Békési Élet, 1983 (18. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 3. szám
A megmaradt levelek közül időben az első a Pesten szerencsét próbáló Rácz Pál komája írása: Pesten 1890. júl. 29 „E soraim fris jó egészségben találja nagyságos uramat nagyon borzasztó helyzetben vagyok, mert ígért szavamat be nem válthatom mert olczudarul megy a keresetünk hogy anyi öszeget nem vagyok képes ősze csinálni amelyből feleségemel Orosházára látogatást tehetnék, bocsáson meg őszinteségemért nagyságos komám uram, majd ha megfordul a keresetünk akor majd teszem tiszteletemet... Rácz Pál komája Soroksári ut 6.” Ráczék, próbálkozásuk kudarca után, visszaköltöztek Szenttornyára. A színielőadások idején Rácz cimbalomjátékával szórakoztatta a szünetekben a közönséget. Megható bizalom szól a következő írásból: „Kelt levelem Nagyszalontán 890 Augusztus 28 Szeretetreméltó Nagyságos Just Zsigmond Komám és nagyságos asszony és nagyságos Just István Kívánom, hogy ezenpár sor írásom fris egészségben találja Mindnyájokat. Bár nagyonsajnálom hogy Eljövetelem elől nem jöhetem egy pár szóval Bucsut veni” .. ..,a bánat majd megöli hogy mi lesz belőlünk most már Fölkérem Nagyságod, hogy az feleségem miyen álapotban hagytam mostmár viseje Nagyságod gondját mer én nem lehetek ithon és Aról is tudósítom, hogy sok a menés nehéz a czakonnak szűk és ritka a menázsi savanyú a kenyér” .. .„Állya meg az Istenenek olvasóját Atrecz Tóth János 2 honvéd gyalogezred 1 fő zászlóalja 3-ig Nagyszalontán azután Váradon.” Tóth János és családja további sorsáról nem tudunk. Molnár János, Justh egykori dajkájának leszármazottja, egyik legrégebbi paraszt barátja, akihez-mint írja-„sok év emléke” fűzi. Molnár meggondolt, mélyérzésű, ragaszkodó ember volt. A parasztszínház előadásain szívesen vállalt szerepet, de csak egyéniségéhez illő komolyat. Justh Czóbel Minkának, Feszty Árpádéknak írt leveleiben többször emlegette a Molnár házaspárt: leírta, hogy náluk ebédelt, vagy hogy a házában vendégeskedő barátaival és több falusi házaspárral együtt vacsorára hívta meg őket. Molnárné Zalai Juliannát így írja le: „víg, élni szerető asszony... kis csiripelő, dalos menyecske, a maga finom madárka arcélével.” Igazi őstehetség: a parasztszínészek legjobbika, könnyen tanul, és elfogódottság nélkül mozog a színpadon. Kiemelkedő alakítása a Makrancos hölgy Katája és a Képzelt beteg Toinette-je. Szakemberek is megcsodálják természetes játékát. Justh anyagilag is segítette a házaspárt, újjáépíttette leégett házukat. Keresztkomájuk volt, Molnárnét néha kocsival magával vitte Orosházára, hogy kellékeket vásároljanak a színház számára.10 Megindult a pletyka, hogy érzelmi szálak is szövődtek köztük. Ez nem valószínű, de annál jobban bosszantotta Justhot és a házaspárt. A férj nem adott hitelt a szóbeszédnek. Feltehetően irigységből eredhetett, mint ahogy az asszonyok Molnárné hűlésből kibontakozott súlyos ideggyulladását a sok szereptanulásra vezették vissza. Molnár Jánoséknak az íróhoz intézett hat levele maradt meg. Az első keltő: Szabadszenttornya 1892. A megszólítás: „Szeretet kedves Nagyságos Ur”. A kapott ajándékot köszönik meg először. „Legjobb kívánságunk mindig az lesz, hogy a Nagyságos Urnák boldogság közepete fojanak 305