Békési Élet, 1967 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1967 / 1. szám - Sipitzky András: A Mezőhegyesi Cukorgyár története az alapítástól napjainkig (II. rész)

A MEZŐHEGYESI CUKORGYÁR TÖRTÉNETE AZ ALAPÍTÁSTÓL NAPJAINKIG (1889—1966) II. RÉSZ A FELSZABADULÁSTÓL NAPJAINKIG 1944. szeptember közepén egyre sűrűbben hallottuk az ágyúk dörgé­sét. Közeledett a front és sok ember szívszorongva várta a felszabadulást jelentő holnapot. A gyár vezetői lázas csomagolásba kezdtek. A hadi­üzemi parancsnok kiadta a parancsot, hogy minden alkalmazott csoma­goljon és a gyár melletti vágányon előállított vasúti szerelvényen utazzon Kaposvárra. Ott jelentkezzenek a cukorgyárnál munkára. A parancsnak csupán egy pár alkalmazott tett eleget, akik szeptember 20-a körül a hadi­üzemi parancsnok vezetésével elhagyták Mezőhegyest. 1944. szeptember 28-án szabadították fel a szovjet csapatok Mezőhe­gyest. Egy ideig még Mezőhegyes északnyugati határán állt a front, ezért a gyári lakótelepet a tüzérségi lövedékek becsapódása miatt kiürítették. Október 6-án Mezőhegyesen megszűnt a lövöldözés, a fegyverek végleg elhallgattak. A gyárat a szovjet üzemi parancsnokság vette át és első tö­rekvése az volt, hogy a rendelkezésre álló cukorrépával az üzemet bein­dítsa. Komoly üzemmenetről részben répa, részben munkaerő­hiány miatt szó sem lehetett. Háromszori megindulással és leállással mintegy 300—400 vagon répát dolgoztunk fel. A második világháború befejezése után, amikor helyreállt a rend és az ország politikai és gazdasági életének irányítását az új magyar kormány vette át, a szovjet üzemi parancsnokság visszaadta a gyárat tulajdonosá­nak. A gyár irányításába, vezetésébe azonban joggal beleszólhatott a munkásság is. Az érdekképviseleti szerv a szakszervezet volt, amely szerv teljes joggal követelhette és követelte is a jogos és emberséges bánásmó­dot és fizetésben az elvégzett munkáért az ellenszolgáltatást. A munkás­ság öntudatának növekedése, harcos élniakarása és munkára való tett­rekészsége biztosíték volt arra, hogy a Szovjetunió segítségével megszer­zett szabadsággal élve, boldog, békés jövőt kíván teremteni minden dol­gozó számára. A felszabadulás után a kapitalisták által teljesen tönkretett, kizsák­mányolt gyárat örökölt a munkásosztályunk. A gyár rossz állaga mellett a dolgozók lakáskörülményei egészen primitívek voltak, sok kívánniva­lót, javítást, karbantartást igényeltek. 70

Next