Békési Élet, 1984 (19. évfolyam, 1-4. szám)

1984 / 4. szám

egyházi adóreform-javaslatát tárgyalta. Ennek lényege az volt, hogy a nincstelenekre kivetendő partnert leszállítsák, a földesgazdákét pedig felemeljék. Az osztálytudat felé mutató s egyben szociális töltésű javaslat mögött a megyei lap orosházi tudósítója „a vagyontalanok harcát” látta a „vagyonosabbak ellen”, élesen tiltakozva amiatt, hogy „irányadókul éppen azok akarnak feltolakodni gyakran igen idétlen eszméikkel, kik legkevesebbet fizetnek...”24 A szignó mögé rejtőzött orosházi tudósító vádjaira Kertész hosszabb cáfolatot küldött az újság szerkesztőségé­hez, ott azonban nem közölték „terjedelem és styláris egybeállítás” miatt, azaz szándékosan nem.25 A vagyonosabbakat progresszíve terhelő egyházi adót 1872-ben sikerült határozattá emelni a presbitériumban, az esperességi gyűlés azonban felfüggesztette.26 Ilyen, az önkormányzat körül forgó, nem kevés szervezési és politikai tapasztalatot nyújtó küzdelmek közepette élt Kertész György, amikor feloszlatta Ferenc József az 1865-ben megvá­lasztott képviselőkből álló országgyűlést, és 1869 tavaszára kiírták a kiegyezés utáni első parla­menti választásokat. Kertész és társai között birtokos parasztok is voltak - ekkor még ő maga sem volt vagyontalan, talán 8-10 holdja lehetett, bár ezt pontosan nem tudjuk még -, akik az 1848. évi törvények alapján szavazójogosultak voltak az országgyűlési választásokon is. (A községi szavazójogosultság lényegesen szélesebb körre terjedt.) Az akkori Békés megyének közel a har­madát átfogó orosházi választókerület 1865-1868 közötti képviselőjével, a Deák-párti Székács tevé­kenységével a módosabb parasztok, iparosok is elégedetlenek voltak. Táncsics nevét, az 1848. évi földfolglalások iránti rokonszenvét, függetlenségi baloldali beállítottságát ismerték ők is. A vá­lasztási előkészületek során minden bizonnyal Kertész György javasolta az idős forradalmár jelöltként való felkérését. A 103 aláírással - első helyen Kertész nevével - ellátott, 1868. október 4-én kelt felkérés Táncsicsot meghatotta, s majdnem vakon is (egy fontos szemműtét előtt állott) igent mondott: vállalta a képviselőjelöltséget. (A felkérő levelet 1869-ben indult lapja, az Arany­trombita első számában és az Életpályámban is közzétette.27) A Kertészék által fogalmazott, prog­ramot is körvonalazó felkérés az alkotmányt megcsúfoló, a nép terheit súlyosbító kiegyezés eltörlését, az elvett népjogok visszaszerzését jelölte meg „a szabadság hosszú harcában megőszült bajnok” feladataként az országgyűlésben. Táncsics 1869 márciusában közzétett programja a Ker­tész György által személyesen átnyújtott felkérés szellemében, nagyobbrészt az ún. szélsőbal irányzat jegyében készült. A választást megelőző, igen élénk korteshadjáratban Kertész György és társai meghatározó szerepet játszottak. A bevezetőben említett kortesversek merész plebejus hangvétellel íródtak. A szavazás napja, 1869. március 17-e­, Táncsics és a nép diadalát hozta: az agg népforradalmár közel két évtizedes börtön és rejtőzködés után 471 szavazattal előzte meg ellenfelét, Justh István szentetornyai középbirtokost (Justh Gyula jeles politikus és Justh Zsig­­mond író édesapját). A nagyszerű napokat Orosházán, a Népkörben élte át Táncsics. Képviselővé választása, országos tekintélye, ismertsége révén a Kertész György vezette paraszt- és kézmű­­iparos-rétegek küzdelme megerősítést, eszmei védelmet, közvetlen támogatót kapott. Táncsics korát meghazudtolva, teljes lendülettel és igazságvédő szenvedéllyel, szavazói ér­dekeit is szem előtt tartva látta el képviselői feladatait, fogalmazta meg felszólalásait. A minden­napokból származó „életanyagot”, a népet legjobban szorító bajokról szóló információkat na­gyobbrészt a választókerületből, minden jel szerint Kertész György révén kapta. Táncsics biz­tatását sejthetjük Kertészék már érintett törekvései mögött. Azokat a fő kérdéseket (a választó­jog kiterjesztése, a paraszti földszerző akciók támogatása, a telepítvényes községek sorsának megfelelő rendezése, a helyi igazgatás demokratikussá tétele), amelyek Táncsicsot képviselőként orosházi és környéki vonatkozásban különösen foglalkoztatták, itt nem tárgyaljuk.28 A Kertész György vezette népi ellenzék visszaszorítása a helyi és a megyei urak közvetlen ér­deke lett. A legfontosabbnak éppen a parlamenti képviseletet jelentő Táncsics megbuktatását látták, s ebben a kormány támogatására, a Tisza Kálmán-féle balközép segítségére is számíthat­tak. Az országgyűlési ciklus lejártával kiírt újabb választások előtt a jogosultak jegyzékét felül­vizsgálták, s hat orosházi lakos - közöttük Kertész György - választójogát törölték azon a címen hogy vagyontalan 29 Ez azt jelentette, hogy Kertész már nem lehetett Táncsics elsőszámú kor­tese. Az ősz fejű forradalmár ellen szervezett rágalomhadjárat, a választók félrevezetése, Tán­ 467

Next