Békési Élet, 1983 (18. évfolyam, 1-4. szám)
1983 / 3. szám
volna”... reméli, meglátják egymást, „mert bizony volna már egy kis beszédem a nagyságos ural”... A majorban nincs senki, semmi, de ő nem megy máshová. A ciprusok nagyon szépek, ,,a mimózákba már van olyan aki halyt, de nem mind”, ,,a kis csemete egységes a múlt napokban vörös himlőbe feküt nyolcz nap azt hittük hogy már ez is elpatkul a Molnárné nagyon roszul van én köhögök.”... Állapota rosszabbodik. 1894 januárjában háromszor ír, 7-én és 11-én feleségének mondja tollba leveleit, mert még beteg. Panaszolja az elsőben: ,,a melem fáj de az meg van ha együtt vagyunk is csak az Isten segítene benünkett hogy megint együtt lehetnénk mert bizon rósz nekem hogy együkünk it beteg a nagyságos ur meg arra a messze földön”. Keresztlánya egészséges, a gányók 15 is, Molnárné is jobban van. Benkőék szaporodtak, a másik Benkő Orosházára költözködött. „Gera János nem fogata el a szerepet”... A másodikban megköszöni az arcképet és az ajándékot, „a hozzánk valló szíveségét, hogy nem feledkezett meg rólunk még arra a messze földön se”... A majorban sokan köhögnek, rekedtek......megengegyen a nagyságos úr hogy már két levelet nem én írtam mert még mostse vagyok valami jól majd a töbit én írom hacsak lehet”. A harmadik, január végi levél egyúttal az utolsó is a megmaradtak közül. Köszöni Justh levelét, nagyon örül, hogy jobb egészségben van ,,és aról tudósítom a nagyságos urat hogy már énnekem sincs semibajom csak már mindenki szeretnéha már a nagyságos úr hazajöne... amit írt a szerepek felől a nagyságos úr megmondtam mindnyájoknak, hogy iparhogyanak tanúlni, hogyha a nagyságos úr legyün hogy játszhassanak... a majorbanincs semmihiba megvan minden csak egy hiba van hogy a nagyságos úr nincs kösztünk”... Már kiszabatta a küldött nadrágra valót: „levelem bezárom maradok hű szolgája a sírig én Szentiványi István neje Benkő Julcsa keresztlánya Szentiványi Juliska”. Györgyi Jóska, az Eötvös-majorból való gányó legény, a színtársulat egyik hősszerelmese 1893-94 telén írt kétszer Justhnak, hogy „el ne feledkezzen róluk”, és hozzáfűzi, „nagyon fájdalmas, hogy nem láthatom”. Féltucat parasztszínész üdvözletét tolmácsolja. „Még a Justh Zsigmond (ül) szentetornyai kúriája kertjében Tőle balra (a középső) Szentiványi István