Békési Élet, 1970 (5. évfolyam, 1-3. szám)

1970 / 2. szám - KIÁLLÍTÁS - Dr. Juhász Antal: Nyolc nemzedék élete

kasztos", meg az otthonunktól messzire szakadt földnélküli szegényparasztok „ke­nyérkereső társa", a kubikostalicska érzékeltetik. Az enteriőr-szerűen elrendezett tárgyak mögött, a paravánon levéltában őrzött dokumentumok, korabeli újság­cikkek fotómásolataiból a századvégi orosházi szegényparasztság helyzete tárul elénk. Úgy érezzük, hogy ez a korszak, az ötödik és hatodik nemzedék élete a ki­állítás legjobban dokumentált, legsikerültebben megrendezett része. Ez bizonyára abból is adódik, hogy a mához közeledve a rendezők egyre több tárgy közül válogathattak és az itteni magas szintű helytörténeti kutatás kiváló anyagot nyúj­tott számukra. Apróság, de említést érdemel, hogy az agrárproletár otthonból való asztalkára, a szegényes használati eszközök mellé nem való dokumentum-másolat. Az enteriőrök múzeumi kiállításainak fontos részei, — dicséretes, hogy Orosházán több korabeli „helyszínt" is rekonstruáltak, — de légkörüket, hatásukat megbontja minden másféle tárgy vagy irat. A dokumentum kerüljön inkább a tablókra, amire itt is lenne bőven hely. A múlt század második felét még a polgári otthon berendezési és használati tárgyai, valamint a kapitalizálódó, termelését gépesítő orosházi parasztbirtok ada­lékai állítják elénk. A bútorok és eszközök javarésze az orosházi születésű Thék Endre bútorgyárából, illetve hagyatékából való. Itt jegyezzük meg, hogy a kiállítás túlzottan dokumentálja Thék Endre alakját, más személyiségek nem kisebb érde­meihez viszonyítva. Ismert, hogy Thék az orosházi iparos tanoncotthon — az or­szágban az első ilyen intézmény — alapításával, iparpártolásával jelentős érdeme­ket szerzett, — így önmagában helyes, hogy képe és emléktárgyai itt szerepelnek. Ám az ő alakjához képest halványnak tűnik Táncsics Mihály orosházi képviselő­ségének, választási körútjának tárgyalása, vagy akár Justh Zsigmond, Győry Vil­mos szerepeltetése. A főszöveg utal Táncsics, a „vörös republikánus" szerepére, de Orosházához kötődő politikai tevékenysége, — csakúgy, mint a Szentetornyán élő Justh Zsigmond irodalmi és színház­szervező munkássága — nem domborodik ki érdemükhöz méltó arányban. Alaposan dokumentálja a kiállítás az első világháború, az 1918-as polgári de­mokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság helyi eseményeit. A két világhá­ború közötti évek már a hetedik nemzedék életébe vezetnek át. Itt ismét ügyes ellenpontozással találkozunk. A főszöveg helyesen utal a korszak kettős arculatára: míg az orosházi paraszttársadalom középbirtokos rétege gazdaságilag megerősö­dik, addig a földnélküliek elnyomorodása tovább fokozódik. Ezt az általános ér­vényű igazságot a rendezők kitűnő eszközökkel szemléltetik. Korabeli felmérések alapján táblázatba foglalták a napszámos és a béres heti étrendjét, majd a gaz­dáknál dolgozó éves cselédek (béresek) mindennapi teendőit tekintik át, órányi pontossággal követve a cselédség egyhangúan ismétlődő, feszített munkavégzését. E forrásértékű szemléltető anyagot az orosházi Rákóczi-telepről való korabeli fényképek, a munkanélküliek alispánhoz írott kérelme és egy 30-as évekbeli verem­lakás élethű makettje egészítik ki. Döbbenetes erejű kordokumentum és talán a kiállítás legjobban megszerkesztett részlete ez a vitrin. A korabeli élet másik oldalát, a „viruló kisbirtok"-ot a monori gazdakör doku­mentumai, egy gazdatanya háztájéka, az országos hírű orosházi baromfipiac képei tükrözik. Levéltárakból fölkutatott írások tanúsítják a baloldali antifasiszta erők szervezkedését, amelyre a fasizálódó ország kíméletlen csendőrterrorral, kitolon­colással válaszol. Igen sikerült, az esemény jelentőségéhez méltó a város fölszabadulásának be­mutatása. Két hatalmas, eleven hatású fotó — egyik a vöröskatonáknak a lakos­sággal való találkozásáról készült, — az egész Tiszántúlra kiterjedő ún. „Debrecen hadművelet" térképét, majd Orosháza fölszabadításának hadmérnöki pontosságú rajzát láthatjuk. Jól követni lehet az élet megindulását, a MKP tevékenységét, a földosztás eseményeit. A legutóbbi negyedszázad, a népi demokratikus és szocialista fejlődés bemuta­tása minden múzeumi kiállítás rendezőjének gondot okoz. Ez érthető, hiszen a 276

Next