Békési Élet, 1990 (25. évfolyam, 1-4. szám)
1990 / 1. szám
A munkásokhoz is elvittük irodalmi előadásaimat; a téglagyár, a kötöttárugyár, a konzervgyár dolgozói is érdeklődéssel hallgatták például a Tűztánc összeállítás mai magyar költőit. Ugyan mikor találkozhattak egyébként a munkások Simon István, Váci Mihály vagy Nagy László verseivel?! E sorozatot a Szakszervezetek Megyei Tanácsa könyvtára szervezte meg nemcsak a békéscsabai, hanem a megye nagyobb üzemei számára is. Erről a pontról tekintek tovább a megyei kirándulásainkra. Hiszen öt alkalommal találkoztam a Sarkadi Cukorgyár dolgozóival is. A legszívmelengetőbb megyei estjeimet a gyomai Honti Antal rezidenciáján, a házi galériában a házigazda sokféle festői, grafikai, fémötvös-remekei között tartottam. A hallgatóság a reneszánsz ihletésű Honti barátunk személyes vendégei, barátai voltak, s akikkel előadásom után tovább együtt maradva beszéltük meg közös élményünket hol Kosztolányiról, hol Magyar József szociológiai dokumentumfilmjeiről — egy Köröstáj-napi estén. A múlt századi házi muzsikálások hangulata lengte körül ezeket a felejthetetlen estéket. Szeghalmon pedig a Móricz Zsigmond művelődési házbeli előadásokat rendszerint megelőzte a járási könyvtárban tartott látogatásunk a fiatalok számára. De voltak romantikus kalandjaim is. Egy sáros, őszi napon gépkocsin utaztunk az okányi könyvtárba, gyerekekhez. Pár kilométerre Okány előtt autónk elsüllyedt a mély sártengerben. Traktort küldtek elénk, az mentett ki, és vitt be Okányba némi késéssel, de a gyerekek nagy örömére. Számunkra se volt mindennapi élmény ez a kirándulás és az előadás. Erre a békési számadásra tulajdonképpen életem egyik jelentős és sajátos tevékenységének jubileuma késztet. Ugyanis a harminc éve Kecskeméten elkezdett irodalmi és drámaestjeim során 1989 őszén az ezredik előadáshoz érkeztem. S ebből egyharmadát - a legtöbbet! - éppen Békés megyében, illetve Békéscsabán tartottam. Úgy ítélem, hogy ezért hálámat és köszönetemet ennek a megyének a tudományos folyóiratában, a Békési Életben fejezzem ki. Magyarországon Battonyától Kőszegig, Kisvárdától Nagykanizsáig s az északi Ózdtól a déli Szeged városáig jártam az országot immár ezer esten át. Négy alkalommal pedig külföldön is szerepeltem: 1. a jugoszláviai Szabadkán - ottani vendégrendezésem során - Illyés Gyula drámáiról (1975); 2. a lengyelországi Tomiiban kiküldetésben a mai magyar drámákról (1976); 3. a kanadai Vancouverben a Magyar Házban Kosztolányiról (1985); 4. az ausztriai Bécsben meghívásra — a Pázmáneumban József Attiláról (1987) tartottam előadást. S ha már ez a kis jubileumi visszatekintés Békés megyei kirándulások révén történt, talán nem szerénytelenség e megye nagy művészeti hagyományának múlt századi megteremtőjét, Justh Zsigmondot emlegetni, aki a Viharsarok népét kívánta az igazi művészettel és irodalommal ellátni és gazdagítani. Célom az volt és maradt, hogy a művészet szeretetét és megértését segítsem elő minél több ember számára. S ha alkalmanként ez néhány ember részére is sikerült, akkor nem hiába zajlott le az ezer este. 56