Békési Élet, 1967 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 1. szám - Sipitzky András: A Mezőhegyesi Cukorgyár története az alapítástól napjainkig (II. rész)
A MEZŐHEGYESI CUKORGYÁR TÖRTÉNETE AZ ALAPÍTÁSTÓL NAPJAINKIG (1889—1966) II. RÉSZ A FELSZABADULÁSTÓL NAPJAINKIG 1944. szeptember közepén egyre sűrűbben hallottuk az ágyúk dörgését. Közeledett a front és sok ember szívszorongva várta a felszabadulást jelentő holnapot. A gyár vezetői lázas csomagolásba kezdtek. A hadiüzemi parancsnok kiadta a parancsot, hogy minden alkalmazott csomagoljon és a gyár melletti vágányon előállított vasúti szerelvényen utazzon Kaposvárra. Ott jelentkezzenek a cukorgyárnál munkára. A parancsnak csupán egy pár alkalmazott tett eleget, akik szeptember 20-a körül a hadiüzemi parancsnok vezetésével elhagyták Mezőhegyest. 1944. szeptember 28-án szabadították fel a szovjet csapatok Mezőhegyest. Egy ideig még Mezőhegyes északnyugati határán állt a front, ezért a gyári lakótelepet a tüzérségi lövedékek becsapódása miatt kiürítették. Október 6-án Mezőhegyesen megszűnt a lövöldözés, a fegyverek végleg elhallgattak. A gyárat a szovjet üzemi parancsnokság vette át és első törekvése az volt, hogy a rendelkezésre álló cukorrépával az üzemet beindítsa. Komoly üzemmenetről részben répa, részben munkaerőhiány miatt szó sem lehetett. Háromszori megindulással és leállással mintegy 300—400 vagon répát dolgoztunk fel. A második világháború befejezése után, amikor helyreállt a rend és az ország politikai és gazdasági életének irányítását az új magyar kormány vette át, a szovjet üzemi parancsnokság visszaadta a gyárat tulajdonosának. A gyár irányításába, vezetésébe azonban joggal beleszólhatott a munkásság is. Az érdekképviseleti szerv a szakszervezet volt, amely szerv teljes joggal követelhette és követelte is a jogos és emberséges bánásmódot és fizetésben az elvégzett munkáért az ellenszolgáltatást. A munkásság öntudatának növekedése, harcos élniakarása és munkára való tettrekészsége biztosíték volt arra, hogy a Szovjetunió segítségével megszerzett szabadsággal élve, boldog, békés jövőt kíván teremteni minden dolgozó számára. A felszabadulás után a kapitalisták által teljesen tönkretett, kizsákmányolt gyárat örökölt a munkásosztályunk. A gyár rossz állaga mellett a dolgozók lakáskörülményei egészen primitívek voltak, sok kívánnivalót, javítást, karbantartást igényeltek. 70