Békési Élet, 1987 (22. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 1. szám
díszpolgárai lesznek, a „kopogjak”35 lelkesen táncversenyen, énekversenyen vesznek részt, amelyeket éppen úgy tiszteletükre rendez Justh, mint az olvasóköri összejöveteleket. N. Emmy már tud valamelyest magyarul, hiszen már a Napló idején kezdett el egy keveset tanulni, majd Vautier tanúsága szerint ezt igen nagy kedvvel folytatta.36 A vendégek szigorúan betartatják a házigazdával az orvos által előírt pihenési időket, de a nap többi része vidáman telik. Közben legkedvesebb vendége kérésére a házigazda népballada-gyűjteményeket tanulmányoz 37 — kiválogatják a legszebbnek ítélteket, és elkészítik franciául nyersfordításukat. Gyűjtik a parasztoktól hallott legszebb nótákat, és az Orosházáról kihozatott cigánybandától játszott dalokat is feljegyzik. A Justh és az írónő számára csodálatos napok, hetek gyorsan elrepülnek. Még néhány szép pesti nap következik, dejusthnak haza kell mennie többi vendégéhez. Vautier (ekkor már pesti francia konzul), Wohl Janka, Aggházy Károly kalauzolják N. Emmyt, aki már Pestről is ír. „Köszöni a csodálatos heteket, a legszebb színfoltot szomorú életében...” Fiuméból közli, hogy Louise Read talált számára egy kis lakást Párizsban. Ismét elragadtatással és nosztalgiával emlékezik meg Szenttornyáról. A későbbi hónapokból, évekből kevesebb levél maradt meg, és így az összefüggések sem mindig világosak. Minden levél azzal végződik, hogy Justh csak egészségével törődjön. A megszólítás mindvégig „Drága Barátom”, az aláírás a teljes név vagy írói név, gyakran csak Jean vagy Emmy. A szenttornyai tartózkodás emlékére folyton visszatér, még évek múlva is, és „üdvözöl mindenkit, ha még emlékeznek rá”. Bolyong a világban; Bregenz, Freiberg (ahol a hegyek nem feledtetik a puszta varázsát), München és a Riviéra legkedveltebb tartózkodási helyei. Ha visszatér Párizsba, a közös barátokról ír, valamint Justh és saját megjelenő írásairól. Örül, amikor Párizsban ismét sikerül találkozniuk. A hang mélységes szeretetet tükröz - de csak baráti. Emmy beszámol A puszta könyve francia fordításának sikereiről, és az újságokból kivágott kritikákat is elküldi. Megjelenik a Ballades et chansons populaires de la Hongrie,38 természetesen küld belőle meleg hangon dedikált példányt. A könyv első oldalán csak egy sor áll nyomtatásban: Souvenir de Szenttornyai A lefordított népdalok között az első a Cserebogár, sárga cserebogár... (Justh kedvence). A levelezés 1894-ig, az író halálának évéig tartott, s mindvégig a barátivá szelídült, szeretetteljes hangnem jellemezte. Közeli, közös barátaik R. Bunny és C. Elwes, a festők, Jean Berge, a költő, Louise Read, Justhnak írt leveleiből is több fennmaradt.40 Ezekben sok szó esik Jean de N.-ről: mennyire örül Justh leveleinek, a küldött újságoknak. Szó van a Le livre de la Pousta csodálóiról, majd a Ballades et chansons populaires de la Hongrie sikeréről (dr. Gruby 41 például húsz példányt rendelt belőle), barátságukról, a magyarokhoz, a pusztához, a magyar dallamokhoz való vonzódásukról: „nous révons de volairs magyares”.42 De nem csupán barátok vannak... Nagy port vert fel Párizsban egy később, 1894-ben, igen röviddel Justh halála előtt megjelent Dilettantes 43 című kulcsregény. Szerzője névtelenül jelentette meg. A sovány cselekmény Némethy Emmy és Justh Zsigmond, „a két honfitárs” kapcsolatáról szól. A névtelen író igen jól ismerhette őket - aprólékos részleteket is leír életükből. A két főszereplőre feltétlenül rá kellett ismerniük a kortársaknak is. A mellékszereplők a családi és a szűk baráti kör tagjai. Az ünnepélyesen felravatalozott, sok kitüntetést viselő tábornok Némethy Emmy édesapja, a beteges, idős nagynéni a „maman”. A barátok közül például sűrűn szerepel a két angol (a regényben holland) festő, Theodora, a nagy színésznő, Sarah Bernhardt. Felbukkan még a kedvenc cigányprímás és a hűséges inas is. A könyv több magyar barátot is emleget, így az öngyilkosságot elkövetett Batthyány Gézát is - természetesen más néven.