Békési Élet, 1983 (18. évfolyam, 1-4. szám)

1983 / 3. szám

Justh kísérője, inasa. Látta az általuk játszott Moliére-darabokat a Comédie Francaise-ben is. Külföldi útjáról naplót vezet. Csak egy lap és levél maradt meg írásaiból, amelyeket haza­térte után írt. A lap bélyegzőjén Fiume, 1894. febr. 14. „Kedves Nagyságos úr kívánom, hogy soraim legjob egésségbe érjék... az után nagyon hideg volt... fiamétól 4 dik állomásnál kezdet­t hó esni... majd hazulrul bővebben írok”... Megírja, hogy „mihejt ide értem el kérte a Nagyságos asszony a naplót”. Jó egészséget kíván: „minálunk nem beteg senkise a marikám kicsit bágyat”.......Molnárné tisztán elmenta mibe kapta betegségét” (férjéért ment a kukoricaföldre, akinek meg kellett néznie egy halottat. Nagyon rohant, mert este volt, és félt. Másnap répát szedett, harmadnap libákat cipelt a piacra, megdagadt a veséje) .. .„de később elkezdett össze-vissza beszélni”... A színészekről keveset tud .. .„ti nem győzök beszélni, hogy miyen világ volt ama. Kopog meg úgy néz ki, hogy kopasz minden, mint a nyuzot birka”... „Ezel bevégzem maradok tisztelettel igaz szíves szolgája Kulcsár Pál”. A Justhnak írt levélköteg többi darabja Henczély tanítótól származik. A levélváltás az 1890-es években kezdődött, akkor már igen szorosra fonódott a kapcsolat Justh és parasztjai között. Kezdett megcsömörleni saját osztály­társaságától, ,,hiábavaló”-nak ítélte „mihaszna életmódjukat”, ahogy maga írta, „ejtette” őket. A saját társadalmi köré­ből csak a hozzá hasonló gondolkodásúakkal barátkozott. Folyton ismételte, hogy csak ott­hon boldog. Parasztjai érzéseit, gyászát tükrözik jóval a halála után leírt sorok: .. .„meghalt a hű ember a kinek párja nincs a földön és nem is lesz” (Szentiványi) ... „éj árvának, éj elhagyói­nak érzem magam ha eszembe jut mi volt és most mi van... gyászba és csendbe van itt minden... verset se csinálok” (Kulcsár) ...„nincs örömünk semmiben, mert nincs akit várjunk... most már csak fohászokkal emlékezünk vissza drága szép életére” (Molnárné).16 Csak igaz emberség és igen mély érzelem ébreszthetett ilyen viszontszeretetet. JEGYZETEK 1. OSzK Levelestár: Szenttornyai parasztok levelei Justh Zsigmondnak. Analekta 5716. 2. Justh Zsigmond: Szenttornyai világomról. Magyar Szellemi Élet 1892. 3. Feszty Árpádné: Akik elmentek 1923. 4. Szabó Ferenc: Justh Zsigmond napjai a nép em­lékezetében (Justh Zsigmond parasztszínháza c. kö­tetben 1973.) 5. Elek László: Justh Zsigmond (a 4. jegyzetben id. műben) 6. OSzK Levelestár: Czóbel Minkának 1893. március­ban írt levél 7. Emlékezik az öreg színész, Köröstár 1969. II. 10. 8. Justh Zsigmond: A Szenttornyai színház műsorából, Magyar Szalon 1893. 9. Jászai Mari, Császár Imre, Heytmanek Franz szí­nész, Silberstein-Ötvös Adolt, Grossmann Benedikt kritikus 10. Szabó Ferenc: Justh Zsigmond: Emlékkönyv hazánk felszabadulásának 10. évfordulójára c. kötetben, Orosháza, 1955. 11. Kopogó Szabadszenttornya népi neve 12. A 10. jegyzetben idézett műben 13. Asztali katonai felszolgáló inas 14. OSzK Fond 62/72 Szentiványi István levele Czóbel Minkának 1894 telén 15. gányók,dohány kertészek 16. OSzK Fond 62/62-72 „Justh Zsigmond paraszt ba­rátainak levelei Czóbel Minkának." Kulcsár 7 verset írt a levelekben. Molnárné 1907-ig levelezett vele. A megözvegyült Molnár János pedig 1940-ig, Kis Margit: Czóbel Minka Nyíregyháza, 1980. c. műve szerint. 313

Next