Békés, 1927 (59. évfolyam, 1-105. szám)

1927-01-01 / 1. szám

2 Békés 1927. január 1. Évfordulós nyilatkozatok. Az esztendő fordulóján vissza kell egy percre tekintenünk a múltba: úgy ment e minden, mint lehetett és kellett volna, é s előre kell néznünk a jövőbe, hol van szükség több erőkifejtésre, nagyobb igyeke­zetre. Közügyeinket illetőleg azt a visszapil­lantást és előretekintést azok végzik el helyettünk, akik azoknak élén állanak. Alkalmunk van megszólaltatni erkölcsi, szellemi és anyagi közjavaink sáfárjait, tartanak az elmúlt esztendőről és mit mit kí­vánnak a most jövendőtől. Dr. Csele József Gyula város polgármestere. Az évfordulón igaz örömmel kell meg­állapítanunk a gazdasági és pénzügyi hely­zetnek nagymértékű javulását amely a város gazdasági és kulturális életében is nagy re­ményekre jogosít fel mindnyájunkat. Megvan minden reménységünk arra, hogy végre hoz­záfoghatunk annak a sok munkának elvég­zéséhez, amivel az elmúlt szomorú 10—12 esztendő alatt városunk elmaradt. A gazdasági konszolidáció legbiztosabb jeleként azzal nyug­tathatom meg a város közönségét, hogy sem rendes gazdálkodásunk, sem a tervbe vett városrendezési munkálatok nem fognak újabb terheket róni a polgárságra. Abban a hely­zetben vagyunk, hogy úgy a már felvett, mint az esetleg a további igényekre felveendő kölcsönök kamatait és tőketörlesztési részle­teit akként állíthatjuk be a város költségveté­sébe, hogy azok a folyó jövedelmekből fedez­hetők lesznek és nem fogják okozni­ az adóteher emelkedését Ami a városrendezés terén a legköze­lebbi teendőket illeti, a város vezetősége el­sősorban az Erdély Sándor út rendezését és a teherforgalomtól való lehető mentesítését tartja közegészségi, szépészeti szempontból fontos­nak. Semmivel sem kisebb fontosságú a lakó­ház-építkezés, amelynél a város természetesen csak támogatója lesz a magánvállalkozásnak. A tisztviselő­házakat illetőleg máris fekszik a város tanácsa előtt egy olyan ajánlat, amely pusztán a tisztviselői lakáspénzek lekötése ellenében lehetővé teszi megfelelő családi há­zak építését. Nagyobb mérvű lehet a város támogatása a kis házhelyesek építkezéseinek előmozdításánál, ami szintén megoldható lesz előnyös törlesztéses alapon. A jövő esztendő fogja remélhetőleg meg­hozni a város csatornázásának és vízvezeté­kének előmunkálatait is, egyelőre legalább a belvárosban. Szóval megindul a jövő évben a minden irányú alkotó munka városunk fejlesztésére, lakossága jólétének emelésére. A református keresztyénség alapvető feladatai. A mostani évek eseményei olyanok, ame­lyek mély nyomot vésnek a világtörténelem­ lapjára. A mai emberi élet szekere jól meg­­terhelten halad és útját mély kerékvágás jel­zi. Mi most élő emberek csak sejtelmesen érezzük ezt, de az utánunk jövő nemzedék majd jobban meglátja és tisztábban értékeli fel a mostani idők nagy küzdelmeit és erőfe­szítéseit. Ma a mélyebben gondolkozók előtt az a nagy cél lebeg: a jövő útját gondosan megalapozni — olyan szilárd anyaggal, amit sem földrengés, sem túlterhelés meg nem bonthat. A lelkek életében, a vallási életben is alapjában véve ugyanazok a feladatok várnak a mai korra, mert a szellemi és anyagi élet­tel közösek a megoldást váró problémák. A vallási életnek ma mindenütt a vilá­gon, de kivált a mi megcsonkult országunk­ban az az elsőrendű feladata, hogy leszálljon az