Békési Élet, 1969 (4. évfolyam, 1-3. szám)

1969 / 3. szám - SZEMLE

A tanácskozás harmadik napját Wéber Antal, az Irodalomtörténeti Társaság titkára nyitotta meg. Ezen a napon a századforduló irodalmának néhány kérdése került terítékre. Elek László, a szarvasi óvónőképző Intézet tanára „Justh Zsigmond" címen tartotta meg előadását, amelyben a századforduló legösszetettebb, legszínesebb íróegyéniségének pályáját elemezte. Különösen Justh világszemléletének kialakulását és a naturalizmu­sával kapcsolatos téves elképzeléseket részletezte. Előadásában rámutatott arra, hogy a Békés megyében élő író munkásságának legértékesebb eleme az uralkodó osztály éle­tének kritikája és a dolgozó parasztság erejébe vetett hit. (Elek László előadásának számos gondolatát előző számunkban közöltük.) Kispéter András, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézete mun­katársa „Tömörkény és a századvégi népiesség" címen tartott korreferátumában a népies­ség néhány elméleti kérdését taglalta először. Rámutatott arra, hogy a századvég népies­sége azonos eredetű a francia Jammes-ével: eszménykeresés, nosztalgia, védekezés a váro­sias élet miatt támadt elidegenedéssel szemben. Más ez a néphez fordulás, mint pl. Móricz Zsigmondé. Tömörkény művészete sajátos helyet foglal el mindebben. Nem a maga nyer­seségében ábrázolja a paraszti életet, hanem olyannak, ahogy látni szerette volna. Utána már nem lehetett úgy írni a parasztról, mint korábban. József Farkas, az MTA Irodalomtörténeti Intézetének tudományos munkatársa „A Tanácsköztársaság irodalmi vitái" címen tartotta meg előadását. A téma néhány fő kér­dése köré csoportosítva mondanivalóját, először az irodalom és a politika 1919-es viszo­nyáról beszélt. (Bíró Lajos és Kun Béla vitája, Kassák Lajos és Köre magatartása.) Ele­mezte a polgári irodalom és a szocialista forradalom kapcsolatát is. Részletezte Lukács György egykorú véleményét: csak jó és rossz irodalom van, semmiféle irányzat mellett nem szabad kizárólagosan megmaradni. Ismertette az előadó Kunfi Zsigmond és Kun Béla vitáját is. Összegezésképpen elmondta, hogy a Tanácsköztársaság irodalom- és mű­vészetpolitikája a proletárdiktatúrához hű alkotókat támogatta elsősorban, de a munkás­hatalmat segítő haladó polgári irodalmat is felkarolta. A háromnapos tanácskozás Wéber Antal zárszavával ért véget. A vendégek nevében köszönetét tolmácsolta a vendéglátó városnak, a rendező szerveknek a vándorgyűlés lebonyolításáért. A rendezvénysorozathoz kapcsolódóan, a Költészet Napja alkalmából, április 11-én este irodalmi rendezvényre került sor, amelyet Keresztúry Dezső irodalomtörténész, költő vezetett be. Az esten Bodor Tibor, Bürös Gyöngyi és Juhász Jácint előadóművészek szó­laltatták meg a 20. századi magyar líra legszebb darabjait. DR. SZABÓ FERENC •602

Next