Békési Élet, 1966 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1966 / 1. szám - SZEMLE
ellentmondások egyre jobban jelentkeztek: áhitat és züllés, templombajárás és kocsmázás, tanulás és szerelem küzdelmében a legszebb célkitűzések foszlottak szerte, s váltak ábrándokká. A céltalan kóborlás és úton útfélen való otthonra lelés, a rajongásig menő szeretet és hontalanság, ifjúság és korai öregség ellentétében is - éppen úgy, mint az előbbiekben -a tehetséges fiú elkallódásának tragikuma jelentkezett. Sajnos, mindenütt a visszahúzó erők győztek! Az életének legnagyobb tragédiája: egy reményteljes jövőre hivatott fiatal ember fájdalmas bukása". Petőfi Zoltán költői tehetségéről is kialakult a vélemény. Valóban messze elmaradt apja zsenijétől. Mégis fel kell figyelnünk prózájára, elsősorban leveleire. Meglepő, milyen könnyedén és hitelesen írja meg tizennégy éves korában csákói élményeit! Ugyancsak egyik szép levelének köszönhetjük egy szarvasi népi lakodalom pontos, mozgalmas, friss, élményszerű leírását. A kötetnek Petőfi Zoltán csákói, szarvasi életének elemzésén, az újabb dokumentumok közzétételén túl - véleményem szerint - kultúrhistóriai jelentősége is van. A korabeli oktatási rendszer, nevelési módszer, a diákélet részletes rajzával, a szarvasi tanári kar bemutatásával (Ruzicskay György festőművész portréi apró remekek) a kiegyezés előtti feszült és egyben fojtott világ kor- és tükörképét adja. Kár, hogy az író kevesebb figyelmet szentelt a szerkesztésnek és a stílusnak. (Irányi István: Petőfi Zoltán életpályája, különös tekintettel Békés megyei, szarvasi éveire, Szarvasi Füzetek 4. 1965.) Dr. Krupa András Elek László: JUSTH ZSIGMOND A korán elhúnyt, félbenmaradt életművű Justh Zsigmond halálának 70. évfordulója alkalmából új eredményekben gazdag, értékes monográfiát jelentetett meg a Békés megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya. Szerzője a megye haladó kuturális hagyományainak legjobb ismerői és kutatói közé tartozik. Lassanként két évtizede már, hogy rendszeres feltáró munkát folytat. Ennek eredményeit eddig is számos, értékes tanulmányban és cikkben publikálta. Justh Zsigmondról szóló, nemrégiben megjelent könyve jelentős nyereség a magyar irodalomtörténet számára, kitűnő példája annak, hogy a vidéken élő kutatók legjobbjai a helyi hagyományok búvárlásán át juthatnak el az országos érdeklődésre számot tartó témák rangos feldolgozásáig. Justh Zsigmond teljes életművének bemutatása igen nehéz feladatot jelent. Ellentmondásosságukban is értékes alkotásaival, „rendhagyó" életével aránylag sokat foglalkozott az egykorú irodalmi kritika és a későbbi irodalomtörténetírás. Ez azt is jelenti, hogy számos téves véleménnyel, előítélettel szembe kellett néznie Elek Lászlónak könyve megírása során. Kiváló elemző készséggel mindig az adott kérdés gyökeréig hatolt, s mérlegre tette a Justhról olvasható eddigi megállapításokat. A legnehezebb kérdéssel, a Justh Zsigmond-i világkép kialakulásának és fejlődésének rajzával, sikeresen birkózott meg. Az eddigi szerzők -Diószegi András 1961-ben megjelent tanulmányát kivéve - ezzel adósak maradtak. Részint csak adatszerűen az író életét és alkotásait, másrészt pedig annak egy-egy területét vették vizsgálat alá. Főként a századvég francia irodalmi és művészeti életével kialakított kapcsolatairól, továbbá parasztszínházáról írtak számosan. A Békés megyei - elsősorban a szentetornyai, orosházi, gádorosi, csabacsűdi - parasztság és a tolsztojánus Justh Zsigmond kapcsolatának hátterét, igazi tartalmát Elek László mutatja meg legelőször, a teljes hozzáférhető forrásanyag feltárásával, és az író e talajból 56