Békési Élet, 1990 (25. évfolyam, 1-4. szám)
1990 / 2. szám
egy ideig nem is írt, majd csak megkezdett műveit fejezte be. Justhnak mestere iránt érzett rajongása ekkor sem csökkent, továbbra is mérvadónak tekintette tanácsait. Küldött a készülőben levő A puszta könyve című művéből néhány franciára fordított elbeszélést, bírálatát kérve. Erre az írására válasz Taine keserű hangú levele: Menthon, 5 r. Barnard Mme Lavoir 15 991 Kedves Uram, Három hónap óta vidéken vagyok, rendkívül fáradt állapotban, képtelenül minden munkára, tengődő életre szorítva, és nem tudom, mikor foghatok tollat, hogy utolsó kötetem befejezhessem. De főként megszűntem már mérvadó lenni; regények és novellák dolgában én Mérimée-nél és Turgenyevnél maradtam; közöttem változott az ízlés, majdnem minden, ami divat visszataszít, vagy untat engem; feltehetően, amit jónak ítélnék, azt nem fogadnák szívesen, és amit nem találnék jónak, azt elfogadnák, sőt szerencséje lenne, az új közönség helyeselné, sőt ünnepelné. Szíveskedjék engem annak értékelni, aki vagyok, egy halott és ósdi embernek, az én nemzedékemnek vége; az aki helyünkre lép, más szabályokat fogad el a szép, az irodalom, a festészet, az erkölcs megítélésében; válasszon tanácsadóul fiatalabb embereket, akik meg tudják Önnek mondani, hol a siker. Fogadja, kérem, sajnálatom kifejezését és őszinte rokonszenvem nyilvánítását H. Taine Miután Ön már novellákat tudott írni, borzasztó migrénjeiből kigyógyult: ez engem igen megörvendeztet. A levél híven tükrözi az egykor annyira ünnepelt író lelkiállapotát. Az irodalom fejlődése más irányba terelődött. Ő nem áltatta magát, de lelki egyensúlyát egy időre elveszítette. Amikor a Le Livre de la Pousta megjelent, Justh az elsők közt neki küldött tiszteletpéldányt. Ezt köszönő levele megmaradt: 1892. ápr. 29. 23 rue Capette Kedves Uram, Nagy örömmel olvastam A puszta könyvét; még fordításban is érezzük benyomásainak mélységét és eredetiségét. Különösen kitűnőnek találtam A vörös Kakas, A megtérés és A puszta címűeket; ez utóbbi jó keretet képez, hiszen a táj és a környezet (milieu) leírása az, ami elsősorban elengedhetetlen. Novellák, mint Masochei és Bret Hartei, már megmutatták ezt. A mi öreg és bonyolult társadalmunk már elcsépelt téma, és mily hatalmas érdekességet jelentenek a primitív lelkek és a még ősi alakjukat őrző környezetek. Ön megtalálta ezeknek az új és gazdag tárgyaknak egyikét, egyet a váratlan, eddig rejtett érdekességekből. Ehhez gratulálok, és köszönöm küldeményét. Öreg vagyok és 20 éve elkezdett művem befejezésével elfoglalva, csak időszakos érdekességet találhatok az új próbálkozások területén. De kérem, fogadja mély rokonszenvem és szívélyes emlékezésem őszinte nyilvánítását. H. Taine Több levélváltásról már nem tudunk. Hyppolite Taine egy év múlva (1893-ban) meghalt -Justh egy évvel később, Taine halálakor a magyar sajtó is méltó nekrológokban búcsúzott tőle. Halála 10. évfordulójakor jelent meg a Magyar Tudományos Akadémia kötete, az elhunyt tagjairól mondott emlékbeszéde-