak a hívek között való terjesztése, azonkívül gyülekezeti lapok megjelenítése az a második nagy feladat, melynek megoldásán a hit munkások dolgoznak. Az előbb felsorolt két feladat magával hoz két másik újabb feladatot, helyesebben megold két feladatot. Egyik a komolyan vett lelkiismeret, az Isten előtt való felelősség érzete, mely mindenütt ott őrködik életünk felett. A keresztyénség egyik legnagyobb erőssége mindig az Isten előtti szigorú számadás, tehát a felelősség tudata volt. Ma különösen lázas munkával égett bele a két világ híveinek lelkébe a felelősség érzetnek súlyát és komolyságát. Ez egyike azon nagy feladatainak, melyet beleépít minden tanításába. A családi élet tisztasága, a közéletben való abszolút becsületesség és megbízhatóság, a hivatás kötelmeinek aprólékos pontossággal való teljesítése azok a vezérgondolatok, melyek most előtérben állanak. Végül a másik nagy, előbbiekből fakadó feladat a szolgálat nagy eszménye „Aki köztetek első akar lenni, legyen szolgája a többieknek!“ Krisztusi tanítás alapján ezen az egymásnak mindenütt használni, jót tenni, segítségére lenni elv alapján építi fel a szociális életet és szünteti meg a szociális sebeket. Nem tudok elképzelni harcot, békétlenséget ott, ahol mindkét oldalról a szolgálat lelkével felszerelve közelednek egymáshoz. Krisztus a szeretet és a szeretetből való szolgálatot tette a keresztyén élet tengelyévé, ettől eltérni annyit jelent, mint Krisztustól eltérni. Igaza mindig annak lesz, aki nem fogy ki a szeretetből. A legveszedelmesebb dolog a vallásba bevinni a hatalom kérdését, a vallás csak a szeretet és szolgálat ügyét ismeri, hatalmi kérdést nem. Sok feladat van még, mely a reformációra vár, de bármennyi legyen, azokat úgy oldja meg, hogy saját kerítésein belül épít, javít. Idegen mesgyékre nem szánt. Van annyi közös alap, hogy jó akarattal és türelemmel boldog országot lehet építeni többféle templommal is. Ez a mi törekvésünk és ezt mi komolyan vesszük. Dr. Pallmann Péter: ATLÉTA BÁLJÁT a tigulai AV. Club bálrendező bizottsága fényes keretek között a szokásos bálkirálynő választással február hó 1-én tartja. 2-3 Kiváló jó bizonyítványu idősebb, egészséges könyvelő, magyar, német, jugoszláv levelező, Gyulán óhajtana állást. Meghívást kér: „Magános, szerény igényű“ felirattal a lapkiadóba. 1102 l—1 osztogathatott olyan módon, hogy ezáltal másokat, sokakat gazdagabbakká tett lelkiekben. Ha igen, Gyulai Pál akkor megméretett és értéknek találtatott. Vizsgáljuk meg előbb mindenek előtt az embert. Engem Gyulai Pálhoz néhány halvány személyes emlék köt. Az első találkozás örökre feledhetetlen előttem. Történt abban az időben, amikor, — még egészen fiatalon és rajongó lelkesedéssel minden iránt ami ideális, művészi és irodalmi volt, — Heinrich Gusztávot, az Akadémia azóta elhunyt főtitkárát látogattam meg. Amikor bementem hozzá, ebben jött. A legjobbkor érkezett — mondotta. Én zavartan úgy éreztem, hogy a lehető legrosszabbkor érkeztem, mert ott láttam nála Gyulai Pált és egy másik öreg urat. Heinrich odavitt Gyulai elé és bemutatott.. Természetes, hogy én Gyulait az egyetemről jól ismertem. Kezet fogott, azután hirtelen felugrott és csaknem kiáltva mondta. — Én csak Gyulai Pál vagyok, de — és rámutatott a gyönyörű szép, nyugodt arcú másik vendégre, — ez az ember Görgey ! Boldog, rajongó*szép időim voltak ezek, amikor egy híresség látása még úgy megindított, mint maga a meghatottság, lett légyen az a Michelangelo Pietája, vagy a Rafael Maria della seggiola-ja, vagy a Forum Romanum, vagy Görgey, mind valamennyi hatalmas idők megrendítő emléke. Szólni nem tudtam, csak néztem remegve azt a fejet, amelynél szebbet, fenségesebbet a pátriárkák sem viseltek, néztem a sima, nyugodt, fensőbbséges homlokot, amelyen rég beheggedt seb keskeny csíkja vonult végig, mintha csak az évtizedekig viselt martírkorona tövise nyomta volna oda kegyetlen emlékét arra a homlokra . .. Ott állottam Gyulai és Görgey között, amellett a Gyulai mellett, aki erről a Görgeyről Romhányijában évtizedekkel előbb megírta már: ... te tiprott hős, hogy meggyaláznak, Kikért te annyit áldozál, Majd egykor vége lesz e láznak, Megismerik, hogy ki valál. Nemzet-hiúság áldozatja Tűrtél nagyobbat, — tűrheted, — Enyhítsen annak gondolata, Mi jót tettél, el nem veszett. Amit kivívtál száz csatába, Beolvadt a nemzet sorsába És olthatatlan lánggal ég Dicsfény, erő és hősiség..“ Ez jutott nekem ott eszembe, amint néztem és hallgattam a kis, folyton izgő-mozgó, vagdalkozó, csipkelődő, villogó szemű költő Gyulait, aki inkább hadvezérhez hasonlított nyugtalan tüzes temperamentumában, szemben a hadvezér Görgeyvel, aki bár korának legnagyobb katonai lángelméje és sok diadalmas csatahőse volt, olyan nyugodtan mosolyogva, szeliden nézte Gyulait, mintha az lenne a hadvezér, s ő maga az epikát iró költő . .*. (Folyt, köv.) sertésvágást és füstölést vállalok. XA<kY hentes 1100 f—l kórházzal szemben.