Békési Élet, 1989 (24. évfolyam, 1-4. szám)

1989 / 1. szám

másait kiszélesítse és elmélyítse. Egyikük sem gondolná, hogy ezek a napok utolsó találkozásukat jelentik. A színésznő távozása után Justh ismét cikket ír róla 28 A Magyar Salonba. „Sarah mindenkiről beszél, mindenről tud, mindent páratlan formában ad elő”, és ennek tudatában még a levélpapírjára is kinyomatott jeligéjének szellemében jelenti ki: „Meghajolnak szeszélyeim előtt, pedig ebben is első vagyok, fiatal vagyok, örökké fiatal maradok.”... Justh érzelmesen emlékezik vissza írásában a pári­zsi hónapok igen ritka szabad estéire: „Az est leszáll... a kandalló piros fényt kint álmodozó sze­meire,... odafekszik a medvebőrökkel fedett dívánra,29 halkan, susogva beszél, a tea párolog, kint hideg szél, bent az intim órák meleg hangulata.”... A sors különös játéka, hogy Justh, aki évente megfordul Párizsban, bár egészsége romlásával egyre rövidebb időkre, sohasem találja otthon Saraht, aki ilyenkor a nagyvilágban vendégszerepel. Amikor pedig a művésznő ismét fővárosunkban vendégszerepel (1893-ban), súlyos beteg jó barátja déli tája­kon keres gyógyulást. Sarah Bernhardt ezután még többször megfordul nálunk, legközelebb 1899-ben. Életében ez fon­tos év volt: megnyitotta Párizsban saját színházát, majd meghívták Stratfordba, a Shakespeare­­ünnepségekre, ahol Hamlet 30 szerepét játszotta el. A jó barát, Justh Zsigmond már öt éve nem élt... A színésznő 1904-ben, 1908-ban és 1909-ben játszott még hazánkban. A Justh-cikkben idézett mondása, „fiatal maradok”, igazzá vált. Utolsó vendégjátékain még egy férfiszerepet alakított: Edmond Rostand 31 neki írt Sasfiók-ját. Modern színjátszásunk megteremtője, a leghozzáértőbb, Hevesi Sándor így írt erről: „Micsoda munka és művészet kellett ahhoz, hogy ebből a fáradt, törődött öreg asszonyból fiatal hercegifjú váljék . A tündérmeséknek ez a fantasztikus csodája minden este sikerült.”32 És fáradhatatlanul tovább játszott haláláig (1923), pedig egyik lábát amputálták, és műlá­bat kellett viselnie. Franciaországban bálványozták Sarah Bernhardtot, egész sor életrajz 33 és szépirodalmi mű jelent meg róla. Személyisége még ma is foglalkoztatja az írókat: Párizsban 1987-ben regénye4 jelent meg róla, nálunk a budai Várszínházban második idényben, jóval túl a századik előadáson van műsoron „Sarah avagy a languszta sikolya”.3. Voltak nála nagyobb színésznők, de közülük aligha volt bárki sokoldalúbb. Hatvan évet töltött színpadon, és öt világrészben lépett fel. Justh Zsigmond rövid életű, de annál mélyebb gyökerű és bensőséges jóbarátságuk alatt felismerte benne a zsenit. „Egyedüli” - vallotta mély meggyőződéssel. JEGYZETEK 1. Jules Lemaitre, Albert Wolff, Francisque Sarcey kriti­káiból 10. Csak Beöthy Zsolt írásából idézek: „Bűvös egyénisége arra van alkotva, hogy korunk érzésvilágának legyen utolérhetetlen kifejezője.” Színműírók és színészek. Bp. 1882. c. kötetben: Bernhardt Sára vendégjátéka. 328. 1. 11. Márkus Emília: Die Museumnacht, Bp., 1925. „Sarah Bernhardttal felejthetetlen napokat éltem át Párizsban, melyek Budapesten ismétlődtek.” 12. Justh Zsigmond naplója. Sajtó alá rendezte Halász Gá­bor. Bp. 1941. 13. Halász G. id. mű 44.1. 14. Sardou prózai tragédiáját ma már nem viszik színpadra, de Puccini 1900-ban alkotott operáját, amely Sardou mű­vén alapul, ma is láthatjuk. 15. A színdarabon és az említett szakmai könyvön kívül két regényt és több novellát is írt. 16. Halász G. id. mű 178.1. 17. Uott 46. 1. 18. A leghíresebb festők, akik Clairinen kívül megörökítet­ték, Bastien Lepage, Gustave Moreau, Louise Abbéma. 2. Ennek elismeréséül először a Becsületrend lovagjává, majd tisztjévé avatták. 3. Szakmai könyvet is írt számukra „L’Art du Théátre” címmel. 4. Ruy Bias királynő szerepének eljátszása után térdet hajtva csókolt neki kezet a nagy romantikus. 5. Benedek Marcell: Victor Hugo. Bp., 1912. és Alexandre Lestyán: Victor Hugo et son ami hongrois. Paris, 1943. 6. Francois Coppée három Petőfi-verset fordított franciára, több franciára fordított magyar műhöz írt előszót, és egy ódát írt Petőfihez, amelyet Pesten a költő szobránál el is szavalt (1885). 7. Nemcsak vendég volt, írt is róla francia és magyar la­pokba. 8. írói nevén Jean de Néthy, a „Ballades et chansons popu­lates de la Hongrie” fordítója. 9. Sarah Bernhardt: Ma double vie. Mémoires. Paris, 1923. 95

Next