emberi lélek mélyére és ott szilárdítsa meg a vallás alapigazságainak építményét. Úgy is mondhatnám, hogy megtisztítsa azokat a for­rásokat, amely forrásokból az emberi lélek táplálkozik, hogy tiszta, egészséges és erősítő táplálékot nyerjen. A vallásnak az a feladata, hogy körül fogja az egész embert. Hogy be­hatoljon csontjai hasizmaiba­n és vérébe és min­den élet megnyilvánulásában vezetője, útba­igazítója és bírája legyen az embernek. A magyar református egyház is minden erővel és minden igyekezettel ebben a mun­­kában fáradozik A lelkek mélyét megszilár­dító, alapozó, épitő és tisztitó munkában. Azok a nagy erőforrások, melyekből évszázadokon át táplálkozott, az elmúlt évtizedek alatt a köztudatban elhomályosultak, azért mindenek előtt oda visszavinni és azokat számára újból élővíznek forrásává tenni a sürgős feladat. („Aki abból a vízből iszik, melyet én adok, nem szomjazik meg soha többé!( Krisztus szavai Jákob kútjánál). A biblia az a tiszta forrás, mely a Krisztustól nyert élővizet adja. A biblia ad életet és önt tartalmat a válto­zatlan hitalap igazságokba, melyeknek az élet­ben való alkalmazását érthető világosság­gal bemutatja. A mai embernek van lelki szomjúsága, szeret olvasni, sőt tanulni. A rendkívül nagy halomban szétszórt könyvek azonban sokszor az ismereteket összehalmozzák, de a lelket megmételyezik és megingatják. A mai ember feje és szíve lelke nagy zűrzavar, hiányzik az a föltétlen parancsoló vezér, amely minden egyéb fölött áll és irányt szab mindennek. Nidcs erőteljesen kialakult világnézete. A val­lás az ,mely határozott és indokolt életfelfogást nyújthat, ha azt egész lélekkel és következe­tességgel keblünkre szorítjuk Tehát a vallá­sos irodalomnak a hívek között való terjesz­­­tése, azonkívül gyülekezeti lapok megjelení­tése az a második nagy feladat, melynek meg­oldásán a hit munkások dolgoznak. Az előbb felsorolt két feladat magával hoz két másik újabb feladatot, helyesebben megold két feladatot. Egyik a komolyan vett lelkiismeret, az Isten előtt való felelősség ér­zete, mely mindenütt ott őrködik életünk fe­lett. A keresztyénség egyik legnagyobb erős­sége mindig az Isten előtti szigorú számadás, tehát a felelősség tudata volt. Ma különösen lázas munkával égett bele a két­ világ hívei­nek lelkébe a felelősség érzetnek súlyát és komolyságát. Ez egyike azon nagy feladatai­nak, melyet beleépít minden tanításába. A családi élet tisztasága, a közéletben való ab­szolút becsületesség és megbízhatóság, a hi­vatás kötelmeinek aprólékos pontossággal való teljesítése azok a vezérgondolatok, melyek most előtérben állanak. Végül a másik nagy, előbbiekből fakadó feladat a szolgálat nagy eszménye „Aki köz­tetek első akar lenni, legyen szolgája a töb­bieknek!“ Krisztusi tanítás alapján ezen az egymásnak mindenütt használni, jót tenni, se­gítségére lenni elv alapján építi fel a szociális életet és szünteti meg a szociális sebeket. Nem tudok elképzelni harcot, békétlenséget ott, ahol mindkét oldalról a szolgálat lelkével felszerelve közelednek egymáshoz. Krisztus a szeretet és a szeretetből való szolgálatot tette a keresztyén élet tengelyévé, ettől eltérni annyit jelent, mint Krisztustól eltérni. Igaza mindig annak lesz, aki nem fogy ki a szere­tetből. A legveszedelmesebb dolog a vallásba bevinni a hatalom kérdését, a vallás csak a szeretet és szolgálat