Békési Élet, 1970 (5. évfolyam, 1-3. szám)
1970 / 2. szám - SZEMLE
formában közelebbről érintő írásokat kritikailag megismertesse, megyén belüli felhasználásukkal a haza és a nagyvilág szellemi áramköreibe való állandó bekapcsolódásunkat lehetővé tegye. E nagyon összetett, felettébb sokoldalú, életbevágóan szükséges és egyedül itt és saját erőnkből elvégezhető munkát — többféle ok miatt — csak részben tudjuk teljesíteni a megyében. A Békési Élet a maga szerény eszközeivel eddig is szolgálta ezt a célkitűzést, eredményei azonban érthetően alig terjedhetnek túl a társadalomtudományok egyes szektorain. Mi sem győzzük a versenyfutást, le kellett mondanunk arról, hogy minden megyénket így vagy úgy érintő illetve itt megjelent könyvről, folyóiratbeli tanulmányról, tartalmasabb cikkről viszonylag rövid időn belül önálló mérlegelést adjunk. A Megyei Könyvtár munkatársainak érdeméből a lényegesebb írások bibliográfiáját ezután is közöljük. Ezen túlmenően azonban a jelen számtól kezdve szemlerovatunkban a mi szempontunkból kiemelkedő fontosságú kiadványok a mostanihoz hasonló, összevont közleményben egyenkénti, beható bírálatán kívül egyszerre négy—öt vagy annál is több műről mondják el véleményüket, reflexióikat munkatársaink. Ilyen módon számonként tíz—tizenöt könyvről, tanulmányról informálhatjuk olvasóinkat szűkebb hazánk szemszögéből. A teljességet ezzel sem érhetjük el, hiszen szerény becslés szerint mostanában legalább 80—100 maradandó értékű, különböző terjedelmű alkotás született évente megyénkkel szorosabb kapcsolatban, számba véve az irodalom, a művészetek és a tudományok összes területeit. Örömmel vehetjük kézbe a Gádoroson nyugvó és az utóbbi évtizedben újra felfedezett Justh Zsigmond három regényét, a Kiválás genezise ciklusból elkészült A pénz legendája, Gányó Julcsa és a Foimus címűeket. Diószegi András „Páris és Szenttornya között" c. kitűnő tanulmányával együtt Justh életművének legmarkánsabb része mindössze ötszáz oldalon, egy kötetben elfért a Magyar Elbeszélők néven futó sorozatban. Justh írásai, különösen e regényei — korábban nem is mindig mertük ezt hinni — dacolnak az idővel. A Gányó Julcsa és a Fuimus a felszabadulás óta másodszor jelenik meg, A pénz legendája azonban utoljára még Mikszáth gondozásában látott napvilágot. Szűkebb hazánk Justh egész munkásságát számontartja értéke szerint, a Gányó Julcsa a most újra kiadott három regény közül mégis a legközelebb áll a szívünkhöz, a Szenttornya környéki uradalmi dohánykertészség életének rajzával. E sorok írója érettségiző diák korában, másfél évtizeddel ezelőtt, idős szentetornyai, gádorosi lakosoktól érdeklődve még meggyőződhetett arról, hogy a Gányó Julcsa szinte minden mozzanatát e községekben leste el, szívta magába Justh Zsigmond. A regény több szereplője élt még akkor, ma talán egy sem él. Úgy gondoljuk, Justh novelláinak — A puszta könyve, a Delelő c. köteteken kívül is — szintén helyük, értékük van a magyar irodalomban, s azok újrakiadása sem esik nagyon távol. (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1969.) *** A Sárrét, Békés és a Nagykunság néprajzának, hagyományainak Biharnagybajomban élő, szerény elvonultságban alkotó tudósa, Szűcs Sándor új kötete Betyárok, pandúrok és egyéb régi hírességek címen került ki a sajtó alól. Szűcs Sándor könyveinek sora egy általa kiteljesített írói szemlélet és kutatási gyakorlat sokoldalú értékeinek megtestesülése. Élő néprajztudósaink között közismerten ő ír a legszínesebben, ugyanakkor töretlen munkáinak tudományos becse, hitele is. Első könyve, az 1942-ben megjelent „A régi Sárrét világa", amelyet évtizedes gyűjtőmunka előzött meg, már „teljes vértezetben" mutatta őt. A fiatalabb éveiben sok utánajárással összeszedett hagyományanyagra épülő mondanivalója kifogyhatatlan, újabb és újabb mozaikokat tár elénk az alföldi táj múltjából. A mostani könyv egy-két darabja egyébként már ismerősünk a gyulai múzeum kiadványsorozatában megjelent „Békési históriák" című füzetből. A Betyárok és egyéb régi hírességek csinos kiállítású és a szerző szép szokása szerint népi rajzokkal illusztrált kötete a címmel azonos tárgyú, csattanós történeteket foglal magában. Az ízes elbeszélések, a szelíd humorral átszőtt leírások kissé megszépített, de végső fokon mégsem regényesített világot tárnak elénk. A múlt század balladákból ismert, nevezetes, népvédelmező betyáralakjai mellett a hol népnyúzó, hol furfangos csendbiztosok arcképcsarnokát is megteremti. A kötet 30 históriájának 368