Békési Élet, 1982 (17. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 3. szám
szeme Krupa András: Újkígyós mondák és igaz történetek Kiadja a Békés megyei Tanács V. B. Művelődési Osztálya Békéscsaba, 1981. 507.. GUNDA BÉLA Krupa András már korábban megjelent két könyvével (Jeles napok a Békéscsabán és környékén élő szlovákoknál, Békéscsaba 1971, Hiedelmek, varázslatok, boszorkányok, Békéscsaba 1974) és különböző tanulmányaival megbecsült helyet vívott ki magának a hazai folkloristák körében. Nevét és tudományos munkásságát határainkon kívül is elismeréssel tartják számon.* Éppen úgy, mint első munkája, ez az új könyve is meglepetés. Nemcsak a terepmunkára, a gyűjtésre alapozott kutatótevékenységéről tanúskodik, hanem arról is, hogy Krupa András el tud mélyedni a mondák és hiedelmek világába. Látja azokat a kapcsolatokat, amelyek az elmúlt korok szóbeli hagyományait a ma emberéhez fűzik. Hagyományok és hagyományhordozók egymáshoz való viszonyát tárja fel, s ugyanakkor megnyitja az összehasonlító, eredetmagyarázó törekvésekhez is az utat. Pontos szövegfeljegyzéseiből láthatjuk, hogy a közösség különböző szemléletű tagjai - közbeszólásaik, megjegyzéseik, hangulatteremtő magatartásuk révén is - mint távolodnak el a mitikus hiedelmeknek attól a szintjétől, amit az azokban való hit és a varázscselekedetek aktív gyakorlása jelent. A szerző munkájában mindenekelőtt Újkígyós településtörténetével foglalkozik. Csak röviden említhetem meg, hogy a falu 1815-ben telepített község. Első lakói nagyobb részben szegedi „gyökérzetű” dohánykertészek, gúnyák voltak. A falualapítók után más tájakról is érkeztek bevándorlók, a magyarokon kívül csekélyebb számban szlovákok és románok is. A dohánykertészeknek Békésben általában gányó a neve. A gúnyó azonban a Dunántúlon is ismert tájszó, ahol faragatlan embert jelent. Dologtalan ember a jelentése a Nagykunságban (MTSz). Történeti-etimológiai szótárunk, a TESz. szerint személynévként felbukkan már 1509-ben. Ismeretlen eredetű szavaink közé tartozik. Meg kell említenünk, hogy a gúnyák életéről kitűnő regényt írt Gányó Julcsa címen a szentetolyai Justh Zsigmond. Mivel Krupa András könyvének a gerincét a mondák alkotják, helyesen tette, hogy gyűjtésének bemutatása előtt áttekintette a Békés megyei mondaközléseket. Könyvének ez a része tudománytörténeti szempontból is értékes. A változatos újkígyósi mondák különböző történeti rétegekbe tartoznak. Figyelmet érdemel Krupa Andrásnak az a megállapítása, hogy a régészeti ásatások felelevenítik a történeti jellegű mondákat és újabb mondavariációkat hoznak létre. Újkígyóson hiányoznak a kimagasló személyiségekhez fűződő történeti mondák. Gyakoriak azonban az alagút-, a kincsmondák, valamint a betyártörténetek, amelyek hőse Rózsa Sándor. A hiedelemmondák az égen megjelenő, háborút jelző kardról, a halálról és előjeleiről, kísértetekről, tudós kocsisokról, boszorkányokról, garabonciásokról, foggal született gyermekekről, sárkányokról szólnak. Krupa András Újkígyóson is megtalálta a markolatra vonatkozó hiedelmet. A markoláb, markoláb rejtélyes alakja a magyar néphitnek. Nap- és holdfogyatkozáskor ő eszi meg az égitesteket. Krupa András szerint Újkígyóson már csak gyermekijesztő (Jók legyetek, mert elvisz a markaláb!). Diószegi Vilmos egyik tanulmányában (A palóc etnokulturális csoport határa és kirajzásai. Népi kultúra - népi társadalom, I. Budapest 1968. 214- 251) azt fejtegette, hogy a markoláb az Alföldön * Hiedelmek, varázslatok, boszorkányok c. könyvét az angol Fore nre-ban LXXXV. London 1974. 206-207.1. ismertettem. 398