ügyét ismeri, hatalmi kérdést nem. Sok feladat van még, mely a reformá­cióra vár, de bármennyi legyen, azokat úgy oldja meg, hogy saját kerítésein belül épít, javít. Idegen mesgyékre nem szánt. Van annyi közös alap, hogy jó akarattal és türelemmel boldog országot lehet építeni többféle tem­plommal is. Ez a mi törekvésünk és ezt mi komolyan vesszük. Dr. Pallm­ann Péter: ATLÉTA BÁLJÁT a tigulai AV. Club bálrendező bizottsága fényes keretek kö­zött a szokásos bálkirálynő választással február hó 1-én tartja. 2-3 Kiváló jó bizonyítványu idősebb, egész­séges könyvelő, magyar, német, jugoszláv levelező, Gyulán óhajtana állást. Meg­hívást kér: „Magános, szerény igényű“ fel­irattal a lapkiadóba. 1102 l—1 osztogathatott olyan módon, hogy ezáltal másokat, sokakat gazdagabbakká tett lelkiekben. Ha igen, Gyulai Pál akkor megméretett és értéknek talál­tatott. Vizsgáljuk meg előbb mindenek előtt az embert. Engem Gyulai Pálhoz néhány halvány sze­mélyes emlék köt. Az első találkozás örökre feled­hetetlen előttem. Történt abban az időben, amikor, — még egészen fiatalon és rajongó lelkesedéssel minden iránt ami ideális, művészi és irodalmi volt, — Heinrich Gusztávot, az Akadémia azóta elhunyt­­ főtitkárát látogattam meg. Amikor bementem hozzá, eb­ben jött. A legjobbkor érkezett — mondotta. Én zavartan úgy éreztem, hogy a lehető legrosszabb­kor érkeztem, mert ott láttam nála Gyulai Pált és egy másik öreg urat. Heinrich odavitt Gyulai elé és bemutatott.. Természetes, hogy én Gyulait az egyetemről jól ismertem. Kezet fogott, azután hir­telen felugrott és csaknem kiáltva mondta. — Én csak Gyulai Pál vagyok, de — és rámutatott a gyönyörű szép, nyugodt arcú másik vendégre, — ez az ember Görgey ! Boldog, rajongó*szép időim voltak ezek, ami­kor egy híresség látása még úgy megindított, mint maga a meghatottság, lett légyen az a Michelan­gelo Pietája, vagy a Rafael Maria della seggiola-ja, vagy a Forum Romanum, vagy Görgey, mind vala­mennyi hatalmas idők megrendítő emléke. Szólni nem tudtam, csak néztem remegve azt a fejet, amelynél szebbet, fenségesebbet a pátriárkák sem viseltek, néztem a sima, nyugodt, fensőbbséges homlokot, amelyen rég beheggedt seb keskeny csíkja vonult végig, mintha csak az évtizedekig vi­selt martírkorona tövise nyomta volna oda kegyet­len emlékét arra a homlokra . .. Ott állottam Gyulai és Görgey között, amellett a Gyulai mellett, aki erről a Görgeyről Romhányijában évtizedekkel előbb megírta már: ... te tiprott hős, hogy meggyaláznak, Kikért te annyit áldozál, Majd egykor vége lesz e láznak, Megismerik, hogy ki valál. Nemzet-hiúság áldozatja Tűrtél nagyobbat, — tűrheted, — Enyhítsen annak gondolat­­a, Mi jót tettél, el nem veszett. Amit kivívtál száz csatába, Beolvadt a nemzet sorsába És olthatatlan lánggal ég Dicsfény, erő és hősiség..“ Ez jutott nekem ott eszembe, amint néztem és hallgattam a kis, folyton izgő-mozgó, vagdal­­kozó, csipkelődő, villogó szemű költő Gyulait, aki inkább hadvezérhez hasonlított nyugtalan tüzes temperamentumában, szemben a hadvezér Görgey­­vel, aki bár korának legnagyobb katonai lángelméje és sok diadalmas csata­hőse volt, olyan nyugod­tan mosolyogva, szeliden nézte Gyulait, mintha az lenne a hadvezér, s ő maga az epikát iró költő . .*. (Folyt, köv.) sertésvágást és füstölést vállalok. XA<kY hentes 1100 f—l kórházzal szem­ben.

Next