Békési Élet, 1983 (18. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 3. szám
20-án a zord időjárásról hosszan tudósítja. Egészségük jó, „a nagyságos úrnak a kis keresztfija már gőgicsöl”. Beszámol arról, hogy ki lett az öregbíró, albíró a faluban, és „Koncseg Pál marat a hivatalánál”. A szokott záró sorok után „egy vigasztaló nótát” ír, melynek befejező sorai: „Koporsóig hű is leszek tehozád Még akkor is, ha a sírba letesznek Porladozó szívemmel is szeretlek. Vége” 30-án Justh levelét és a küldött csomagot köszöni meg: „a fiamnak nagyon jó a kisruha szeretet nagyságosúr.” A kocsisra panaszkodik: „már nem ki állni való a mit véghezvisz mert hanyagat nem látam”... „egyéb dolga nem volna mind az a három ló volnaneki de még anak se viseli gongyát én montam nekihogy nem úgykék az uraságéval báni” - de rá sem hederített. Február 5-én két levelet köszön meg. Beszámol a faluban történtekről ... „Zsiga Julcsa megszaporodott, fija van” és a kocsisné húgának is .. .„az atrecztül úgy néztük ki, hogy a nagyságos Úr Rómába van...” Az eddigi levelek végén mindig ott áll felesége és fia neve is. Rövid február 18-i levelében „árul is tudósítom a nagyságos urat hogy az kisfijam meghalt a keresztgyermeke.. 1893 nyarát szeretett gazdájával tölthette Szentiványi. Felesége várandós, ő maga beteges lévén, ősszel nem utazhatott vele (helyette Kulcsár Pál kísérte Justhot). Október 7-én indult meg az igen sűrű levelezés: ... „két hete már mi uta elváltunk egymástol... ha regel fölmegyek a szobákban senkit sem találok mind máskor mertcsak azok voltak a napok mikor együtt voltunk tehát kérem a jóistent hogy jól jöhessen haza a nagyságos úr csókolom... arol is tudósítom hogy az időjárás nagyon jó épen máma tétünk egy kocsikázást a nagyságával és a nagyságos ural Orosházára nemhíjázot senkisem csak a nagyságos ur ... ojan csönd van a majorban szótsem lehet hallani... az új kertész is megjöt egyebet mostmár nem írok csakhogy még az arcképet nemküldetem mert még nincs kész. Egy hét múlva, 15-én már Justh levelére felel: .. .„tudósíttam a nagyságos urat arol hogy a szinházatt szétszettem jó here elragtam... szerdán kikocsikáztunk csabacsüdre nagyságával”. Lakodalomban voltak Iványiéknál, nagyon jól mulattak, „csak mindenki a nagyságos urat követelte”... 23-án a kerti munkáról, répaszedésről számol be és a falu eseményeiről. Aggódva kéri Justhot, tudósítsa egészségi állapotáról. Két novemberi levele már a tavaszi viszontlátás reményét idézi. 8-án: .. .„hogy márczius elejére fiúméba jön segícse az Isten hogy megint ősze találkosz hasunk”. Megírja, hogy Justh édesanyja Pestre utazott, „vendégünk” Földváryné utolsó percig maradt, az író apja is „mén”, de „engem nem vittek föl”. 21-én írja „remélem, hogy majd megint nemsokára meglátjuk egymást”... és örömmel közli, „a csemete megérkezett 16-án Juliska hála Istennek". Beszámol az udvarról, a kertről is (a kis mimózákhoz „nincs bizodalmam” - írja). December elején jelenti, hogy „a kastély körül semmi hiba” sincs. Molnárné még beteg .. .„a keresztlánya egészséges csak az a hiba hogy nem fiúlet mert sokal tö bet érne dehát mindégy”... „a pista nem egyet a kertészet pedig én ügyesnek látom6”... „a kertész Pistát el akarja bocsátani. Karácsony napján jelentkezik ismét, hogy Justh levelét megkapta, „melynek nem nagyon örülök mármikor nagyságos úr ászt írja hogy beteg, merthogyha vele volnék akár máskép- 310