Békési Élet, 1987 (22. évfolyam, 1-4. szám)

1987 / 1. szám

JEAN DE NÉTHY JUSTH ZSIGMOND ÉLETÉBEN KONDRÁDYNÉ GÁLOS MAGDA A „Békés” 1894. október tizennegyediki számában búcsúztatta el a harmincegy évesen meghalt Justh Zsigmondot kedves barátnéja és írótársa: Czóbel Minka. A nekrológ az író méltatása mellett egy személyes mozzanatra is kitér: „ A fiatal író dolgozó­szobáját legjobb barátainak arcképei díszítették és az íróasztallal szemben, fantasztikus drapériákkal körül­vett festőállványon egy halvány női arc körvonalai váltak ki. Ez a halvány, tüzes szemű női arc volt a lánglelkű író ifjúkori ideálja, akinek emléke haláláig élt lelkében.” Az olajportré elveszett, de megmaradt egy fénykép, amely a kép festése közben készült (Pusztaszenttor­­nyán, Justh otthonában). Rupert Bunny éppen festi Némethy Emmyt, az „ideált”, Justh pedig ott ül lábai előtt. Ez az író egyetlen képe a kezembe kerültek közül, amelyen mosolyogva néz szembe velünk. Előkerült az a fénykép is, amelyet Justh Naplója szerint 1888-ban Párizsban csináltattak, sétájuk közben betérve egy fényképészhez. Ez a kép állt ezüst keretben Justh íróasztalán. Az 1910-ben Pusztaszenttornyán járt Rozsnyay Kálmán — így mesélte - az elhanyagolt, üres kúria szemétdombján talált rá. Ma az Országos Széchényi Könyvtár őrzi. Az említett esztendőben mélyült el a két rokon lélek barátsága és lobbant talán szerelemmé is. Fellapozva az író naplóját, adatszerűen is megtaláljuk, mennyi időt töltöttek együtt, mennyire közös volt érdeklődésük, mennyire fájt, ha el kellett válniuk. Némethy Emmynek dédapja, nagyapja és apja is a közös hadseregben volt magas rangú katonatiszt. Grácban éltek, beházasodtak s beleolvadtak az osztrák társaságba. A korán árvaságra jutott leánynak csak a neve volt magyar; formailag osztrák, szellemi otthona Párizs. Egy későbbi levelében kesereg is, hogy nincs hazája. Nagyanyja, Scharffenberg grófné nevelte, akit „maman”-nak nevezett és végtelenül szeretett. Gráci rokonaihoz semmi sem fűzte, ha lehetett, kerülte az odautazást. Bár Grácban volt házuk, Párizsban éltek. A szép és öntudatos leány, Jean de Néthy néven, ismert francia írónő lett. A Hôtel Scribe-ben nagy lakosztályt béreltek, szalonjuk kis szellemi központ volt, írók, művészek, arisztokraták egyaránt megfordultak náluk. Az utóbbiak gyakran megszólják, mert emancipált nő, és ha az idős grófné betegessége miatt nem tudja elkísérni, egyedül jár mindenhová, legjobb barátnője pedig Sarah Bernhardt, a híres színésznő. Jean de Néthy a magyarok társaságát is keresi: Hoyos grófnéval, a magyar követ feleségével sokfelé megfordul, Munkácsyné pedig azt mondta róla, „nélküle szalonom egy sarka sötét lenne. ” Irodalmi vénáját nagybátyjától, Anastasius Grüntől­ örökölte. írt angolul (Poór János című regény), franciául (Autodafé című színdarab), cikkeket számos német és francia újságnak, fordítja osztrák és német írók (Theodor Storm,2 Anastasius Grün stb.) műveit franciára. Népszerű volt irodalmi körökben is: az egyik Goncourt3 dicsérte írásait, Barbey 44

Next